Posted on Hozzászólás most!

A csalókat az állatok is megbüntetik

Az együttműködő viselkedés nemcsak a magasabbrendű társas állatoknál és az embereknél figyelhető meg, hanem már a baktériumoknál is. Kialakulásának evolúciós mozgatórugói azonban még ma sem teljesen tisztázottak. A megoldással számos szakember foglalkozik, most egy magyar-olasz kutatópáros is előállt egy lehetséges modellel.

Miért alakult ki az együttműködő (kooperáló) viselkedés az evolúció folyamán, hiszen a csaló, az együttműködésben nem részt vevő, csak a haszonból részt kérő egyedek sokszor jobban járnak, mint együttműködő társaik? A kérdés rendkívül nehéz, hiszen a fajokon belüli és a fajok közötti együttműködés látszólag ellentmond az evolúcióelméletnek. Együttműködés esetén ugyanis egyes egyedek lemondanak bizonyos előnyökről, hogy a többiek fennmaradását segítsék. A “csalók” viszont hozzájárulás nélkül juthatnak a közös javakhoz. Így a csalók növelhetik rátermettségüket, és egy idő után kiszoríthatnák a “becsületes” együttműködőket. A valóságban azonban mégsem ez történik – ahogy azt számos példa igazolja.
A Science tudományos magazin 2005-ben, alapítása 125. évfordulójára kiadott különszámában felsorolja azt a 25 legfontosabb tudományos problémát, amelynek megoldása az eljövendő negyed század kutatóira vár. Ezen a listán a tizenhatodik helyen áll a kooperatív, vagyis az együttműködő viselkedés evolúciójának kérdése.
Az együttműködés evolúciója – sok más természeti jelenséghez hasonlóan – modellek segítségével érthető meg a legjobban, mondja Scheuring István, az ELTE Ökológiai és Növényrendszertani tanszéke Elméleti Biológiai és Ökológiai munkacsoportjának kutatója. A kooperáció kialakulásának modellezésekor a kutatók már régóta a Neumann János által kidolgozott játékelmélethez nyúlnak. Scheuring és külföldi munkatársa a játékelmélet egy új modelljeit hívták segítségül az együttműködés létrejöttének megfejtéséhez. Eredményeik többek közt az Evolution szakfolyóiratban jelentek meg.
Scheuring István elmondta, hogy a kooperáció magyarázatára többféle alapmodellt lehet felírni. A kutatók nagy része kétszereplős modellt használ, amelynek egyik leggyakrabban előforduló példája az úgynevezett fogolydilemma vagy rabok dilemmája. Ezek a modellek azonban túl egyszerűek a biológia rendszerek modellezéséhez, ahol ugyanis az esetek döntő többségében nem kétszereplős “játékokról” van szó. Már a baktériumoknál is roppant bonyolult, több résztvevőt egyszerre érintő kooperációs kölcsönhatások alakulnak ki, mondta Scheuring. Részben jelzik egymásnak, hogy “itt vagyok”, így számíthatnak egymás segítségére, részben pedig közösen termelnek és bocsátanak ki olyan enzimeket, amelyek a környezetben található táplálék felvételéhez szükségesek.
Többszereplós modellek – A kutatók ezért néhány éve inkább a kétszereplős fogolydilemma többszereplős (n szereplős) modelljéhez, az úgynevezett közlegelők dilemmájához fordultak. A modellhez a következő történet társítható: a falu legelőjen a gazdák szabadon legeltetnek. Legyen a faluban 100 gazda, s mindnek legyen 1 tehene. A legelő 100 tehenet gond nélkül eltart, így minden gazda naponta 20 liter tejet tud lefejni. Azaz a legelő naponta 100 x 20 = 2000 liter tejet szolgáltat. Az egyik gazdának egy este nagyszerű ötlete támad: vesz még egy tehenet, s azt is kicsapja a legelőre. Így a 2000 liter megtermelhető tej mar 101 tehén között fog megoszlani, tehát egy tehén naponta 19,8 liter tejet fog adni. Nem nagy veszteség a többieknek, ezzel szemben a két tehénnel rendelkező gazdának 39,6 liter tej fog jutni! Ezért előbb vagy utóbb a többiek is kihajtanak még egy tehenet a legelőre. Így a 2000 liter tejet 200 tehén adja, azaz tehenenként 10 liter tej, s gazdánként 20 liter a hozam, ahogy a történet kezdetén is volt. S ezzel nem szűnt meg a csapdahelyzet, hiszen aki ezek után egy harmadik tehenet is kihajt a legelőre, az 29,85 liter tejet tud fejni, míg a többiek csak 19,9 litert. És ez így megy (menne) mindaddig, míg a tehenek éhen nem hallnak, s eközben tönkre nem teszik teljesen a legelőt.
A közlegelők dilemmáján alapuló modelleknek azonban van egy általános hibájuk, mondja Scheuring. Feltételezik, hogy a kooperátorok előnye a kooperátorok számával egyenes arányban, egy lineáris görbe mentén nő. Ez azonban – különösen biológiai rendszereknél – nem így van. Erre jó példát találunk az együttműködve vadászó állatoknál, például az oroszlánoknál. Az oroszlánok vadászatát vizsgálva kiderült, hogy a kooperáló egyedek számának növekedésével a zsákmányszerzés sikere nem lineárisan, hanem egy telítődő görbe szerint növekszik . Néhány egyed esetén a görbe eleinte lassan emelkedik, majd hirtelen megugrik, végül beáll a telített állapot, azaz hiába csatlakozik még több együttműködő egyed a csoporthoz, a zsákmányszerzés sikere egy adott létszám után nem emelkedik tovább.
Ösztönzés az együttműködésre – A természetben megfigyelhető tehát, hogy általában egymás mellett élnek a kooperáló és a csaló egyedek. Ha a csalók száma viszonylag alacsony a kooperátorok számához képest, akkor nem csökkentik jelentős mértékben a csoport sikerét, de minden esetben előnyös, ha sikerül a csalók arányát alacsony szinten tartani. A lehetséges módszerek közé tartozik például, hogy az együttműködők megbüntetik vagy valahogy “szűrik” a csalókat. Ez nemcsak az emberi társadalmakban bevett szokás, hanem bizonyos állatok között is leírtak ilyet. Például a vadászatban ímmel-ámmal résztvevő csimpánz nemigen kap a közös zsákmányból, és számíthat a falkavezér agressziójára.
A szűrés érdekes példája a kurtafarkú tintahalak esete. Az ide tartozó fajoknak sajátos világítószerveik vannak, amelyek miatt az alulról támadó ragadozók holdfényes éjszakákon nehezebben veszik észre őket. A világítást a tintahal világítószervében élő Vibrio baktériumok adják. Ezeket a tintahalak még egészen kis korukban veszik fel a környezetükből. A világítószervben más baktériumokra nézve halálos körülményeket teremtve gondoskodnak arról, hogy csak a számukra hasznos világító baktériumok telepedjenek meg a világítószerv kamráiban. Forrás: Origo.hu

Posted on Hozzászólás most!

A veszélyeztetett állatfajokról nyílt kiállítás a Gödörben

Veszélyeztetett hazai és külföldi állatfajok fotóiból nyílt kiállítás kedden a fővárosi Gödör klubban: a tárlat a Természetvédelmi Világalap (WWF) és a Szerencsejáték Zrt. közös természetvédelmi programjának eredményét is bemutatja. A Természetvédelmi Világalap (WWF) magyarországi csapata kerek évfordulót, működésének huszadik évét ünnepli, ehhez kapcsolódóan fogott össze a szintén húszéves Szerencsejáték Zrt-vel.
Az elmúlt egy évben a zrt. két sorozatban Állatvilág sorsjegyet adott ki, a nyereményszelvényeken szereplő hazai és külföldi állatokat mutatják be a szabadtéri kiállításon is. A képeken látható például a foltos szalamandra, a fehér gólya, a vörös mókus, de a távoli tájakon élő koala, az elefánt és a kafferbivaly is.
A sorsjegyek eladásából a zrt. darabonként bruttó egy forinttal támogatta a WWF tevékenységét. Összesen több mint 6,5 millió forint gyűlt össze ily módon. Az összeget a nagykőrösi régióban található értékes homoki erdőterület, a pusztai tölgyesek védelmére fordítják – közölte Koppány Gergely, a Szerencsejáték Zrt. igazgatóhelyettes a kiállítás megnyitóján.
Figeczky Gábor, a WWF Magyarország megbízott igazgatója felidézte, hogy a WWF és a Duna-Ipoly Nemzeti Park uniós támogatással indított természetvédelmi programot, hogy megvédjék a pusztulástól a területet, amelynek több száz éves tölgyóriásai Európa egyik legritkább erdőtípusának szinte az utolsó hírnökei.
Az idén ötvenéves WWF 1961-ben kezdte meg működését, és mára a világ több mint száz országában több mint tizenegyezer természetvédelmi programot tudhat maga mögött. Jelenleg mintegy 1300 projektet irányít világszerte.
A magyar csapat 1991-ben alakult, 1998 óta kiemelten közhasznú civil szervezetként működik. Nagy figyelmet fordít a vizes élőhelyek és a veszélyeztetett erdőtársulások védelmére, a klímapolitikai tevékenységek erősítésére. Figeczky kiemelte, hogy programjaikban fontos szerepet kap a biológiai sokszínűség megőrzése, az erőforrások fenntartható felhasználása, a pazarló fogyasztás és a környezetszennyezés csökkentése.
A július 17-ig látható kiállításhoz kapcsolódóan játék is indult a WWF Facebook oldalán. A szervezők az állatokat árnyjátékokkal imitáló képeket és videókat várnak, a legjobbakat ajándékcsomaggal jutalmazzák. Forrás: Mixonline.hu

Posted on Hozzászólás most!

A tagállamok is megállítanák a fajok kihalását

Elfogadták a környezetvédelmi miniszterek az európai biodiverzitás stratégiát, amelynek célja, hogy az EU 2020-ig állítsa meg az állati és növényi fajok kihalásának folyamatát. A tárcavezetők a maratoni luxemburgi ülésen következtetéseket fogadtak el a vízgazdálkodásról is.
Sikerként értékelte a magyar elnökség, hogy a Tanács mindössze másfél hónappal a bizottsági bemutató után el is fogadta az Európai Unió biodiverzitás stratégiáját. Az állati és növényi fajok sokszínűségének fenntartására irányuló tízéves EU-stratégia nem kisebb célt tűz ki maga elé, minthogy 2020-ra meg kell állítani a fajok kihalásának folyamatát.
A környezetvédelmi miniszterek a keddi, maratoni luxembourgi ülésükön tanácsi következtetéseket fogadtak el a május 3-i bizottsági javaslatról, ebben pedig egyetértettek a testület céljaival. A tárcavezetők megállapították, hogy az előző tízéves stratégia számszerű célkitűzései 2010-re nem teljesültek, ahhoz pedig, hogy a következő politika sikeres legyen, a mostaninál hatékonyabb és szigorúbb monitoring rendszerre van szükség. A tagállamok kötelezettséget vállalnak arra is, hogy a keretstratégiához kapcsolódóan nemzeti akcióterveket készítenek a fajok kihalásának megállítására.
A Bizottságtól azt várják el a környezetvédelmi miniszterek, hogy mindehhez közvetett anyagi segítséget is nyújtanak a június 29-én bemutatandó többéves pénzügyi keretben, valamint a 2014-2020 közötti időszakra meghatározandó többi szakpolitikai keretjavaslatban.
Az Európai Bizottság május 3-án mutatta be az EU Biodiverzitás 2020 stratégiát, amely a már említett célok mellett felszólítja a tagállamokat az idevonatkozó, már létező európai jogszabályok azonnali átvételére és alkalmazására; az elmúlt évtizedekben jelentősen leromlott ökoszisztémák 15 százalékának helyreállítására zöld infrastruktúrák kiépítésével; valamint az erdőgazdálkodás és az agrárpolitika átalakítására a biodiverzitás megőrzésének irányában.
Ugyancsak célként fogalmazta meg a testület az európai halállomány megőrzését, és a maximális halhozam elérését 2015-ig; az úgynevezett özönfajok kordában tartását, és az uniós célkitűzés globális propagálását. Janez Potocnik kornyezetvédelmi biztos szerint a biodiverzitás csökkenésének mérhető gazdasági következményei is vannak. Csak 50 milliárd amerikai dollár kárt okoz a haltúltermelés, és 153 milliárd dolláros befektetést igényel a mesterséges porzás, a biológiai sokszínűség mérséklődése ugyanis maga után vonta a rovarok számának csökkenését, és ezáltal a kevesebb beporzást. Ez csak Európában évi 15 milliárd eurós kiesést okoz a Bizottság becslései szerint.
Az Európai Bizottság környezetvédelemért felelős tagja üdvözölte a miniszteri döntéseket. Az ülés után kiadott nyilatkozatában azt írta, „míg a Bizottság nagyobb tagállami elkötelezettséget és komolyabb célkitűzéseket várt volna, főleg rövid távon, ettől függetlenül elégedett vagyok a következtetésekkel, a tagállamok ugyanis felismerték a probléma komolyságát”. Janez Potocnik emlékeztetett a biodiverzitás fontosságára, amelyre reményei szerint nemcsak akkor fog mindenki rájönni, amikor már nem létezik.
A környezetvédelmi miniszterek következtetéseket fogadtak el a vízgazdálkodásról és a vízforrások védelméről is. A Tanács felidézte, hogy megfelelő intézkedések nélkül 40 százalékkal csökkenhet 2030-ra a vízellátás mértéke. Konkrét intézkedésekről egyelőre nem döntöttek a tárcavezetők, ehhez szükség lesz a Bizottság akcióterv-javaslatára, amelyet jövőre mutat be Brüsszel.

Posted on Hozzászólás most!

Új fajok a tenger mélyén

Kutatók számos élőlényt fedeztek fel Ausztráliától északkeletre a tengerben. Korábban sosem látott bárdhalakat, viperahalakat, horgászhalakat és megannyi bizarr teremtményt fedeztek fel ausztrál kutatók Ausztráliától északkeletre a tengerben, ezer méter mélységig vizsgálódva. Az állatokat természetes közegükben speciális kamera segítségével sikerült lencsevégre kapni.
A Nagy-korallzátonytól keletre fekvő Korall-tengerben az említett új halfajok mellett furcsa bolharákokat és színváltó tintahalakat is megfigyeltek. Az utóbbiak bőréről készült közeli felvételek tanúsága szerint pigmentsejtjeik révén tudják változtatni színűket. Egyelőre tisztázatlan, mire szolgálhat ez az örök sötétség birodalmában – valószínűleg evolúciós maradvány.
A tengerbiológusok olyan bolharákot is felfedeztek, amely egyáltalán nem szolgál rá nevére, hiszen száznegyvenszer nagyobb milliméteres édesvízi rokonainál. A kutatók remélik, hogy a most felfedezett állatok primitív agyának és hatalmas szemének tanulmányozása révén többet meg lehet majd tudni az emberi látórendszerről. Sőt képesek lesznek jobb fényképezőgépeket is gyártani.
Eddig egész egyszerűen nem tudták, hogy milyen létformák lakják ezt a vidéket – közölte Justin Marshall tengerkutató a Die Welt című német lap internetes kiadása szerint. A kamerák most már képesek rá, hogy dokumentálják Ausztrália legnagyobb ökoszisztémájának, a tenger mélyének életét. A különlegesen érzékeny készülékeket úgy fejlesztették ki, hogy 1400 méterrel a tenger szintje alatt is felvételeket tudjanak készíteni velük.
Következő útjuk a Mexikói-öbölbe vezet, ahol azt hivatottak felmérni, hogy milyen következményekkel járt az olajkatasztrófa a víz alatti világ számára.