Posted on 3 hozzászólás

Nem merik vetíteni Luc Besson brutális delfinvadászat filmjét

Brutális lett a film, nem merik vetíteni! A The Cove (Az öböl) című Oscar-díjas dokumentumfilmet, amely titokban készült a szigetország déli partjainál, Taidzsi falu öblénél folyó brutális delfinvadászatról, június 26-án kezdték volna vetíteni.
A Luc Besson által jegyzett filmet titokban forgatták, azonban a filmet forgalmazó Unplugged tokiói irodája előtti tüntetések miatt törölni kényszerültek a bemutatót.
A tiltakozók szerint az amerikai dokumentumfilm – amely arról szól, hogy a falusiak minden évben miként ejtenek el kétezer delfint – sérti a japánok büszkeségét.
A japánok többsége még sohasem evett delfinhúst, ennek ellenére sokan vélik úgy, hogy a bálnák és delfinek fogyasztása a hagyományos konyhaművészet részét képezi, és a japánok sértésnek veszik, ha kívülállók – az állatok védelmére hivatkozva – beleszólnak ebbe.
A produkció számos fesztiválon sikert aratott, 15 országban bemutatták, és végül nemzetközi nyomásra a tavalyi Tokiói Nemzetközi Filmfesztivál is programjára tűzte. A film alkotóját, Louie Psihoyost, a National Geographic korábbi fotósát letartóztatással fenyegették a helyi hatóságok, mivel a hagyományos véres állatmészárlást úgymond magánterületről, rejtett kamerával rögzítette.

Posted on Hozzászólás most!

A delfineknek is tetszik az iPad

Az állatok kommunikációs és nyelvi képességeinek felmérésében fontos szerepet játszanak az érintőképernyők. A delfineken most az iPad vízhatlan képernyős változatát tesztelik. A delfinek a legértelmesebb földi lények közé tartoznak, nyelvtanulási képességeik egy szinten állnak a főemlősökével. Míg a csimpánzokkal és bonobókkal dolgozó nyelvész-kutatók munkáját évek óta segítik az érintőképernyők, a delfinek nyelvi tesztelése eddig többnyire a jelnyelv jeleinek felismerésére korlátozódott. Az érintőképernyővel működő programok másfajta nyelvészeti teszteket tesznek lehetővé, mint az eddigi kísérletek: felmérik például a mondatformálás képességét is, nem csak mondatok jelentésének felismerését. Ezek az eszközök végre a delfineket tanulmányozó kutatások céljára is elérhetőek lehetnek a SpeakDolphin.com honlapjának rövid híre szerint.
Ahhoz, hogy az érintőképernyőket a delfinek is használni tudják, a képernyőknek vízhatlannak és tükröződésmentesnek kell lenniük. Jack Kassewitz kutató most az Apple iPad és a Panasonic Toughbook termékeit teszteli egy fiatal, Merlin nevű delfinen. Az érintőképernyővel kapcsolatos delfinkutatások jó eredménnyel kecsegtetnek, mert a delfinekről azt például már tudják, hogy lényegesen jobbak a kétdimenziós mozgóképek értelmezésében, mint a csimpánzok.

Posted on 1 hozzászólás

Delfinek segíthetnek a siketeknek

Az állatok tájékozódási technikáinak részletes tanulmányozásától azt remélik a tudósok, hogy a beültetett hallókészülékekkel a jövőben akár a sztereó hallás képességét is vissza tudják adni a halláskárosultaknak és a siketeknek.
Az eredmények, amennyiben a visszhangok-segítségével történő tájékozódás kutatása megfelelően sikeres lesz, további lehetőségeket tartogatnak a gyógyításon túl, pl. robotok számára is új megoldások előtt nyithatják meg az utat, amellyel az automata gépek nehéz, vagy kifejezetten veszélyes helyeken is eredményesen tudnak majd közlekedni.
Az új kutatások során eddig ismeretlen trükköket is sikerült megfigyelni, amelyek a visszhangok segítségével helyzetüket meghatározó élőlények zsákmányukat elejtik. Ezek a trükkös megoldások mesterséges rendszerekben lehetővé teszik majd azt is, hogy a mai lehetőségeknél pontosabban legyenek képesek ezek az eszközök a stacionárius és a mozgásban lévő tárgyak helyzetét meghatározni. A Southampton Egyetem kutatója Robert Allen professzor az általa vezetett BIAS nevű kutatómunka során azt kívánta feltárni kollégáival, hogy a visszhangot tájékozódáshoz alkalmazó állatok, azaz például a denevérek a precíz helymeghatározást hogyan valósítják meg.
A kutatók többféle alakú denevérfej-másolattal dolgoztak, amelyek segítségével azt vizsgálták, a különböző fejformák milyen módon befolyásolják az állatok fülébe jutó visszhang észlelését. Ezzel párhuzamosan pedig egy apró, élő denevérre szerelt eszközzel repülés közben is sikerült vizsgálni, milyen hangokat ad ki navigáció közben az állat. A denevérre rögzített hangfelvevő fontossága abban rejlik, hogy a kiadott finom hangokat egy, a hang forrásától messze lévő mikrofonnal nem lehet rögzíteni, így a tájékozódásban nagy szerepet játszó, de apróbb, finomabb különbségek sajnos elvesznének – a hangforrás közvetlen közelében lévő mikrofonnal azonban ez sokkal kevésbé jelent problémát.
A felvételekből kiderült, hogy a denevéek elképesztően összetett hangokat képesek kibocsátani repülés közben. Az élőlények fix és változó frekvenciákon pulzáló hangokat bocsátanak ki, amelyek mindössze egynegyed milliszekundum hosszúak. A fix frekvneciájú hangok segítségével állapítják meg (a Doppler-effektus alapján), milyen irányba mozog egy zsákmányállat, vagy egy másik denevér, a hangokat kibocsátó állathoz képest. Más hangok abban segítenek a denevérnek, hogy egy-egy kisebb tárgyra fókuszáljon, a változó frekvenciájú csipogások az apró, repülő rovarok észlelését teszik lehetővé az állat számára – a használt frekvenciák a kiszemelt (vagy inkább kifülelt) zsákmány és a denevér méretével összefüggésben változnak. Az egymást átfedő hullámhosszú hangokkal pedig a denevérek olyan tárgyakat képesek beazonosítani, amelyek kisebbek, mint az állatt által kibocsátott hangok hullámhossza. A kutatók már azt vizsgálják, hogy ezek az információk milyen módon lehetnek alkalmazhatók a hang alapú képalkotó rendszerek felbontásának javításában.
Az eredmények nyomán már a Leedsi és a Strathclyde Egyetemek elkezdték az apró jelátvivők kifejlesztését, amelyeket olyan robotok helyzetmeghatározásához és tájékozódásához használnának, amelyek az emberek számára túl szűk, illetve veszélyes helyeken kell dolgozzanak.
Egyes denevérek cochleáris területe rendkívül érzékeny a hívójelük frekvenciájára, amely segít nekik könnyebben megállapítani, hogy egy rovar éppen feléjük, vagy tőlük távolódó irányban repül. De ezen túlmenően a denevérek olyan kifinomult tájékozódásra is képesek, hogy az általuk kibocsátott hangok visszaverődéséből képesek megállapítani, milyen anyaga van egy adott tárgynak. Ezt a mechanizmust remekül lehetne alkalmazni az ultrahang-készülékek továbbfejlesztésében, és így pontosabb képet kaphatnának az orvosok arról, milyen szövettípusokat látnak éppen.
Egy másik felhasználási módja a kutatási adatoknak a földfelszín alatti ásványkincsek felkutatásában lehet, de a kutatók nagy erőkkel dolgoznak azon is, hogy az új ismeretek fényében sokkal jobb cochleáris implantátumokat és hallókészülékeket tudjanak kifejleszteni, amelyekkel akár a sztereó hangzás – és ezzel a biztosabb tájékozódás – is elérhető lehet, ma ugyanis ezekkel a segédeszközökkel a hang iránya, a forrás helyzete nagyon nehezen határozható csak meg.

Posted on Hozzászólás most!

Delfinek és fókák őrjáratoznak egy katonai bázison

Delfinek és fókák teljesítenek őrszolgálatot mostantól az Egyesült Államok hadseregének Washington állambeli tengerészeti támaszpontján. A besorozott állatok feladata lesz riasztani, ha illetéktelenek túl közel úsznak a bázishoz. A haditengerészet a részleteket titokban tartja, de annyit elárult, hogy kevesebb mint húsz példányt vetnek be. Az állatokat megfelelő létesítményben helyezik el, amikor nincsenek szolgálatban.
Tengeri emlősök már korábban is csatlakoztak az amerikai hadsereghez, egy másik támaszponton, a Georgia állambeli King’s Bay tengerészeti bázison éveken át használták őket őrszemként. Hírek szerint a palackorrú delfinek és a kaliforniai oroszlánfókák már készen állnak a bevetésre.

Posted on Hozzászólás most!

Gyermek terápia állati szeretettel

Sokszor egy állat könnyebben begyógyít egy lelki sebet, old egy fogyatékosságot, mint egy ember… A világ számos pontján egyre elterjedtebb az állatokkal végzett terápia. Nem kell kifejezetten betegnek lenni, hogy valaki érezze az állatok „gyógyító“ erejét. A feltétel nélküli szeretet, odaadás, melyet egyes állatok képesek mutatni felénk, átmelegíti az ember szívét, nyitottabbá teszi az egész világra. Nem csoda, hogy pl. a kutyák terápiás célokra is kiválóan alkalmasak, akár beteg gyermekek vagy felnőttek, illetve idős, magányos emberek esetében.
A washingtoni Szent Elizabeth Kórházban szervezetten legelőször 1919-ben segítettek állatok a gyermekek gyógyításásban, de csak a hatvanas évektől terjedtek el nagyobb számban Angliában, az Usa-ban és Németországban a különböző – elsősorban lovasterápiás szervezetek. Magyarországon nagyon nagy erőfeszítések történtek az utóbbi években az állatterápia tudományosságának igazolására, de sajnos, még mindig gyermekcipőben járunk e téren.

Gyí, te paci! A lovasterápiának többféle ága van, aszerint, milyen betegséget, problémát kell vele gyógyítani. A hippoterápia a mozgásszervi rendellenességeket javítja, a foglalkozást speciális végzettségű gyógytornász vezeti. A gyógypedagógiai lovaglás vagy lovastorna inkább nevelő, fejlesztő hatású, fogyatékosoknak, pszichés zavarokkal,viselkedés-problémákkal küszködőknek javasolják. Itt a lovaglás mellett nagy szerepet kap az állat gondozása, ápolása is.
Néhány lovasterápiás cím, ahova segítségért fordulhatsz: Magyar Lovasterápia Szövetség (www.lovasterapia.hu), Esély a teljes Éltre Alapítvány (Szeged, www.gyereklovas.uw.hu), Cserkész és Lovas Központ (Piliscsaba, www.pcsle.hu), Pátyi Lovascentrum és Terápiás Park (Páty, www.terapiaspark.hu)

Kutya, cica, és a nyuszi: A gyógypedagógiai foglalkozások elsősorban az értelmi és érzelmi fejlődést tartják szem előtt. Az állatokat egyfajta motivációnak tekintik a gyermekek gyógyításában, nem eszköznek!Az állaterápiát, mint módszert először egy amerikai pszichológus – B. Levinson – írta le, aki észrevette, hogy a pszichoterápiás foglalkozásán véletlenül jelen lévő eb „szóra bírta“ az addig makacsul hallgató gyermeket. Az állatokat jelenlétében a gyermekek (és persze a felnőttek is) sokkal szívesebben, hamarabb és gyorsabban hajtják végre a fejlesztő feladatokat. Kisállat-terápiás helyszínek: Pacsi Alapítvány (www.pacsi.hu), 4 Tappancs (www.4tappancs.hu), Kutyával a gyermekekért (www.kutyasterapia.hu), Tetra 2002. Állatterápiás csoport (www.tetra.hu)

A tizenéves fiú autista, lakóhelyén csak két emberrel kommunikált. “Hosszú ideig ne történt semmi – meséli Nagy Lajos, a Pacsi Alapítvány elnöke – Hetekig, hónapokig próbálkoztunk, vegye fel a kontaktust Sissivel a német juhász terápiás kutyával, de ez sem ment. Míg egyszer csak sikerült “rábeszélni”, hogy fogja mega pórázt. A fiú papírfóbiás is volt,de ezen a napon a kutyával sétálva meglátott a falon egy 3x3centis kutyás képet, rátenyerelt, majd hosszasan nézegette. Valami megváltozott, nem volt hiába az addigi munka: a következő foglalkozásoktól kezdve még velem is kommunikált, sőt még az akadálypályán is volt kedve végighaladni!”

A másik esetről még szenvedélyesebben beszélt Nagy Lajos: “Halmozottan sérült gyermekekhez mentünk aznap is szintén Sissivel,felkeltette a figyelmemet,hogy az egyik 7 éves kislány mellett sokkal többször megállt, odabújt hozzá, hogy simogassa. Először csak gyanakodtam. Kiderült a lánynak néhány perccel érkezésünk előtt volt epilepsziás rohama, a kutya megérezte, hogy azon a napon mellette kell többet lennie, őt kell leginkább gyógyítania! Kifejezetten rohamjelző kutyákat is képzünk, ők néhány perccel hamarabb határozottan a környezet értésére adják az elkövetkező problémát.”

Házi kedvencek ajándékba: A lelki problémákkal (akárcsak időszakosan ) küszködők is jól járnak a kis háziállatokkal. A felelősség-tudatot, feladat-tudatot erősíti, a rendszerességet alakítja a gondozásuk. És az állatok szinte semmit sem várnak azért a mérhetetlen ragaszkodásért cserébe, amire képesek. Mielőtt azonban – terápiás célból vagy „csak úgy“ -gyermekednek beszerznél belőlük egyet, például a közelgő húsvétra, érdemes megfontolnod:
– valóban hosszú távra választasz-e állatkát. Ha nem, akár a visszájára fordulhat a dolog: a szeretett lény elvesztése nagy trauma lehet egy kisgyermeknek
– képes vagy-e te magad következetesen arra nevelni a gyermeked, hogy ellása az állat körül azokat a feladatokat, melyeket az életkora megenged. Ellenkező esetben hajlandó vagy-e azt a terhet vállalni, amivel a kis kedvenc gondozása jár.
– megfelelő-e a választás-e az állat. Egyes papagájok vagy akár a teknősök optimális esetben évtizedekig élnek. De egy macska vagy egy kutya is 12-15 éves „project“. Gondolkodj a sorsukról felelőséggel! A halak viszont túl sűrűn pusztulnak el, kérdése, hogy viseli ezt a gyerek.
– fontos a lakás mérete, és a te „tisztaság mániád“ foka. A kert (mérete, dísznövények, gyep), a terasz. És az is, mennyi odafigyelést igényel az állat lelke. A kézzel nevelt madarak például depresszióssá válnak, ha nem reptetik őket, nem beszélnek hozzájuk, nem figyelnek rájuk eleget.
– és nem utolsó szempont, milyen hangokat ad az állatt, mennyire „beszédes“, hogyan viszonyultok ehhez ti, és a hogyan a szomszédok?
– helyesen válaszd ki az állat korát is: előny és egyben hátrány is lehet a kiskutya zsenge kora, gondolj csak az összevissza túrt kertre, szétrágott csizmákra…
– hagyni kell,hogy a gyermek válasszon terápiás állatot magának,hiszen ösztönösen érzi, melyik lesz a legjobb számára!

Miért vágyódunk a delfinekre? Nem feltétlenül csak azért,mert a delfinek magas intelligenciájú állatok és velük kommunikálni jó. És a kedves film, mint például a „Flipper“ sem elég jó ok rá! Az érzelmi kapcsolat fenntartása a delfineknél is biológiai szükséglet. A kisgyermekek hamar átérzik ezt – a világban több helyen tartanak már kismamás-delfines csoportokat, ahol a magzat is kommunikálhat az állattal. Akik már átélték a delfinnel úszás csodálatos élményét, határtalan boldogság érzetről számolnak be. Az érintés, a szeretet kiteljesedése mind-mind fontos szerepet játszik például a Down-kóros gyermekek gyógyításásban. Sajnos az ilyenfajta foglalkozások közvetlen környezetünkben elérhetetlenek. Persze egyszeri alkalmakra lehetőség van több nyaralócélpont aquaparkjaiban – pl. Málta, Teneriff, Egyiptom – de ezek nem elegendőek a fejlesztéshez, és alig engednek közeli kontatktust az állatokkal. Példák, ahol terápiás céllal delfinekkel úszhatsz: Dolphin Human Therapy (Florida), Dolphin Cay Atlantis (www. dolphincayatlantis.com)

Posted on Hozzászólás most!

Korábban is gyilkolt az idomárját megölő kardszárnyú delfin

Továbbra is a floridai SeaWorld akváriumpark lakója maradhat az a kardszárnyú delfin, amely saját produkciója közben ölte meg idomárját, Dawn Brancheau-t. A SeaWorld hivatalos honlapján megjelent nyiltakozat szerint, az intézmény még nem döntött arról, hogy a delfin felléphet-e közönség előtt a jövőben. Chuck Tomkins a park vezető idomárja úgy véli, “még korai lenne eldönteni, hogy mi legyen az orka sorsa”. Az áldozat nővére szerint Brancheau “úgy szerette a kardszárnyú delfineket, mintha a gyermekei lettek volna”, ezért biztosan nem akarná, hogy elaltassák Tillikumot. Abban azonban minden érintetett fél egyet ért, hogy minél hamarabb változatni kell az orkák tartására vonatkozó szabályokon és a kiképzés módszerein.
A PETA (People for the Ethical Treatment of Animals) állatvédő egyesület szóvivője állítja, hogy nem meglepő, ami a floridai akváriumparkban történt, mivel az orkák vadon élő állatok, akiknek egy medencénél jóval nagyobb élettérre van szükségük. Ha ez nincs biztosítva számukra, frusztrálttá válnak a fogság miatt és esetenként megpróbálnak kitörni a kedvezőtlen helyzetből. Az állatokkal való etikus bánásmódért harcoló csoport, már régóta próbálja meggyőzni a SeaWorld vezetőségét, hogy állítsák le a delfinek közönség előtti szerepeltetését és engedjék őket szabadon. Erre a lépésre nem csak az állatok, de a látogatók megóvása érdekében is szükség lenne, az orkák ugyanis veszélyesebbek, mint azt sokan gondolnák. A PETA véleményéhez hasonló álláspontot fogalmazott meg Bill Hurley, a Georgia Aquarium vezetője is. “Ha valaki túl közel merészkedik a medence pereméhez, a kardszárnyú delfin könnyen kedvet kaphat az ismerkedéshez és ilyenkor előfordulhat, hogy elragadja az illetőt.”
Tillikumnak nem Brauncheau volt az első áldozata. Először 1991-ben, a Sealand of the Pacific nevű akváriumparkban, két társával együtt okozta idomárja halálát, aki belecsúszott a három orka otthonául szolgáló medencébe. Majd, 1999-ben Orlandóban, egy harapásnyomokkal tarkított férfi holtestét találták meg a delfin mellett.
A szemtanúk és a hatóságok véleménye megoszlik a haláleset körülményeit illetően, ahogyan a civilek és az idomárok vezetője is másként értékeli a tragédiát. Dawn Brauncheau orka show-jának szerdai közönsége szerint az idomár éppen a produkcióról tartott előadást Tillikum medencéjének szélén, amikor az állat hirtelen kiemelkedett a vízből és a mélybe rántotta a nőt. A rendőrségi szóvivő, ezzel szemben, az elsődleges vizsgálatok után úgy nyilatkozott, hogy Brauncheau valószínűleg megcsúszott a medence szélén és azért esett bele a kardszárnyú delfin mellé, a vízbe.

Posted on 1 hozzászólás

Tíz faj, amely kipusztulhat az olajkatasztrófa miatt

A Mexikói-öbölben egyre több állatot veszélyeztet a tengerbe ömlő hatalmas kiterjedésű olaj mennyiség – a National Geographic összegyűjtötte a 10 veszélyeztetettet.
Antillai csér: Az öböl menti partvonal a legnagyobb fészekrakóhely az USA-ban. Közel négyszáz különböző fajta madár jár ide minden tavasszal a tojásait kikölteni. Az olajszennyeződés nem csak a csérek fészkelőhelyét, hanem a tengert is tönkretette, ahonnan a madarak a táplálékukat szerzik be.
Kékúszójú tonhal: Az olajszennyeződés a legrosszabbkor jött, ugyanis az Atlanti-óceánban élő tonhal épp ebben az időszakban jár az öbölbe az ikráit lerakni. Ha az ikrák ki is kelnek, akkor az első dolog amivel a kis tonhalak találkozni fognak az olajszennyeződés lesz, pusztulásuk biztosra vehető.
Barna pleikán: Az állatok Louisiana állam szimbólumai és csak pár mérföldre fészkelnek a sárga olajfoltoktól. Az állatok ráadásul idejük többségét a víz felületén úszva töltik, onnan szerzik az élelmet és a tenger ad nekik menedéket. Elkerülhetetlen, hogy az olajfolt ne érintse őket hátrányosan.
Delfinek: Közel 5 ezer delfin van közvetlenül kiéve annak, hogy nyers olajat nyel le, vagy lélegez be. Ráadásul az olaj irritálhatja az állatok finom bőrét. A többi állathoz hasonlóan az olajfolt nem csak életterüket de táplálékforrásukat is megmérgezte.
Tengeri teknős: A partokon már egy tucat teknős tetemét szedték össze és a kutatók további elhullásokra számítanak. Az állatok belélegzik és megeszik az olajat, amely halálos méreg számukra. A teknős ráadásul már eddigi is a tenger egyik legveszélyeztetettebb faja volt, katasztrófa most a kihalás szélére juttathatja őket.
Osztriga: A Mexikói-öböl híres volt különleges osztrigafajairól, az állatokat előszeretettel szolgálták fel a parti éttermekben is. Az osztrigákat hatalmas tengeri telepeken tenyésztették, amelyeket most elöntött az olaj. Az állat ráadásul különösen szenzitív, amint kontaktusba kerül a szennyeződéssel elpusztul.
Planktonok: A tenger legapróbb élőlényei, de a legnagyobbak eleségeként szolgálnak. A piciny állatok számára végzetes lehet az olajszennyeződésbe sodródni. Ráadásul a tengerben úszó tojásaik is elpusztulnak. A kutatók szerint a szennyeződés hatására egész plankton-generációk fognak kihalni.
Nagy ámbráscet: A 20 méter nagyságú állat, a legnagyobb a fogascetek közül. Különösen veszélyeztetett. A cetek kedvelik a part menti vizeket, gyakran megfordulnak a Mexikói-öbölben. Az olaj komoly bőrirritációt okoz számukra, az anyag lenyelésével, belélegzésével pedig biztosan elpusztulnak.
Vörös kócsag: A madarak bár távolabb élnek a partoktól mégis gyakran megfordulnak a tengernél. Pusztulásuk azért fájó, mert a kócsagok szaporodási képessége nagyon gyenge. Egy pár alig néhány fiókát tud felnevelni egész élete során.
Havasi lile: Az apró madár élete nagy részét a föl-le reppenve a föld közelében tölti. Az állat közvetlenül nem biztos, hogy kontaktusba fog kerülni az olajfolttal, de a mérgezésben elhullott kagylók és osztrigák partra sodródó tetemeit nagy eséllyel meg fogja enni, ami biztos halálához vezet.

Posted on Hozzászólás most!

Állatok és filmsorozatok: Flipper

A nagy delfinin Flipper kalandjairól az első szériát 1964 és 67 között forgatták, amikor is nyolcvannyolc részen keresztül követhették nyomon az amerikai nézők a kis delfin és barátai mókás vagy éppen izgalmas mindennapjait. Kész csoda, hogy a végére nem nőttek uszonyaik a nézőknek és nem kezdtek nyers heringet nassolni tévézés közben.
Néhány részt nálunk is bemutattak, és mivel uszonyatosan jó ötletnek tűnt, ezért 1995 és 2000 között újra elővették a témát és további hatvan epizódot forgattak le Flipper víz alatti világáról Flipper legújabb kalandjai címmel. Ezeket már több csatornán a magyar nézők is láthatták, és a sorozat leginkább a gyerkőcök körében lett népszerű.


Posted on 1 hozzászólás

Delfinmészárlás Japánban

Huszonhat halász tizenhárom hajóban beterel néhány tucat delfint a kis öbölbe, ahol hosszú szigonyokkal és késekkel halálra szurkálják az állatokat. Az öböl vize bíborvörösre változik, mintha vérrel töltötték volna fel – írja a National Geographic Online. A szeptemberben kezdődő hat hónapos idény egy Taiji nevű japán kisváros öblében kezdődik. A halászok durván kétezer delfint ölnek meg és adják el húsukat helyi üzleteknek, delfinenként körülbelül 500 amerikai dollárért. Mellékkeresetként mintegy száz delfint élve fognak ki, hogy japán, kínai, dél-koreai, iráni és az Egyesült Arab Emírségekben lévő dubai akváriumoknak árulják őket egyenként több tízezer dollárért.
Az Öböl című film régi sebeket nyitott fel újra. 2010-ben megkapta a legjobb dokumentumfilmnek járó Oscart a japán delfinmáészárlás bemutatásával. A film egy fotósokból, búvárokból és aktivistákból álló nemzetközi csoportot követ útján, amelynek célja, felvenni a delfinvadászatot akár Taiji hivatalnokainak, rendőrségének és halászainak is ellenállva.
Szélsőséges kegyetlenkedés: Az aktivistákat Ric O’Barry vezeti, aki a népszerű 1960-as évekbeli Flipper című TV- sorozat palackorrú delfineit idomította. Miután 1967-ben a műsor véget ért, O’Barry lett a delfinek fogva tartásának egyik legradikálisabb ellenzője a világon. Jó pár éve próbálja leállítani a vadászatot Taijiban. Sok természettudós ellenzi a delfinvadászatot.
A Hunter College állatviselkedés-kutatója, Diana Reiss – aki arról híres, hogy felfedezte, a delfinek felismerik magukat a tükörben – 2005 óta gyűjt aláírásokat a világ különböző tájain élő tudósoktól petícióhoz, amit Hillary Clinton amerikai külügyminiszternek szándékozik benyújtani. „Ez a delfinvadászat egy szélsőséges kegyetlenkedés” – mondta Reiss, akinek tevékenységét a National Geographic Kutatási és Felfedezési Bizottsága finanszírozza.
Ősi hagyomány: A japán emberek delfinekre és bálnákra vadásznak több száz, ha nem több ezer éve. Az olvadás a jégkorszak végén, tízezer évvel ezelőtt szigetláncolattá változtatta Japánt, és ahogy lakossága nőtt, az ország egyre jobban függeni kezdett a tengertől. „Bármilyen ehető tengeri élőlényt felkutattak” – mondja Theodore Bestor, a Harvard Egyetem antropológusa, a japán halászkultúra kutatója.
A bálnák és a delfinek a japán étkezés, kultúra és vallás szerves részévé váltak. Az ünnepek, szertartások és a művészet tárgyai voltak ezek az állatok. Az ősi bálna- és delfinsírok, emlékművek megtalálhatók szerte az országban.
Ha sikerül beszüntetni a delfinvadászatot, néhány fontos kérdés akkor is megválaszolatlanul marad: Mennyire elterjedt a delfinvadászat; mikor és miért kezdődött, és miért maradt fenn; milyen hatással van a vadászat – ha van egyáltalán – a delfinpopuláció egészére nézve?
A bálnavadászattól eltérően – ami a 20. században már nagykereskedelmivé vált (az 1986-os nemzetközi moratórium előtt) – a delfinvadászat mindig is helyi tevékenység volt. Az Oslói Egyetem antropológusa, Arne Kalland szerint hagyományosan csak néhány halászvároskában vadásztak delfinre.
A figyelem visszatart: Érdekes módon épp egy olyan japán városka keltette fel a nemzetközi figyelmet, ahol nem kedvelik a delfinhúst. Ikin a halászok egyszercsak kitalálták az 1970-es évek végén, hogy a delfinek felélik a népszerű érdesfarkú halállományat. De nincs rá adat, hogy ezeket valaha is jelentősen csökkentették volna. 1979 áprilisában a National Geographic magazin megjelentetett egy képet Iki vértől vörös öbléről, és a parton heverő palackorrú delfinekről.
A következő évben Hardy Jones elment Ikibe és felvette a mészárlást. Elküldte a kazettát a CBS-nek, és miután a csatorna lejátszotta a filmfelvételt, a világ minden részéről több mint 200 riporter jelentkezett, hogy tudósítsa a történetet. Ikin azóta nincs delfinvadászat.
Az 1980-as évek közepére – mondta Jones – a legtöbb város abbahagyta a delfinvadászatot. Néhányan azért adták fel, mert elfogytak a delfinek, de legtöbbjüket az ellenkampány tántorította el. A delfinvadászat nem érte meg a hűhót. Taiji mégis elutasította, hogy leálljon. További részletekért kattintson a National Geographic Online-ra.

Posted on Hozzászólás most!

A gyilkos delfin csak játszott az oktatójával?

Valószínűleg csak játszani akart gondozójával az a floridai kardszárnyú delfin, amelyik hajánál fogva vízbe rántotta és megölte trénerét – mondta az orlandói SeaWorld tematikus park állatgondozóinak egykori vezetője.
Thad Lacinak, aki egykor közreműködött a szerencsétlenül járt trénernő, a 40 éves Dawn Brancheau kiképzésében, azt mondta: a delfin minden bizonnyal játéknak hitte a tréner hosszú lófarkát. Jim Achison, a SeaWorld elnöke pénteki sajtótájékoztatóján kifejtette: továbbra sem tudni egészen pontosan, mi történt. Az eddigi információk alapján az állapítható meg, hogy az 5,5 tonnás állat a hajánál megragadta a gondozót és a mélybe húzta.
Az amerikai közvéleményt sokkolta a hír, hogy a nézők szeme láttára megölte gondozóját egy kardszárnyú delfin szerdán a SeaWorld víziparkban. A helyszínre érkező mentősök már nem tudták megmenteni a tapasztalt trénernőt. A SeaWorld korábban azt közölte, hogy baleset történt, a gondozó megcsúszott és beesett az állatok tartályába, ahol valószínűleg vízbe fulladt.
Thad Lacinak – aki 2008-ig dolgozott a gondozók vezetőjeként a floridai víziparkban és az eset után beszélt volt kollégáival – elmondta: a tréner, bár egyike volt a legjobbaknak, végzetes hibát követett el, amikor lefeküdt a 6,7 méteres állat elé, ráadásul úgy, hogy szája elé lógatta lófarkát. A Tilikum nevű gigantikus emlős ekkor rántotta magával a trénert és tartotta túl sokáig víz alatt. Hangsúlyozta, az állat a vízbe került oktatóval valószínűleg játszani akart. Később azonban, amikor a többi tréner hálót dobott a vízbe, hogy elválassza a gondozót az állattól, Tilikum agresszívvá válhatott, hogy megtartsa játékát. Később csak úgy tudták kiemelni a nőt a vízből, hogy az agresszívvé vált állatot átcsalogatták egy másik medencébe. A halottkémi hivatal részletek említése nélkül azt közölte, hogy a tréner több sérülést szerzett és vízbe fulladt.
A CNN által megszólaltatott szakértők szerint is szinte kizárható, hogy a kardszárnyú delfin szándékos támadást hajtott végre. A trénernő tíz éve foglalkozott Tilikummal.
Jim Achison, a SeaWorld elnöke pénteken elmondta, hogy Tilikum a legnagyobb fogságban tartott kardszárnyú delfin. Méretei, valamint a hozzá kötődő két korábbi haláleset miatt a vele való érintkezésnek külön szabályai voltak. A tragikus eset után felülvizsgálják ezeket a szabályokat.
Közölte: nem válnak meg az emlőstől, aki túl régóta van fogságban ahhoz, hogy vissza lehessen engedni a tengerbe. Tilikumot nem különítették el a többi delfintől sem – összesen nyolc van belőlük Orlandóban – és a bemutatók a hét végén folytatódni fognak.
Időközben előkerült egy házi videó is, amelyet néhány perccel a tragikus esemény előtt készített a show egy vendége. A helyi WESH tévé által bemutatott hétperces felvételen az látszik, amint a lófarkas gondozó különböző mutatványokat végeztet az emlőssel, a partról eteti, majd a vízben úszik és játszik vele. Lacinak, a trénerek egykori vezetője ennek kapcsán elmondta: a SeaWorldben korábban a gondozók számára tilos volt együtt úszni Tilikummal, csak a partról érintkezhettek vele.
A SeaWorld közölte azt is, hogy nem ölik meg az állatot. A haláleset után sokan erre szólítottak fel. Állatvédők pedig azt követelték, hogy a tengeri emlősök fogságban tartásának egyszer s mindenkorra vessenek véget, és az állatokat engedjék szabadon.