Posted on Hozzászólás most!

Kamera elé állt az állatkínzó gyepmester

Verekedésig fajult néhány hete a Fókusz leleplező riportja, a felkavaró felvételeken jól látszott milyen körülmények közül, milyen állapotban próbálták az állatvédők elszállítani az ott tartott kutyákat. A gyepmesteri telep vezetője akkor nem, most viszont mindenképpen kameránk elé akart állni, a riport után ugyanis őt, és családját is megfenyegették.
A mátészalkai jegyző, segítségül hívta az Állatvédőrség munkatársait, ugyanis olyan körülményeket észlelt a telepen, amit nem lehetett tovább szó nélkül hagyni és szerinte veszélyben voltak az itt élő állatok is.
A mátészalkai telepet az önkormányzat működtette, de hónapokkal ezelőtt a helyi gyepmesternek megköszönték a munkáját. Már akkor látták, tapasztalták, hogy az állatokat nem megfelelő körülmények között tartották.
A helyi állatvédők állítják egy darabig segítették a gyepmester munkáját, de hónapok óta nem engedte be őket a telepre és nem fogadott el segítséget. Az áldatlan állapotokat nem nézhették tovább, a jegyző pontot tett az ügy végére. Ezzel az akcióval, ami verekedésbe torkollott, visszavették azt, ami az önkormányzat tulajdona. A gyepmester jelentkezett a Fókusznál, hogy a történteket szeretné tisztázni, ugyanis Mátészalkán állatkínzónak titulálták és megfenyegették őt és a családját is.

A Fókusz leleplező riportjának felvételein jól látszott, milyen körülmények közül próbálták az állatvédők elszállítani az ott tartott kutyákat.

Posted on Hozzászólás most!

Kutyákat mentettek ki a sintértelepről

40 kutyát mentettek ki a sintértelepről: Egy embert bilincsben vittek el a rendőrök, a botrányos jelenetek után verekedésig fajult kutyamentést a kamera végig rögzítette. Sínylődő állatok, megállíthatatlan állatvédők, drasztikus állattartók, és egy menekítés a rettenetből. Reggel fél hétkor pattant autóba az a megszállott kis csapat, akik az akciójukat már hónapok óta szervezték.
Mátészalkáról bejelentés érkezett az állatvédőrséghez, hogy az egykori sintértelepen kegyetlen módon bánnak az állatokkal. Az egyik munkatársuk azzal az indokkal, hogy kutyát szeretne örökbe fogadni, ekkor látogatott ki, erre a helyre. A korábban gyepmesterként dolgozó gondozó borsos áron kínált neki állatokat, ez idő alatt pedig az állatvédőrség munkatársa feltérképezte a tanyát és riadóztatta a kollégákat.

A jegyző és a rendőrség segítségével az állatvédők bejutottak a nyúlketrecekben tartott kutyákhoz és megpróbálták őket kimenekíteni.

Posted on Hozzászólás most!

Mátészalka gyepmesteri telep felszámolása

Mátészalka gyepmesteri telep felszámolása. Példátlan összefogás a Magyar állatvédelemben. Az Állatvédőrség-Cerberos akcióját számtalan Magyarországi szervezet segítette, és így pár óra alatt sikerült teljesen kiüríteni a mátészalkai illegálisan működő gyepmesteri telepet így 40 kutya menekülhetett meg. Volt pocskondiázás, verekedés de sikerült, a lényeg ez.
Köszönjük a rendőrség, a jegyző, a mátèszalkai állatvédők, az Állatmentő szolgálat és a PCAS segítségét!Köszönjük a sok bàtorítást,megosztást és a befogadóknak, hogy segítenek bevezetni azokat a kis árvákat egy szebb világba,akik idáig csak a mocskos nyúlketrecet látták, szép feladat.

Akiknek köszönettel tartozunk a teljesség igénye nélkül: Trungel László, Kurucz Krisztina, Joó István, Anna Kruzslicz, Betty Vidra Pcas, Anita Kiss, Anita Tornóczky, Zoltán Soma Somogyi, Maryke Mary, Zoltan Lovi, Vizslamentes Evelin, Réka Baba, Szabó Éva, Heni Szurikáta, Makó Bea…
Cerberos Állatvédő Egyesület
Ha bárki segíteni szeretne: Bankszámlaszámunk: 17000019-12738063-00000000 AXA Bank, IBAN: HU72 17000019-12738063-00000000, Swift code: MAVOHUHB Volksbank Hungary.
Mivel több az ember az állatnál? Semmivel – minden csak hiúság.
Sólem Áléchem

Posted on Hozzászólás most!

Felfüggesztett fogház az állatmenhely egykori vezetőjének és a gyepmesternek

Állatkínzásért felfüggesztett fogházra ítélte a szerdán az egerszegi bíróság a megyeszékhelyi állatmenhely volt vezetőjét, valamint a városi gyepmestert. Öt kölyökkutya elpusztítása miatt marasztalták el őket, nem jogerősen.
Bekk Zoltán (40) gyepmester és Simonné Füzi Ildikó (56) tagadta bűnösségét. Bár az esetnek nem volt szemtanúja, ám a bizonyítékok és a tanúvallomások alapján dr. Palkó Tamás bíró megalapozottnak találta a vádiratban leírtakat.
A történet 2010. december 12-ére nyúlik vissza. Azon a vasárnap zalaszentgróti állatvédők öt darab egészséges, kellően hathetes körüli kutyakölyköt vittek be az egerszegi állatmenhelyre. A telep vezetője, Simonné Füzi Ildikó elhelyezési gondjaik miatt némi hezitálás után vette át az ebeket, majd az önkéntesek távozása után Bekk Zoltán gyepmesterre bízta azzal, hogy intézze el őket. Bekk Zoltán ez után a kölyköket agyoncsapta, és a telep hullakonténerébe helyezte.
Az eset szinte másnap kiderült, mert az önkéntesek érdeklődtek a kutyák után, ám azok eltűntek, a nyilvántartásban sem maradt nyomuk. Pár nappal később pedig a fenntartó városi önkormányzat által az állatvédők kérésére elrendelt leltáron a hullakonténerből elő is kerültek a kölykök. Boncolásuk megerősítette a gyanút.
Szerdán a számos állatvédő aktivista érdeklődése mellett lezajlott tárgyaláson kiderült, a menhelyen nem volt felhőtlen a viszony a dolgozók, illetve a telepvezető, no meg az önkéntesek között. A védelem igyekezett is jól szervezett összeesküvésnek, csapdának beállítani a történteket. Azaz: a túlterhelt menhely nem kedvelt vezetője kényszerhelyzetben fogadott be kölyköket, amelyek elpusztulása miatt felelősségre lehet vonni őket. A védő kétségének adott hangot amiatt is, hogy a bekerült, elpusztult, majd az önkéntesek által vizsgálatra küldött kölykök azonosak voltak-e. A kérdésen túl azonban konkrét bizonyítékkal nem ingatta meg a vádat. Ráadásul az inkriminált napon a telep egyik dolgozója tanúja volt annak, amit Simonné a kutyákat Bekk Zoltánra bízta. A férfi visszatérte után meg annyit mondott az asszony: erről csak hárman tudunk, ami sejttette a kutyák sorsát. A botrány kirobbanás után a telepvezető igyekezett a dolgozót befolyásolni is, egyebek mellett rávenni, tagadja le, hogy azon a vasárnap a gyepmester bent járt a menhelyen. Mindezt a következő napokban szokatlanul sűrűvé vált telefonhívásai közvetve is bizonyították.
Bekk Zoltánt állatkínzásért 6 hónap, végrehajtásában 2 évre felfüggesztett fogházra ítélte a bíróság és 3 évre eltiltotta a gyepmesteri foglalkozástól. Simonné Füzi Ildikó felbujtói szerepéért ugyanilyen tartamú felfüggesztett szabadságvesztést kapott. Az ítélet nem jogerős: az ügyész tudomásul vette, vádlottak és védőjük felmentésért fellebbezett. Forrás: Zalaihírlap.hu

Posted on Hozzászólás most!

Állatmentés: hivatás vagy munka?

Hatalmas sebek, csontsovány ábrázat, egy mindenkitől félő, utcára dobott kutya. Zoénak, a két év körüli shar pei keverék szuka kutyának néhány hete nem sok esélyt adtak az életben maradásra. A súlyos fizikai és lelki megpróbáltatásokon átesett eb állapotából ítélve hónapokig kóborolhatott céltanul, ám mára az Állatvédőrségnek köszönhetően jól van, és újra hisz az emberekben.
Néhány hete még kétséges volt, hogy életben marad-e, mostanra azonban már egy állatszerető házaspár büszke kutyusa Zoé. Amikor körülbelül két hónappal ezelőtt az Illatos úti gyepmesteri telep gondozói rátaláltak a soroksári erdőben, sérülései életveszélyes bántalmazásra utaltak. Az egész testét tályogos sebek borították, a mindössze 7 kg-os állat bőrét szinte átütötték a csontjai. A gyepmesteri telepről a kórházba már az Országos Állatvédőrség Alapítvány önkéntesei szállították, ahol még a sokat látott orvosokat is elborzasztotta a látvány.
Sokan hobbiként tekintenek az állattartásra, és amikor a kis kedvenc nem a gazdi elvárásainak megfelelően viselkedik, pillanatok alatt utcára kerülhet. A magára hagyott és legtöbbször bántalmazott állatok esetében nehéz elérni, hogy újra bízni tudjanak az emberekben:
„A mentett állatok 80%-át nemcsak fizikailag, de mentálisan is rehabilitálni kell. Ez a folyamat hat héttől, akár hat hónapig is tarthat. Újra kell építeni bennük a csapat-és falkaszellemet, illetve a kétlábúakba vetett hitet” – mondja Joó István, az Állatvédőrség szakmai igazgatója.
Dr. Bilkei Pál kriminálpszichológus szerint az állatbántalmazás a családon belüli erőszak egyik jele lehet.
„Az erőszakvezérelt embernél nincs belső kontroll. Lényeg, hogy levezesse az agresszióját, és erre általában a legkönnyebb prédát választja, sokszor a kutyát. Minél kisebb testű az állat, annál nagyobb a bántalmazás mértéke. Ráadásul az ilyen típusnál csak idő kérdése, és tettlegessége a családtagokra is átterjed. Belső kontroll híján egy idő után már nem számít, hogy kutya, gyermek vagy nő a bántalmazott” – árulta el a szakember.
Zoénak szerencséje volt, az Állatvédőrségnek köszönhetően sorsa jóra fordult. Tornóczky Anita kommunikációs vezető hálás, mert az alapítvány Facebook oldalán közzétett felhívásra példátlan gyorsasággal gyűlt össze a gyógykezeléséhez szükséges összeg, így mostanra már egészségesen él újdonsült családjával, és remélhetőleg segítségükkel hamar elfelejti az őt ért szörnyű megpróbáltatásokat. Forrás: Ricsajok.hu és Orszagosallatvedorseg.hu

Posted on Hozzászólás most!

Kutyavilág Magyarországon – hová lesz a pénz?

A Vidékfejlesztési Minisztérium a kóbor kutyák számának csökkentését, a menhelyi örökbefogadások számának növekedését, felelős állattartási magatartás kialakítását tűzte zászlajára. A javaslatokról és a megvalósítás lehetőségeiről a Magyar Állatjólléti Alapítvány elnökét kérdezte a STOP.
A Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) közleménye szerint az elszabadult ebek számának csökkentése a kutyák nyilvántartásával, valamint minél szélesebb körű egyedi jelölésükkel és ivartalanításukkal oldható meg. A probléma jelentőségét mutatja, hogy 2010-ben 29.244 kutyát gyűjtöttek be a gyepmesterek és helyeztek el ebrendészeti telepeken.
“Reméljük, hogy az új szabályozás révén minél több állattartó jelöli meg kedvencét chippel” – olvasható a VM által jegyzett dokumentumban. – A chip beültetésre rábírás akkor hatékony, ha van országos nyilvántartás és ez az interneten bárki számára hozzáférhető – állítja a STOP-nak nyilatkozó Dr. Czerny Róbert, a Magyar Állatjólléti Alapítvány elnöke. Mint mondja, ekkor sem biztos, hogy egy szökött kutyát utol lehet érni, meg lehet találni még mielőtt egy autó elüti, vagy a vadász elejti. Ugyanis a chip 10-20 cm-ről olvasható le, és egy hanyatt-homlok menekülő, szökött állathoz közel férkőzni chipleolvasóval lehetetlen.
A tárca közleményében az áll: a törvénymódosítás kidolgozásánál a Vidékfejlesztési Minisztérium együttműködött a civil állatvédelmi szervezetekkel. Ezzel szemben Czerny szerint nem igaz, hogy a VM figyelembe vette a civil állatvédő szervezetek véleményét, mert akkor meghallotta volna azt is, hogy törvényben rögzítetten, kötelezően kellene a menhelyeket támogatni az ebrendészeti hozzájárulásokból.
– A gyepmesterektől pedig fokozatosan el kellene venni az állatbefogások jogát – teszi hozzá az alapítvány elnöke. Szerinte az állatvédő szemlélet nem jellemző a gyepmesterekre. Az állatvédő úgy tapasztalja, hazánkban 10 szökött kutyából 8-at biztosan az állatvédő szervezetek, a lelkes és az állatokat féltő civilek találnak meg hétvégi telefonügyelettel, internetes S.O.S.-üzenetekkel.
Czerny doktor szerint a VM elfelejti számon kérni az önkormányzatokat és azok gyepmestereit, hogy az elmúlt 2 évben hány darab kóbor vagy csak időlegesen megszökött (például szilveszteri petárdázások miatt) befogott kutya esetében született jogszerű határozat a kutya elhelyezéséről vagy esetleges elkobzásáról. Ezt ugyanis az állatvédelmi törvény 2009-es módosítása kötelezően előírja.
Mivel főleg az időlegesen kóborló (tehát ki nem dobott, de szökött) kutya állatvédelmi hatósági (jegyzői) határozat nélküli befogása, elvitele, elkobzása a magántulajdon sérelmét valósítja meg. Azok az önkormányzatok, amelyek jövőre is törvénysértően járnak el, számíthatnak az állatvédők, állattulajdonosok velük szemben indítandó pereire.
A VM közlemény értelmében az állattartók felelősségvállalását szorgalmazza, hogy a helyi önkormányzatok ebrendészeti hozzájárulást szedhetnek, melynek maximális költsége évente 6 ezer forint. A minisztérium jelentős lépésnek tartja, hogy az összeg teljes egészét kell az ebekre fordítani. Így az ivartalanításuk támogatására, az állatmenhelyek és az ebrendészeti telepek fenntartására, állatvédelmi szervezetek támogatására, ebösszeírásra, valamint állatjóléti és közegészségügyi intézkedésekre.
– Addig, amíg sem a chip, sem az ivartalanítás költsége nem lesz országosan egységáras, addig minden kutyatulajdonos tudni fogja, hogy az ebrendészeti hozzájárulás ezzel történő kiváltása egy szűk állatorvosi lobbi anyagi érdekeit tükrözi, amelyhez sajnos a jogszabály-módosítási folyamatban a “legjobb módú” és állatorvosokat foglalkoztató pesti állatvédelmi szervezetek is segédkezet nyújtottak! – állítja Czerny Róbert. Forrás: Stop.hu

Posted on Hozzászólás most!

Sintér mentette meg a félholtra vert kutyát

Valószínűleg lapáttal verte a fejét, hogy elzavarja kutyáját egy ismeretlen. Az ebre állatmentők leltek rá, holland gazdánál folytatja tovább az életét. Hallgassa meg itt!
Jó szándékú emberek – köztük a helyi sintér – kellettek ahhoz, hogy megmeneküljön az a Debrecenben talált kutya, akit korábban valószínűleg lapáttal vertek félholtra, mert hirtelen feleslegessé vált.
Simon József gyepmester lakossági bejelentést követően talált az állatra, miután arról értesítették, hogy egy rossz állapotban lévő, vérző fejű kutya kóborol közterületen. A sintér begyűjtötte az ebet, de nem elaltatta, hanem gyógyította, gondozásba vette. Az állatot szerinte valamivel biztosan fejbe csaphatták, mert a koponyáján keresztvonalban elhelyezkedő, csontig hatoló vágás volt. Megmentője az ebet lekezelte sebképződést serkentő kenőccsel, fertőtlenítette, a fejsebébe telepedett nyüveket eltávolította. Simon József arról, hogy halálos injekció helyett miért inkább a kutya megmentését választotta, azt mondta, az állat is „megérdemelt egy esélyt”.
Miután a kutya megerősödött, önkéntes állatvédők Hatvanba szállították, ahová Szilágyi István, a Fehérkereszt Állatvédő Liga kurátora utazott el, hogy átvegye. Az állatvédő szerint a kutya bizonytalan, de a bizalma még megvan az emberekben. Egyszerre érdekes és csodálatos, hogy a megkínzott állatok a velük történtek ellenére sem vesztik el a bizalmukat az emberekkel szemben – tette hozzá Szilágyi István. A kutya következő állomása egy ideiglenes befogadóhely lesz, majd viszik Hollandiába, ahol már megvan a gazdája. Az eb a Fehérkereszt kinti társszervezete segítségével egy családnál lel új otthonra.
Eljárás nem indult a brutális módon megvert kutya ügyben, hiszen a bizonyíthatóság nem merült fel. Senki nem látta ki bántalmazta a jószágot. Forrás: Mr1-kossuth.hu

Posted on Hozzászólás most!

Még nem látom a fényt… – állatvédelmi életkép

Kikötött, magára hagyott kutyák és macskák erdőben, falvakban, városokban.
Gyepmesteri telepeken sínylődő, altatásra váró ebek, tucatjával szétszórt, elhagyott, reménytelen sorsú kölyök állatok.
Ivarzás miatt elkóborló négylábúak, vemhesen kidobott szuka kutyák, nőstény macskák tömkelege.
Vashordó, méteres lánc, hátsó udvar, kilátszó bordák, mocskos, üres edények.
Állatvédelmi életkép Magyarországról.
Egy idő után fojtogató. Nyomasztó. Kiszállni nem lehet, mert csak Rád számíthatnak. Fojtogató és nyomasztó! Mindenki (vagy inkább Senkik) helyett a kutyáikon segíteni, átérezni a szenvedésüket, magányukat, kétségbeesésüket, kiszolgáltatottságukat. Látni a farkcsóválást, a bizalmat a szemükben az ember iránt. Nem értik a szavainkat, nem mondhatom: tudod, a gazdád elköltözött lakásba, nem tarthatott meg, macerás lettél volna, levinni téged, meg az új lakásba téged, a mocskos szőröddel. Vagy tudod, nem volt szerencséd, szukának születtél, aztán mindig vemhes vagy, gondolhatod, hogy a gazdád már nem bírta, a kölyköket sem könnyű ám agyoncsapni, van ám szíve az embernek, jobb ez így, nélküled, azért lesz majd kutyájuk, ne félj csak nem te, most te fölöslegessé váltál, stb.
Nem értik a szavunkat (szerencsére), de lesik a mozdulatokat. Ha benyújtod a kezed a rácson, kiszagolja, milyen vagy. És Te is érzed, tudod, mit akar mondani. Elárulja a testtartása, a tekintete, a farkcsóválása, ahogy elveszi óvatosan a kezedből az étket, hogy meg ne harapjon. Pedig nagyon éhes. A gyeptelepi táp kevés. Csak annyi, hogy nem hal éhen, csak lefogy, legyengül.
A menhelyek is tele vannak. Bárkit felhívhatsz az ország bármely pontján. Zsúfoltak, a pénz kevés, a rászoruló négylábú egyre több, a kilátástalanság egyre nagyobb.
Nincs és nem is lesz áttörés, amíg a hatóságok szemet hunynak a durva állatkínzások felett, amíg bárki kidobhatja bárhol a kutyáját, macskáját következmények nélkül (hiszen nincs rajtuk egyedi jelölés), amíg a születés-szabályozás máig is érvényes módja a földhöz csapás, vízbe fojtás, élve temetés, amíg a falvainkban bárki lelövetheti a feleslegessé vált állatát, amíg vannak állatorvosok, akik a gazda kívánságára egészséges állatokat altatnak el, amíg állatkínzási ügyekben a rendőrség embere azt válaszolja a bejelentőnek, hívja fel az állatvédőket (civileket), az ő dolguk eljárni, addig nem lesz rend, addig nagyon sok ártatlan állat fog elpusztulni.
Addig marad pár bolondnak tartott állatvédő fojtogató és nyomasztó küzdelme. Az álmatlan éjszakák. Nap mint nap szembesülés a tudatlansággal, sötétséggel, nemtörődömséggel.
Mindenkinek kell, mert mindig is volt, nem számít, ha a társállatok tartására nincs pénz és nincs idő. Kell, mert őrzi a házat. Kell, mert szolgál. Cserébe örüljön, ha nincs agyoncsapva. Aztán utána legalább ennyire nem kell, mert már fölösleges, túl sok, állandóan alatta az alom, emse lett, az a baj, költözünk, túl nagy lett, sokat ugrál, fellöki az unokát, gödröket ás, sokat ugat, nem ugat, mulya, hullik a szőre, bolhás, beteg, öreg, már semmire sem jó.
Le szeretném adni a kutyámat, mert fölöslegessé vált, ;meg akarunk tőle szabadulni, ;ha nem veszik át, akkor kénytelen leszek kidobni, lelövetni, elaltattatni, nem hirdetem meg, hirdesse meg maga, a maga dolga- típus-szövegek recsegnek az állatvédők telefonjaiban.
Nincs a világon akkora menhely, ahová ennyi megunt, feleslegessé vált és felelőtlenül szaporított kutyát, macskát el lehetne helyezni, hiszen hiába is helyeznénk el, az idézett embertársaink gondoskodnak róla, hogy a háttérben az utánpótlást újra és újra erdő szélre telepítsék, fához kössék, szélnek eresszék.
És ha végre valaki nem adni szeretne, hanem örökbefogadni egy jószágot, még ne örülj! Bár kifoghatsz nagy ritkán értelmes, jó szándékú állatbarátot, aki négylábú társat keres, és tudja, ezzel segít is egy embertársa miatt bajbajutott állaton. Többnyire azonban nem az állatvédelmi szemlélet és a segíteni akarás motiválja a gazda-jelölteket, hanem, hogy ingyen szerezzenek fajtatisztát (lehetőleg kölyköt), hogy a meglévő kutya mellé szerezzenek ugyanolyat, csak más neműt, mert tenyészteni szeretnének, vagy a lánc végén kimúlt kutyát pótolják egy másik szerencsétlennel, mert náluk aztán jó helye lesz, a másik is nagyon szerette a láncot meg a kenyeret, nem volt válogatós.
És a legszebb szavakat a végére hagytam, ami még ma is megérint, hallhattam bár oly sokszor, mégsem hagy hidegen. Akkor kapod az arcodba jutalmul, amikor évek óta nincs egy perc szabadidőd, amikor a családod már megelégeli, hogy a gyepmesteri telepen élsz, mentesz, szervezel, hirdetsz, tárgyalsz, oltatsz évek óta folyamatosan, munkaidő után, előtt, amikor csak bírsz, amikor már titkolod, hogy hová futkosol egész nap, mert flúgosnak néznek, akkor hangzik el az ász, az adu mondat, nevezetesen akkor minek vannak maguk?!
És ezzel a szép kérdéssel szinte az emberi létezésed jogosultságát is kétségbe vonják, hiszen ha mindenkinek nem tudsz segíteni, akkor minek vagy? Ha nem vállalod át az ő önként vállalt feladatait, felelősségét az állata iránt, ha nem szolgálod ki a háttérben, hogy az ő élete könnyebb legyen, neki ne kelljen gondolkodnia megoldáson, neki ne kelljen erőfeszítést tennie, hirdetni, ivartalaníttatni, előrelátónak lenni, anyagilag is áldozni, akkor minek vagy?
Azért nem adom fel, nem adjuk fel!
Fejemben az altatásra váró kutyák kivégzésének időpontjai villognak, sakkozom a férőhelyeinkkel, kit kivel költöztessünk össze, ki kivel jön ki, majd egy kicsit összehúzzák magukat, ők is megértik, átmeneti szállás, nem végállomás. Nem csalódhatnak az emberben, hiszen tele vannak élettel, lelkesedéssel és szeretettel. Ők lelkesítenek minket is, ezért tesszük tovább a dolgunkat. Még nem látszik a fény az alagút végén, de kis gyertyákat gyújtunk szerte az országban és egy idő múlva talán a kis fények bevilágítanak az udvarok hátsó részére is, ahol Buksik és Bikficek csörgetik a láncot és várják az estét, hogy a gazdi csontot vessen elébük.
Somogyi L. Emőke – Állatvédő Egyesület Veszprém

Posted on Hozzászólás most!

Megszöksz vagy meghalsz!

Salgótarján: Közel 40 állatot altattak el egyetlen nap leforgása alatt a csókáspusztai menhelyen – jelezte portálunknak egy állatvédő szervezet. Ennek kapcsán szerettünk volna kideríteni, hogyan működik a gyepmesteri telep és van-e valóság alapja a tudomásunkra jutott, megdöbbentő információnak.
A beszélgetésnél jelen volt Feketéné Sörös Erika, a Salgótarjáni Városgazdálkodási és Üzemeltetési (VGÜ) Kft. részlegvezetője, Tóthné Katona Dóra, termelésirányító, továbbá Herczeg Zoltán, a Karancs Mentőkutyás Alapítvány vezetője és a menhely állatgondozója.
Elmondásuk alapján, a gyepmester minden esetben lakossági bejelentésre intézkedik, 24 órán belül. A bejelentő nevét és címét rögzítik. A lakókon túl a közterület-felügyelet és a rendőrség is jelent kóbor állatokat. A híreszteléssel ellentétben nem adták bérbe a menhelyet, csak állatgondozó-váltás történt. Megkeresték a Karancs Mentőkutyás Alapítvány vezetőjét, hogy vállalná-e a gondozói szakfeladatok ellátását. Abban az esetben, ha sérült állatot jelentenek, befogja a sintér. Ha az állat egészségi állapota lehetővé teszi, 14 napos megfigyelés – karantén – alá helyezik, mivel ezt törvény írja elő. Ez minden befogott eb esetében érvényes. Amelyik orvosi ellátásra szorul, ahhoz azonnal hívják a leszerződött orvost. A nyári szabadságolások ideje alatt több állatorvost is bevonnak.
A menhely illetékese elmondta: – Tavasszal és ősszel 3-4 bejelentés érkezik naponta, nyáron ez kevesebb. A törvényi szabályozás értelmében, a településeken kóborló ebeket be kell gyűjteni és hivatalos menhely csak Salgótarjánban van. A 14 napos megfigyelés után az állat vagy bekerül a menhelyre, vagy elaltatják.
Ezt viszont megelőzi egy betegség- és viselkedés vizsgálat, amelyről Herczeg Zoltán a következőket nyilatkozta: – A vizsgálat után leoltás akkor történik, ha mindannyian egyetértünk benne. Mi javasoljuk viselkedés alapján, hogy maradhat-e az állat vagy sem, de férőhely-függő is, köztes megoldás nem létezik. Az alapítványokkal tartom a kapcsolatot, de segítségre ez idáig csak ígéretet kaptunk. A gyepmesteri telepnek négy településsel van még szerződésük: Balassagyarmat, Ipolyszög, Patvarc és Bátonyterenye. 2010-ben összesen 300 kutyát fogtak be, ebből 68 került gazdához. Ezenkívül volt 200 elütött, sérült, elhullott kisállat is. Havi szinten ez közel 400.000 és 600.000 forint között mozog, attól függően, mekkora számú állatot fognak be. Ebből egy bizonyos összeget az önkormányzat biztosít, a többit a városgazdálkodás vállalja. A költségek tartalmazzák a gyepmester és állatorvos költségét, a rezsit, az anyagfelhasználást, az állatgondozó bérét és a megsemmisítési költséget.
Portálunk kérdésére – annak kapcsán, amely szerint bejelentést kaptunk nagyon sok állat leoltásáról – Herczeg Zoltán válaszolt: – A befogott felnőtt kutyák sérültek. Mentálisan mindegyik kezelhetetlenné válik egy idő után, attól függően, hogy menynyit van szabadon és milyen hatások érik őket. Bent ez hatványozottan érvényesül, akár a falkavezérségre visszavezetve vagy az emberrel való kapcsolatában is megmutatkozik – verték, illetve nem verték – ezeket az állatokat már nem lehet odaadni felelősségteljesen. Történt leoltás, de ez nem volt rendkívüli eset. Megnéztük a viselkedését, ez alapján alkottunk véleményt. Az elaltatott állatok között volt öreg kutya, nagytestű, harapós és nem szocializálódott állatok. Helyünk sincs és viselkedés alapján is döntöttünk. Volt amelyik félt, azért harapott, valamelyik pedig támadó ösztönt mutatott.
Arra a kérdésünkre, hogy végül hány állatot altattak el azon a napon, Herczeg Zoltántól azt a választ kaptuk, hogy ez belső információ. Szerkesztőségünknek közel 40 állat leoltásáról van tudomása, de ezen információnkat az állatmenhely nem erősítette meg.
Megszöksz vagy meghalsz?
Az állatbarátok nevében is joggal állíthatom, hogy merész kijelentés az, hogy „mentálisan mindegyik kezelhetetlenné válik egy idő után”. Aki hozott már el kutyát menhelyről, jól tudja, hogy ezeknek az állatoknak milyen szeretetigényük van, és ha megfelelően gondozzák őket, törődnek velük, akkor nagyon hálásak tudnak lenni.
Persze vannak olyan ebek, amelyek veszélyesek, de a kóbor állatok többsége nem támad emberre. Befogásnál, vagy már a karantén alatt félelemből reagálhat a kutya támadóan, de fordított helyzetben bármelyik jó érzésű ember ugyanezt tenné. Nem egy szívszorító történetet ismerünk, ahol a sokat szenvedett kutyus szerető gazdihoz kerül. Az általunk feltett kérdéssel kapcsolatban – az elaltatott állatok számáról – elgondolkodtató volt továbbá az is, hogy a közérdekű feladatok ellátásával kapcsolatos üzemeltetési és fenntartási költségeket megosztották velünk, de az egy nap alatt leoltott állatok száma miért titok?! Amennyiben azt a számot veszem alapul, amelyet informátorunktól tudtunk meg, közel 40 állat lett volna harapós, veszélyes és támadó? Amennyiben a három illetékes szubjektív véleménye életekről dönthet, a személyes gondolataim és felvetett kérdéseim jelentősége csupán töredéke a valóságnak.
Mindezek fejében összegezve a fentieket, amikor az egykor magukhoz vett tündéri kölyökkutyát kidobják, megpecsételik a sorsát. Ha sikerül inkognitóban maradnia, van esélye az életre, ha viszont nem, viszontagságos és nyomorúságos életében vagy az autók ütik el, vagy 14 nap marad neki az életből! Forrás: Nport.hu

Posted on 1 hozzászólás

Ebrendészek vizsgáztak Szekszárdon

A tervek szerint a gyepmesteri és az állatmenhelyi gondozó munkakört a jövőben szakirányú végzettséghez kötik.
Ebrendészek vizsgáztak a tolnai megyeszékhelyen, elméletből és gyakorlatból. Az OKJ-s végzettséget adó képzést a Szekszárdi Állatmenhely indította el. A tanfolyamra többségében olyanok jelentkeztek, akiknek már korábban is volt közük a kutyákhoz állatvédőként vagy menhelyi alkalmazottként.
Az ebrendészek olyan végzettséget szereztek, amelyet az országban még soha, senki nem kapott. Van akinek a már meglévő munkájához jöttek jól az új ismeretek, de van, aki eleve új munkalehetőséghez jutott ezáltal. A képzést elsősorban az állatok érdekében, főképp a kutyák védelmében indították, a legfontosabb cél pedig az volt, hogy valamifajta szemléletváltást érjenek el a szakképzésen keresztül.
A tervek szerint a gyepmesteri és az állatmenhelyi gondozó munkakört a jövőben szakirányú végzettséghez kötik.