Posted on Hozzászólás most!

Teve a csomagtartóban – állatkínzás

Míg Romániában a lovakkal bánnak igencsak cudarul, addig máshol a tevék szenvednek az emberi kegyetlenség miatt. Az interneten nemrégiben megjelent egy felvétel, melyen egy arab szó szerint autója csomagtartójába tuszkol egy tevét.
Az férfi először belelöki az állatot a szűk térbe fittyet hányva annak fájdalmas bőgésére, majd a kilógó végtagjait is betuszkolja a csomagtartóba. A manőver végén pedig lecsukja a csomagtartó tetejét, melyben egy hatalmas teve fekszik hétrét hajtva.

Posted on Hozzászólás most!

Kutyapszichológia 24 – Utazás, cirkusz az autóban

Sok kutyát ismertem, melyeknek a kocsi hátsó ülése maga volt a megtestesült pokol. Emlékszem egy állatra, amely végigugatta a teljes négyórás utat Lincolnshire-ből Skóciáig, valamint egy másikra, amely szó szerint át akart törni menet közben az ablakon. Sok gazda nehezen tűri az ilyesmit, és néhány kilométeres útnál hosszabbra nem vállalkozik a halálra rémült kutyával.
Ha jobban belegondolunk, a kutyák ijedsége nem is olyan meglepő. Az autó sok tekintetben nem más, mint az otthon, a fészek kicsinyített mása. Amikor oda beszáll, a kutyát a falka vagy annak néhány tagja veszi körül. Körös-körül odakintről pedig csak úgy zúdul befelé a sok látnivaló, amit a kutya aligha érthet, ugyanakkor mind potenciális veszélyforrást jelenthet a falkára. Ilyesfajta szituációban az lenne a csoda, ha a kutyákon nem lenne úrrá a vakrémület. Szerencsére elmondhatom, hogy az autós káosznak nevezett problémával minden gazda meg tud birkózni. Két esettel fogom szemléltetni, hogy még a legsúlyosabbnak tűnő esetekben is milyen könnyű a kutyából vidám utazót faragnunk.
A Cleethorpe házaspár már mindent megpróbált, hogy kutyájukat, a labrador-border collie keverék Blackie-t meggátolják abban, hogy azonmód élő ágyúgolyóvá váljék, mihelyt az autóba ültetik. Felcsavarták a rádiót maximális hangerőre, ordítoztak az állattal, mindhiába. Minden utazás rémálommá vált, beleértve az egészen rövideket is, mint például a tengerpartra vivőt, ahol Blackie azután végre sétálhatott.
Amikor meglátogattam őket, az első fél óra a szokásos menetrend szerint zajlott. Amíg a módszerem lényegét magyaráztam nekik, közben persze a vezérségem jeleivel bombáztam a kutyát. Blackie egyre inkább átpártolt a gazdáitól hozzám. Amikor az emberek látják, hogy a kutyájuk így viselkedik velem, aggódni kezdenek. Attól félnek, hogy valamilyen furmánnyal elszeretem tőlük a kutyájukat, és az a továbbiakban csak nekem fog engedelmeskedni. Az igazság persze az, hogy a kutya egy olyan vezérnek hisz engem, aki végre majd vigyáz rá és az egész falkájára is. Ezt a folyamatot azután természetesen a gazdák is végigvihetik, most már a saját vezérségük érdekében. Könnyű belátni, hogy a módszert a legjobban úgy tudom bemutatni, ha először magamon demonstrálom a hatékonyságát. A gazda és a kutya közötti kötelék megmarad, csak ideiglenesen hozzám kerül a kutya fölötti hatalom.
Hamarosan úgy láttam, hogy elegendő haladást értem el Blackievel ahhoz, hogy tegyünk egy próbát az autóval. A házaspár a szokásos módon előre ült, én telepedtem az utasülésre, míg a kutya, megint csak a megszokott módon, a furgon hátuljában kapott helyet. Sok gazda, az én szememben felelőtlen módon, hagyja, hogy a kutyája szabadon mászkáljon keresztül-kasul az üléseken. Blackie gazdái ezzel szemben ráccsal választották el a rakteret az utastértől. Most még egy pórázt is rácsatoltam a kutya nyakörvére, amit a rácson átvezetve tudtam fogni. Ezzel a módszerrel bizonyos kontroll alatt tudtam tartani Blackie-t.
Amikor beindult a motor, a lehető legnyugodtabban és csendben ültem. Ahogy gurulni kezdtünk, egyik karommal átnyúltam a rácson, és kezemet Blackie vállára tettem. Amikor a kutya fel akart ugrani, finoman visszanyomtam, amire azonnal elernyedt, és fekve maradt.
Hat-nyolc kilométert tehettünk meg, gyakorlatilag céltalanul, keresztül a város legforgalmasabb részén. Azt szerettem volna, ha Blackie a lehető legtöbb zajjal, látvánnyal, tehát potenciális veszéllyel szembesül eközben. Az út alatt végig a vállán tartottam a kezem. Ha úgy éreztem, hogy kezd nyugtalankodni, gyengéden fokoztam a nyomást a hátán. Fontos megjegyezni, hogy van egy nagyon finom határ, amely a nyers erőszakot elválasztja a gyengéd biztatástól. A legtöbb ember szerencsére ösztönösen képes ráérezni erre. Ha mégsem sikerül, azzal a hasonlattal szoktam élni, hogy olyan ez, mint amikor a gyermekünket először visszük fogorvoshoz, ahol tartanunk kell őt a kezelés alatt. Kínos, ám szükségszerű beavatkozás előtt áll. Nekünk az a dolgunk, hogy a lehetőségekhez képest minél kevésbé szenvedjen a kezelés alatt. Mialatt hazafelé tartottunk az autóval, már nem kellett fognom Blackie-t. A kutya szépen üldögélt a kocsi hátuljában, nézve a tovasuhanó világot. Azóta sincs semmi probléma, ha utazásra kerül a sor.
Akárcsak az ember, a kutya is magában hordozza a korábbi kellemetlen tapasztalatok emlékét. Ha például valaki szenvedett már autóbalesetet, előfordul, hogy vonakodik újból autóba szállni. Hogy ez mennyire így van a kutyákkal is, arra rájöhettem, amikor egy igen kínos esethez hívtak segíteni. A kérdéses dobermann olyan rémes baleset áldozata volt, hogy még a helyi újságok is foglalkoztak a történettel. A kutyára sérülten és lelkileg is összetörve találtak rá egy útpadkán. Szinte hihetetlen, de kiderült, hogy az elvetemült gazdák szó szerint kidobhatták a száguldó kocsiból ezt a nyomorult állatot! A sérülések súlyossága miatt azonnal az állatkórház intenzív osztályára került. Eleinte nem sok esélyt adtak a felépülésére, azonban a kutya lassan, de mégiscsak meggyógyult, és végül egy Barnetby nevű faluban lakó házaspár vette magához. Ők fedezték fel, hogy a szerencsétlenség milyen mély nyomokat hagyott maga után a kutya emlékezetében.
A dobermannok nem tartoznak a reszkető virágszálak közé, ez a kutya mégis az őrjöngő pánik állapotába került, mihelyt megpillantott egy autót. Amikor a gazdái bekényszerítették a kocsijukba, a rettegő állat televizelte a jármű belsejét. Ebben a helyzetben sokan egyszerűen elaltatták volna a dobermannt, mert könnyű lett volna menthetetlennek ítélni az állapotát. Azonban ismét csak olyan gazdákról volt szó, akiket valóban érdekelt az állataik jóléte. Elszánták magukat, hogy minden lehetségest megpróbálnak, csak hogy segítsenek rajta.
Velük töltöttem egy napot, mialatt elmagyaráztam, hogy hosszú küzdelemre számíthatunk. Olyan kutyáról volt szó ugyanis, melynél igen mélyen gyökerező félelmet kell kigyomlálnunk, mielőtt képes lesz újból akár csak a közelébe menni bármilyen autónak. Szerencsére új ismerőseim kitűnő tanítványnak bizonyultak. Két hét alatt sikerült nekik végigmenni a köteléképítés szokásos formuláin, megszerezve ezzel a vezéri pozíciót. Ezek után arra kértem őket, hogy mindenfajta közös tevékenységet irányítsanak úgy, hogy lehetőleg az autó közelében legyenek közben a kutyával.
Egy egész hónapig tartó munka vette kezdetét. Az étellel megrakott kutyatálat úgy helyezték el, hogy onnét teljes rálátás nyíljon a kocsijukra. Ezzel az volt a célunk, hogy a kutyában kioltsuk a beidegződést, hogy egy autó látványa csakis valami rosszat jelenthet. Amikor ezzel megvoltunk, fokozatosan közelebb kellett jutni az autóhoz. Nagyon fontos volt, hogy mindeközben végig nyugodtak és csendesek maradjunk. A gazdák mindent megtettek, még azt is, hogy vacsorájukat a kocsifelhajtón, sámlin ülve költötték el, csak hogy lelket önthessenek a kutyájukba. Végül aztán fáradozásaiknak meglett a gyümölcse. Az áttörés akkor következett be, amikor sikerült rávenni a dobermannt, hogy az ebédjét az álló kocsi hátuljában fogyassza el. Ezt követően apportírozós játékokat játszottak vele úgy, hogy a tárgyat az autóból kellett visszahozni, illetve máskor ők ültek a kocsiban, és oda kellett vinnie a kutyának a tárgyat hozzájuk.
A javulási folyamat hihetetlenül lassú volt, ám ezek a gazdák elszánták magukat, hogy mindent végigcsinálnak. Elérkezett az idő, amikor a kutya már a járó motorú autóban is hajlandó volt enni. Amikor idáig jutottak, fel-alá kezdtek gurulni a kocsifelhajtón, miközben a kutya odabent táplálkozott. Mindazonáltal olyan mélyek voltak a lelki sérülések ennél az állatnál, hogy nyolc hétnek kellett eltelni, míg végül kihajthattak vele az utcára. Örömmel újságolhatom, hogy azóta viszont a család együtt autózgat, és a korábbi rémület elpárolgott a körükből. A dobermann ismét képes élvezni az autós kiruccanásokat.

Posted on Hozzászólás most!

Állatvédelmi rendszert fejleszt ki a Volvo

A nagytestű vadakat venné célba a svéd-kínai autógyártó gázolásvédelmi rendszere.
A Volvo már hatékonyan működő megoldást fejlesztett ki a városi gyalogos-gázolás ellen. A tervezett berendezés radarok és infravörös kamera segítségével ismerné fel az állatokat, és a fennálló kockázattól függően figyelmeztetné a vezetőt, vagy automatikusan működésbe hozná a fékrendszert. A svéd mérnökök, már a nyár folyamán egy vadasparkban vizsgálták az állatok viselkedését. Az automata fékrendszer jó eséllyel életveszélyes helyzetet előz meg, márpedig a nagytestű állatok komoly kockázatot jelentenek: csak az Egyesült Államokba évente 1,1 millió szarvast gázolnak el az autósok, az okozott kár megközelíti az 5,3 milliárd dollárt – azaz elég súlyosak a sérülések. A fejlesztés mellett szóló, másik érv még ennél is józanabb: ma az aktív biztonsági piac az egyik leggyorsabban fejlődő autóipari beszállítói terület – írja a Manus.hu

Posted on Hozzászólás most!

Kalandként élik meg a kutyák az autózást

A kutyatulajdonosok számára is eljön a nyaralás ideje. Sokuknak ez együtt jár a töprengéssel és gonddal: hova tegyük a kutyát? Mások viszik magukkal.
A 25 EU-országból már csak Szlovénia, Csehország és Magyarország ragaszkodik valamilyen formában a kutyák pórázon tartásához. Minden területre kiterjedő pórázkötelezettség csak Portugáliában van érvényben.
A kutyák java igazán élvezi, hiszen nagy, közös zsákmányszerző túrának fogja föl az autózást. Váltakozó vidék, színek, formák, szagok és időnként ismeretlen kutyák fölbukkanása teszi még vonzóbbá az utazást. Ám ahhoz, hogy a kutyás autóút ne váljon kellemetlenné, figyelembe kell venni néhány dolgot, s ajánlatos gondosan felkészülni. Amelyik kutya mindennapjaihoz nem tartozik hozzá az autózás, azt a nyaralás előtti hetekben fokozatosan kell hozzászoktatni, hogy beugorjon és nyugodtan bent is maradjon az autóban. Mindenképpen jobb, ha az esetlegesen fellépő egészségügyi komplikációk is még a megszokott környezetben, a szoktatás ideje alatt jelentkeznek, így van idő a megoldásukra. Az autós utazás közben jelentkező hányás megelőzésére az állatorvostól kérhet tablettát. A kicsi és közepes méretű fajták általában jól érzik magukat a takaróval leterített hátsó ülésen. Egyre többen használják a kutyák autóban történő szállításakor a műanyag szállítódobozokat, és gyakorta használatosak a fémből készült különféle utazóketrecek is. Ez utóbbi előnye, hogy összecsukható, míg az előbbié, hogy könnyű, egyszerűen tisztán tartható, s a kistestű kutyáknak az autón kívüli szállítására is alkalmas. A térelválasztó vagy a szállítódoboz azért is hasznos, mert meggátolja a kutyát abban, hogy a vezetőt zavarja.

Posted on Hozzászólás most!

Az állatokat is felismeri a BMW új fényszórója

A BMW újabb, a biztonság növelését célzó fejlesztéseket jelentett be. A Dynamic Light Assist infravörös szenzorral pásztázza a környéket, és ha biciklist, gyalogost, vagy akár kutyát talál, külön fényszóróval világítja meg azt. Emellett fejlődik az adaptív fényszóró is, az új rendszer még kevésbé vakítja a szembejövőt.


Ha olyan területet kell mondani az autóiparban, ahol az utóbbi húsz évben valóban forradalmi fejlődést tapasztalhattunk, az egyértelműen a világítástechnika. Az adaptív fényszórók megjelenésével sem áll meg ezen a téren a fejlődés, a BMW például újabb, jelentősnek mondható rendszereket jelentett be.
Az egyik ezek közül a Dynamic Light Assist, amely a gázolások számát hivatott csökkenteni. Ezek nagy részben azért következnek be, mert későn vagy egyáltalán nem vesszük észre az padkán sétáló vagy bicikliző embereket, esetleg egy-egy vad későn ugrik az autó elé, és már nem tudunk megállni. Mindkét problémára megoldást kínálhat a Dynamic Light Assist, amelynek infravörös kamerája folyamatosan pásztázza az autó előtti területet, és ha száz méteren belül bármilyen veszélyforrást, értsd embert vagy állatot talál, megvilágítja azt. Erre a célra egy külön LED-es fényszóró szolgál, amelyet a ködlámpa helyére építenek be a mérnökök. Az igen nagy fényerejű LED-ek szó szerint elvakítják az útra tévedő embert/állatot, így a sofőr időben észlelheti a veszélyeket. A bajorok másik fejlesztése egy vakításmentes reflektor, amely kamera segítségével észleli, ha szembe jönnek, és azon az oldalon elhomályosítja a vakító fényt. A rendszer még a biciklit is felismeri, feltéve, ha van rajta lámpa.
Mindkét új rendszer a Night Vision csomagban mutatkozhat be, ám a bemutató pontos dátumát titokban tartotta a BMW. Forrás: A5.hu

Posted on Hozzászólás most!

Kistestű kutya a kalaptartóban

Házi kedvencünk sokat utazik velünk az autóban. Akár a városban, akár az országúton rengeteg autóban látni kutyákat. Kistestű kutyák néha a kalaptartóban, nagyobbak a két első ülés közé dugott fejjel, vagy a lehúzott ablakon kikandikálva, nyelvükkel és orrukkal kóstolgatva a szelet. De van, aki az ölében fuvarozza, sőt, látni kutyát a gazdi öléből két mellső lábával a kormányra támaszkodva is.
Magyarországon a közúti közlekedés szabályairól szóló rendelet (kresz) nem szabályozza külön, hogy kutyákat hogyan lehet autóban szállítani, viszont józan ésszel belátható szabályokat magunk alkothatunk.
Főszabály: a velünk utazó kedvencet helyezzük el úgy az autóban, hogy hirtelen fékezésnél, ütközésnél ne okozhasson kárt az autó többi utasában, valamint hirtelen és kiszámíthatatlan viselkedése ne hozza a jármű vezetőjét olyan helyzetbe, hogy ezzel magát és a közlekedés többi részvevőjét veszélynek tegye ki. Legegyszerűbb és legbiztonságosabb, különösen nagytestű kutyák esetén, ha kombi kocsiban szállítjuk, a hátsó ülés mögé fölszerelt háló vagy rács mögött. Kisebb kutyákat megfelelő méretű szállítóládában vihetünk magunkkal, vagy pedig a jobb állatkereskedésekben beszerezhető speciális biztonsági övvel rögzítve a hátsó ülésen.
Akármilyen kicsi és jólnevelt kutyánk van, semmi keresnivalója a sofőr ölében. Képzeljük el, hogy a békésen szundikáló kutyus valami zaj vagy ismeretlen szag hatására hirtelen felébred, és felugorva a kormánykerék küllői között találja magát. Még nyílegyenes úton se lesz könnyű megőrizni a kontrollt járművünk felett. Az ölben ülő kutya még akkor is akadályozza a vezetőt a kormányzásban, ha mozdulatlan. Nem is beszélve arról, hogy baleset esetén a felfúvódó légzsák mekkora erővel préselné a kis állatot a gazdi mellének.
Egy esetleges baleset, ütközés vagy akár csak egy hirtelen vészfékezés során a hátsó ülésen fekvő vagy ülő kutya a fizika törvényeinek megfelelően az autó addigi sebességével repül előre, és nem túl nehéz elképzelni, mi történik vele, amikor eléri a műszerfalat vagy a szélvédőt vagy szerencsétlenebb esetben az első ülésen utazók fejét. Gondoljunk csak arra, hogy egy 50 km/órás sebességgel repülő akár csak ötkilós táska mekkora ütést mérhet egy emberre! Akit ilyen módon eltalált már egy, a kalaptartóról előrevágódó fényképezőgép, sokat tudna mesélni.
Érdemes befektetni egy elválasztó rácsba vagy egy kutyák számára tervezett biztonsági övbe. Ha kedvencünket megvédjük, egyben saját biztonságunkról is gondoskodunk, és védjük a közlekedésben részt vevő többi ember biztonságát is.