Posted on Hozzászólás most!

Az igazi kaland – Benjamin Mee

Hihetetlen történet egy családról, akik mindenüket feladva küzdöttek azért, hogy állatkertet vehessenek maguknak. Az igazi kaland azt mutatja be, hogyan harcolt Benjamin Mee és családja a park megvásárlásáért és üzemeltetési engedélyéért, miközben egy súlyos családi tragédiával is meg kellett bírkózniuk.
Az igazi kaland – bármennyire is elképesztően hangzik -, igaz történet, amit az ember még a könyv olvasása közben, a fotók láttán sem nagyon akar elhinni. Varázslatos és megindító sztori egy családról, akik összefogtak azért, hogy megvalósítsák az álmukat, miközben az édesanya elvesztésével is meg kellett küzdeniük. Nem véletlen, hogy a történetben Hollywood is lehetőséget látott, így Matt Damon és Scarlett Johansson főszereplésével filmet is forgattak belőle. Az alkotást nemrég a magyar mozikban is bemutatták.
Benjamin Mee újságíró először londoni lakásukból költözött el családjával egy dél-franciaországi tanyára, majd miután felhívták a figyelmét egy hirdetésre – a családi kupaktanács segítségével – eldöntötte, hogy onnan is szeretne továbbállni. No nem céltalanul, csak úgy a hecc kedvéért: a reklámban a Dartmoor Vadasparkot hirdették eladásra. Mi is lehetne tökéletesebb otthon egy állatbarát újságíró és családja számára, mint egy vidéki állatkert? A váltás azonban nem ment olyan egyszerűen, mint szerették volna. Az élet különböző akadályokat gördített eléjük. A legsúlyosabb mindenekelőtt az, hogy Benjamin feleségénél, Kathrine-nél agydaganatot diagnosztizáltak.
A könyv a betegség diagnosztizálásától a hirdetés olvasásán és a megvételi problémákon át egészen a kert megnyitásáig mutatja be Benjaminék történetét. Van itt minden, ami kell: elszabadult állatok, anyagi nehézségek, segítő barátok és idegenek. Ennek ellenére a könyv mégsem az igazi, noha a történet a kötet elolvasása után biztos, hogy még hosszú ideig az emberrel marad. És, hogy mi a probléma a regénnyel? Egyrészt a felépítése sok helyütt eklektikus, mintha Mee nem tudta volna igazából eldönteni, hogy pontosan milyen művet szeretne írni, hogyan kívánja egymásra építeni a részeket. De hiányérzetünk is maradt: szívesen olvastunk volna még az állatokról, kevésnek éreztük a velük kapcsolatos leírásokat. Emellett pedig a fordítással is akadtak problémáink: a szöveg nem mindenhol gördülékeny. Az olyan szavak pedig, mint a „veckelődik” és a „kiakolbólított” végképp nem segítik a könnyed olvasmányélményt.
Ennek ellenére Az igazi kalandot érdemes elolvasni, hiszen nem egy átlagos, mindennapos történet.

Posted on Hozzászólás most!

A gyerek örül az állatnak, a szülő meg sétáltathatja

Tartsunk-e otthon háziállatot, ha igen, milyet, és a csemete hány éves korától? A szülők  többsége előbb-utóbb felteszi magának a kérdést. És vajon fogja-e gondozni, nem a szülőre
marad-e a feladat? Vagy inkább járjunk házon kívülre „állatozni”, például lovagolni? A pszichológus helyzete bizonyos értelemben egyszerű, ha ezek a kérdések felmerülnek.
Legrövidebben úgy lehetne elintézni a választ: igen, legyen háziállat, és igen, járjunk  lovagolni! Ha megtehetjük.
Olyan személyiségtípust nehéz lenne említeni, akinek kifejezetten ártana az állat társasága. Persze nem mindegy, mikor, milyen állatot tartunk. Az egészen kicsi babák mellé csak gyermekkedvelő, nagyon megbízható kutya való, nehogy baleset legyen az együttélésből. Egy terráriumban tartott hörcsög társaságát még kevéssé élvezi a kisbaba, a macska pedig kifejezetten veszélyes lehet, ha a csemete óvatlan mozdulatára megijed, és „visszatámad”. A két-három évesnek már meg tudjuk mutatni, hogyan szabad hozzányúlni, még ha egy darabig felügyeletet is igényel a találkozás.
Rendrakás, felelősségtudat – Sok szülő azért gondolkodik el háziállat beszerzésén, hogy felelősségre tanítsa csemetéjét.  Nos, ebben van ésszerűség, azonban a gyermekek érdeklődése bizonyos életkorig könnyen  változik, ne csodálkozzunk, ha nyolcévesünk égre-földre megígéri, hogy tisztítani fogja  a macskaalmot, cseréli a vizet és ételt ad a cicának, ám a lelkesedés néhány napnál nem tart tovább. Egyéni érettségtől is függ, de inkább kamaszkorban várható, hogy a gyermek  következetesen ellássa háziállatát, ez sem mindenkitől. Mielőtt vállaljuk a kisállat  befogadását, mérlegeljük, úgy is elfogadható-e számunkra az új helyzet, ha végül ránk marad  a gondozás feladata. Attól még, hogy így alakul, a kicsi sokat fog tanulni abból, hogy néha  közösen etetjük, tisztítjuk a jószágot.
Testileg-lelkileg – Sok egyéb kedvező hatással jár a háziállattal való együttélés. Ha olyan állatot választunk, aki  kommunikatív, visszajelzéseket ad, az komoly érzelmi töltetet jelent a gyermek számára. Egy  nehezebb pillanatban, mikor otthon túl nagy a feszültség, esetleg vitatkozott valami miatt a  család, jól esik a csemetének, ha fordulhat valakihez, aki nem részese ennek a dinamikának,  és szeretet megnyilvánulással jutalmazza a gyermek közeledését – addig is, míg csitulnak a  viharok, és helyreáll a harmónia a családtagok között. Talán részben ez a feszültségoldó hatás  magyarázza azt a kutatási eredményt, hogy a „jól simogatható” állattal együtt élő embereknél  alacsonyabb a szív-érrendszeri megbetegedések kockázata. Nem kisebbek a kedvező lélektani
hatások sem: különösen a legkisebb gyermek számára jelent sokat, hogy van valaki a  családban, akit pátyolgathat, szeretgethet, akihez képest erősnek érzi magát. Ritkán, de sajnos  előfordul, hogy az állatnak ez a kiszolgáltatottsága gondoskodás helyett éppen ellenkezőleg,  agressziót vált ki a gyermekből. Az állatkínzás az antiszociális személyiségzavar egyik  legpontosabb bejósló jele, komoly aggodalomra ad okot, ha gyermekünk így reagál. Ha  úgy látjuk, a csemete kifejezetten élvezi, hogy fájdalmat okoz a kisállatnak, azzal érdemes  szakemberhez fordulni.
A házon kívül is jó, ha találkozik állatokkal. Lélektani szempontból persze az a találkozás  jelentős, ami közvetlen kontaktust jelent gyermek és állat között. Gazdagabbá teszi a  csemete gondolkodását, érzelmi intelligenciáját, ha alkalma nyílik a haszonállatokkal való  megismerkedésre is. Szomorú, mikor egy fiatal számára az asztalra kerülő hús pusztán  egy termék, aminek számára semmi köze az élővilághoz. Ám ha találkozik élőben azokkal  az állatfajokkal, amelyek tejét, húsát fogyasztjuk, az segít, hogy elhelyezze magát, mint a  természet részét, egyik elemét egy nagyobb rendszernek.
Lovaglás és terápia – Az állattal való házon kívüli találkozásnak szintén áldásos területe a lovaglás. Ma már egyre több testi és lelki kórkép gyógyításában fedezik fel a terápiás lovaglás nyújtotta lehetőségeket. Legyen szó testképzavarról, mozgásszervi problémáról, depresszióról vagy szenvedélybetegségről (és még folytathatnánk a sort), mindegyik lényege a lóval való kapcsolat, kommunikációs és mozgásos összehangolódás élménye.
Összességében, legyen szó háziállatról vagy találkozzon vele a gyermek a természetben,  az állattal való kapcsolat gyógyít, erősíti az érzelmi intelligenciát, és segít megőrizni az egészséget. Bujdosó Karolina, Dívány.hu

Posted on Hozzászólás most!

Nevelési bravúrok, amit a kutyás szülőktől tanulhatunk

Vannak rakoncátlan emberkölykök és ugyancsak rakoncátlan kutyakölykök. Ám a napokban egy kutyás rendezvényen érdekes megfigyelést tettem. A fegyelmezett, boldog kutyák gazdáinak gyermekei is fegyelmezettek és boldogok. Biztosan van már “brittudósos” kutatás a témában, hiszen azonnal szemet szúrhat, ha olyan helyen jársz, ahol sok a kutyás gyerek: ők bizony máshogy nézik a világot, mint a kutyátlan társaik. Itt nem a falusi gyerekekről beszélek, akik gyakran nem ápolnak valódi kapcsolatot az állatokkal, hiszen láncon tartott kutyákat és vágóállatokat látnak csupán. Amiről beszélek, a felelős tartás melletti együtt élés.
Az alábbi négy dolog az, amiben a kutyás családokban sokkal jobb az együttműködés, mint azokban, ahol nincs kutya a háznál:
– Következetesség – a kutyás családban megtanulják, hogy ami egyszer tilos, az másodszor, harmadszor, sőt ötödször is tilos. Amit szabad, azt pedig folyamatosan szabad. Az alapvető szabályok egyértelműek és ezeket mindenki betartja. A következetesség a napirendet is érinteni szokta. A kutyát ugyanis ki kell vinni. Azoknál a családoknál, ahol következetesen nevelik a gyereket és van egy kialakult napirend, a gyerekek sokkal kezelhetőbbek, mint ott, ahol ez a két dolog nincs meg. „Mivel már a gyerekeim előtt voltak kutyáink – mondja Márta – magától értetődő volt számunkra, hogy mindenki érdekét figyelembe kell venni. A gyerekek elalszanak, én pedig lemegyek a kutyákkal sétálni. A reggeli és a hétvégi sétákra , kirándulásokra a gyerekek is csatlakozhatnak. Mi lenne, ha a gyerekek nem aludnának el időben? Szükség van napirendre és következetes szoktatásra, hogy megtanuljuk közösen egymás igényeit figyelembe venni.”
– Rangsor – A kutyák igénylik, hogy a póráz a gazdi kezében legyen, vagyis, hogy a rangsor élén az ember álljon. A jó kutyás családban mindig van egy családfő, aki kijelöli, merre tart a falka. „Egyedül nevelem a két lányomat és van egy kutyánk is, ráadásul egy rotveiler – meséli Réka – így nagyon fontos, hogy a kutya is és a gyerekek is feltétlenül szót fogadjanak nekem. Például, ha a sétán mindenki másfele szaladna, egyikük épségét sem tudnám garantálni. Ezért tudomásul kell venniük, hogy én vagyok a főnök. Én jelölöm ki az utat, a célt és az időpontokat, amikor mehetünk. De az út maga játékkal, örömmel van teli. Érteni kell, hogy a gyermek a rangsorban a szülő alatt van, a kutya pedig az egész családban is leghátul.”
– Felelősségteljes gondoskodás – A jó szülő azonnal, akár testbeszédből felismeri, hogy mire van szüksége a gyereknek. Imelda kiskutyákat tenyészt, ő mesél erről: „Amikor a fiam megszületett, nagyon sokáig nem volt hajlandó megszólalni. Rájöttem, hogy azért, mert hozzászoktam a kutyák mellett, hogy azonnal megértem a testbeszédüket, azonnal gondoskodni tudok a szükségleteikről, anélkül, hogy szavakra szükség volna. A fiamnál természetesen ezt meg kellett változtatnom. Mikor felismertem ezt, néhány héten belül egész mondatokat mondott a gyerekem. Ezzel együtt büszke vagyok a képességre, hogy rá tudok hangolódni mások testbeszédére, igényeire és szavak nélkül is jól értem az embereket éppen úgy, mint az állatokat.”
– Biztonság – a szülő felelős a gyermek biztonságáért. A gazda pedig a kutya biztonságért felel. Emese terápiás kutyát képez: „Az nagy baj, ha a kutya csak pórázon vezethető, ha póráz nélkül nem fogad szót a gazdájának. A póráz fontos, szükséges, kell, mert az biztonságossá teszi a kutya vezetését – de nem azért kell, mert nélküle elfutna a kutya és kezelhetetlen volna. A jó gazda tudja ezt. A gyerekünk esetében a biztonság megadása ugyanezt jelenti. Megtanítjuk neki, hogyan élhet az életkora és a képességei birtokában a leginkább biztonságosan, úgy, hogy ne kelljen folyamatosan „pórázon tartani” a gyereket. A biztonság megadása a kommunikáció és a gondoskodás sajátos ötvözete. Nélküle nincs bizalmi kapcsolat.”
Ha megvizsgáljuk, hogyan bánunk a saját kutyánkkal, mi az a terület, ahol őt még jobban kéne nevelnünk, akkor azonnal látni fogjuk, hogy a gyereknevelésben hol szorulunk egy kis segítségre. Forrás: Harmonet.hu

Posted on Hozzászólás most!

Nem veszélyes a gyerekek számára a háziállatok közelsége

A kutatók szerint a szülők fölöslegesen féltik gyermekeiket a háziállatoktól: a kísérletek során ugyanis kiderült, hogy a kutyák és a macskák közelsége nem növeli a gyerekeknél az állatokkal szembeni allergiás reakciók kialakulását. Sőt egyes kutatók szerint a korai kontaktus kifejezetten védheti a kicsiket az allergia kialakulásával szemben.
A szakértők szerint a gyerekek egyéves koruk előtt kaphatják a legerősebb védelmet a kutyáktól és a macskáktól az allergiával szemben. Az adatok szerint a fiúknál 50 százalékkal csökkent az allergiás reakciók kialakulása abban az esetben, ha 12 hónapos koruk előtt rendszeresen érintkeztek kutyákkal, míg 48 százalékkal csökkent ugyanennek az esélye a fiúknál és a lányoknál is akkor, ha egyéves koruk előtt sokszor érintkeztek macskákkal – írja a Clinical & Experimental Allergy.
Az eredmények így megcáfolják azokat a korábbi elképzeléseket, amelyek szerint minden háziállatot el kell ajándékozni a lakásból, ha kisbaba érkezik a családba, mert az állatok közelsége miatt a kicsik hajlamosabbak lehetnek az allergiás betegségekre. Ennek úgy tűnik, éppen az ellenkezője igaz – a kutatók egyelőre még keresik a háttérben álló pontos okokat. Forrás: OrientPress Hírügynökség

Posted on Hozzászólás most!

A karácsony ne hozza ki belőlünk az állatot

Ne álszenteskedjünk: a karácsonyi készülődésből adódó feszültség időnként kihozza belőlünk az állatot. Lássunk pár okot, ami miatt balhézni lehet az ünnepek alatt.
Amikor szóba kerülnek a karácsonyi ünnepek és egy kicsit jobban belemerülünk a kérdésbe, mindig beleszaladunk a nagy karácsonyi veszekedések témakörbe. Mindenkinek vannak saját rémtörténetei, ha nem a családjából, akkor a szomszédokéból biztosan. Az emlékezetes karácsony délután, amikor Józsi bácsi kisbaltával kergette Mari nénit a gangon, vagy a lichthóf által kihangosított ordítozás, miszerint: mért nem te csinálod, ha olyan jól tudod b..meg?! Álszenteskedhetünk, de pontosan tudjuk, hogy valamin, valakivel össze fogunk kapni így az ünnepek előtt.
Pénz: Hiába tárgyalja meg az egész család már augusztusban, hogy idén bizony szegény lesz a Jézuska, november közepére igencsak kikerekednek az ajándéklisták. Ekkor alapozódik meg a vita. Melyik barát kerüljön le a listáról, kell-e a gyerekeknek öt társast venni és “biztos-e, hogy anyádnak egy multiszuper kávéfőző a legjobb ajándék, mért nem jó neki egy csinos sál”? Ehhez csatlakozik még, a “melyik csekket ne fizessük be, hogy maradjon pezsgőre” kérdése és kész a veszekedés. Mert ugye: “Miért pont megint az én anyám kap kisebb ajándékot?”, “Miért nem csinálsz valamit a barátaidnak éjszakánként?”. “Ha nem fizetünk villanyszámlát, gyertyákat kell majd venni a fára.” Nem tudjuk mi a megoldás, de az biztos, hogy bankkölcsönt felvenni karácsonyra hülyeség.
Kihez megyünk, ki jön hozzánk: A gyermektelen párok balgán azt hiszik, hogy az a kérdés, hogy az ünnep melyik napját kinek a családjánál töltsük, értelmét veszíti, hiszen úgyis otthon leszünk a saját gyerekünkkel. Aha, persze, de marad még két nap, amit igazságosan el kell osztani a rokonok között. Sértődés, balhé kódolva. Megoldás lehet, ha nagy levegőt véve mindenkit meghívtok magatokhoz Szentestére, aztán csak a tiétek a maradék két nap.
Mindent nekem kell elintézni: Az igazi mártírkör. Általában a csajok azok, akik szeretik elhitetni magukkal, hogy ha ők nem lennének, akkor valószínűleg elmaradna a karácsony. Pompás veszekedések generálhatók a szemrehányás sorozatból, miszerint: “csak én gondolkodom rajta, én vásárolom, én főzöm, én díszítem”. Lazuljunk! Ha nem kezdjük a hisztit már októberben, ha nem kérünk számon folyamatosan, akkor valószínűleg kiderül, hogy a párunk is hajlandó segíteni, vannak ötletei és közösen minden gyorsabban, jobban megy.
Mit össze szarakodsz már: A fenti problémakör folytatása, amikor valamelyik fél a saját elvárásai foglya és elégedetlen a másik megoldó technikáival. Női részről hagyományosan: “- Nem értem miért tart neked ennyi ideig a fa felállítása, apám mindig megoldotta negyedóra alatt! – Az az apád volt én meg a pasid vagyok, kuss legyen. Egy a férfiak problémái közül: “Mit kell neked annyit takarítani, az ember már haza sem akar jönni, komolyan!” Gratulálunk!
Egy kis alkohol: A legjobb családi drámákban akkor borul a bili, amikor mindenki körül üli a terített asztalt, mosolyog és igyekszik nagyon elégedettnek látszani. Aztán az elfogyasztott alkohol mennyiség függvényében valaki egyszer csak mond valamit, amit nem kéne, és kezdődhet a kölcsönös vádaskodás, sértegetés. Ilyenkor aztán jöhet egyévnyi sértettség, dőlhetnek a csontvázak a szekrényből és biztos, hogy a végén valaki sírni fog. Vagy vérezni. Boldog Karácsonyt mindenkinek, Borsa.hu

Posted on Hozzászólás most!

Jó vagy drágám, de csak a gyereked és az állatod nélkül!

Ha az önbecsülésünk a helyén van, akkor tudni, érezni fogjuk, érünk annyit, hogy “csomagostul” fogadjanak el és becsüljenek meg bennünket. Ám az idő múlásával egyre nehezebb a párkeresés, ha rajtunk kívül mást is el kell viseltetnünk…
Az idő múlásával az ideális társ modellezésénél a “szeretem” szempontok mellé észrevétlenül zárkóznak fel a “nem szeretem” szempontok. Ez e a férfiak pontrendszerében is így van, ahol a nőies, kedves, megértő jelzők mellé gyakran kerül felkiáltójellel a nemdohányzó, a gyermektelen vagy a túlsúlytól mentes jelző. Ennek fényében egész biztosan megnehezül a párkeresés, ha nem egy másodikat, hanem egy harmadikat keresünk magunk mellé. Mert mi már így is ketten vagyunk, és csak csomagban vagyunk kaphatók.
Barát kontra pótapuka: A manapság oly divatos internetes társkeresés során gyakran előfordul, hogy sok egyedülálló anyuka hallgatja el a csemetéjét.
Ezt abból a megfontolásból teszi, hogy nagyobb esélyekkel indulhasson a csomagmentes konkurenciában gazdag húspiacon. Utána sem fedi fel rögtön a “titkát”, csak ha már óvatosan kipuhatolta, mennyire tekinthető gyerekbarátnak az udvarlója. Aztán a lehető legjobb időzítéssel – tehát semmi esetre sem akkor, amikor éppen egy bömbölő gyerkőc mellett andalognak el a parkban – feltárja az igazságot.
A fogadtatás pedig ritkán örömteli, hiszen a férfi megvezetve érezheti magát, a nő pedig tovább erősödhet abbéli hiedelmében, hogy gyerekkel senkinek sem kell. (Ami persze nem igaz.)
Ez esetben három ember érzelmi stabilitása kerül mérlegre. Az anyában folyton ott a szorongás, hogy a férfi vajon szereti-e majd a porontyot, és persze fordítva.
A gyereknek nem tesz jót, ha gyakran tapasztalja, hogy egy új bácsi lép be az életébe, majd tűnik el onnan. Sok férfit pedig az riaszt el, hogy azt képzeli, ezzel rögtön a pótapuka szerepkörébe kényszerül. Mások egyszerűen még nem érzik magukat késznek a feladatra, és az is megeshet, túl kényelmesek ahhoz, hogy egy pár éves emberke bioritmusához alkalmazkodjanak.
Amikor a kapcsolat családban marad: Bizonyos életkor után az sem növeli a párkeresés esélyeit, ha valaki még a szüleivel él. Persze ennek hátterében állhat pusztán a kényelem, de sokan élnek a gyanúperrel, hogy kiszemeltjük szorosan kötődik a gyökereihez. Kiindulva abból, hogy a mama kedvence típusú férfiaktól a legtöbb nőt kirázza a hideg, a mi esélyeink is korlátozottak, ha valamelyik szülőnk vagy testvérünk túlságosan nagy befolyással van az életünkre. Például abba sem rest beleszólni, hogy miként alakítsuk a kapcsolatunkat, vagy ami még rosszabb: azt sugalmazza, senkit ne engedjünk közel magunkhoz.
A férfiak legkevésbé egy kotnyeles “anyóst” vagy “apóst” szeretnének a csomagban látni, így nincs azon csodálkoznivaló, ha fejvesztve menekülnek, amint kiderül, a nő, akinek udvarolnak, túlságosan a szülei hatása alatt áll.
Versenyben a munkával:
Egy sikeres, céltudatos, talpraesett nő izgalmasnak hat a férfiak szemében. Néhány lépés távolságból. Ám testközelből a csillogó-villogó “munkacsomag” is lehet lohasztó, ha cipelőjével hetekbe telik egy randevú egyeztetése, hiszen a karrierje szinte minden energiáját felemészti. Ez az időhúzást nem kedvelő, könnyebb ellenállás felé hajló férfiaknak hamar kedvüket szegheti.
Hatalmas energiák mozgatásával és varázslónői képességekkel persze létrehozható az egyensúly az elszánt karrierépítés és a harmonikus, biztos hátteret adó magánélet között, feltéve, ha a másik érintett is megkapja azt a figyelmet és törődést, amire szüksége van.
Titkok és hazugságok: Mindenki arra vágyik, hogy úgy fogadják el, ahogy van. De ha a vele való lét leginkább egy hullámvasúthoz hasonlít, mert egyszer bájos és kedves, máskor viszont elviselhetetlen vagy közönyös, akkor férfi legyen a talpán, aki meg tudja fejteni, ki is van az álarc mögött. Ráadásul a férfiak nem éppen analitikus lelkek, és nem nagyon tudnak mit kezdeni azzal, amikor a korábbi sérelmekért, csalódásokért velük akarnak elszámolni. Hiszen a legnagyobb és legnehezebb csomagunk mindig a múlt, amit nem hajíthatunk félre, de nem is kell folyton benne turkálnunk, mert ettől jelenünk főszereplője könnyen úgy érezheti, gondolatban valahol máshol időzünk még.

Kutyátlanok kíméljenek? Ha az ember lánya egy ebbel osztja meg a hajlékát, a világ hirtelen tele lesz szőrallergiás, harapós négylábúaktól gyerekként traumát elszenvedő és “kutya a lakásba nem való” típusú mondatokat harsogó férfiakkal. Bár a hollywoodi filmek igen kapósnak tüntetik fel a magányos eb futtatókat, a valóságban semmivel sem nagyobb az esély a pártalálásra, mint bármilyen más környezetben. Olyan pasival viszont nehéz lesz elfogadtatni négylábú állatunkat, aki soha életében nem érzett szimpátiát a kutyák iránt.
Ugyanakkor minden nő számára remek társ lehet egy olyan férfi, akinek van vagy volt már kutyája, amit saját maga gondozott (ez nem érvényes azokra, akik bár eb tulajdonosként tüntetik fel magukat, de a kutyust a családtagok vagy a lakótársak etették, sétáltatták, hurcolták orvoshoz). Tanulmányok szerint azok, akik otthonukban kutyát tartanak, fegyelmezettek, megbízhatóak, felelősségteljesek, gondoskodóak, szeretetre vágyók és könnyen teremtenek kapcsolatokat. Németországban egyébként már nagy népszerűségnek örvendenek a gazdi társkereső oldalak, ahol a regisztráltak úgy is szelektálhatnak a jelöltek között, hogy az ebek is jól kijöjjenek egymással. Remélhetőleg nemsokára nálunk is elérhető lesz ilyen szolgáltatás, amely kiszélesítheti a kutyatartó szinglik lehetőségeit.
Egészben, egyensúlyban: Vajon jól tudod magad érezni egy olyan kapcsolatban, ahol a hozzád tartozó “csatolmányok” nem szívesen látott vendégek? Ahol gyakorta érzed úgy, mintha választás elé kerültél volna? Egyáltalán el lehet fogadni, hogy míg csomagod kilétének felfedése előtt lehetőséget láttak benned, addig a kutyával, a mamával, a gyerekkel, a múltaddal vagy a sok energiát felemésztő munkáddal már nem tűnsz olyan vonzónak?
A kényelmesebb udvarlók ilyenkor azt sugallják, ha megoldod, hogy nekik ne kelljen úton-útfélen beleütközniük a csomagodba, akkor nagyvonalúan szemet hunynak felette. Ugyanakkor kategorikusan elzárkóznak a pelenkázástól, a kutyasétáltatástól, az “anyóslátogatásoktól”, nem tudnak mit kezdeni az időnként rád törő rosszkedvvel, és vacsora nélkül sem szeretnének maradni, amikor késő estig gályázol az irodában. Mert ők csak a jót akarják belőled. Ami erőfeszítést, támaszt, megértést igényel, azt már nem.
Mi a teendő ilyenkor? Nyilván magad is tudod, de a lényeg, hogy megértsd, a csomagságod nem probléma, hiszen te így vagy egész! Amin még talán dolgoznod kell, az a szervezettség. Hogy úgy tudd megosztani önmagad, hogy az minden érintettnek jó legyen, és te se érezd úgy, hogy túl nagy teher nehezedik rád. Ha az önbecsülésed a helyén van, akkor tudni, érezni fogod, érsz annyit, hogy csomagostul fogadjanak el és becsüljenek meg téged.
Aki számára viszont áldozatot jelent az elfogadásod, az nem lehet támaszt adó társad a mindennapokban. Forrás: Újszó, Életforma.

Posted on Hozzászólás most!

Almabort iszik és pirítóst eszik a kengurugyerek

Esténként a tévé előtt ülve szürcsöli kedvenc almaborát Beemer, a kenguru. Az erszényes állat néhány hetes korában egy autóbaleset után került ausztrál pótmamájához.
Az ötvenéves Julianne Bradley maga sem gondolta volna tizennyolc hónappal ezelőtt, hogy a kis vörös kenguruhoz, úgy fog ragaszkodni, mintha saját gyereke lenne. A kis állat édesanyja egy autóbalesetben sérült meg, az asszony pedig mamája zsebéből mentette ki alig húszcentis korában, és egy puha zokniban nevelgette. Mára azonban az egész ház és kert is az adoptált Beemer életerévé vált. Julianne-nel együtt töltik a napot, sőt, az sem különleges, hogy egymás mellett hajtják álomra fejüket.
A reggelek úgy kezdődnek, mint a legtöbb családnál, csupán annyi a különbség, hogy az átlagosnak egyáltalán nem mondható kedvenc füvet is kap a megkent pirítós mellé. Aztán a kengurufiú felpattan az asztaltól, és kiugrál kis barátjához, a cicához, hogy vele labdázzon egy keveset. Esténként pedig a tévénézéshez gyakran legurít néhány pohár almabort is. Persze Julianne vigyáz rá, nehogy túl sokat igyon állatkája.
– Beemer imád tévézni, szereti a zenét is, olyankor gyakran táncol rá. Szegényke nem tudja, hogy ő most tulajdonképpen kenguru, vagy macska, esetleg kutya. Bár könnyedén átugorhatná a kerítést, mégsem teszi. Azt hiszem, velem akar maradni. A szívem szakadna meg, ha elszökne, olyan mintha a kisfiam lenne– tette hozzá Julianne.

Posted on Hozzászólás most!

Kétszáz macskával élt együtt egy svéd család

Egy hatvanéves svéd nő három családtagjával és 191 macskával osztotta meg Stockholm egyik elővárosában lévő otthonát – közölte kedden az Aftonbladet című svéd lap. A stockholmi szociális szolgálat szerint a majdnem kétszáz macskával teli ház szörnyű állapotban volt, és szinte levegőt sem lehetet venni az ott terjengő bűz miatt. Mindenhol macskák voltak: az asztalokon, polcokon és az ablaknyílásokban, a házat macskalom borította – írta az Aftonbladet, a stockholmi szociális szolgálat egyik állatorvosára hivatkozva.
Marie Lundin a lapnak nyilatkozva elmondta: olyan erős ammóniaszag volt a házban, hogy nem lehetett rendesen lélegezni. A házban talált macskák nagy része ráadásul beteg volt vagy különböző sérülésektől szenvedett. A lap cikke szerint 173 macskát a helyszínen el kellett altatni, és csak 18-at hagytak életben, ezeket állatmenhelyeken helyezték el. A szociális szolgálat egyik munkatársa közölte, hogy család csak jót akart. “Az ilyen emberek igazi állatszeretők, jószívűek, és azt gondolják, hogy gondját tudják viselni az állatoknak, de mi ezzel nem értünk egyet” – mondta Karina Burlin.
A szociális szolgálatnak már voltak hasonló esetei túlságosan állatbarát svédekkel. Az Aftonbladet cikke szerint 2007-ben egy stockholmi nőhöz kellett kivonulniuk, aki egyszobás lakásában 11 hattyúval élt együtt, valamint egy férfihoz, aki 21 kutyával osztotta meg Gaevle városában lévő háromszobás otthonát.

Posted on Hozzászólás most!

Állatokkal várják a babákat

A Tappancs Állatvédő Alapítvány állatszeretetről, állatvédelemről szóló programmal próbálja a kisgyermekes családokat közelebb hozni a kedvencekhez.
A IX. Tappancs Állatfesztiválon július 11-én egész nap érdekes és szórakoztató programokat kínál a szervezet. A nagyobbacska csöppségek számára gyermekprogramok lesznek: kincskereső, aszfaltrajzverseny, arcfestés, pónilovaglás és kézműves foglalkozás és egy ilyen rendezvényen érthető módon sok kedves kutyus és cicus.
A fesztiválon az Egyensúly Közhasznú Egyesülettel együttműködve Bababarát Sátorral: szoptató, pelenkázó sátorral, szoptatási tanácsadással, dúlatalálkozóval várják a kismamákat, kisgyermekes családokat. A sátorban Gaborjákné Kovács Judit IBCLC szoptatási szaktanácsadó és Kószóné Mónika a MODULE társelnöke várja az érdeklődőket. A helyszín az Újszegedi EKO-park.

Posted on Hozzászólás most!

Házi kedvencek gyerekeknek

Szakemberek szerint az állatok jó hatással vannak a gyerekekre, a testileg vagy pszichésen beteg, illetve magányos emberekre. Ennek okát a mai napig kutatják…
– Egy nagyon édes labrador kutyusunk van otthon, Dorkának hívják – meséli a hatéves Lilla. – Nagyon szeretem, sokat játszom vele, és amikor hazajövök az óvodából, egyből nekem ugrik, annyira megörül nekem. Egyszer a virágágyásban kötöttem ki, rajtam Dorka, nyaldosta az arcom, és letörtük anya virágait. Nem mertük elmondani, hogy mi történt. A mi titkunk maradt.
Addig érdekes, amíg „pici és aranyos” – Azt elsősorban a szülőnek kell eldöntenie, hogy tartsanak-e otthon állatot, vagy sem. A gyerekek legtöbbször eleinte ugyan még foglalkoznak velük – amikor „pici és aranyos” –, de később többnyire a szülőkre marad a feladat. Ha mégis arra adjuk a fejünket, hogy a gyerekek mellett háziállatot is tartunk, néhány dolgot nem árt figyelembe venni. A pszichológus, mediátor szerint át kell gondolni, hogy a szülő elbírja-e még a pluszfeladatokat, amelyek a háziállat érkezésével hárulnak rá.
– Ha úgy érzi, hogy már így is túl van terhelve, akkor a háziállatot is csak nyűgnek fogja tekinteni, különösen akkor, ha annak ellátásában a családtagok nem vesznek részt – mondja a szakember. –
Egyébiránt ismerjük azt a tényt, hogy az állatok milyen jó hatással vannak az emberre.
Melyiket válasszuk? – A kutya, a macska, a teknős és a rágcsálók a legnépszerűbbek az otthon tartott állatok közül – mondja dr. Bencze Adrienn állatorvos. – Olyan állatot érdemes választani, amely kommunikál a gyerekekkel, mint a kutya és a macska. Az előbbi azért is jó, mert kötődik az emberhez, az utóbbi, mivel nem falkaállat, minket sem tekint falkavezérnek, tehát nem hajtja végre a parancsokat, kevésbé ragaszkodó. A kutyusokat meg lehet tanítani arra, hogy mit szabad, és mit nem, a cica viszont, ha nem figyelünk rá, egyből felugrik mindenhová. Ellenben kevesebbet kell foglalkozni vele, így a gond is kevesebb a macskákkal, de nem is kötődik úgy, ahogy egy kutya.
A pszichológus szerint, ha a háziállat a gyerekkel is kapcsolatba kerül, akkor mindenképpen olyat válasszunk, amelyik nem agresszív, de a gyerek temperamentumát is vegyük figyelembe, és ne válasszunk egy agresszívabb gyerek mellé olyan háziállatot, amelyben kárt tud tenni. Ezenkívül egyes allergiás reakciókat is figyelembe kell venni a háziállat kiválasztásánál.

Emlékeztet a plüssmackóra
– A háziállat feltétlen szeretetet és ragaszkodást mutat az ember iránt. Egy olyan állat, amelynek szőre van, lehet simogatni, össze lehet vele bújni, a biztonság és a törődés érzetét kelti a gyerekben és a felnőttben is. Emlékeztetheti a plüssmackójára, amellyel kicsi korában elaludt, amely a „védelmét” szolgálta – mondja Turánszky Edina. – Ha a gyerek kiveszi a részét a háziállatról való gondoskodásból, akkor megtapasztalhatja azt az érzést, hogy szükség van rá – hiszen például egy hörcsög, egy madár vagy egy díszhal nem tudja a saját almát/akváriumát kitakarítani, és az élelméről sem maga gondoskodik. Ezt a négylábú állatok a simogatás, összebújás örömével hálálják meg, mások azzal, hogy egészségesek, és szép látványt nyújtanak. A gyerekek már óvodáskortól segíthetnek például az alomtakarításban, az etetésben, nagyobb korukban pedig teljesen át is vehetik az állat gondozását. Az egészségügyi beavatkozásokat hagyják meg a szülőknek, illetve az állatorvosnak – javasolja a pszichológus.

Az állat olyan, amilyenre neveljük
– Ha velünk alszik, bejáratos a ház minden zugába, szétrágja a cipőket, az nem az állat hibája, hanem a gazdáé – mondja az állatorvos. – Az pedig nem a gyerek hibája, ha egy idő elteltével már csak a szülő gondozza az ebet, és a gyerek már csak játszik vele. Sokszor beleesünk abba a hibába, hogy kérjük egyszer-kétszer, aztán ha nem csinálják, megcsináljuk mi. Ez aztán azt vonja maga után, hogy végül minden a szülőre marad.
Bár a kutya nem ágyba való, azzal sincs semmi baj, ha valaki ragaszkodik hozzá – mondja az állatorvos –, de meg kell tenni a szükséges óvintézkedéseket: az állatok kapják meg a megfelelő oltásokat, figyeljünk a bolha- és kullancsirtásra, valamint a féreghajtásra. Így nem kapunk el semmiféle fertőzést, tehát az ágyba is nyugodtan beengedhetjük őket. Az a kutya, amelyiket beengedik a lakásba, teljesen felveszi a család ritmusát, és sokkal inkább családtaggá válik – véli a szakember.

Egy állat elvesztése egy hozzátartozó elvesztését jelenti
– Az állat halála veszteség. Hasonlóképpen érintheti a gyereket, mintha egy hozzátartozóját veszítette volna el – mondja Turánszky Edina. – A fájdalom intenzitása függ attól, hogy milyen erős volt a szeretet és a kötődés a háziállat és a gyerek között. A háziállat elpusztulását nem célszerű a gyerek elől eltitkolni, hiszen az elpusztult állatot gyakran ő találja meg. Mindenképpen hagyjuk, hogy a gyerek kiélje fájdalmát az elvesztett kedvenccel kapcsolatban. Nem feltétlenül célszerű azonnal egy másikat venni, mivel a kötődés az előző állat felé állt fenn, az új az első egy-két hétben, hónapban nem tudja azt pótolni, nem fog tudni az elvárásoknak megfelelni, hiszen ő egy másik lény, nem azonos az elveszítettel. Ez csalódást okozhat a gyereknek, elveszítheti érdeklődését az új háziállat iránt. Hasonló ehhez az, ha a háziállat elveszik.

Autista gyerekek és a kutya
Az autizmus a szociális kapcsolatteremtés, a kommunikáció és a szimbolikus gondolkodás fogyatékossága. Az autisták kb. 95%-a önálló életvezetésre alkalmatlan, és 75%-a értelmi fogyatékos. Sajnálatos módon a statisztikák arról tanúskodnak, hogy az autista gyerekek száma az utóbbi fél évszázadban elképesztő mértékben megnövekedett. Valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy a gyógyítással, terápiával foglalkozó szakemberek ezen a területen nagyon intenzíven próbálják bevonni az állatokat. Ezeket a tudomány mai állása szerint semmilyen más módon nem lehet olyan hatékonyan és könnyen elérni, mint – a legtöbb esetben – kutya segítségével.
A csoport hosszú távon, összesen tíz alkalommal megfigyelte, regisztrálta és kiértékelte az autista gyerekeknek a kutyához, az emberhez és a tárgyakhoz való viszonyát, azon szempontok szerint, hogy a gyerek hány alkalommal, milyen hosszú ideig és milyen intenzitással lép kapcsolatba a három objektum valamelyikével. Mind a három szempontból a kutya került a legelső helyre. Érdekes megállapítás, hogy szinte kivétel nélkül, még olyan gyerekek esetében is, akik a megfigyelés előtt határozott félelmet mutattak a kutya iránt, a harmadik találkozás hozta a legnagyobb eredményt.