Posted on Hozzászólás most!

Ölik az orrszarvúakat Dél-Afrikában

Idén eddig 455 orrszarvút vadásztak le és öltek meg illegálisan Dél-Afrikában.
Ez a szám már most meghaladja a tavalyi éves átlagot. Dél-Afrika 2011-ben 448 orrszarvút veszített el az orvvadászok miatt, főleg az illegális szarvkereskedelem következtében. 2010-ben összességében 333 egyedet öltek meg, míg 2007-ben 13-at.
Az idén elpusztított állatok nagy része a Krüger Nemzeti Park területén élt, ott 272 orrszarvút öltek meg az év eleje óta. Ez a szám már hússzal több egyedet ölel fel, mint 2011-ben.
KwaZulu-Natal, Limpopo és az északnyugati tartomány szenvedte el a legsúlyosabb csapást az orvvadászok miatt, idén összesen 150 állatot veszítettek.
A környezetvédelmi minisztérium szóvivője szerint 207 embert tartóztattak le orvvadászatért és illegális szarvkereskedelem miatt, köztük 179 orvvadászt, 10 olyan embert, aki begyűjtötte a szarvakat és 18 másikat, aki futárként szállította a zsákmányt.

Posted on Hozzászólás most!

Állatbarátságok: Az életmentő birka

Themba, a bébielefánt a Dél Afrikában található Shamwari Game Reserve elnevezésű természetvédelmi területen született, de miután az anyukája meghalt, az ott dolgozó állatorvosok közreműködése sem volt elég ahhoz, hogy a többi elefánt táplálja. Bár befogadták, Themba nem akart enni, így félő volt, hogy éhen hal. Ennek elkerülése érdekében az orvoscsapat bemutatta a közeli farmon élő Albertnek, aki történetesen egy birka. A kezdeti feszültség ellenére rövid időn belül elválaszthatatlanok lettek, és ennek köszönhetően Themba elkezdett enni.

Posted on Hozzászólás most!

Megérkeztek az első fecskék

Az első füstifecskét idén Devecser határában, a Széki-tó felett látták vadászni. A nagy kiterjedésű vízfelület a vonulás során megállítja az északabbra tartó énekesmadarakat is, hiszen itt bőven akad számára rovartáplálék.
Megérkeztek a gólyák után az első fecskék is Dél-Afrikából. Egyelőre csak a délnyugati országrészben látták a kedves énekesmadarat, valószínűleg megállnak itt azok az egyedek is, amelyek északabbra fészkelnek, hiszen itt akár a hűvösebb napokon is terített asztalt találnak már március végén.
A fecske mindig is kedvelt madár volt Magyarországon. Szinte állandóan a levegőben van, mert a repülő rovarokra, legyekre vadászik a legelésző csorda körül vagy a vizek felett. Ornitológusok megfigyelései szerint egyetlen példány egymillió rovart pusztít el évente. Sajnos egész Európában, így hazánkban is csökken a fészkelő párok száma. Éppen ezért védett.
A füsti fecskének szembeszökő jegyei, amelyek más fecskétől megkülönböztetik: homloka, torka szép gesztenyebarna; begye és háta a szárnnyal és farkkal együtt kékes zománccal ékeskedő fekete; de a farkon csak a két középső toll tiszta fekete, a többin fehér foltocska van, a szélső farktollak hosszú ágú villát alkotnak; hasa hol fehér, hol barnásan futtatott. Csőre piciny, de szája mélyen hasított, öblös; ha kitátja, kis zsákot alkot. Lába kicsiny, éles körmű, megkapaszkodásra alkalmatos. Fészke félcsésze alakú, tehát nyitott öblű; sárból épül, melyet a madár ügyesen tapaszt, közbe-közbe fűszálakat, szalmát is belevegyít, s innen van az, hogy a magyarság a szalmával elegyes sárból való építést “fecskerakásnak” nevezi. Fészkét falun régi viskók tapasztott kürtőjébe is építi, majd eresz alá, ahol az ember jár-kel, néha csak karnyújtásnyira; szóval beáll házi madárnak. Fészekalja az első költéskor öt-hat, második költéskor, mely nyár derekán történik, három-négy tojás, mely fehér alapon vörösbarna és szürke szeplővel van ékesítve.
Életmódja: Folyik az az ember gyönyörűségére és szeme előtt. Tavaszrakelve a füsti fecske régi fészkéhez tér vissza, kitatarozza, és kezdődik a családi boldogság. Hajnalban már ott ficserékel valami ágon, vagy az ablak nyitott tábláján, keresztpánton, rúdon ; ezután szárnyra kap a pár, és nyilalló röptével végighasít a levegőn, kapdosva a legyeket, közben-közben röptében szeretkezve is; majd jön a költés ideje, kikelnek a fiak és kezdődik azoknak etetése, felápolása; felváltva nagy buzgósággal dolgozik a fecskepár, és mikor a fiak már anyányiak, sőt szárnyra keltek, még akkor is kiüldögélnek szép sorjában valamelyik ágra, telegrafdrótra, s az öregek nem sajnálják tőlük a falatot. Ennek láttára megenyhül még a falelkű ember érzete is. Csak a déli népeké nem: százezrével fogdossák és eszik!
Népünknek kedves madara, tehát megvédi a magyarságnak tiszta embersége.