Posted on Hozzászólás most!

Gesztusok a vadon élő csimpánzoknál

A vadon élő csimpánzok legalább hatvanhat egyedi gesztust alkalmaznak, hogy kommunikáljanak egymással – állítja egy kutatócsapat.
A St. Andrews Egyetem csapata lefilmezett egy állatcsoportot, hogy dekódolni tudja a „gesztusrepertoárt.” Ezt követően tanulmányozták a csimpánzokról készült 120 órányi anyagot, és olyan jeleket kerestek, melyeket az állatok szándékos jelzésnek használták egymás között. Az eredmények az Animal Cognition folyóiratban jelentek meg.
A korábbi, fogságban élő csimpánzokkal végzett vizsgálatok azt sugallták, hogy az állatok körülbelül 30 különböző gesztussal élnek. „Ezért ez az eredmény igen nagy repertoárt mutat be” – mondja Dr. Catherine Hobaiter, a vizsgálat vezetője. Elmondása szerint úgy vélik, hogy az emberek ezen gesztusoknak csak kisebb töredékét láthatták korábban, mivel amikor fogságban élő állatokat tanulmányozunk, nem a teljes viselkedési tartományt látjuk. Hobaiter 266 napon keresztül figyelte meg, és filmezte a csimpánzcsoportot az ugandai Budongo Természetvédelmi Állomáson.
Ő és kollégája, Richard Byrne professzor átvizsgálta a felvételeket, és kategorizálta az egyes eltérő gesztusokat. Egyértelmű jeleket kerestek, hogy az állatok szándékos mozdulatokat tettek, amelyek célja a másik állattól valamiféle reakció kicsikarása volt. “Azt figyeltük, hogy a gesztikuláló a közönségére nézett-e. Mivel kitartásra utaló jeleket kerestünk. Amennyiben tevékenységük nem váltott ki reakciót, megismételték.”
A csapat a projekt következő fázisához folytatja a videó tanulmányozását. Ki szeretnék deríteni, mit jelentenek az egyes gesztusok. A mozdulatok némelyike esetén a jelentés egyértelműnek tűnhet, talán azért, mert az emberszabású főemlősökhöz mérten hasonló mozdulatokat teszünk. Egy csimpánz gyakran bólint egy másik csoporttársnak, vagy egy fiatal egyed megrázza egy másik mancsát, hogy játékra vegye rá.
A videó egyik részében, egy anya bal karjával nyúl lánya felé. „Az anya arrébb akar menni, és így jelzi kérését, hogy utódja másszon fel rá” – magyarázza Hobaiter. “Egyszerűen megragadhatná a kölyköt, de nem teszi. Kinyúl és gesztikulál, miközben válaszra vár.” Amikor a kölyök közeledni kezd, az anya megismétli a mozdulatot, és arckifejezéssel spékeli meg – egyfajta „fogas vigyorral” – mely ponton kölyke felmászik rá, és arrébb mennek.
„Ám a jelzések néha olyan hatást érnek el, melyet előadójuk nem várt” – mondja Byrne. „Így ha meg akarjuk ismerni a szándékos jelentést, nemcsak a gesztus tipikus hatását kell felfedeznünk. Meg kell vizsgálnunk, milyen reakció készteti a gesztikulálót a tevékenység abbahagyására, mikor tűnik elégedettnek az eredménnyel, hogy tudjuk, mi volt a szándék.”
Az eredmények adatokat szolgáltattak a csimpánzok gesztusainak eredetéről, amelyek azt sugallják, hogy a fajnál a kommunikáció közös formája van meg, nem pedig arról van szó, hogy az egyes mozdulatok tanult szokások vagy rítusok egyetlen szociális csoporton belül. Ezen megfigyelések gorillák és orangutánok gesztusaival történő összehasonlításával a kutatók kimutatták, hogy komoly átfedés van a jelzések terén az emberszabású főemlősök családjában.
Hobaiter szerint ez alátámasztja elképzelésüket arról, hogy a főemlősök által használt gesztusok – és talán néhány emberi is – az összes ma élő emberszabású főemlősfaj közös őseitől származik. Forrás: Híradó.hu, BBC.hu

Vélemény, hozzászólás?