Posted on Hozzászólás most!

Állatvédő munka fagyban és bűzben a kidobott négylábúakért

Reggel mínusz 9 fokot mutatott a hőmérő, amikor Szántó Ildikóval, a Philip állatmenhely tulajdonosával találkoztam. A Zaranyi erdei telepen sokkal hidegebbnek tűnt.
– Várjál egy kicsit, előbb bezárom az őrkutyákat – mondta Szántó Ildikó. – Ők vigyázzák a teleMinden kennelt kitakarítani, vizet, élelmet adni a kutyáknak. Öt perc alatt vörösre fagy az ember keze. A reggeliztetés délig tart. Utána van egy kis szusszanásnyi idő. Nem sok, mert indul a sétáltatás. Három, négy kutya sétálhat, rohangászhat egyszerre kint az erdőben úgy negyed órát. Így is négy óra alatt lehet az egész társaságot megjáratni. Közben már fő a vacsorára való. Az esti etetés gyorsabb a reggelinél, mert most nincs takarítás. Este hat órakor végzünk. Az őrkutyák válnak ismét főszereplővé. Vigyáznak a többiekre.
Szeretem a kutyákat, magam is kutyatartó vagyok. De ezt a munkát hosszú távon nem tudnám vállalni.
A kutyáknak naponta kétszer adnak enni. Éppen abból, ami van. Mert előfordult már, hogy semmi élelem nem volt a menhelyen…
– Éppen tegnap – mondta Szántó Ildikó. – Néhány helyen van adománygyűjtő perselyünk, az összegyűlt pénzből májkrémet kaptak. Azt tudtuk megvenni. Hiába van adományból kutyatápunk, nem eszik meg.
A kutyák ismerik a napirendet. Nyílik a kennel-ajtó, futás körben, egy kis erőfitoktatás a többiekkel, aztán spuri vissza, mert ott a reggeli.
Dél van, mire megreggelizik a társaság, a kifutók kitakarítva, akinek kellett a gyógyszeradag ját is megkapta.pet éjszaka. Addig a kocsiban át tudsz öltözni, mert van ugyan öltözőnk, de ott most tizennyolc kutya lakik.
Alig nyílik ki a kapu, négy, öt kutya azonnal kislisszan. A szabad levegő varázsa csábító, annak ellenére, hogy minden nap sétálhatnak egy negyed órát.
Félelemmel vegyes érzelmekkel mentem a kutyák közé. Nyolc, tíz kószált szabadon és gyanakodva figyelték, szaglászták az idegent. Aztán elfogadtak, talán egy jövendőbeli szerető gazdát láttak bennem. A hajdani öltöző a karantén, mert felütötte a fejét a menhelyen a parvó járvány, a beteg kiskutyákat itt különítették el. Ez egy vírusos fertőző bél- és gyomorgyulladás, ha a kölyök nem kapja meg időben a védőoltást szinte nincs esélye a túlélésre. Létezik ellenanyag, talán sikerül őket megmenteni.
Ildikó befele menet ellenőrzi a kondér hőmérsékletét, ebben fő hajnal óta a reggelire szánt anyag. Összetétele meghatározhatatlan, mindenféle húsok, szalámik, felvágottak, hal, mikor mihez jutnak hozzá és ehhez kapnak még áztatott pékárut. Ránézésre is gyomorforgató, de mese nincs, bele kell nyúlni, aprítani a húsokat, kiszedni a csirkecsontot. Naponta tizennégy húsos-ládányi kaja fogy el.
Az öltözőben iszonyatos a bűz. A kiskutyák éjszakai termésének eltakarítása lesz a feladat. A szoba alját faforgáccsal szórták le, így könnyebb a takarítás. Ildikó közben etet. A kölykök, mint a kis sáskák rohannak a kajás edényhez, csak egyetlen szőrmók gubbaszt a helyén.
– Úgy néz ki, hogy őt is elkapta a parvó. Délelőtt folyamán jön a testvérem aki állatorvoshoz viszi a társaságot: a tegnap leoltottakat és ezt a kicsit is.
Foltos – egy pointerszerű siheder kutyus – nem vette jó néven ténykedésemet. Hangos ugatással adta tudtomra, hogy nem ismer és nem hajlandó barátkozni. Bár ez csak az első benyomás volt, mert néhány perc múlva már az ölemben ült még egy kis simogatásért. Aztán jött Borsó és a többiek. Semmi mást nem akartak csak egy kis szeretetet, egy kis melegséget. Egy kis meleg nekem sem ártana, mert egyre hidegebb van, de ez semmi a kinti etetéshez képest. Itt még fűtés is van: egy parányi hősugárzó ad meleget.
– Nekünk már ez is keleti kényelem – így Ildikó. – Itt legalább nem fáznak a frissen műtött kutyák, vagy a betegek, és egy kicsit mi is át tudunk melegedni. Kávét, teát?
– Nem köszönöm! Ebben a kutyasz…r bűzben azt hiszem egy kortyot sem tudnék lenyelni.
Totális együttélés az ebekkel. Erre kevés ember képes. Kritizálni könnyű, de tessék megpróbálni. Reggeltől, estig, kánikulában, fagyban. Közben folyamatosan cseng a telefonja.
– Kölyökkutyát egyáltalán nem tudok most elhozni – hangzik, – parvó járvány van, ha nem lett beoltva és elkapja meghal. Inkább vállalom az oltatásának a költségeit, csak tartsák még két hétig, amíg védettséget szerez a betegséggel szemben.
– Így megy egész nap – fordul hozzám, – egy kutyát elvisznek, ötöt hoznak. Nem tudom meddig bírjuk, kezdek belefáradni. Kilátástalan ezeknek a kutyáknak a jövője. Ha abbahagyom, el kell altatni mind a százhatvanat. Fizikailag, lelkileg elfáradtam, és anyagilag sem bírom már. Esetenként el kell döntenem, hogy benzint veszek vagy élelmet az állatoknak. Ha a külföldi szponzoraink és a hazai támogatóink, az adók egy százaléka nem lenne, már rég bezárhattunk volna.
Közben Karcsi az önkéntes segítő a kinti kenneleket takarítja, cseréli a vizet. Mármint az edénybe fagyott jeget vízzé.
– Szeretem a kutyákat, esetenként jövök segíteni – mondta a férfi, – kevés az ember, aki jönne időnként önkéntesnek. Akár csak egy napra.
Gabi egy hete a munkaügy központ közvetítésével került a telepre. A közelben lakik, bármikor mozgósítható.
– Amolyan próbaidőn vagyok, egyelőre még fizetésről sem beszéltünk – mondja, miközben egy zsák száraz kiflit kezd aprítani. – Ezt kapják áztatva a főtt ételhez. Ezelőtt egy óvodában takarítottam. Férjnél vagyok, gyerek még nincs. Szeretnénk, de ahhoz stabil anyagi héttér kell.
Közben Ildikóval az egyik nagyobb kennel takarításába kezdünk. Sziácsot seprünk, ami egy zsákba kerül. Új tiszta faforgács a kennel aljára, egy jókora merítőnyi étel és már kész is.
– Ne félj tőlük, nem harapnak, csak ugrálnak!
Utolsó pillanatban jött a figyelmeztetés, mert egy kaukázusi juhász méretű kutya már a nyakamban is volt. Erre várt a többi: pillanatokon belül vagy négy kutya ugrált fel rám. Az egyensúlyomat is alig bírtam megtartani.
Minden kennelt kitakarítani, vizet, élelmet adni a kutyáknak. Öt perc alatt vörösre fagy az ember keze. A reggeliztetés délig tart. Utána van egy kis szusszanásnyi idő. Nem sok, mert indul a sétáltatás. Három, négy kutya sétálhat, rohangászhat egyszerre kint az erdőben úgy negyed órát. Így is négy óra alatt lehet az egész társaságot megjáratni. Közben már fő a vacsorára való. Az esti etetés gyorsabb a reggelinél, mert most nincs takarítás. Este hat órakor végzünk. Az őrkutyák válnak ismét főszereplővé. Vigyáznak a többiekre.
Szeretem a kutyákat, magam is kutyatartó vagyok. De ezt a munkát hosszú távon nem tudnám vállalni.
A kutyáknak naponta kétszer adnak enni. Éppen abból, ami van. Mert előfordult már, hogy semmi élelem nem volt a menhelyen…
– Éppen tegnap – mondta Szántó Ildikó. – Néhány helyen van adománygyűjtő perselyünk, az összegyűlt pénzből májkrémet kaptak. Azt tudtuk megvenni. Hiába van adományból kutyatápunk, nem eszik meg.
A kutyák ismerik a napirendet. Nyílik a kennel-ajtó, futás körben, egy kis erőfitoktatás a többiekkel, aztán spuri vissza, mert ott a reggeli.
Dél van, mire megreggelizik a társaság, a kifutók kitakarítva, akinek kellett a gyógyszeradag ját is megkapta. Forrás: Sonline

Vélemény, hozzászólás?