Posted on Hozzászólás most!

Megérkeztek az első fecskék

Az első füstifecskét idén Devecser határában, a Széki-tó felett látták vadászni. A nagy kiterjedésű vízfelület a vonulás során megállítja az északabbra tartó énekesmadarakat is, hiszen itt bőven akad számára rovartáplálék.
Megérkeztek a gólyák után az első fecskék is Dél-Afrikából. Egyelőre csak a délnyugati országrészben látták a kedves énekesmadarat, valószínűleg megállnak itt azok az egyedek is, amelyek északabbra fészkelnek, hiszen itt akár a hűvösebb napokon is terített asztalt találnak már március végén.
A fecske mindig is kedvelt madár volt Magyarországon. Szinte állandóan a levegőben van, mert a repülő rovarokra, legyekre vadászik a legelésző csorda körül vagy a vizek felett. Ornitológusok megfigyelései szerint egyetlen példány egymillió rovart pusztít el évente. Sajnos egész Európában, így hazánkban is csökken a fészkelő párok száma. Éppen ezért védett.
A füsti fecskének szembeszökő jegyei, amelyek más fecskétől megkülönböztetik: homloka, torka szép gesztenyebarna; begye és háta a szárnnyal és farkkal együtt kékes zománccal ékeskedő fekete; de a farkon csak a két középső toll tiszta fekete, a többin fehér foltocska van, a szélső farktollak hosszú ágú villát alkotnak; hasa hol fehér, hol barnásan futtatott. Csőre piciny, de szája mélyen hasított, öblös; ha kitátja, kis zsákot alkot. Lába kicsiny, éles körmű, megkapaszkodásra alkalmatos. Fészke félcsésze alakú, tehát nyitott öblű; sárból épül, melyet a madár ügyesen tapaszt, közbe-közbe fűszálakat, szalmát is belevegyít, s innen van az, hogy a magyarság a szalmával elegyes sárból való építést “fecskerakásnak” nevezi. Fészkét falun régi viskók tapasztott kürtőjébe is építi, majd eresz alá, ahol az ember jár-kel, néha csak karnyújtásnyira; szóval beáll házi madárnak. Fészekalja az első költéskor öt-hat, második költéskor, mely nyár derekán történik, három-négy tojás, mely fehér alapon vörösbarna és szürke szeplővel van ékesítve.
Életmódja: Folyik az az ember gyönyörűségére és szeme előtt. Tavaszrakelve a füsti fecske régi fészkéhez tér vissza, kitatarozza, és kezdődik a családi boldogság. Hajnalban már ott ficserékel valami ágon, vagy az ablak nyitott tábláján, keresztpánton, rúdon ; ezután szárnyra kap a pár, és nyilalló röptével végighasít a levegőn, kapdosva a legyeket, közben-közben röptében szeretkezve is; majd jön a költés ideje, kikelnek a fiak és kezdődik azoknak etetése, felápolása; felváltva nagy buzgósággal dolgozik a fecskepár, és mikor a fiak már anyányiak, sőt szárnyra keltek, még akkor is kiüldögélnek szép sorjában valamelyik ágra, telegrafdrótra, s az öregek nem sajnálják tőlük a falatot. Ennek láttára megenyhül még a falelkű ember érzete is. Csak a déli népeké nem: százezrével fogdossák és eszik!
Népünknek kedves madara, tehát megvédi a magyarságnak tiszta embersége.

Vélemény, hozzászólás?