Posted on Hozzászólás most!

Regös István: Mi lesz veled emberke?

A halak megtanultak kopoltyúval lélegezni, mert különben a víz alatti életben elpusztultak volna. Amikor a törzsfejlődés folyamán a szárazföldi állatok megjelentek a földön, akkor az uszonyukból lábak fejlődtek, igaz, ehhez évmilliárdok kellettek. Elsajátították a szárazföldi élet módozatait, és alkalmazkodtak az oxigénnel telített levegőhöz, képesek lettek tüdővel lélegezni.
Röviden, az élőlény már csak olyan, hogy képes alkalmazkodni a környezeti feltételeihez, mert ha nem, úgy kipusztul. Mert a törzsfejlődés folyamán bizony tömegesen tűntek el fajok, a gyengébbek, vagyis mindazok, akik alkalmazkodásra képtelenek.
Na, nehogy már Taigetosz legyen – Az emberiség is hasonló megpróbáltatásokon ment keresztül, mint az állatvilág. Egész népcsoportok tűntek el a történelem süllyesztőjében, mások pedig minden vihart kiállva, mai napig a föld felszínén képviseltetik magukat. Bármilyen szörnyű, és bármennyire is elítéli a normális, mai erkölcsi felfogásunk, mégis tudomásul kell vennünk, hogy bizonyos erős népek, azért tudtak fennmaradni, mert megszabadultak a már számukra haszontalan vagy gyenge egyedeiktől. Ezekben a barbár időkben taszították mélybe a Taigetoszról az öregeket, tették ki a sivatagba a vadállatok prédájának az aggokat, a gyengéket, a számukra haszontalanokat. Azt mondták, hogy így legalább nem vesznek el ételt az erősektől, és megkönnyítik a nép fennmaradását.
És akinek nem jut még asztal se – Lehet, hogy a történelem előbb felidézett időszakaiban ezen még vita se folyt, de ha ezt példának akarjuk elfogadni, az bizony maga a tragédia, az évezredek mélyére való süllyedés. Pedig sokan próbálkoznak, hogy ebből a szánalmas gondolatmenetből új ideológiát tákoljanak. Mostanában elég ijesztő dolgokat lehet olvasni a médiában. A magyar országgyűlés elfogadta azt a törvényt, ami 90 napra csökkentette a munkanélküli segélyt, és a különböző támogatásokat szinte teljesen megszüntette.
Mi lesz itt? – Ez már az első hallásra is kifejezetten ijesztő. A szépen megterített vasárnapi asztal mellett érdemes elgondolkodnunk egy rövid időre, hogy mi lesz azokkal az emberekkel, akik különféle okokból, de elvesztették munkahelyüket. Mi lesz azokkal a százezres létszámú leszázalékolt nyugdíjassal, akitől megvonják a rokkantnyugdíját? De arra is nehéz válaszolni, hogyan kerülnek vissza a munka világába azok a kismamák, akiket az új rendszer korábban kényszerít vissza. Jelenleg ugyanis nem hogy csökken, de folyamatosan nő a már meglévő munkanélküliek száma. Ugyan olykor-olykor halljuk, hogy az oly sokat szidalmazott multik gyárakat építenek, és néhány ezer, esetleg 10-15 ezer új munkahelyet teremtenek, de a statisztikák azt mutatják, hogy eközben legalább ugyanennyi munkahely meg is szűnik.
Tömegek kenyér nélkül? – Tehát ki-ki próbáljon válaszolni az előző kérdésekre. Aki kiesik a munkanélküli segély ellátási övezetéből, az egyik percről a másikra rádöbben, hogy nem tudja kifizetni szinte egyetlen számláját sem. És itt még csak nem is beszéltünk arról, hogy mit fog enni. Az ember mégsem víziállat, aki visszafelé most megtanul kopoltyúval lélegezni, és a víz alá bújni. A természeti példákat csak azért hoztam fel, mert ha így megy tovább, megint eljöhet az az idő, amikor aki nem tud alkalmazkodni, azt letaszítják a Taigetoszról, hogy a társadalom egész rétegeket tekint nemkívánatosnak. De kérem szépen, ezek az emberek fizikailag nem tűnnek el a magyar települések utcáiról, ezek az emberek valahogy meg fogják szerezni a létfenntartásukhoz szükséges eszközöket.
Megélhetési politikusok, megélhetési bűnözés – Utálom azt a kifejezést, hogy megélhetési bűnözés. Azt meg pedig már megszokta az egész ország, és tudomásul vette, hogy léteznek megélhetési politikusok. Érdekes módon, ezeknek az embereknek a létét senki sem kérdőjelezi meg, akik abból élnek, és aszerint is döntenek, hogy milyen jövedelmet húznak a beosztásukból. De a megélhetési bűnözőket üldözi a törvény, akik mondjuk ételt, italt lopnak. Mert politikából mellébeszélni, becsapni, ne adj isten, füllenteni, bocsánatos bűn. De a lopás már a tízparancsolat szerint is tilos, mert bűn. És mielőtt valaki félreértelmezné a szavaimat, eszem ágában sincs felmenteni bármilyen tolvajt, lopjon akármit. A tolvajlás maradjon üldözendő bűn.
Még kér a nép – De kiegészítem ezt a mondatot azzal, hogy legyen bűn az is, ha emberek százezrei éheznek, nyomorognak, mert az az állam, ahol élnek, ahol évtizedekig tisztességes adófizető polgárok voltak, nem képes úgy megszervezni a hőn áhított kapitalista piacát, hogy mindenki legalább a számláit ki tudja fizetni. Ne éhezzen, ne lakoltassák ki, és a gyerekek eljussanak az iskolába. Csupa áhító, vágyakozó mondat. De az újságírónak nem az a feladata, hogy munkahelyeket teremtsen, hanem az, hogy derítse ki, mitől akadozik az államgépezet, bíráljon, és keresse a megoldási alternatívákat. Nehezen tudok elszakadni attól a gondolattól, hogy százezrek az utcán már nem megbeszélgetős problémát jelentenek. Százezrek az utcán, ha összeállnak, dermesztő dolgokat tehetnek. Ahogy a költő is mondta: Még kér a nép, most adjatok neki, nem tudjátok, mily szörnyű a nép, ha nem kér, de vesz, ragad! Forrás Mixonline.hu

Vélemény, hozzászólás?