Posted on Hozzászólás most!

Kutyák szexuális viselkedése

Az élet örök forgószínpadán a tavasz az udvarlás, a szerelem, az utódok nemzésének időszaka. Így van ez, mióta világ a világ. A növények megalkották a virág csodáját, a halak, a madarak, a hüllők pazar „nászruhát” öltenek, ha üt a szerelem órája. Vajon miképpen történik ez a kutyáink esetében?
Nos, ami a szexuális viselkedést illeti, ebben rendkívüli különbség mutatkozik a kutya és őse, a farkas között. Természetes körülmények között a farkas falkában a szerelem egy egész életre szól: a hím és a nőstény párt alkot. Kutyáink között viszont semmi néven nevezendő tartós nemi elkötelezettség, azaz amolyan „házasságféle” nem létezik. Igaz, a szuka gyakran válogat, személyes párválasztási ízlése van, ám a kan, bármikor, bármelyik tüzelő szukával kész párzani!
Arra a kérdésre, hogy a kutyák a farkassal ellentétben miért poligám természetűek, nehéz válaszolni. Mivel a kutyák nemi vonzalmának legfőbb tényezője a szag, s az a szagos anyag, amely fölkelti a kan érdeklődését a szukában sokkal korábban termelődik, mintsem az a párzásra valóban fogékonnyá válna, a kan már jóval korábban nem tágít mellőle. A szexuális „előjáték” – ugyanúgy, mint a farkasok között – tulajdonképpen azzal az időszakkal kezdődik, amikor a szuka már vonzza a kant, de még elutasítja a párzást. Azok az élettani változások tehát, amelyek a szexuális befogadásra késztetik a szukát, a folyamatos társas viszony alapjai lehetnének. Hasonlóan az a körülmény, hogy a valódi fogékony időszak is legalább néhány napig, de néha hetekig is eltart, úgy hogy a szexuális viselkedéssor újra meg újra megismétlődhet.
Többek szerint csupán a párzást követő, a párokat szétválasztó emberi beavatkozás az oka annak, hogy nem alakul ki erősebb kapcsolat a kan meg a szuka között, úgy, mint a farkasok vagy akár a vadkutyák és a pária ebek körében. A lakásban vagy a kennelben élő szuka ugyanis általában csak a tenyésztésre kiválasztott kan otthonában találkozik „párjával”, és ez biztosan zavarja őt. Azt azonban tudományosan még nem vizsgálták, hogy az amúgy szabadon élő falusi kutyát mennyire zavarja embergazdája a tartós szexuális kapcsolat kialakításában.
Más tekintetben is eltér a kutya szexuális viselkedése a farkasétól. A szuka évente nem egyszer, hanem kétszer tüzel. A kan egész éven át képes párzani, ha akad párja. A szabadon élő falun élő kutyák napi ellenőrző kőrútjukat végezve találnak egymásra. Amennyiben a kan ilyenkor tüzelő szuka vizeletével megjelölt helyre bukkan, ő is „megjelöli” ugyanazt a helyet és, ha a szuka párzási időszaka eléggé előrehaladott, vagy el sem mozdul onnan, vagy pedig követi a lebilincselő szagnyomot. Ahol sok kutya mozog szabadon, gyakran látni kanok nagy csoportjait, amint félre nem érthető szándékkal az ivarzó szuka lakóhelye körül gyülekeznek.
A párzás előtt- együttfutás! A kannak a párzást megelőző viselkedése eléggé változatos. Először úgy közelíti meg a szukát, hogy szaglássza annak nyakát és fülét, majd a farka tájékát. A szuka vagy nyugodtan tűri a közeledést, vagy s ez a gyakoribb, futásnak ered. A kan ilyenkor szorosan követi őt: ezt a sajátos viselkedésformát „együttfutás”-nak nevezik. E játékos megközelítés után jellegzetes pózt vesznek föl: két mellső lábukat behajlítják, farukat fölemelik, majd ismét normális helyzetbe egyenesednek ki. A kan olykor a szukához dörgölődzik, vagy partnere hátára helyezi egyik lábát.
A hajlandóságot mutató szuka egy idő múlva félrecsapva farkát jelzi, hogy kész a szexuális aktusra. A kan. amely csak erre várt, mellső lábával megragadja a szuka combját, hátulról ráhág, s végrehajtja a párzást. A konkrét aktus rendszerint csak néhány percig tart, ám a kan és a szuka még utána is egy ideig szorosan összekapaszkodva áll. Ha a próbálkozás valamilyen okból nem sikerül, elsősorban a kan sínyli meg azt: bátortalanná, sőt párzó képtelenné válhat.
A különféle kutyák, kutyafajták persze nem teljesen egyforma „szabályokat” követve tesznek eleget fajfenntartó ösztöneiknek. Az említetteken kívül is meghatározóan módosítják szexuális viselkedésüket az egyéni adottságaik, például életkoruk, a többi kutyával való társas kapcsolataikban betöltött helyzetük (alá- és fölérendeltségük), továbbá a környezetük.
A szex és a rangsor
A szuka és a kan szexuális reakcióinak elsődleges közvetítői a szaglási és tapintási ingereket felvevő szervek. A látás és a hallás itt nem fontos: a teljesen vak kanok és szukák is normálisan pározhatnak. Több szakember ír olyan szukákról, amelyek születésüktől fogva vakok és süketek, s mégis rendesen párosodtak, s minden nehézség nélkül fölnevelték kölykeiket.
Mikor válik egy szuka ivaréretté, az főként fajtájának az adottságaitól és egyéni öröklött tulajdonságaitól függ. Például a beagle és a német juhászkutya korábban, az agarak általában később érik el a serdülőkort. Néhány fajtának, például a chow-chow-nak a kannak korábban képes a párzásra, mint a szuka. Másoknál meg ellenkezőleg, a szuka érik be előbb. A fajták közötti „házasság”-nak általában nincs elvi akadálya, egyedül a saluki (perzsa agár) egyedei nem mutatnak érdeklődést más fajták ellentétes nemű példányai iránt.
Az alá- és fölérendeltségi viszonyoknak a szexuális viselkedésre tett hatása leginkább a kan és a szuka közötti kapcsolatban érvényesül. A sikeres párzás feltétele ugyanis az, hogy a szuka megengedje a kannak, hogy az ráhágjon, s hogy ő az aktus alatt nyugodtan álljon. Ha a szuka túlzottan a kan fölött áll rangban, az – hiába tartozik az „erősebb nemhez” – közelíteni sem mer hozzá. A rangsornak abban is szerepe van, hogy a ranglétra tetején álló kan elmarhatja vetélytársait a tüzelő szukák mellől. Ilyen rangsor persze csak a szabadon tartott kutyák között alakulhat ki. A tenyészetben ennek csak a csoportosan tartott kutyák között van szerepe.
A kan nagyon érzékeny az ismeretlen környezetre, s ez a körülmény határozottan gátolhatja szexuális tevékenységét, ezért általában a szukát viszik a kan otthonába. Ismerős személy jelenléte némi segítséget jelenthet a kannak különösen akkor, ha szuka túlságosan félénk. A tenyésztők általában segédkeznek a fedeztetéskor, de ez csak akkor könnyíti meg valóban a párzást, ha már hosszabb időn keresztül hozzászoktatták a kant ahhoz, hogy ilyenkor elfogadja az ember jelenlétét.
A farkas monogám! A kutya poligám!
Az egyes állatok szexuális kapcsolatainak időtartama a legkülönbözőbb lehet: pár perctől (rovarok nászrepülése) néhány órán át (bizonyos rágcsálók) akár több napig is tarthat (háziasított fajok).
Sok emlősfaj szexuális viselkedése jóval tovább tart, mint ahogy azt a termékenyítés szükségessé tenné. Nyilvánvaló, hogy náluk a „szex” a társas kapcsolatok stabil tényezője, elősegítője. A nőstény farkas ivarzási ciklusa például akár 5-6 hétig is eltarthat, s ez alatt sűrűn lép szexuális kapcsolatba partnerével. A párválasztás egyébként farkasok között egyszerűen közeledés kérdése, hacsak nincs egyszerre több hím a közelben, mert olyankor vad verekedések törhetnek ki a nőstényért. A kialakult pár viszont sokáig együtt marad, azaz a farkas monogám! Természetes körülmények között a hím és a nőstény párt alkot.
A kutyák között ellenben semmiféle tartós nemi elkötelezettség, azaz amolyan „házasságféle” nem létezik. A szuka ugyan gyakran válogat, személyes párválasztási ízlése van, ám a kan bármikor, bármelyik tüzelő szukával hajlandó a párzásra. A kutya tehát poligám! Igaz, sokak szerint csupán a párzás után a párokat szétválasztó emberi beavatkozás az oka annak, hogy nem alakul ki tartósabb kapcsolat a kan és a szuka között.
Dr. Szinák János

Vélemény, hozzászólás?