Posted on Hozzászólás most!

Álomőrző

Az első dolog, ami leköti figyelmünket, ha egy gyermek szemébe nézünk, az ártatlanság: a csodálatos képtelenség a hazugságra, álarc viselésre és hogy másnak mutassa magát, mint ami. Ebben az értelemben a gyermek pontosan ugyanolyan, mint minden más a Természetben. A kutya az kutya, a rózsa rózsa, a csillag pedig csillag; minden egyszerűen az, ami. Csak a felnőtt ember képes arra, hogy másnak mutassa magát, mint ami.
Anthony De Mello

Posted on Hozzászólás most!

All Natural

All Natural (Minden temészetes) – Fotó: Vártok Szilvia, a teljes galériához kattints a fotóra.

A gyerekek megértik a távolságot köztük és a felnőttek között, ahogy a kutyák is tudják, hogy mások, mint az emberek, és bár a felnőttek játszhatnak gyerekjátékokat, mindig megmarad az érzés, hogy nem olyanok, mint ők.
Margaux Fragoso

Bárcsak megértenék az emberek, hogy az állatok ugyanolyan kiszolgáltatottak, s ugyanúgy függenek tőlünk, mint a gyerekek, ezt a gyámságot ránk ruházták.
James Herriot

Posted on Hozzászólás most!

Gyerek vagy házikedvenc – vagy mindkettő?

Tartsunk-e otthon háziállatot, ha igen, milyet, és a csemete hány éves korától? A szülők többsége előbb-utóbb felteszi magának a kérdést. És vajon fogja-e gondozni, nem a szülőre marad-e a feladat? Vagy inkább járjunk házon kívülre „állatozni”, például lovagolni?
A pszichológus helyzete bizonyos értelemben egyszerű, ha ezek a kérdések felmerülnek. Legrövidebben úgy lehetne elintézni a választ: igen, legyen háziállat, és igen, járjunk lovagolni! Ha megtehetjük.
Olyan személyiségtípust nehéz lenne említeni, akinek kifejezetten ártana az állat társasága. Persze nem mindegy, mikor, milyen állatot tartunk. Az egészen kicsi babák mellé csak gyermekkedvelő, nagyon megbízható kutya való, nehogy baleset legyen az együttélésből. Egy terráriumban tartott hörcsög társaságát még kevéssé élvezi a kisbaba, a macska pedig kifejezetten veszélyes lehet, ha a csemete óvatlan mozdulatára megijed, és „visszatámad”. A két-három évesnek már meg tudjuk mutatni, hogyan szabad hozzányúlni, még ha egy darabig felügyeletet is igényel a találkozás.
Rendrakás, felelősségtudat – Sok szülő azért gondolkodik el háziállat beszerzésén, hogy felelősségre tanítsa csemetéjét. Nos, ebben van ésszerűség, azonban a gyermekek érdeklődése bizonyos életkorig könnyen változik, ne csodálkozzunk, ha nyolcévesünk égre-földre megígéri, hogy tisztítani fogja a macskaalmot, cseréli a vizet és ételt ad a cicának, ám a lelkesedés néhány napnál nem tart tovább. Egyéni érettségtől is függ, de inkább kamaszkorban várható, hogy a gyermek következetesen ellássa háziállatát, ez sem mindenkitől. Mielőtt vállaljuk a kisállat befogadását, mérlegeljük, úgy is elfogadható-e számunkra az új helyzet, ha végül ránk marad a gondozás feladata. Attól még, hogy így alakul, a kicsi sokat fog tanulni abból, hogy néha közösen etetjük, tisztítjuk a jószágot.
Testileg-lelkileg – Sok egyéb kedvező hatással jár a háziállattal való együttélés. Ha olyan állatot választunk, aki kommunikatív, visszajelzéseket ad, az komoly érzelmi töltetet jelent a gyermek számára. Egy  nehezebb pillanatban, mikor otthon túl nagy a feszültség, esetleg vitatkozott valami miatt a  család, jól esik a csemetének, ha fordulhat valakihez, aki nem részese ennek a dinamikának,  és szeretet megnyilvánulással jutalmazza a gyermek közeledését – addig is, míg csitulnak a  viharok, és helyreáll a harmónia a családtagok között. Talán részben ez a feszültségoldó hatás  magyarázza azt a kutatási eredményt, hogy a „jól simogatható” állattal együtt élő embereknél  alacsonyabb a szív-érrendszeri megbetegedések kockázata. Nem kisebbek a kedvező lélektani
hatások sem: különösen a legkisebb gyermek számára jelent sokat, hogy van valaki a  családban, akit pátyolgathat, szeretgethet, akihez képest erősnek érzi magát. Ritkán, de sajnos  előfordul, hogy az állatnak ez a kiszolgáltatottsága gondoskodás helyett éppen ellenkezőleg,  agressziót vált ki a gyermekből. Az állatkínzás az antiszociális személyiségzavar egyik  legpontosabb bejósló jele, komoly aggodalomra ad okot, ha gyermekünk így reagál. Ha  úgy látjuk, a csemete kifejezetten élvezi, hogy fájdalmat okoz a kisállatnak, azzal érdemes  szakemberhez fordulni.
A házon kívül is jó, ha találkozik állatokkal. Lélektani szempontból persze az a találkozás  jelentős, ami közvetlen kontaktust jelent gyermek és állat között. Gazdagabbá teszi a  csemete gondolkodását, érzelmi intelligenciáját, ha alkalma nyílik a haszonállatokkal való  megismerkedésre is. Szomorú, mikor egy fiatal számára az asztalra kerülő hús pusztán  egy termék, aminek számára semmi köze az élővilághoz. Ám ha találkozik élőben azokkal  az állatfajokkal, amelyek tejét, húsát fogyasztjuk, az segít, hogy elhelyezze magát, mint a  természet részét, egyik elemét egy nagyobb rendszernek.
Lovaglás és terápia – Az állattal való házon kívüli találkozásnak szintén áldásos területe a lovaglás. Ma már egyre több testi és lelki kórkép gyógyításában fedezik fel a terápiás lovaglás nyújtotta lehetőségeket. Legyen szó testképzavarról, mozgásszervi problémáról, depresszióról vagy szenvedélybetegségről (és még folytathatnánk a sort), mindegyik lényege a lóval való kapcsolat, kommunikációs és mozgásos összehangolódás élménye. Összességében, legyen szó háziállatról vagy találkozzon vele a gyermek a természetben,  az állattal való kapcsolat gyógyít, erősíti az érzelmi intelligenciát, és segít megőrizni az  egészséget. Forrás: Dívány.hu

Posted on Hozzászólás most!

Neveléssel a kutyatámadások ellen

Kutyatámadás áldozata lett egy hatéves kisfiú a Veszprém megyei Noszlop községben vasárnap. Az eset egyedi, de nem árt óvatosan bánni, különösen az idősebb ebekkel – mondják a szakemberek. Többek szerint a szülők felelőssége a gyermeket megóvni a kutyáktól, mások azt mondják: az állat idomítása a legfontosabb.
Mona, a terápiás kutya sem kicsiket, sem nagyokat nem bánt, hiszen jól idomították már kis korától fogva – mondja a gondozója, aki szerint több komponensű az, hogy egy kutyus hogyan viselkedik.
Bán Anita, kiképző, MEOE – Kaposvári Kutyaiskola:
„Lényeges a tenyésztő felelőssége, hogy olyan kutyákat tenyésszen, akik nem agresszívek, hanem kiegyensúlyozott természetűek. Fontos a gazda felelőssége, nagyon fontos a kölyökkutyáknál a korai szocializáció, hogy a kutya minél több ingert ismerjen meg.”
Mivel így később már tudni fogja, mikor, hogyan kell reagálni. Mona például már meg sem rázza a felé futó gyerekektől, hiszen megtanulta, hogy nem bántani, csupán átugrani szeretnék.
A kiképző mellett az állatorvos másra is figyelmeztet. A kutyát minden esetben meghatározzák a gének, egyszerűen az állat sem tud kibújni a bőréből. Aki nyugodtságot örökölt, az általában higgadtan viselkedik, a temperamentumos ebeknél is ugyanígy megy a vérvonal. A betegség viszont változtathat a házi kedvencen.
Dr. Zomborszky Zoltán, állatorvos:
„Vannak bizonyos lázzal, fertőzéssel járó, vagy egyéb parazitás betegségek, s itt tapasztalat, hogy ingerlékenyebbek az állatok, tehát attól a pillanattól kezdve, hogy fájdalmat érez, kétféleképpen viselkedhet: általában inkább lelassul és bágyadt lesz, de ugyanabban a bágyadtságban néha agresszivitás is jöhet.”
A fertőzések és a kutya kora mellett a mi viselkedésünk is tehet agresszívvé egy amúgy békés állatot, s ez sokszor nem tanult, hanem ösztönös magatartás – hangsúlyozza az állatorvos.
Dr. Zomborszky Zoltán, állatorvos:
„Ha szem alatti méretek jönnek, tehát gyerekek, hirtelen mozdulatok, eleső idős emberek, ebben a pillanatban az ő hierarchia rangsorában követelmény, hogy ő fölülkerekedjen. Ugyanígy vannak olyan társállataink, akik például macskákkal nagyon jól megvannak kutyaként, de amint az eleségéről van szó, támadólag lép fel a cicára, aki a társa.”
Így oda kell figyelni állataink etetésére is – mondja az állatorvos. A kutya támadásokat megelőzendő, pedig harci vagy temperamentumosabb ebeknél illik szájkosarat használni legalább sétáltatáskor, még akkor is, ha pórázon van az eb. A gyerekeket pedig egyféleképpen tudjuk biztosan megóvni az ebektől: ne hagyjuk őket egyedül a kutyával játszani. Forrás: Somogytv.hu

Posted on 1 hozzászólás

Vérfürdőt rendezett egy gyerek az állatkertben

Valóságos vérfürdőt rendezett egy 7 éves gyerek az ausztriai Alice Springs állatkertjében, ahol mintegy 35 perces tobzódása alatt több gyíkot, egy teknősbékát és egy két méteres varánusz gyíkot rángatott ki a ketrecéből, majd valamennyit bedobta a Terry nevű sósvízi krokodil medencéjébe, ahol aztán Terry befejezte a szörnyű művet.
A biztonsági kamerákon megörökített képeken látszik, hogy a fiúcska mindez széles mosollyal az arcát tette. Az állatkert igazgatója tanácstalan a döbbenettől, és fel van háborodva, hogy eddig senki nem vállalta a felelősséget a történtekért, hiszen a kiskorúval szemben semmit nem lehet tenni. A legtöbb amit tehetnek, hogy pszichiáterhez küldik.

Posted on Hozzászólás most!

Miért jó egy házikedvenc gyermeked számára?

A házi kedvenc nem csak feltétel nélküli szeretet ad, de megtanítja a gyereket a barátságra, a felelősségre, lojalitásra és empátiára.
A gyerekeknek egy házikedvenc a legjobb barát, egy pajtás, aki nem csak feltétel nélküli szeretet ad, de megtanítja a gyereket a barátságra, a felelősségre, lojalitásra és empátiára. Ezek általában macskák és kutyák, de vannak más háziállatok is, akik a családhoz tartozhatnak. Nyulak, hörcsögok, tengerimalacok, kismadarak, halak szintén lehetnek házikedvencek, ha igényeiknek megfelelő törődést kapnak. Bár ezek az állatok kisebbek, mint egy macska vagy kutya, ugyanolyan figyelemre van szükségük.
Ahhoz, hogy legyen egy egyenes, kedves, ember- és állatszerető kiskedvencünk, a legfontosabb, hogy igazi családtagként kezeljük, és biztosítsuk a kellő gondoskodásunkról, amire szükségük van és amit kiérdemelnek. Nem elég „csak egy állatot venni a gyerekeknek”.
A háziállat nem rövid ideig játszótárs a gyerek számára, hanem hosszú ideig családtag, aki függ az egész családtól, főleg a felnőttektől.
Mennyi idős korában kaphat házikedvencet a gyerek?
Sok szakértő szerint legalább hatéves kell legyen a gyerek, mikor állat kerül a házba, de tulajdonképpen te, mint szülő döntöd el, mikor érett meg gyereked arra, hogy kisállatot kapjon. A gyerek be kell bizonyítsa, hogy tudja kontrollálni önmagát, és érti, mit jelent az a szó, hogy „nem”.
Ha úgy érzed, a gyereked felkészült egy kisállatra, mutasd meg neki barátaid már felnevelt állatait, hogy lásd, hogyan viselkedik gyereked a társaságukban.
Fiatal vagy felnőtt állat javasolt?
Sok kisgyerekes család dönt egy kölyökkutya vagy -cica mellett, azt gondolván, hogy ezeket könnyebb tanítani és könnyebben is alkalmazkodnak, mint az idősebb társaik. Ez nem mindig igaz. A kölyökkutyák és -cicák gyengék és törékenyek lehetnek, több gondoskodásra van szükségük, és hamarabb harapnak, karmolnak játszás közben, tehát nem alkalmasak kisgyerek mellé.
Egy barátságos, nyugodt, öreg kutya – akiről tudni lehet, hogyan viselkedik gyerekek közelében – örökbefogadása mindig jó választás. Mielőtt döntesz, beszélj néhány szakértővel, pl. állatorvossal, kutyakikőpzővel vagy a menhely vezetőjével, mert ők segíthetnek a választásban.
Melyik kutyafajta a legmegfelelőbb gyerekek mellé?
Mint szülő, azt akarod, hogy a gyereked biztonságban legyen a kutya társaságában. Tudni akarod melyik fajta hogyan viselkedik a gyerekekkel. Az igazság az, hogy minden kutya tud harapni, és a fajtája csak egyike azon feltételeknek, amik befolyásolják temperamentumát, viselkedését. A legjobb kutya a gyerekeknek az, akit megfelelően kezelnek, emberségesen, szocializálódva vannak, eleget mozognak, és megfelelő gondoskodásban részesülnek, rendesen vannak etetve és itatva, van házuk, rendszeresen látja őket állatorvos, sterilizálva vannak, meg lehet bízni bennük.
Segíts a gyereknek, hogy megértse:
• Az állatoknak is térre van szükségük, nem igénylik az állandó felügyeletet, főleg amikor esznek, a saját játékaival játszanak, vagy pihennek.
• Az állatok izgatottá válnak a túl sok simogatástól, piszkálástól. Tanítsd meg a gyereket arra, hogy vegye észre a figyelmeztető jeleket (morgás, sziszegés, a fogak villogtatása), melyek arra vonatkoznak, hogy kis barátjuk egyedül szeretne lenni.
• Más emberek házikedvencei nem mindig szeretik, ha a gyereked közelít hozzájuk. Tanítsd meg a gyereket, hogy kérdezze meg a gazdit, hozzá nyulhat-e az állathoz. Magyarázd el, hogy némely állat fenyegetve érzi magát, ha bámulják, körbeveszik, megölelik.
• Ha az állatnak valahol fáj, furcsa hangokat adhat ki, és megharaphat bárkit, aki közelít hozzá. A gyereknek meg kell tanulni, hogy ne nyúljon sérült állathoz, hanem értesítsen egy felnőttet.
• Egyes kutyák idegesek, sőt veszélyesek lehetnek, ha a gyerekek ordibálnak, szaladgálnak körülötte. Tanítsd meg a gyereket megfelelően viselkedni a kutya társaságában.
• A kutyák az autóban vagy az udvaron meg akarják védeni a területüket, ha közeledik valaki. Tanítsd meg a gyereked arra, hogy ne bosszantsa a kutyát, és ne is közelítsen hozzá.
Mit tegyél annak érdekében, hogy a háziállat biztonságban érezze magát?
A kisállatoknak, csakúgy mint a gyerekeknek, időre van szükségük arra, hogy beilleszkedjenek, egy új helyzetet szokjanak meg. Biztosíts egy helyet, ahova visszahúzódhatnak egyedül, gyerekek nélkül. Ne teremts olyan helyzetet, amiben a kutya fenyegetve érzi magát. Pl. a kutya, aki egyedül van hagyva a kertben, ki van téve a szomszéd gyerekek piszkálásának. Boldogabb és hosszabb életű lesz, ha gondoskodtok róla és családtagként bántok vele.

Posted on Hozzászólás most!

Jó vagy drágám, de csak a gyereked és az állatod nélkül!

Ha az önbecsülésünk a helyén van, akkor tudni, érezni fogjuk, érünk annyit, hogy “csomagostul” fogadjanak el és becsüljenek meg bennünket. Ám az idő múlásával egyre nehezebb a párkeresés, ha rajtunk kívül mást is el kell viseltetnünk…
Az idő múlásával az ideális társ modellezésénél a “szeretem” szempontok mellé észrevétlenül zárkóznak fel a “nem szeretem” szempontok. Ez e a férfiak pontrendszerében is így van, ahol a nőies, kedves, megértő jelzők mellé gyakran kerül felkiáltójellel a nemdohányzó, a gyermektelen vagy a túlsúlytól mentes jelző. Ennek fényében egész biztosan megnehezül a párkeresés, ha nem egy másodikat, hanem egy harmadikat keresünk magunk mellé. Mert mi már így is ketten vagyunk, és csak csomagban vagyunk kaphatók.
Barát kontra pótapuka: A manapság oly divatos internetes társkeresés során gyakran előfordul, hogy sok egyedülálló anyuka hallgatja el a csemetéjét.
Ezt abból a megfontolásból teszi, hogy nagyobb esélyekkel indulhasson a csomagmentes konkurenciában gazdag húspiacon. Utána sem fedi fel rögtön a “titkát”, csak ha már óvatosan kipuhatolta, mennyire tekinthető gyerekbarátnak az udvarlója. Aztán a lehető legjobb időzítéssel – tehát semmi esetre sem akkor, amikor éppen egy bömbölő gyerkőc mellett andalognak el a parkban – feltárja az igazságot.
A fogadtatás pedig ritkán örömteli, hiszen a férfi megvezetve érezheti magát, a nő pedig tovább erősödhet abbéli hiedelmében, hogy gyerekkel senkinek sem kell. (Ami persze nem igaz.)
Ez esetben három ember érzelmi stabilitása kerül mérlegre. Az anyában folyton ott a szorongás, hogy a férfi vajon szereti-e majd a porontyot, és persze fordítva.
A gyereknek nem tesz jót, ha gyakran tapasztalja, hogy egy új bácsi lép be az életébe, majd tűnik el onnan. Sok férfit pedig az riaszt el, hogy azt képzeli, ezzel rögtön a pótapuka szerepkörébe kényszerül. Mások egyszerűen még nem érzik magukat késznek a feladatra, és az is megeshet, túl kényelmesek ahhoz, hogy egy pár éves emberke bioritmusához alkalmazkodjanak.
Amikor a kapcsolat családban marad: Bizonyos életkor után az sem növeli a párkeresés esélyeit, ha valaki még a szüleivel él. Persze ennek hátterében állhat pusztán a kényelem, de sokan élnek a gyanúperrel, hogy kiszemeltjük szorosan kötődik a gyökereihez. Kiindulva abból, hogy a mama kedvence típusú férfiaktól a legtöbb nőt kirázza a hideg, a mi esélyeink is korlátozottak, ha valamelyik szülőnk vagy testvérünk túlságosan nagy befolyással van az életünkre. Például abba sem rest beleszólni, hogy miként alakítsuk a kapcsolatunkat, vagy ami még rosszabb: azt sugalmazza, senkit ne engedjünk közel magunkhoz.
A férfiak legkevésbé egy kotnyeles “anyóst” vagy “apóst” szeretnének a csomagban látni, így nincs azon csodálkoznivaló, ha fejvesztve menekülnek, amint kiderül, a nő, akinek udvarolnak, túlságosan a szülei hatása alatt áll.
Versenyben a munkával:
Egy sikeres, céltudatos, talpraesett nő izgalmasnak hat a férfiak szemében. Néhány lépés távolságból. Ám testközelből a csillogó-villogó “munkacsomag” is lehet lohasztó, ha cipelőjével hetekbe telik egy randevú egyeztetése, hiszen a karrierje szinte minden energiáját felemészti. Ez az időhúzást nem kedvelő, könnyebb ellenállás felé hajló férfiaknak hamar kedvüket szegheti.
Hatalmas energiák mozgatásával és varázslónői képességekkel persze létrehozható az egyensúly az elszánt karrierépítés és a harmonikus, biztos hátteret adó magánélet között, feltéve, ha a másik érintett is megkapja azt a figyelmet és törődést, amire szüksége van.
Titkok és hazugságok: Mindenki arra vágyik, hogy úgy fogadják el, ahogy van. De ha a vele való lét leginkább egy hullámvasúthoz hasonlít, mert egyszer bájos és kedves, máskor viszont elviselhetetlen vagy közönyös, akkor férfi legyen a talpán, aki meg tudja fejteni, ki is van az álarc mögött. Ráadásul a férfiak nem éppen analitikus lelkek, és nem nagyon tudnak mit kezdeni azzal, amikor a korábbi sérelmekért, csalódásokért velük akarnak elszámolni. Hiszen a legnagyobb és legnehezebb csomagunk mindig a múlt, amit nem hajíthatunk félre, de nem is kell folyton benne turkálnunk, mert ettől jelenünk főszereplője könnyen úgy érezheti, gondolatban valahol máshol időzünk még.

Kutyátlanok kíméljenek? Ha az ember lánya egy ebbel osztja meg a hajlékát, a világ hirtelen tele lesz szőrallergiás, harapós négylábúaktól gyerekként traumát elszenvedő és “kutya a lakásba nem való” típusú mondatokat harsogó férfiakkal. Bár a hollywoodi filmek igen kapósnak tüntetik fel a magányos eb futtatókat, a valóságban semmivel sem nagyobb az esély a pártalálásra, mint bármilyen más környezetben. Olyan pasival viszont nehéz lesz elfogadtatni négylábú állatunkat, aki soha életében nem érzett szimpátiát a kutyák iránt.
Ugyanakkor minden nő számára remek társ lehet egy olyan férfi, akinek van vagy volt már kutyája, amit saját maga gondozott (ez nem érvényes azokra, akik bár eb tulajdonosként tüntetik fel magukat, de a kutyust a családtagok vagy a lakótársak etették, sétáltatták, hurcolták orvoshoz). Tanulmányok szerint azok, akik otthonukban kutyát tartanak, fegyelmezettek, megbízhatóak, felelősségteljesek, gondoskodóak, szeretetre vágyók és könnyen teremtenek kapcsolatokat. Németországban egyébként már nagy népszerűségnek örvendenek a gazdi társkereső oldalak, ahol a regisztráltak úgy is szelektálhatnak a jelöltek között, hogy az ebek is jól kijöjjenek egymással. Remélhetőleg nemsokára nálunk is elérhető lesz ilyen szolgáltatás, amely kiszélesítheti a kutyatartó szinglik lehetőségeit.
Egészben, egyensúlyban: Vajon jól tudod magad érezni egy olyan kapcsolatban, ahol a hozzád tartozó “csatolmányok” nem szívesen látott vendégek? Ahol gyakorta érzed úgy, mintha választás elé kerültél volna? Egyáltalán el lehet fogadni, hogy míg csomagod kilétének felfedése előtt lehetőséget láttak benned, addig a kutyával, a mamával, a gyerekkel, a múltaddal vagy a sok energiát felemésztő munkáddal már nem tűnsz olyan vonzónak?
A kényelmesebb udvarlók ilyenkor azt sugallják, ha megoldod, hogy nekik ne kelljen úton-útfélen beleütközniük a csomagodba, akkor nagyvonalúan szemet hunynak felette. Ugyanakkor kategorikusan elzárkóznak a pelenkázástól, a kutyasétáltatástól, az “anyóslátogatásoktól”, nem tudnak mit kezdeni az időnként rád törő rosszkedvvel, és vacsora nélkül sem szeretnének maradni, amikor késő estig gályázol az irodában. Mert ők csak a jót akarják belőled. Ami erőfeszítést, támaszt, megértést igényel, azt már nem.
Mi a teendő ilyenkor? Nyilván magad is tudod, de a lényeg, hogy megértsd, a csomagságod nem probléma, hiszen te így vagy egész! Amin még talán dolgoznod kell, az a szervezettség. Hogy úgy tudd megosztani önmagad, hogy az minden érintettnek jó legyen, és te se érezd úgy, hogy túl nagy teher nehezedik rád. Ha az önbecsülésed a helyén van, akkor tudni, érezni fogod, érsz annyit, hogy csomagostul fogadjanak el és becsüljenek meg téged.
Aki számára viszont áldozatot jelent az elfogadásod, az nem lehet támaszt adó társad a mindennapokban. Forrás: Újszó, Életforma.

Posted on 1 hozzászólás

Robi és Bobi, kisfiú és a kutyája a vörösiszapból

Megható történet egy kisfiúról és egy kutyáról, akik együtt vészelték át az iszapkatasztrófát. A tízéves Robika egyedül volt otthon, amikor megtörtént a baj, kétségbeesett, a kutya jelenléte adott neki erőt, hogy felmenjenek a padlásra. Életük csupán néhány percen múlt. Bobit, a labradort azóta is kórházban kezelik, ám egy hónap után most végre találkozhatott gazdijával.
Robi és Bobi – egy devecseri kisfiú a kutyáját mentette ki a vörösiszapból. Mindketten súlyosan megsérültek. Robit már kiengedték a kórházból, de Bobi kutyát még mindig ápolják.
Bobi mind a négy lábán és a mellkasán húsig lemaródott a szőr és bőr, és a menhelyen még mindig naponta kezelik.
Robi és Bobi a menhelyen találkozhatott, de a kuyát nem vihették el. Lehet, hogy nem is tudják, mert egy kis bérelt lakásban élnek, családi házuk helyett.

Posted on Hozzászólás most!

Gyerek és orángutánkölyök barátsága

A kétéves Emily és az egyéves Rishi egy floridai állatparkban barátkoztak össze. Ahogy a fényképre kattintva elérhető többi képen is látható, kapcsolatukat legkevésbé sem zavarta meg, hogy Emily ember, Rishi pedig orángután. Rishi a miami Institute of Greatly Endangered and Rare Speciesben (Veszélyeztetett és ritka fajok intézetében) él, a szülei elutasították, így nevelőszülőkhöz került. Emily pedig Barry Bland lánya, azé a fotósé, aki Rishiről szeretett volna képriportot készíteni, és szerencséjére magával vitte az eseményre a gyerekét.