Posted on Hozzászólás most!

Barátkozzunk az állatokkal!

Néhány kivételtől eltekintve minden lurkó lelkesen nyugtázza, ha egy kutyus vagy cica kerül a közelébe. Nem csoda, hiszen ezek a házi kedvencek gyakran édesek, furcsa hangokat hallatnak, és olyan érdekesen viselkednek. Bátorítsuk gyermekünket a velük való ismerkedésre, ami mellesleg nem csak állatbarátot farag belőle, de a mentális fejlődését is segíti, hiszen megtanulja, milyen érzés megsimogatni a bundájukat, hogyan figyeljen a viselkedésükre, hogyan kommunikáljon velük.

Íme az alapok: Finoman simogassatok meg egy barátságos kutyust vagy macsekot, közben figyeljétek meg, milyen érzés. „Ugye, milyen puha a bundája! És milyen bársonyosak a fülecskéi!”
Figyelem: Tudatosítsd gyermekedben, hogy idegen kutyával, macskával nem barátkozunk! Mindig kérjen engedélyt, ha meg szeretne simogatni egy kutyust, cicát!
Tégy állatképeket a hűtőre, ezután mutass rá az állatokra, és utánozd a hangjukat. Hamarosan gyermeked is lelkesen fog iázni, mikor a csacsira kerül a sor!
Gyermeked igazi gyöngyöző kacajjal fogja nyugtázni, ha négykézlábra ereszkedsz és vakkangatsz, mintha kutyus lennél.
Amennyiben nem tartotok otthon egyetlen haszonállatot se, menjetek el egy ismerőshöz, akinél vannak tyúkok, barik, malacok, bocik stb. Ha erre nincs lehetőségetek, kiránduljatok el egy állatkertbe, manapság már sok helyen alakítottak ki állatsimogatót, hogy az apróságok megismerkedhessenek a háziállatokkal.
A gyerekek számára a háziállatok nem csak örömforrást jelentenek, hanem segítik testi és lelki fejlődésüket is. Megtanulják a felelősséget, a törődés érzését. Ráadásul hűséges játszótársra is lelnek. Ezenkívül még nevel is: felelősségre, gondoskodásra tanít. A gyerekek gondozás közben nagyon sok mindent megtanulnak az állatokról, emellett szociális és érzelmi fejlődésük is tökéletesedik.
További fotókért kattints a képre!

Posted on Hozzászólás most!

Szibériai tigris dorombolt a sérült gyerekeknek

Kecskemét – A helyi Juhar utcai intézmény egyik ovis csoportját látta vendégül a Kecskeméti Vadaskert. A sérült gyerekeket tömörítő Cica csoport élvezte az állati kalandokat: Brúnó, a szibériai tigris még dorombolt is a kis látogatók kedvéért.
A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Integrált Közoktatási Intézményének óvodásai a közelgő állatok világnapja alkalmából látogatottak ki a Vadaskertbe a delmagyar.hu vendégeként.

A csoportba jellemzően olyan gyerekek járnak, akik koraszülöttek voltak, vagy a születésüknél különböző komplikációk léptek fel, és oxigénhiány miatt agykárosodást szenvedtek. A Cica-tagok egyedül nem, vagy csak nehézkesen boldogulnak, de az egyórás sétát mindannyian élvezték.
A Kecskeméti Vadaskert összes lakójával megismerkedhettek az óvodások. Sallai Hajnalka, a Vadaskert egyik gondozója vezette körbe a csoportot, és mutatta meg az ország legkisebb állatkertjét.
Az alkalmi idegenvezető földrészeken, levegőben és vízen át kalauzolta a sérült gerekeket és kísérőiket, akik még egy két kulisszatitkot is megtudhattak. Hajnalka ugyanis elárulta: Meru, az afrikai oroszlán nemcsak a húst szereti, hanem a joghurtot is. De így derült fény arra is, hogy a tűzrókák nevükhöz méltóan igen ravaszak, a tél végén többször is megszöktek, ezért a kerítéshez közeli fákat ki kellett vágni a kifutójukban.
Az állatoknak nemcsak a gyerekek örültek a séta során: az állatsimogatóban a kameruni törpekecskék szinte megrohamozták a csoportot egy kis elemózsia reményében. De Brúnó, a szibériai tigris is megmutatta, hogy egy vadmacska is lehet szelíd, doromboló cica, mindehhez csak az igazgató, Pullai Béla egy-két kedveskedő szava szükséges.
Bár voltak olyanok, akiket megkergettek az éhes kameruni törpekecskék, a gyerekek még ezt a kalandot is kacagva élték meg. Forrás: Délmagyar.hu

Posted on Hozzászólás most!

Ha kutyát, macskát tartunk – kevesebb lesz az allergia!

A kutya- és macskatartás csökkenti az állatallergia kialakulásának kockázatát gyerekeknél. Egyes szülők óvják gyermeküket az állatokkal történő érintkezéstől, félve, hogy az növeli egy későbbi szőrallergia kialakulásának kockázatát. Amerikai orvosok azonban most bebizonyították, hogy egy esetleges allergia kevésbé, vagy legfeljebb ugyanakkora eséllyel alakul ki az állatokkal együtt felnövő gyerekeknél, mint azoknál, akiknek nincs házi kedvencük.
Ganesa Wegienka, a detroiti Henry Ford Kórház orvosa a Clinical & Experimental Allergy című szaklapban számolt be eredményeikről. Csapata a georgiai orvosegyetem kutatóival együttműködve egy nagyszabású, hosszú távú tanulmány adatait használta fel a kutatáshoz. A Detroit Childhood Allergy Study elnevezésű vizsgálatban 1987 és 1989 között született gyerekek vettek részt, akiknek egészségi állapotát és életkörülményeit évente rögzítették.
A tanulmányból kiderült, mikor, mennyi ideig volt olyan kutyájuk vagy macskájuk a gyerekeknek, amelyik ideje több mint felét a házban töltötte. 18 éves korában összesen 565 résztvevőtől vettek vért, amelyben a kutatók kutya- illetve macskaallergiára utaló antitesteket kerestek.
A vizsgálat legfőbb eredménye, hogy a háztartásban tartott kutyával illetve macskával felnövő gyerekek nem lesznek gyakrabban allergiások az állatokra, mint a háziállatok nélkül élő társaik – írja a Der Spiegel című német lap internetes kiadása (www.spiegel.de). Ezen kívül megmutatkozott a születést követő idő fontossága az immunrendszer szempontjából. Azok a gyerekek, akik első életévükben egy fedél alatt éltek egy macskával, később feleakkora eséllyel lettek allergiások a macskaszőrre, mint cica nélkül cseperedő kortársaik.
A kutyákkal való kapcsolat meglepő módon csak a fiúk egészségének javára válik. Amennyiben első életévükben volt kapcsolatuk ebekkel, később ők is csak feleannyiszor lettek allergiások a kutyaszőrre. A lányoknál ez esetben nem számított a korai együttélés. A kutatók szerint ennek tán a nemek közti eltérő bánásmód lehet az oka.
Wegienka csapata az elkövetkezőkben a háziállatok fejlődő immunrendszerre gyakorolt szerepét kívánja tüzetesebben megvizsgálni, és kideríteni, mely szűkebb időszakok döntőek – például az első három, vagy talán csak a legelső hónap. Forrás: MTI

Posted on Hozzászólás most!

Nem veszélyes a gyerekek számára a háziállatok közelsége

A kutatók szerint a szülők fölöslegesen féltik gyermekeiket a háziállatoktól: a kísérletek során ugyanis kiderült, hogy a kutyák és a macskák közelsége nem növeli a gyerekeknél az állatokkal szembeni allergiás reakciók kialakulását. Sőt egyes kutatók szerint a korai kontaktus kifejezetten védheti a kicsiket az allergia kialakulásával szemben.
A szakértők szerint a gyerekek egyéves koruk előtt kaphatják a legerősebb védelmet a kutyáktól és a macskáktól az allergiával szemben. Az adatok szerint a fiúknál 50 százalékkal csökkent az allergiás reakciók kialakulása abban az esetben, ha 12 hónapos koruk előtt rendszeresen érintkeztek kutyákkal, míg 48 százalékkal csökkent ugyanennek az esélye a fiúknál és a lányoknál is akkor, ha egyéves koruk előtt sokszor érintkeztek macskákkal – írja a Clinical & Experimental Allergy.
Az eredmények így megcáfolják azokat a korábbi elképzeléseket, amelyek szerint minden háziállatot el kell ajándékozni a lakásból, ha kisbaba érkezik a családba, mert az állatok közelsége miatt a kicsik hajlamosabbak lehetnek az allergiás betegségekre. Ennek úgy tűnik, éppen az ellenkezője igaz – a kutatók egyelőre még keresik a háttérben álló pontos okokat. Forrás: OrientPress Hírügynökség

Posted on Hozzászólás most!

Simogatás helyett állatkínzás a patcai Katica tanyán?

Kínozták a gyerek az állatokat a Kaposvár melletti patcai Katica tanyán, ezért már csak felügyelettel lehet őket megsimogatni. Elképesztő dolgokat műveltek velük, szinte mindennapos volt, hogy megütötték valamelyik állatot – magyarázta ifjabb Handó János, a tanya tulajdonosa. Előfordult olyan is, hogy focizni kezdtek egy kisnyúllal. A hét végén egyébként több száz gyerek látogatott el Patcára. Az 1848-as forradalom és szabadságharc emléke előtt tisztelegve Kokárdát és nemzeti színű csákót készíthettek a gyerekek.

Sok gyerek csak kínozta az állatokat, ezért a Katica tanyán meg kellet szüntetni a felügyelet nélküli állatsimogatást. A hét végén több száz gyerek látogatott el Patcára.
Kokárdát, nemzeti színű csákót gyártottak a patcai Katica tanyán – a négynapos ünnepet az 1848-as forradalom és szabadságharc emlékének szentelték. Az időjárás is kedvezett nekik; megtelt a hétvégén a tanya. Több száz gyerek élvezte, hogy kiszabadulhatott otthonról a téli hónapok bezártsága után.
– Kincső, te jobb kezes vagy! – mordult türelmetlenül a bal kézzel tétován mázolgató kislányra apja, akit talán az zavart, hogy a gyerek jócskán túlfestette a kijelölt sávot, s a magyarosnak szánt párta egyre inkább szovjetesre hajazott.
– De fáj! – mutatta az ujját a jobb kezén Kincső, ám apja szerint az a fránya szálka ennyire nem zavarhatta. A kislány némi grimasz után kezet, majd munkadarabot váltott, s a második pártát már nem érhette kritika.
– Ez az első hétvége, amikor tényleg érdemes kimozdulni a panelekből. Még Pestről is sokan jöttek – mondta ifjabb Handó János, a Katica-tanya tulajdonosa – Néhány napja még mínuszokat mértünk, s olyankor azért nehezebben engedik ki a szülők a gyerekeket. Persze érthetően.
Most viszont szabad volt a vásár, illetve az udvar, a legnagyobb sikere a maszületett – na jó, négy, három, illetve két napja világra jött – bárányoknak volt, az akol körül óvodások műsora zajlott, akik előbb jól meghemperegtek a szalmában, majd úgy négy nyájnak valót szórtak az állatok közé, melyek birkatürelemmel tűrték a zsivajt.
– Meee! – hasított azért néha a domboldalt, mire az piros sapkás kiskölyök újabb marék szalmát hajított a kerítésen túlra: – Hallod, anya, azt mondja, mééég…
A birkák után a mangalicák dagonyázása számított a második fő attrakciónak, néhány apróság irigykedve nézegette a méretes sárban fürdőző szőrös disznókat, majd az új állatsimogató felé indultak volna, ám ifjabb Handó János jelezte, egyelőre felesleges, csak később viszik oda az állatokat.
– Meg kellett, hogy szüntessük a felügyelet nélkül simogatást – magyarázta a tanya tulajdonosa –, ugyanis egyesek elképesztő dolgokat műveltek velük. Nem tudom, mi van a mai gyerekekkel, de vannak köztük, akik csak kínozni akarták őket. Szinte mindennapos volt, hogy megütöttek egy kisnyulat, de az is előfordult, hogy ketten focizni kezdtek vele…
Pedig a felesleges energiák lekötésére rengeteg lehetőséget nyújtott a Katica-tanya: a vár mellett egyfelől ki lehetett próbálni az íjászkodást, valamint megannyi paraszti játékot.
– Szögbeverés, diótörés, zsákban futás, almaevés, tojás elkapása – sorolta ifjabb Handó János, persze elsőként mindenki az íjászatban akarta megméretni magát.
– Mindjárt hozom – ugrott a tábla mellett elsüvített nyílvesszőért egy tízévesforma fiú, s az oktatói tilalom ellenére megiramodott.
– Andris, szóltak, hogy ne menj, veszélyes – kiáltott utána anyja, de a gyereket csak vitte a lendület…
Büntetésből el is cibálták szülei, lövöldözés helyett be kellett érnie a birkákkal és a legelésző szürkemarhákkal.
– Itt is hamarosan lesz szaporulat – intett utóbbiak fel a tanya tulajdonosa. – Egy részét eladjuk, a másikat megesszük. Ugyanúgy, mint a mangalicákat. Kolbászt töltünk, szalonnát is lehet venni nálunk, csak a tepertő fogy el az utolsó morzsáig. Imádják a gyerekek.
Mint az egész miliőt. Forrás: Sonline.hu, Somogytv.hu

Posted on Hozzászólás most!

Farkas simogató Bélapátfalván

Szelíd farkas simogatóval próbálták a vadon élő állatok életmódját és viselkedését megismertetni csütörtökön a bélapátfalvai iskolásokkal a helyi művelődési házban.
Egy európai uniós program segítségével a Bükk-hegység állatvilágát mutatták be a gyerekeknek, ennek részeként a nemrég a Bükkben is felbukkant farkasról is beszéltek. Az erdős területen hosszú idő óta nyáron bukkantak újra farkasok nyomára, a környező településeken azóta szinte állandó beszédtéma a rejtőzködő ragadozó.
A gyerekek zsivajától megijedt Volkó és Nelson, akiket egy gödöllői farmról hozott el a gazdájuk, hogy az iskolások lássanak igazi, élő farkast. A gyerekek testközelből tapasztalhatták meg, hogy a farkas az embert nem bántja, ezért nem kell tőle félni.
A környező falvakban hosszú idő után nyáron felbukkantak vadon élő farkasok. A faluban azóta beszédtéma a vadállat.
Mindenkinek van egy élménye: Az Európai Unió támogatásával a bükki erdők flóráját, faunáját és állatvilágát ismertették meg a bélapátfalvai iskolásokkal, a programsorozat keretében kiemelten a farkassal is foglalkozhattak. Nagy Gyöngyvér, a Művelődési Ház és Könyvtár igazgatója a Független Hírügynökségnek elmondta, ezt azért tartották fontosnak, mert mindenkinek van valamilyen élménye erről az állatról, nyár óta szinte néphagyomány alakul ki itt a bükki farkas története körül. A programban a Bükki Nemzeti Park munkatársai is részt vettek.
Az állatok mozgása nyár óta jól követhető az erdőkben, mondta el a Független Hírügynökségnek Barta Attila, a Bükki Nemzeti Park természetvédelmi őre. Feltételezhetően négyszáz négyzetkilométeres területen körülbelül három állat mozog, ebből kettő egészen közel a Bükkhöz, egy pedig picivel távolabb. Forrás: Borsod online, Független hírügynökség.
Horkai Zoltán, a gödöllői Horkai Animal Training Center vezetője, s két szelíd farkasa, Nelson és Volko:

Posted on Hozzászólás most!

Képzett kutyákkal barátkoznak az autista gyerekek

A speciálisan erre kiképzett kutyák csökkentik az autista gyerekek stresszét, és jó hatással vannak viselkedésükre – idézte kanadai kutatók megállapítását a The Daily Telegraph című brit napilap.
A kiképzett kutyák használata régóta elfogadott vak és süket embereknél, hogy segítsék független életvitelüket, ahogy a mozgássérültek egy részének életében is feladatot kaphatnak az ebek. Egy most közzétett kutatás arra világított rá, miként lehetnek az autista gyerekek hasznára a négylábú társak – írja az MTI.
Az autizmus spektrum jellegű zavar, melyben a viszonylag enyhe tünetektől a kapcsolattartás és kommunikáció szinte teljes hiányáig terjedhetnek a problémák. Ezeknek a gyerekeknek nehézséget jelent “olvasni” mások viselkedésében és reakcióiban, szorongóak, beszédkészségük korlátozott lehet, és gyakran elszigetelődnek.
Kanadai kutatók autista gyerekek nyálában mérték a stresszhormonok szintjét, szüleiket pedig viselkedésükről kérdezték ki, mielőtt otthonaikba fogadták a kiképzett kutyákat, majd a kísérlet közben, valamint annak lezárta után is. A tanulmány végén a családok választhattak, hogy megtartják-e a kutyát, melyet egy québeci alapítvány képezett ki számukra.
A tanulmányban 42 család vett részt, közülük a kutyák befogadása előtt 33 családban jelezték, hogy problémák vannak az autisztikus gyerek viselkedésével, a tanulmány ideje alatt viszont már csak 25-ben. A problémák között volt a háztartási készülékek zajának tolerálásának hiánya, a szorongás és a dühkitörés. Ugyanezen idő alatt a gyerekek vérében a stresszhormonok szintje is csökkent.
Mint Sonia Lupien kutatásvezető hangsúlyozta, tapasztalataik egyértelműen azt mutatták, hogy a kutyák hatással voltak a gyerekek stresszének mértékére. A kutyák kiképzése három hónapig tartott, meg kellett tanulniuk, hogy akkor is maradjanak nyugodtak, amikor környezetük kaotikussá válik. A kutatás eredményeit a Psychoneuroendocrinology című szakfolyóiratban tették közzé.

Posted on Hozzászólás most!

Sérült gyermekek napja az Állatkertben

Legalább hatezren vettek részt a hagyományos Sérült gyermekek napján, amelyre hétfőn került sor a Fővárosi Állat- és Növénykertben. A fogyatékossággal élő gyermekek és fiatalok számára szervezett egész napos programot Schmittné Makray Katalin, a Magyar Köztársaság elnökének felesége, valamint Ikvai-Szabó Imre főpolgármester-helyettes nyitották meg.
Hétfőn rendezték meg a Sérült gyermekek napját a Fővárosi Állat- és Növénykertben. Az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége (ÉFOÉSZ) és az Állatkert közös rendezvényét minden évben szeptemberben tartják meg 1992 óta. Az idei tehát már a tizenkilencedik alkalom volt. A rendezvény célja, hogy egy egész napos, különleges élményt szerezzenek a fogyatékossággal élő embereknek, köztük is elsősorban a gyermekeknek és a fiataloknak.
Az esemény ünnepélyes megnyitójára fél tizenegykor került sor: a résztvevőket Schmittné Makray Katalin, a Magyar Köztársaság elnökének felesége, Ikvai-Szabó Imre főpolgármester-helyettes, Gyene Piroska, az ÉFOÉSZ elnöke és Hanga Zoltán, az Állatkert szóvivője köszöntötte. A nap folyamán a fogyatékossággal élő emberek és kísérőik számára a díjmentes belépésen túl számos esemény és látnivaló várta az érdeklődőket. Volt tombola, állatbemutató, játékos programok és más események is. A rendezvény központi színpadának fellépői között volt Sárközi Anita és Peller Károly, de jeltánc bemutatóra és több olyan előadásra is sor került, amelynek keretében fogyatékossággal élő emberek léptek fel saját produkciójukkal.
Bár a résztvevők pontos számát még nem összesítették, de az előzetes becslések szerint hatezernél is többen vettek részt a rendezvényen. Ez lényegesen több, mint az elmúlt években: tavaly például négyezer fő körül alakult a résztvevők száma. A Fővárosi Állat- és Növénykertben hosszú időre visszavezethető hagyományai vannak a társadalmi felelősségvállalásnak. A Sérült gyermekek napja mellett nyaranta krónikusan beteg gyermekek számára rendeznek különleges esti programot. A rendezvényeken kívül az év valamennyi napján jelentős kedvezményt kínálnak a fogyatékossággal élő embereknek, akik jelképes jeggyel kereshetik fel a városligeti intézményt. Emellett az elmúlt években megtörtént a létesítmények akadálymentesítése, amely megkönnyíti a kerekesszékkel közlekedők mozgását a kert területén belül. A vakok és gyengénlátók részére az Állatkert több pontján olyan kitapintható kisplasztikákat is elhelyeztek, amelyekhez Braille-feliratos magyarázó szöveg tartozik – számol be a rendezvényről Hanga Zoltán, a Fővárosi Állat- és Növénykert szóvivője.

Posted on Hozzászólás most!

Ki a veszélyesebb? A gyerek az állatra vagy fordítva?

Gyakran megesik, hogy amikor állatkereskedés előtt megyünk el, gyermekünk szívszaggatóan könyörög egy kis állatért; nem biztos, hogy minden szülő tudja, mit is készül magára vállalni, ha ilyenkor enged az esdeklő szónak. Még akkor sem sejti, hogy az állatra milyen veszélyek leselkedhetnek, amikor a gyereknek örömet szerezve hazaviszik az apróságot. A gondok részben a tudatlanságból, részben a felelőtlenségből fakadnak.
Az emberi felelőtlenség abban rejlik, hogy nem gondolkozunk előre. Pedig sok potenciális veszélyforrást küszöbölhetnénk ki, ha megtennénk.
Soha ne hagyjunk például kisgyereket felügyelet nélkül állattal játszani. A kicsik még nincsenek tisztában azzal, hogy mekkora erővel szabad megfogni egy védtelen kis állatot.
Természetesen a kis állatok sem mindig veszélytelenek. A madár csíphet, a nyúl vagy a hörcsög haraphat, a macska, illetve a kutyakölyök karmolhat. Arra is fel kell hívnunk a gyerekek figyelmét, hogy nem nyúlhatnak bármikor az állathoz. Nekik is megvan a maguk életritmusuk, beléjük van kódolva, hogy mikor alszanak, és mikor vannak fent.
Ha például egy hörcsögöt álmából zavarunk fel, biztosan harapni fog. Mindezt nem rossz szándékból, hanem jogos önvédelemből teszi. Ezért vagy ne ébresszük fel (csak akkor játsszunk vele, ha ébren van), vagy mielőtt hozzányúlnánk, kocogtassuk meg az üveget vagy zörgessük meg az almot, hogy felébredjen.
A kisnyúl sem játékszer. És nem lehet mindig akaratán kívül arra kényszeríteni, amire mi akarjuk. Nemtetszésének harapással adhat nyomatékot, ami nagyon fájdalmas is lehet.
A kismacskák nagyon játékos állatok. Naphosszat el tudnak játszani egymással, vagy egy fonalgombolyaggal, kisebb tárgyakkal. A sorozatos “macerálást” azonban ők sem tűrik jól: vinnyognak, fújnak, karmolnak, harapnak. A karmolás nagyon fájdalmas, mindamellett a karom alatt lévő piszkot és kórokozókat is be tudja juttatni a bőr alá, ami aztán gyulladást, esetenként vérmérgezést okozhat.
Mielőtt kis állatot vennénk magunkhoz, tanulmányoznunk kell szokásait és igényeit. Ha nincs türelmünk a könyvtári szakirodalmat végigböngészni, akkor forduljunk bizalommal állatorvoshoz, aki készséggel felvilágosít bennünket a veszélyekről és azok elkerülési lehetőségeiről. Videó itt

Posted on Hozzászólás most!

A három kis pingvin – mese

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer három kis pingvin: Pingvin Péter, Pingvin Róbert, és Pingvin Ödön. Mind a hárman testvérek voltak. Nagyon szerettek játszani. Mindig építettek hóvárat, vagy jégkunyhót és dobálták egymást hógolyókkal.
Közben hangosan kiáltoztak:
– Na, most találj el Petya!
– Dobj meg ha tudsz, Dönci!
Amikor ezt a játékot befejezték, kerestek egy hatalmas hódombot, ami a jég mellett volt. A jégbe három lyukat fúrtak és a lyukak fölé írták a nevük kezdőbetűjét. Tehát: P, Ö, R. Jó nem?
Mindenki készített tíz hógolyót és felváltva dobálták a golyókat a saját lyukukba.(Az nyert, akinek a legtöbb golyója talált bele a lyukba.) Amikor elfogytak a golyók, a három lyukat összekapcsolták és kiszélesítették. Fölmásztak a domb tetejére, megfogták egymás kezét, és lecsúsztak a dombon, bele a vízbe.
Mivel nem szoktak üres kézzel visszatérni a felszínre, addig úsztak, kapkodtak a halak után, míg legalább egyet elkaptak. Akkor felúsztak, és hazaindultak. Útközben egy beteg kis fókára bukkantak. Szegény csak pihegett, feküdt a havon. Nagyon megsajnálták, segíteni akartak neki. Szólongatták:
– Hallasz, kis fóka? Hallod, amit mondunk?
A fóka pislogott párat, látszott, hogy alig van már ereje. „Ki kellene találni valami jó megoldást, hogy hazavihessük.” – gondolták a pingvinek. Azt találták ki, hogy a sáljaikat fogják használni. Próbálták óvatosan rátekerni a kis fóka testére, azzal próbálták óvatosan húzni, csúsztatni a havon. A fóka szemében máris hála tükröződött. Mikor hazaértek, rögtön szóltak a mamájuknak, hogy segítsen gyorsan, nézze meg ő is a kis fókát. Pingvin mama is kérdezni kezdte:
– Meg tudod mondani, hogy hogy hívnak?
– Fóka Flóra vagyok – pihegte alig hallhatóan a fókalány.
– Ne félj, meggyógyítunk – mondta biztatóan Pingvin mama. – Talán éhes vagy? Mikor ettél utoljára?
– hmmm…
– Remélem csak ez lesz a baj! Gyerekek, gyorsan egy kis teát főzni! Hát ti mit hoztatok? De ügyesek vagytok! Megint fogtatok halat?
A halakat megsütötték és főztek egy teát is.
Óvatosan megitatták a kis fókát. Próbáltak kis falat halat is adni neki. Ez így ment napokon keresztül, Flóra minden nap egy kicsit többet tudott már enni. Ahogy teltek a napok, úgy erősödött a kis fóka. Később már együtt is ki tudtak menni, aztán már együtt is tudtak hógolyózni, végül a vízbe is együtt tudtak belecsobbanni! Most is mint mindig, sikerült nekik halat fogni. Mindig hazavitték, együtt megsütötték, jóízűen megették. Így éltek most már Flórával együtt, amíg meg nem haltak!