Posted on Hozzászólás most!

Minden állat egyenlő

Ember ne emeld magad az állatok fölé: azok ártatlanok, te pedig rothasztod a földet nagyságoddal, amióta megjelentél rajta… Dosztojevszkij

Állatkerti valóság 
Gondolkodtál már azon valaha, hogy lehet az, hogy az állatkertekben folyamatosan láthatsz fiatal állatkölyköket, de nagyon öreg állatokat sohasem? 
Gondolkodtál már azon, hogy hová kerülnek ezek az állatok miután felnőttek, esetleg megöregedtek? 
Ugye nem? Most megtudhatod az igazságot. 
Annak ellenére, hogy világszerte súlyos helyhiányban szenvednek az állatkertek, minden évben új állatkölykök várják a kíváncsi látogatókat. De hiába vonzanak nyáron több millió látogatót, télen az ellátásuk már csak teher az állatkerteknek. Ezekben az intézményekben hiányzik a természetes szelekció, a születéseket pedig szándékosan nem szabályozzák mesterségesen,  hiszen kölyök állatokkal mindig több látogatót lehet becsalogatni. 
A legtöbb egzotikus állat a természetben óriási területeket jár be, és miután felnőnek, elhagyják szüleiket. Fogságban tartva, kis helyre többen összezárva, ez az ösztön, ezek a hatalmi harcok csak még jobban kiéleződnek, ezért miután felnőnek és újabb utánpótlás születik, már csak útban vannak az állatkerteknek. 

Egy állatkerti állat jövője tehát többnyire 3 irányba indulhat. 
1 – Csere más állatkertek között. (Ez teljesen legális, már amennyiben az új hely is megfelel az EU-s előírásoknak). 
2 – Elaltatják. (Svájcban pl.ez teljesen legális, de a legtöbb európai országban tilos). 
3 – Állatkereskedőknek adják el őket, és onnan kezdve szinte lehetetlen kideríteni további sorsukat. 

A legtöbb európai országban, pl. Németországban is, állatvédelmi törvény tiltja az állatkertben született „fölösleges” állatok elaltatását. Ez az állatkereskedelemnek kedvez, hiszen az előbb utóbb felnőtté váló állatoktól mindenképp meg akarnak szabadulni. Így nem kell titokban végezniük az állatokkal, és még kereshetnek is rajtuk. Ezért annak ellenére, hogy állatkertben születtek, sok állat élete ér véget magán állatkertekben, cirkuszokban, vadászatokon, kínai tigris-farmokon, vagy magánszemélyeknél, ahol gyakran katasztrofális tartási körülmények uralkodnak. Sőt, nem ritka, hogy mint egzotikus húst adják el az állatokat éttermekben, persze nem legálisan. 
Az állatvédők évek óta tiltakoznak ez ellen a gyakorlat ellen, mindhiába. A megoldás a születésszabályozás lenne, ha nem szaporítanák az állatokat, mert a cél egyáltalán nem az, hogy fiatalon tartsák az állományt. Ennek csak az a célja, hogy a folyamatosan születő állatkölykökkel még több látogatót vonzzanak, és ezzel még több pénz áramoljon az intézménybe. 
Sok állatkertbe rendszeresen érkeznek transzporterrel állatkereskedők, és számolatlanul veszik az egzotikus állatokat, majd adják tovább az egész világon. És ez teljesen legális. Az állatokkal szabadon lehet kereskedni, feltéve, hogy a papírok rendben vannak. Az állatkertek viszont felelősek a továbbadott állatokért, pontosan kellene tudniuk hová kerültek az állatok, és rendszeresen kellene ellenőrizniük tartási körülményeik rendben vannak-e. Vannak állatkertek, melyek szabályosan járnak el, de sajnos erre csak nagyon ritkán van példa. 
Az állatkereskedők által megvásárolt egzotikus állatok sokszor autópályák mellett cserélnek gazdát és utaznak tovább akár több ezer kilométert. Évente több ezer állat megy át egy-egy ilyen kereskedő kezén. 
Svájcban többnyire más a helyzet, ott ugyanis az állatkertekben elaltathatják az állatokat, amennyiben nem találnak nekik egy új állatkertet, ami befogadná őket. Ez a megoldás is borzasztó, életerős, egészségesl állatokat megölni, de még mindig jobb, mintha eltűnnének nyomtalanul, és valahol 20-30 évig egy kalitkába zárva töltenék az életüket. 
Ne gondoljuk, hogy ilyesmi Európában nem történik meg. 
Németországban pl. az állatkerti állatok eltűnése szinte minden esetben egyetlen személyhez, egy állatkereskedőhöz, Werner Bode-hoz köthető. Az állatok sorsáról, miután hozzá kerültek, többé nem tudni semmit. 
A berlini állatkert 2009-ben olyan állatokat is adott el ennek az állatkereskedőnek, amelyek a kihalás szélén állnak, és a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján is fent vannak (pl. Geoffroy-macskát és Jaguárt). Ezen kívül számtalan állatnak, köztük két alig 7hónapos leopárdnak is nyoma veszett, ezek közül két szibériai tigrisről, és öt csimpánzról tudták az állatvédők bebizonyítani, hogy Kínába kerültek. 

Az állatok listája, melyeket a berlini állatkertben Werner Bode-nak átadtak: 
A rostocki állatkert 3 jaguár és három oroszlán hollétéről nem tudott elszámolni. Később kiderült, hogy szintén Werner Bode vitte el az állatokat aki egy belga állatkerti állatok vágására specializálódott férfivel is, és kínai tigris kereskedőkkel is kapcsolatban állt. 
Az állatokról azóta sem tudni semmit, és ezek az esetek nem csak erre a két állatkertre korlátozódnak. 
A PETA állatvédő szervezet 2007-ben felfedezte, hogy sok németországi állatkert, a feleslegessé vált tigriseit legtöbbször kereskedőkön keresztül Kínába adja tovább, ahol azok úgynevezett tigris-farmokra kerültek. Itt a tigriseket megölik, feldolgozzák, majd mint potencianövelő csodaszert, vagy reuma elleni kenőcsöt árulják. Kínában még nem létezik állatvédelmi törvény, ezeken az állatfarmokon borzalmas körülmények uralkodnak, alapvető higiéniai, tartási feltételeket nem tartanak be, előfordul hogy állatok tömegesen haltak éhen. 
7 német állatkertből és szafariparkból, összesen 51 nagymacska került az utóbbi években Kínába. (A szám ennél jóval nagyobb lehet, de bizonyítani sajnos nem sikerült többet). 

Az exkluzív Kína-Export-Lista:  

  • 2 Jaguár (Zoo Centrum Frankfurt)
  • 4 Jaguár (Tierpark Berlin)
  • 1 Jaguár (Münchner Tierpark Hellbrunn)
  • 2 Jaguár (Tierpark Aschersleben)
  • 3 Szibériai tigris (Tierpark Ströhen)
  • Szibériai tigris (Zoo Braunschweig)
  • 4 Szibériai tigris (Tierpark Berlin)
  • 1 Bengáli tigris (Tierpark Berlin)
  • 29 Bengáli tigris (Safaripark Stukenbrock)

Egyes országokban szarvasokat, tigriseket, oroszlánokat és más állatokat kínálnak eladásra vadász-gazdaságoknak, ahol a vadászok az ölés privilégiumáért fizetnek. Néhányukat húsukért, vagy épp bundájukért ölik meg. Más feleslegessé vált állatokat szegényebb állatkerteknek, vagy akár kísérleti laboroknak adnak el. 
Az állatkertek létezésüket oktatással, és a fajok megőrzésével magyarázzák. 
Az állatok életterei, ketrecei azonban túl kicsik, és a táblákon feltüntetett információ alig tartalmaz többet, mint a faj neve, tápláléka, és elterjedési területe. Az állatnak természetes körülmények között jellemző viselkedéséről nem esik szó, és azt megfigyelni sem lehet, mert így bezárva természetes igényeik alig teljesülnek. A madarak szárnyait megkurtítják, hogy ne tudjanak elrepülni, a víziállatoknak gyakran túl kevés víz áll rendelkezésére, és rengeteg állatot, (melyek a természetben óriási csordákban, falkákban élnek) egyedül, vagy legfeljebb párosával tartanak. 
A természetes vadász- és szaporodási viselkedést gyakorlatilag teljesen megakadályozzák, és szabályozott tenyésztési és takarmányozási tervekkel helyettesítik. 
Az állatok legtöbbször nem tudnak visszavonulni a látogatóktól, és ingerszegény környezetben szenvednek az unalomtól, és a kevés testmozgástól. 
A nemzetközileg ajánlott tigriskifutó méret egy kifejlett pár számára minimum 500 nm. (ami édeskevés), ezzel ellenére az állatkertek többségében a tigrisek 30-40 nm-es szűk ketrecekbe zárva töltik életüket. 
Összehasonlításképp, egy nőstény tigris a természetben 25-1600 négyzetkilométer területet foglal el, míg egy hím territóriuma elérheti a 2500 négyzetkilométert is és naponta 35–40 km-t is megtesznek. 
Hogyan tudnánk tehát természetes viselkedésüket állatkertekben tanulmányozni? 
A fajok kihalástól való védelme nemes célként hangzik, ennek ellenére az állatkertek igyekeznek csak a különösen kedvelt egzotikus állatokkal előrukkolni, melyek látogatókat vonzanak az intézménybe, és a kevésbé népszerű fajokat háttérbe szorítják. A legtöbb állatkertben tartott állat nem veszélyeztetett, és nem is cél a későbbi természetbe való visszaengedés. 
A WSPA 1994-es adatai szerint világszerte 10.000 (regisztrált!) állatkertből csak mintegy 1.200 szaporít valójában a későbbi természetbe való visszaengedése miatt különféle fajokat, és eme tenyésztési programoknak csak mintegy 2%-a azon fajok száma, melyek tényleg veszélyeztetettek. 
Mindenesetre ez az indok rengeteg embert vonz az állatkertekbe, megtévesztve őket, hogy belépőjegyükkel az állatok védelmét támogatják. 
Az igazság az, hogy csak az mentheti meg a veszélyeztetett fajokat, ha megőrizzük élőhelyeiket, és küzdünk az okok ellen, melyek miatt az emberek megölik ezeket az állatokat. 
Mindent összevetve, az állatkertek arra tanítják az embereket, hogy elfogadható állatokat messze az otthonuktól fogságban tartani, és a bezártság miatt kitenni őket az unalomnak és magánynak. Szomorú az állatok céltalan élete, ahol nem lehetnek önmaguk, nem élhetik meg ösztöneiket. Mi csak 4 órát töltünk egy állatkertben, de az állatok 4 évet, 14-et, vagy még ennél is többet. Ha nem ugyanabban az állatkertben akkor egy másikban, éjjel és nappal, télen és nyáron. 
Ennek semmi köze a különböző fajok megmentéséhez, még kevésbé az oktatásnak. Nem. Ez szórakozás. De nem vígjáték, hanem tragédia. 

Források és kapcsolódó jegyzetek: 
Spiegel, Peta Tiger China, Peta Zootierhandel, dr Sendungs beitraege, Peta tierhandel, Peta de leben_diePeta de home, Peta de tierpark_berlin, Peta.de die_liste, Peta artenschutz skanda,  
Peta de home, Peta.de zoos, Welt de Erfurter_Zootiere, Berlinonline de berlin brandenburg, 20min ch story 
Egzotikus állatok a csomagtartóban – Egy példa arra, hogy akár egyetlen állatkölyök milliókat hoz a konyhára – És mi a helyzet itthon? Akár még oroszlánunk is lehet – Nagyvárad. 43 madárral több, 16 oroszlánnal kevesebb – …..és egy pécsi eset. Vajon hány állat tűnt még el?
Forrás: www.facebook.com/mindenallategyenlo

Vélemény, hozzászólás?