Posted on Hozzászólás most!

A kutya halála

Csak egy tompa ütődésfélét hallottam. Nem tudtuk, éreztük a bajt. Szabival az úthoz rohantunk. A kocsi már félreállt és villogott, Skera kutyája pedig az úttest túloldalán feküdt gyanús csendben. Szájából vér szivárgott és fura hullámot kanyarított hátába az éj, ahogy az autó vészvillogójának fényében láttuk. Miközben zihálva próbált levegőhöz jutni, okos szemével szelíden, rettenetes nyugalommal nézett ránk, mint aki a rémületen már túljutott. Mi pedig a fejét és a fülét símogattuk, beszéltünk is hozzá, a rémületen innen, hogy ne magányos részvétlenségbe veszve kelljen odalennie. Vagy azért, hogy ne érezzük olyan abszurdnak, ami történik.
Miközben a kutya nyilvánvalóan haldoklott, az autóst kizárólag a kára érdekelte, a megtört lökhárító és a kocsi sérülésének majdani újrafényezése. Nem hitte el, hogy nem a miénk a kutya, ugyanakkor szabadkozott, hogy ő is szereti a kutyákat, hiszen az autójában ül a sajátja. A kinti szenvedésével nem foglalkozott, viszont rendőrt hívott, hogy a biztosító mindenképpen térítse a kárát.
Skerát nem lehetett visszatartani. Odarohant és azt kiabálta: “Haldoklik a kutyám. Egészen odavan.” Több se kellett a sofőrnek és a közben oda érkező rendőröknek: végre megtalálták a felelőst, aki a balesetet okozta. A kutya felelőtlen gazdáját. Úgy kell neki, miért nem titkolta el az érzelmeit, miért kötődött ilyen ostobán ahhoz a jószághoz. Nyilvánvaló, és számos racionális érvvel bizonyítható, hogy milyen felelőtlenség nem pórázon tartani, hanem csak úgy szabadon engedni egy kutyát. Ahogyan az is nyilvánvaló, hogy autóval hasítani az éjszakában kilencvennel vagy százzal ésszerű és természetes dolog, de mindenesetre törvényes. Ha nem történt gyorshajtás, illetve nem bizonyítható, akkor fogadjuk el minden további nélkül, hogy normális beleautózni a balatoni éjszakába. Az oktalan állat hibája, ha kiszalad az úttestre és elütik. A jog és az általa védett civilizáció hatalmi rendszere szerint a szabadon engedett kutya szaladgálása a nem normális, a vétkes tévedés és hiba. Miért nem vigyázott? Tanulta volna meg. Vagy legalább a gazdája, ha már az eb nem értette meg az itt uralkodó rendet.
Közben hevenyészett hordágyon biztonságosabb helyre vittük, hogy ne az út szélén kelljen elpusztulnia, így a kiérkező helyszínelő már hűlt helyét krétázta körül. Megkérdeztük, mire lehet számítani és rutinos magabiztossággal nyilatkoztatta ki, hogy nem volt megkötve a kutya, ezért az általa okozott kárért a gazdájának kell majd felelnie. A biztosító üvegpalotájának valahányadik emeletén majd megállapítják, hogy Skerának kell kifizetni az autó javítását és fényezését. Naná, majd bolond lesz a biztosító saját extraprofitját csökkenteni, mikor mással is ki lehet fizettetni azt a legalább százezer forintot. Az ab ovo megint nem fog érdekelni senkit, hogy Skerának nincs semmije. Két kutyája volt (pontosabban már csak egy), meg egy olyan nagy keretes szemüvege, amiben leginkább borostás koboldként jött-ment az éjszakában. Már ha egyáltalán járhatnak effélék biciklivel és hasonlíthatunk koboldhoz egy verseket író, képeket festő badacsonylábdihegyi önkéntes éjjeliőrt.
Különös éjszaka volt. Nyármarasztaló tábortűz mellett borozgattunk a környék egyetlen szabadstrandján, baráti körben. Igen jó dolgunk volt. Skera kutyái is oda-odajöttek hozzánk. Nem koldulni, csak egy kis szeretetért, és persze bármi ehetőért. A kulturáltan mozgó, fölöslegesen sosem ugató okos keverékkutyák úgy követték Skerát, mintha nem is árnyékai, hanem lompos fényei volnának annak az embernek. Emlékszem, hogy a most haldokló egyszer úgy jött oda hozzám, mintha a gazdájához bújna. Agár és német juhász között félúton öltött testet. Bizalmas, de egyúttal tartózkodó volt, ahogy illik. Tulajdonképpen a társasághoz tartozott a két kutya is. Velünk együtt örömünnepeltek a tábortűz mellett.
A rendőrök egyetlen operatív intézkedése az volt, hogy Skerával megköttették másik kutyáját, aki cimborájának balesete miatt amúgy is teljesen meg volt zavarodva. Persze logikus, hogy tulajdonunkat a szükséges elővigyázatossággal birtokoljuk, még akkor is, ha egy élőlényről van szó. Tessék azt megkötni, az a megoldás. A rendszer így működik és pontosan ilyen jogszerű részvétlenséggel megy el az élet minden lényegi történése mellett, ahogyan a kutya haldoklása azonnal mellékessé vált a keletkezett anyagi kárhoz képest. A pénzben kifejeződő kár egyébként nagyrészt azért tűnik olyan tetemesnek, mert a státus-szimbólum fényezése irreálisan sokba kerül. Az autónak amúgy semmilyen funkcionális baja nem lett, leginkább csak a vezető hiúságán esett csorba. Amikor nem egy kutya, hanem egy bolygó haláláról van szó, azt lényegében ugyanezzel a rendszerrel és ugyanilyen irrelevánsan próbáljuk “kezelni”. Azzal a buta egoizmussal és arroganciával, mely tulajdonképpen nem a megoldás, hanem maga a probléma. Hogy van kutyánk és szeretjük is, meg minden, de aztán odavisszük az úttesteinkhez és elütjük az autóinkkal. Mert hát az autóinkat is szeretjük. Nehéz bevallani, de kicsit drágábbak is nekünk. A piaci ár, mint értékmérő, magáért beszél. Az autó is drágább egy kutyánál, meg az is, amivel etetjük-itatjuk. Életünk minden megnyilvánulása, legapróbb részleteiben is egészen feltárja milyenek vagyunk.
Láttuk, hogy már fuldoklik és széthúztuk a fogait, hogy ne nyelje le a nyelvét. Akkor még mintha kicsit megkönnyebbült volna és újra szabadabban lélegzett, de pár perccel később kiadta utolsó leheletét. A kutyapofák titokzatos mosolyával ment el, mintha halotti maszkként a megszelidült vicsorgást hagyná ránk, a kutyahűség végső tanúbizonyságaként. Csak tudnám, hogy mihez és minek volt hűséges. Akkor én is boldogultan mosolyoghatnék mindörökké. Addig viszont legfeljebb az engesztelhetetlen vicsorgás marad, hogy tulajdonképpen milyen világ ez itt. Nem is szeretném megérteni, sem megváltoztatni, legfeljebb elmenni nagyon messze, az üvegtornyokon is túlra, ahol feltételezhetően még élnek emberek, akik számára ilyenkor nem a test körülrajzolása és az anyagi kár rendezése a legsürgetőbb szükség, hanem a kutya halála és a mindannyiunkban tovább élő hűség. Forrás: Kg.blogter.hu

Vélemény, hozzászólás?