Posted on Hozzászólás most!

Dzsungelből tanya

Kitisztította a falu százötven éves kútját és őshonos állatokkal népesítette be tanyáját a siroki Szalokma-puszta gazdája. Petrovics Zsolt azt mondja, itt, a természetközelben érzi igazán otthon magát.

Jól megtermett komondor szaglássza a lábunkat, amikor betérünk Petrovics Zsolt siroki tanyájára. Úgy érezzük magunkat, mintha néhány generációt visszaléptünk volna az időben: a búbos kemencéhez takaréktűzhely simul, melybe egy százéves masina festett ajtaját építették. Vendéglátónk, akinek eredeti szakmája erdész és halász, először vadászni járt ezen a vidéken, s annyira elbűvölte a Bükk és a Mátra közt fekvő vidék, hogy a kilencvenes évek végén vett itt öthektárnyi földet.
Nem mindennapi erőfeszítésébe került, hogy birtokba vegye ezt az elhagyott tanyát. Egy napba telt, mire motoros fűrésszel annyira kivágták az ősbozótot, hogy eljussanak a kapuig. Ráleltek a falu 150 éves kútjára, ahova hajdan száz marhát hajtottak itatni. Kitisztították, s miután bevizsgáltatták a vizét, kiderült, hogy nemcsak iható, de egészséges, lúgos hatású is.
– A magunk rétjét kaszáljuk, és gabonáját etetjük a jószágainkkal. Az önellátás lesz a jövő útja, s az jár el helyesen, aki már a holnaputánra készül – magyarázza Petrovics Zsolt. A két tucat mangalicát és a szürke marhákat félrideg-tartással nevelik. A marhák a kerítésen belül szabadon kóborolnak, élelmet vagy épp árnyékot keresve, és egyúttal a fűnyíró szerepét is betöltik. A lovakat időnként befogják a hintó elé, hogy ha vendég érkezik, felhajtsanak vele a siroki várhoz. Egyelőre jórészt önellátásra termelnek, van kis veteményes- és virágoskertjük is.
S ahogy régen is szokás volt, élnek a falusi cserekereskedelem lehetőségeivel. Az első kismalacot például néhány oszlopért kapták cserébe, a mangalicahúst pedig jóféle egri borra váltják. A család megélhetését ugyan egyelőre egy másik vállalkozásból fedezik, de ez a tanya az igazi szerelem. Itt mindent saját maguk építettek, nem csoda hát, hogy a kislányuk is otthonosabban érzi magát, mint a városi lakásban.
– Sokan régimódinak tartanak, de épp azt tervezem, hogy lóvontatású kaszát, vetőgépet és ekét szerzek be. Két lóval itt minden munkának a végére jutnánk – mondja, miközben saját készítésű mangalicaszalonnával kínál. Reménykedik, hátha akad olyan pályázat, amely egy ilyen beszerzést támogatna. Azt is elárulja, hogy az 1700-as évekig visszamenően minden őse a földdel és állatokkal foglalkozott.
A siroki tanya olyan ritka, természet közeli életmódot kínál, mely élményt jelent a városi gyereknek. Ezért játszanak a gondolattal, hogy túlélőtábort szervezzenek a vakációzóknak. Megtanulhatnák a tűzgyújtás és az elsősegélynyújtás szabályait, megismerhetnék az erdei gombákat, s közben jurtában laknának.
A házzal átellenben egy kis emelkedőn egy különös építményt látunk. Egy félig kész passzív házat, aminek tetejét és falait majd földdel borítják be. Itt olyan üzemet rendeznek majd be, ahol erdei gyümölcsöket, gyógynövényeket dolgoznak fel. Az üzem szép lassacskán épül, ugyanis azt a hibát nem szeretnék elkövetni, hogy miközben biztonságos önellátásra rendezkednek be egy idilli tanyán, óriási hitelt vesznek a nyakukba. Forrás: Szabadfold.hu

Vélemény, hozzászólás?