Posted on Hozzászólás most!

Éjszaka az állatkertben

A látogatók szeme láttára marcangolta szét esti vacsoráját a leopárd és a mocsári macska az Állatkertek éjszakáján. Most először rendezték meg. De például kígyókat is lehetett simogatni este, mielőtt elalszanak. Több ezren voltak a debreceni, a miskolci vagy a budapesti állatkertben.

Posted on Hozzászólás most!

Vígszínházi előadás az iszapkatasztrófában elárvult állatokért

A Vígszínház jótékonysági előadást rendez az iszap katasztrófában elárvult állatokért.
A Vígszínház társulata támogatni szeretné a vörösiszap-katasztrófában otthonukat vesztett családokat, gyerekeket, ezért A padlás című musical november 19-i előadásának teljes bevételét a vörösiszap-károsultak javára ajánlotta fel. A jótékonysági kezdeményezés igen sikeresnek bizonyult, sokakat buzdított a segítségnyújtásra.
A Vígszínház azonban nemcsak a bajba jutott embereken, hanem az iszapkatasztrófában megsérült állatokon is szeretne segíteni. A civil állatvédő szervezetek önkéntesei naponta visszajárnak a katasztrófa sújtotta térségbe, hogy a gazdák nélkül maradt állatokról gondoskodjanak. A társulat az ő munkájukat szeretné segíteni azzal, hogy egy előadás bevételét a vörösiszapból kimentett állatok ellátására ajánlja fel. E nemes célra mi sem lehetne találóbb választás, mint a Sylvia, hiszen ebben a darabban a főszereplő egy házaspár életét fenekestül felforgató kutya. A négylábú kedvencet Eszenyi Enikő kelt életre, partnerei pedig olyan kiváló színészek, mint Lukács Sándor, Halász Judit és Tahi Tóth László. Ha Önök is szeretnének segíteni, látogassanak el november 11-én, csütörtökön este a Vígbe, mulassanak egy jót a Sylvián, és támogassák az elárvult állatokat. Az előadáson találkozhatnak egy igazi négylábú túlélővel is, akit megsimogathatnak, sőt, akár örökbe is fogadhatnak. Az előadásra itt vásárolhatsz jegyet.

Posted on Hozzászólás most!

Farkaskutató tartott előadást az ELTE tanszékén

A farkasok világa a kutatókat is vonzza. Hét elején Magyarországra látogatott L. David Mech, a világ legjelentősebb terepi farkaskutatója. A Minnesotai Egyetem professzora és az International Wolf Center alapítója 1958 óta kutatja vadon élő farkasok és zsákmányállataik kölcsönhatását Észak-Amerikában. Mech rengeteget tett azért, hogy a társadalom megismerje a farkasok valódi természetét, és eloszlassa a velük kapcsolatos tévhiteteket. A vérengző fenevad helyett a családját féltőn óvó, együttműködő, a táplálékláncban fontos szerepet játszó faj képét rajzolta meg.
A nyugdíjas, idén 73 éves professzor tevékenységét kollégái – még azok is, akik nézeteivel nem minden értenek egyet – egyedülállónak tartják. A farkas és élőhelyük megőrzéséért senki nem tett annyit, mint ő. Ugyanakkor Mech ha szükségesnek tartja, kiáll a farkasok számának megritkítása mellett, és azt sem tagadja, hogy a vadbiológusi pályára nyérccsapdázási szenvedélye vezette, amit ma is űz.
Mech tudományos karrierjének egyik legfontosabb időszaka az a 17 év, aminek nyarait a kanadai Ellesmere-szigeten élő sarki farkasok között töltötte. Ott egészen közelről figyelhette meg egy falka életét, még az is előfordult, hogy az állatok kikötötték bakancsának cipőfűzőjét. A National Geographic fotósával, Jim Brandenburggal filmet készítettek a falka életéről, és egy könyvet írtak, amely magyarul „A sarki farkas – Tíz éven át a falkával” címmel jelent meg. 1997 után, a globális klímaváltozással összefüggő hőmérsékletcsökkenés miatt a farkasok fő zsákmányállatai, a pézsmatulkok és a sarki nyulak száma megfogyatkozott. Táplálék híján a farkasok többé nem neveltek kölyköket, és elhagyták a területet.
Családban élnek: A magyar etológusok meghívására Budapestre látogató Mech megismerkedett a világszínvonalú magyar farkaskutatással [2], és előadást tartott. Beszélt legújabb kutatásairól is: a kutató még 73 évesen is minden nyáron több hetet tölt az Ellesmere-szigeten. A korábbi odút elhagyták a farkasok, és egy gleccserfolyó másik oldalára költöztek, ahol nehezebb nyomon követni az életüket. Ezért, és azért is, hogy a téli, több hónapos sötétség időszakában is gyűjthessenek adatokat, a falka szaporodó hímjére gps-szel felszerelt nyakörvet tettek. A nyakörv egészen az elmúlt hetekig nagyszerűen szolgáltatta az információt, de azóta változatlan helyről érkeznek a jelek – az állat valószínűleg elpusztult. Hamarosan kiderül, mert Mech újra a helyszínre utazik.
A professzor az előadáson elmondta, hogy a farkasok a legyengült, beteg állatokat ejtik elsősorban zsákmányul, és levetített egy több perces videót két állat vadászatáról, amelyen egy szarvascsapat meghajtása után két, 22 hónapos farkas egy ízületi problémától legyengült állatot ejtett el.
Kérdésre válaszolva hangsúlyozta, hogy természetes körülmények között a farkasok családban élnek, emiatt ma már nem használják az „alfa-farkas” kifejezést, mert ez nem jelent plusz információt a „szülőpár” szóhoz képest. A szülők az utódokat ivarérettség után egyre gyakrabban dominálják, emiatt azok 1-4 éves korukban elhagyják a falkát, és igyekeznek új családot alapítani.
Cáfolta az a híresztelést, hogy nem szeretné a kutyákat – szerinte ez csak pletyka, amit az újságírók találtak ki, amiatt, mert tartózkodik a kutya viselkedésével kapcsolatos kérdések megválaszolásától, hiszen farkasokat és nem kutyákat kutat. Óvatosságra intett mindenkit, aki a farkas viselkedéséből kívánja levezetni a kutyákét.

Posted on Hozzászólás most!

Az Evolúció teremtése az Állatkertben

Bicikliző kígyó, fülhallgatós jegesmedve, kézimunkázó dinoszaurusz. A világ nagy kérdései. Hogy jön a gólya a születéshez? Mi a titka a barlangrajzoknak? Mivel tájékozódik a légy? Tényleg egy biztonsági őr tehet több ezer állatfaj kihalásáról? Extrém szereplők, fogós kérdések, megdöbbentő válaszok, mindez egy este, könnyfacsaró nevetés közepette. Az Állatkertben jártunk, Kovács András Péternél. Egy barlangban…
A Fővárosi Állat-, és Növénykert Barlagtermének az emberi történelemhez, a darwini törzsfejlődés-elmélethez, illetve a keresztény valláshoz kapcsolható szimbolikáját aligha kellene hosszasan magyarázni azoknak, akik elvégezték már a középiskolát. De, hogy miként kerül ide egy humorista előadása, ráadásul a stand-up comedy műfajában, ez már érdekesebb kérdés. Április utolsó szerdáján mindenesetre itt lépett fel Kovács András Péter, alias KAP, Evolúció című tematikus önálló estjével, amivel egyből humortörténelmet írt, akarom mondani, szövegelt.
A bemutató-előadás előtt hamar megtelt a nézőtér. Életkorra, nemre, látás-, és halláskárosodásra tekintet nélkül, kíváncsi és lelkes közönség verődött össze. A meghívó ugyanis jeltolmácsot, évezredes kérdésekre adandó válaszokat, rekeszizomgyötrő szórakozást és egy bicikliző kígyót ígért, és elöljáróban annyit mondhatok: nem hazudott.
Valamivel hét óra után a házigazda szerepében Hanga Zoltán, az Állatkert szóvivője lépett a színpadra, aki gyorsan megnyugtatta a jelen lévőket, ő a humort nem űzni, csupán üdvözölni jött. A rövid bevezetőből megtudtuk, hogy az előadás létrejöttében nagy szerepet játszott a Mérgesház (Az Állatkert speciálisan mérges élőlényekkel kapcsolatos gyűjteménye. – A szerk.) tavalyi megnyitója, ahol KAP volt a sztárvendég. Itt indult ugyanis az együttműködés, mely „az állatokat és a természettudományt segített felhelyezni a humoristák mentális térképére”, hiszen ez a téma sokszor hiányzik a kacagtató repertoárból.
A szóvivőt már egy igazi humorista követette a mikrofon mögött, Litkai Gergely személyében, aki a tőle elvárható könnyed iróniával igyekezett bemutatni Kovács András Pétert, egyúttal bemelegítve a közönséget. A magyar stand-up comedy megteremtőjének – tapssal és nevetéssel díjazott – szavai, mintegy „állati szőrből font fonálként” maradtak a világot jelentő deszkákon, melyet a bevonuló zene hangjaira érkező főszereplő szinte felKAPott, ott folytatva a bemelegítést, ahol mestere abbahagyta.
A műfaj egyik fontos jellemzője, hogy az előadás közben nincs díszlet, jelmez, vagy egyéb segédeszköz, csak a humorista és a mikrofon. Ez viszont nem jelenti azt, hogy az ember eszköztelen lenne, hiszen a mimika, a mozgás, a hanglejtés, a gesztusok, vagyis bármi, amit az ember a testével képes elvégezni (lásd még: metakommunikáció), itt is megengedett. Kovács András Péter gazdagon és profi módon élt ezekkel az eszközökkel, bevetve mindent a siker érdekében. Jócskán kibővítette a szövegben rejlő-, vagy akár nyelvi leleményre építő poénok számát, a vizuális viccekkel, gesztusokkal. Ezt hallgatósága tapssal, nevetéssel, időnként lelkes (de nem madár) füttyel kísérte.
KAP azt tette, amit rajongói és kedvelői várnak tőle, és amihez – mint tudjuk – nagyon ért: könnyeden, tornacipős lazasággal humorizált, mindennapi életünk visszásságait a tematikus humor állat-, és növényhatározójába rejtve. Rávilágított a Teremtés nevettető furcsaságaira („Talán Mózes a kukac helyett mondott kígyót, amolyan férfiúi nagyzásból?”), az életünk évezredek óta visszatérő momentumaira („Hogyan lett a mamutvadászatból mára disznóvágás?”), vagy éppen az állatok számunkra rejtett, nehezen értelmezhető gondolataira.
A másfél órás előadás lendületét a szünet sem tudta megtörni, a lendület végig megmaradt, a nézők pedig végül elégedetten álltak fel – kényelmesnek aligha mondható – székeikről. A hosszú, hálás taps őszinteségét jól mutatja, hogy az előadás után kisebb sor alakult ki, a lelkes rajongók autogramot, az újságírók rövid interjút akartak KAPni.
A sor végén állva igyekeztem átgondolni az előző másfél órát és az újságíró kritikus szemével keresni a hibákat. Lehet, hogy nincs pókerarcom, vagy András hobbija a gondolatolvasás, de amint leült mellém, szinte kérdés nélkül adta meg, ki nem mondott kérdésemre szánt válaszát: „Az elején kapkodtam, nem melegítettem be elég jól a közönséget, és van néhány poén is, amit így utólag máshogy mondanék.” Ezzel össze is foglaltuk azt, amit a műfajban elmélyült sajtómunkás és a tökéletes előadásra törekvő humorista, vagy latin nevén „humorgurus maximus” hibaként felírhat, de ebből a jelenlévők valószínűleg semmit nem vettek észre.
KAP összességében elégedett volt, és erre minden oka meg is lehetett, hiszen alig egy évvel a Mérgesház megnyitója után, zajos sikerrel hagyta el a saját maga által lerakott „humortörténeti mérföldkövet”. Lelkesen mesélt arról a „mini-poénevolúcióról” is, ahogy egy röpke gondolatból végül kimunkált, szórakoztató és egyben kacagtató műsor lesz, amely még előadás közben is változik. „Rengeteg dolog volt, ami most, a helyszínen pattant ki a fejemből és működött, így a következő alkalomra már be is építem az anyagba fix elemként.” – mondja, beavatva kicsit a kulisszatitkokba.
A viccek mellett a kivitelezésről beszélgettünk és elkerülhetetlen a kérdés, hogy jutott a jeltolmács a színpadra. A siket emberekhez eljuttatni a szövegelős szórakoztatás lehetőségét annyira kézenfekvő lehetőség lett volna eddig is, mégsem gondolt rá senki. Vajon miért éppen KAP törte meg a csendet? Szerény, de őszinte válasz érkezik. Nem ő találta ki. A Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége (SINOSZ) kereste meg a Dumaszínházat, hogy szívesen jönnének, és jeltolmács segítségével bekapcsolódnának a munkába. András nyitott volt a dologra, így a kedves, és nagyon rutinos tolmács hölgy segített elérni egy új, mindeddig felfedezetlen célközönséget. Felkészültségét mutatta, hogy próba nélkül, második hallásra, ezen az estén élesben is úgy tudta fordítani a poénokat, hogy azon az érintettek nagyon jól szórakoztak.
A fáradtság egyre inkább kiült András arcára, de mielőtt elengedtem volna, mindenképpen tudnom kellett a továbbiakat, a terveket. A felkészült jogászembert persze nem lehetett meglepni egy ilyen kérdéssel, a válasz már kész is volt: „A következő egy – másfél évben azon leszünk, hogy ezt a tematikus önálló estet, mint műfajon belül stílust átvigyük a köztudatba. Kérdés még, hogy rendszeresen be lehet-e hozni erre a megfelelő számú nézőt, hiszen nem biztos, hogy az emberek kiadnak-e annyi pénzt egy humoristáért, amiből a Godot-ban hármat is kapnak egy este. Ha sikerül, akkor talán már el lehet adni az anyagot egy tévének, kiadónak, és majd csak ezek után lehet gondolkodni a következőn. Mindenesetre már annak is megvan a címe, témája”. Látva az arcomon óriásira nőtt kérdőjeleket, egy pillanatnyi szünet után folytatta: „Az lesz a címe, hogy POP, és a popkultúráról szól majd. Moziról, bulizásról, vásárlásról. Egy humorba ágyazott társadalomkritikát szeretnék csinálni e köré a maszlag köré, amit fogyasztói társadalomnak hívunk”.
Az este így lett kerek, kicsit erőltetett szóviccel élve, az Evolúció megteremtődött, és mindenki látta, hogy ez jó. Kovács András Péter önálló estjének van helye a műsorrendben, ezt a megjelentek egy emberként tanúsíthatják, mint ahogy az állatokkal kapcsolatos viccekre is van még igény, tovább lépve a nyuszikás, malackás poénokon. Kerülve a felesleges szófonatokat és dicsfényt, értékelésként elég az a három szó, ami nézőtéren hangzott fel, amikor KAP lejött a színpadról: „Állati jó volt!” Forrás: One Média