Posted on Hozzászólás most!

Madárfiókák mentése

Balesetek az állatvilágban is előfordulnak, így alkalmanként a tojásos, fiókás fészekaljak is leszakadhatnak. A tojásos fészkek esetében semmit nem tehetünk, ekkor a pár szinte azonnal pótköltésbe kezd; a fiókás fészek lakóin viszont segíthetünk! Helyrehozhatjuk a fészket, pótolhatjuk műfészekkel az összetört madárlakot, és akár örökbe is adhatjuk az elárvult fiókákat másik fészekaljhoz.
A fiókás fészek leszakadását követően a madarak nem hagyják el a költőhelyet még egy ideig, így ha a fészket vissza tudjuk “szerelni” a falra vagy műfészekkel helyettesítjük, a madarak zavartalanul élhetik tovább az életüket. A betonkeményre száradt sárból készült fészkek nem feltétlenül törnek darabokra a leeséskor. Ilyenkor a fal és a fészek hátuljának portalanítását követően a lehető leggyorsabb száradási idejű csemperagasztóval, kétkomponensű műgyanta ragasztóval, esetleg homok finomságú szitált kavics és cement 3:1 arányú keverékével (beton) visszaragaszthatjuk a fészket a falra. Ez a módszer akkor is járható lehet, ha a leeséskor megrepedt vagy eltört fészket előtte megragasztjuk. Számolva az akár több napos száradási idővel, érdemes a fészek alá fecskepelenkát is szerelni, mert ezzel, és az erre állított “párnafákkal” alá tudjuk támasztani, a falnak tudjuk feszíteni a fészket a ragasztó száradási ideje alatt. A költés végeztével az ilyen megrongálódott fészkeket érdemes leverni és műfészekkel helyettesíteni, mert a megrongálódott fészekben újabb fészekalj kerülhet veszélybe.
Az esetek többségében a leszakadó fészek szét is törik, és még ideiglenesen sem javítható meg. Ilyenkor mesterséges fészekpótlékokat és fecske műfészket használhatunk. A fészekpótlék bármilyen megfelelő – a fészekhez hasonló belméretű – tálka (földdel kellő sekélységűre alakított virágcserép, családi margarin doboza, fa ládika stb.) lehet, amit a legjobb az előző pontban említett fecskepelenka alapra, a fészek eredeti helyére vagy annak közelébe rögzíteni. Ez a megoldás gyors, akár néhány tíz perc alatt is kivitelezhető. Arra kell nagyon ügyelni, hogy a pótfészek belmérete: az átmérő és a mélység minél jobban hasonlítson az eredeti fészekre, hogy a fiókák kényelmesen érezzék magukat és legyen helyük gyarapodni; továbbá arra is figyeljünk, hogy az eszköz stabilan álljon, ne tudja lefújni a szél és állja az igénybevételt: a fiókák mocorgását és az etetni érkező, a fészken megkapaszkodó szülők súlyát.
A természetvédelem egyik legfontosabb alapelve, hogy a kölyköknek, fiókáknak az a legjobb, ha családi környezetben növekedhetnek fel, mert így biztosítható a fajnak megfelelő szocializáció, a testi és mentális fejlődés. Ezért ha lehetőség van rá, az elárvult fiókákat – különösen a fokozottan védett sasok, gólyák, sólymok esetében – fajtársak hasonló korú fiókás fészkeibe adjuk örökbe. Ez a módszer a fecskéknél is járható, ezért ha tehetjük, egy-egy fiókát csempésszünk be az azonos faj lakott fészkeinek fiókái közé. Itt elsősorban arra ügyeljünk, hogy körülbelül hasonló fejlettségű (életkorú – ami a tollborítottság és a méret alapján becsülhető meg) fiókákból álló, és lehetőleg alacsonyabb fiókaszámú fészekaljat válasszunk. Ha így járunk el, az örökbefogadó szülők nem fogják észrevenni a turpisságot, a közhiedelemmel ellentétben nem érzik meg az ember által megfogott madár szagát.
Amennyiben nem lehet pótolni a fészket vagy örökbeadni a fiókákat, marad a fiókamentés. A néhány napos fejlődés után röpképessé váló elárvult fiókák együttműködőek, aktívan kérik a táplálékot. Így viszonylag egyszerűen és gyorsan felnevelhetőek. Arról azonban ne feledkezzük meg, hogy ebben az esetben komoly felelősség van rajtunk, aktív részvételt és odafigyelést igényelnek a fiókák!

Vélemény, hozzászólás?