Posted on Hozzászólás most!

Együtt mentik a gazdit kutyájával

Nem gondolták volna az Országos Állatvédőrség Alapítvány munkatársai, hogy a csak mostanra enyhülő rendkívüli hidegében nem csak a négylábúakról, de gazdáikról is gondoskodniuk kell.
A viskók, tákolt építmények lakói annyira ragaszkodtak állataikhoz, hogy inkább nem mentek be a hajléktalanszállókra, csak ne kelljen magukra hagyni őket. Sok hajléktalan él kutyával: számukra ők jelentik a társat, ráadásul kevéske értékeikre is vigyáznak.
A képen: A viskók, tákolt építmények lakói annyira ragaszkodtak állataikhoz, hogy inkább nem mentek be a hajléktalanszállókra.
– Sajnos a hajléktalanszállókra nem engedik be az állattal érkezőket, így a gazdik és kutyáik egyaránt az utcára szorulnak. Ezek az állatok nem kaptak oltásokat. Segélyakciót szerveztünk és körülbelül 14-15 autóra való adományt kaptunk, amelynek egy részét már szétosztottuk. Tartós élelmiszert, kutyatápot, nyakörvet, pórázt, ágyneműt és meleg ruhát vittünk a hajléktalanoknak, akiktől azt hiszem, sok esetben tanulhatnánk. Példamutató az, ahogy az állataikkal bánnak. Volt olyan is, aki csak egy kályhacsőre vágyott, hogy ő és kutyája ne fagyjanak meg – mondta Joó István, az alapítvány szakmai igazgatója. Forrás: Blikk.hu

Posted on 1 hozzászólás

1100 hajléktalan és 420 állat él Budapesten erdőkben

A rendőrség legfrissebb számlálása szerint hozzávetőlegesen 1100 hajléktalan él a budapesti és környékbeli erdőkben, bozótosokban és parkokban – írja a Népszabadság. A lap szerint a hajléktalanokkal együtt élő állatokat és a telepeken felhalmozott szemetet is felmérték a rendőrök.
Orbán Viktor kérésének megfelelően a rendőrség számba vette a Budapesten és környékén erdőkben, bozótosokban és parkokban élő hajléktalanokat – írja a Népszabadság. A miniszterelnök a csepeli gyilkosságok után kérte a belügyminisztert, hogy mérjék fel a hajléktalantáborokat. A lap szerint a frissen elkészült felmérés szerint a rendőrség hozzávetőlegesen 1100 hajléktalant talált az erdőkben, többségük, 900 fő férfi, de 216 nő és 11 gyerek is él az erdőkben. A rendőrök 420 állatot is összeszámoltak, a hajléktalanok főleg kutyákat és macskákat tartanak, de voltak, akik kecskéket, szamarakat vagy lovat tartottak.
A Népszabadság információi szerint a rendőrök a kétszeri terepbejárás alkalmával felmérték a hajléktalanok telepein felhalmozott szemetet is, és több száz helyszínen néhány ezer tonnányi eltakarításra váró szemetet találtak. A kép nem Bp-en készült, kattints rá, a Facebook album eléréséhez!

Posted on Hozzászólás most!

Kutyáikért harcolnak a Demszky szemét bántó Lada hajléktalanjai

A két hajléktalan asszony talált szállást, de az albérletbe nem vihetik magukkal állataikat. A kutyák így még mindig abban a Ladában élnek, amelyen pár éve gazdáikkal osztoztak. Egy állatvédő szerint a kutyák jól vannak, gondoskodnak róluk, de a körülményeket nem ismerő járókelők bejelentéseinek áradata miatt a hatóság elkobozhatja az állatokat.
Három kistermetű kutya húzza meg magát egy Angyalföldön parkoló Ladában. Az öreg autónak és lakóinak ügye két éve került a köztudatba, miután Demszky Gábor, az akkori főpolgármester személyesen intézkedett arról, hogy a fővárosi közgyűlés napirendjére tűzze. A Ladában akkor kutyáikkal együtt két hajléktalan asszony, Ilona és lánya élt. Ott aludtak éjszakánként, ott húzták ki a telet.
A kocsi közterületen parkolása szabályellenesnek számított, ugyanis lejárt a forgalmija. Mivel a Lada menedékül szolgált a két hajléktalannak, a Városfejlesztési és Városképvédelmi Bizottság kivételt tett, és megengedte a nőknek, hogy kocsijuk maradhasson a közterületen. Demszky viszont tudomást szerzett erről, rosszallotta, ezért a közgyűlés elé terjesztette az ügyet azzal a céllal, hogy az engedélyt mégse adják meg. Miután a sajtó is foglalkozni kezdett az esettel, a helyzet még a közgyűlés előtt részben megoldódott: a kocsit a két nő ismerősök segítségével levizsgáztatta, és folytatták addigi életüket az autóban. Később Ilonának és lányának sikerült állandó szállást szerezniük, egy ismerős – szívességből – albérletet vett ki számukra: ott lakhattak mindketten kutyáikkal együtt.
Fél év után megölhetik az elkobzott állatot: Helyzetük mostanában fordult ismét rosszabbra, miután új albérletre kellett költözniük, ahol nem tűrik meg a kutyákat. Nem akarnak megválni az állatoktól, ám hiába kerestek meg több állatvédő szervezetet, alapítványt is azzal a kéréssel, hogy átmeneti elhelyezést adjanak a kutyáknak addig, amíg nem találnak megoldást, anélkül, hogy véglegesen le kelljen mondaniuk róluk. Így a Lada lett most – ideiglenesen – az állatok szálláshelye. Szinte nincs nap, hogy egy járókelőnek ne szúrna szemet a kocsiban kuksoló három kutya. Gazdáik folyamatosan attól rettegnek, mikor jelenik meg a Ladánál a hatóság, hogy elkobozza az állatokat.
Az állatvédelmi törvény szerint az állattartó köteles megfelelő mozgásteret biztosítani állata számára. Egy tavalyi kormányrendelet rögzíti, hogy tilos ebet tartósan tíz négyzetméternél kisebb területen tartani, ha pedig valaki csoportosan tart kutyát, állatonként legalább hat négyzetméter akadálytalanul használható területet kell nekik biztosítani. A menhelyekre egyébként nem vonatkozó szabályok megsértéséért ötezer forintról százötvenezer forintig terjedő állatvédelmi bírság szabható ki. Az állatvédelmi hatóság elrendelheti azt is, hogy az állatot „megfelelő helyre” szállítsák. A törvény szerint a hatóság ilyenkor szab egy határidőt, és ha annak lejártáig a tulajdonos meg tudja teremteni az előírt feltételeket, visszaadják neki az állatot. Ha ez nem sikerül, az állatot elkobozzák. Ezután már a régi gazda nem kaphatja többé vissza. Ha a hatóságnak nem sikerül végleges elhelyezést találnia az elkobzott állat számára, hat hónap elteltével ki is olthatják az életét.
A kutyák egészségesek: Ilonáék – helyzetükhöz mérten – mindent megtesznek a kutyákiért, akikhez nagyon ragaszkodnak. Napjában többször hosszú sétákra viszik őket, felfűtik a Ladát, éjszakánként ott alszik egyikük velük. Ezt megerősítette Szilágyi István, a Fehérkereszt Állatvédő Liga kurátora is, aki a két asszony mellé állt. Szerinte a kutyák állategészségügyi szempontból nagyon jól vannak, beoltották, féregtelenítették őket. Szilágyi telefonszámát kérésére kiírták az autóra, hogy a kutyákért aggódó járókelők felhívhassák őt. „Nem telt el úgy hét, hogy három-négy embernek ne kelljen elmagyaráznom a történetet. Általában megértették, és elfogadták” – mondta. A Fehérkereszt munkatársa szerint az állatvédelem sem egységes az ügyben, bár sok állatvédőt sikerült lecsitítania. Ahogy a kutyák élnek, az ugyan nem felel meg a jó tartás követelményeinek, de szerinte nem állatkínzás.
A Fehérkereszt eleve problémásnak látja a négyzetméter-minimumot előíró kormányrendeletet, szerintük az csak arra volt jó, hogy megnyugtassa az állatszerető embereket. Többek közt az a gond Szilágyi szerint a rendelettel, hogy rendszerint nem lehet ellenőrizni a betartását, a szankciók nem világosak, a sintértelepekkel nem foglalkozik. Azt sem tartja jó ötletnek, hogy négyzetméteralapon határozzák meg az állattartást. „Mi van például akkor, ha egy tízfős család lakik két szobában. Akkor ők tarthatnak kutyát?” – kérdezte. Tudomása szerint az állatvédelmi bírság intézménye is inkább csak elméleti lehetőség, valójában éves, országos szinten nem éri el a másfélmillió forintot a kiszabott bírság, a ténylegesen behajtott pénz pedig ennél is kevesebb. A Ladában lakó kutyák azonban szem előtt vannak.
„Hogyan válhatnának meg Ilonáék azoktól az állatoktól, akikkel egymást melengetve húztak ki több telet? Megválni a családtagjaitól nem szeret az ember” – jegyezte meg az állatvédő. „A jelenleg hatályos állatvédelmi törvény nevében meg akarnak fosztani minket a kutyáktól, el akarják kobozni és sintértelepre juttatni őket. Pedig a kutya nem mondta, hogy másik gazda kell neki, vagy meg akar halni” – mondta Ilona lánya. Csalódtak azokban az állatvédő alapítványokban, amelyek teltházra hivatkozva csekély időre sem fogadták be az ebeket. „Az alapítványok, szervezetek ténylegesen gyakorolják-e, amire létrejöttek, aminek kikiáltják magukat, vagy csak az egy százalékra hajtanak?” – tette fel a kérdést a lány. Erőszakra se adnák:
„Akármi történik is, a kutyákat még erőszakra sem adjuk oda. Nyugodtan meg lehet veretni, hozni a rendőrt, akkor sem engedünk” – mondta a kutyák másik gazdája. „Itt ember, állat nem számít. Csak a parkolással foglalkoznak, meg azzal, hogy az emberek ne dohányozzanak. A fővárosban ezek a lényeges kérdések. Ember, állat nem számít” – tettte hozzá.
A hajléktalanellátással annyira rosszak a tapasztalataik, hogy az egész rendszer létjogosultságát megkérdőjelezik. „Kinek az érdeke a hajléktalanellátást fenntartani? Hány ember megélhetését biztosítja? Hány hajléktalant mentettek meg a tetűtől, az ivóvíz hiányától, a családszétszakítástól? Mennyibe kerülne egy hajléktalan szociális bérlakáshoz juttatása? Miért szervezik ki alapítványokhoz az állami feladatot? Az emberekre miért nincs ilyen négyzetméterszabály, mint a kutyákra? Miért gondolják azt, hogy egy légtérben több emberrel együtt lehet aludni? Miért nem tesznek különbséget a tömegszállásokon egészségügyi és pszichiátriai szempontból az emberek közt?” – sorolta a kérdéseket az anya, és azzal fejezte be: „Kívánjuk mindenkinek, aki ennek a felelőse, hogy jusson ide, a kutya sorsára, és ne legyen neki sem menedék.” Forrás: Index.hu

Posted on Hozzászólás most!

Hajléktalanok háziállatainak nyílt ingyenes orvosi rendelő Bécsben

Hetente háromszor önkéntes orvosok várják kezelésre vagy akár csak vizsgálatra a kedvenceket. Ingyenes orvosi ellátást kapnak a hajléktalanok háziállatai egy bécsi állatorvosi rendelőben.
Az egyelőre kísérleti jellegű programot a NeunerHaus hajléktalanszálló és a bécsi állatorvosi kamara indította. A rendelőt a szálló egyik helyiségében nyitották meg. Itt hetente háromszor önkéntes orvosok várják kezelésre vagy akár csak vizsgálatra a kedvenceket. Akárcsak a betegápolásban, a hajléktalangondozásban is fontos az ember-állat kapcsolat. Sok hajléktalan ember számára kutyája az egyetlen társ, a szükséges oltásokat vagy kezelést azonban pénz hiányában sokszor nem tudják biztosítani az állatoknak – mutattak rá a kezdeményezők.
Sok hajléktalanszálláson éppen ezért nem engedik meg a lakóknak, hogy háziállatot tartsanak. “Reméljük, hogy a kezdeményezésünk eredményeként ez megváltozik” – mondta Markus Rieder, a NeunerHaus igazgatója a Die Presse című osztrák lapnak. A Rieder vezetése alatt működő, 1500 férőhelyes szálláson jelenleg sem tilos házi kedvenceket tartani. A NeunerHaus ezért eddig is működtetett állatorvosi rendelőt a lakók számára, az új ellátást az osztrák fővárosban működő többi mintegy félszáz tartós szálláslehetőséget nyújtó intézmény látogatóinak szánják. A szolgáltatást az veheti igénybe, aki igazolást hoz valamelyik szállástól. A kép illusztráció.

Posted on Hozzászólás most!

Önkéntes orvosok segítenek a hajléktalanok kutyáin Bécsben

Ingyenes orvosi ellátást kapnak a hajléktalanok háziállatai egy bécsi állatorvosi rendelőben. Az egyelőre kísérleti jellegű programot a NeunerHaus hajléktalanszálló és a bécsi állatorvosi kamara indította. A rendelőt a szálló egyik helyiségében nyitották meg. Itt hetente háromszor önkéntes orvosok várják kezelésre vagy akár csak vizsgálatra a kedvenceket.
Akárcsak a betegápolásban, a hajléktalangondozásban is fontos az ember-állat kapcsolat. Sok hajléktalan ember számára kutyája az egyetlen társ, a szükséges oltásokat vagy kezelést azonban pénz hiányában sokszor nem tudják biztosítani az állatoknak – mutattak rá a kezdeményezők.
Sok hajléktalanszálláson éppen ezért nem engedik meg a lakóknak, hogy háziállatot tartsanak. “Reméljük, hogy a kezdeményezésünk eredményeként ez megváltozik” – mondta Markus Rieder, a NeunerHaus igazgatója a Die Presse című osztrák lapnak.
A Rieder vezetése alatt működő, 1500 férőhelyes szálláson jelenleg sem tilos házi kedvenceket tartani. A NeunerHaus ezért eddig is működtetett állatorvosi rendelőt a lakók számára, az új ellátást az osztrák fővárosban működő többi mintegy félszáz tartós szálláslehetőséget nyújtó intézmény látogatóinak szánják. A szolgáltatást az veheti igénybe, aki igazolást hoz valamelyik szállástól.

Posted on Hozzászólás most!

Kutyák és hajléktalanok barátsága

A mozgólépcső tetején kolléganőm megpillantja: az újságos állványhoz pórázolva szépséges kutyaállat ül, szájkosárral, domború mellkasán színes csíkos trikó feszül. – Kizárt, hogy hajléktalané, ahhoz túl jól táplált, túl gondozott tamáskodom, de azért megszólítom a kijáratnál szórólapot osztogató, konszolidált külsejű, szimpatikus fiatalembert:
– Nem tudja, kié ez a dobermann?
– Az enyém! – hangzik a meglepő válasz.
– De persze maga nem hajléktalan…
– Pedig az vagyok, ’97 nyara óta – sikerül újra meglepnie.
A 25 éves Ferenc csak egyik gazdája Sziszinek, a fajtatiszta dobermannak. Közösen “neveljük” – mondja. – Egy ismerős szólt, hogy elhozta a (nem hajléktalan) gazdájától, mert az ütötte-verte, éheztette. De nem tud vele mit kezdeni. Egy hónapja került hozzánk…, hát… mint egy hajléktalan kutya: csont és bőr volt, tiszta idegbeteg, szólni sem lehetett hozzá, bizalmatlan volt mindenkivel. Most már meg lehet nézni a kutyát: nyugodt, és mint afféle kölyök, mindenkihez odamenne haverkodni. Egyébként mi nem kéregetünk a kutyával, mi dolgozunk.
Ferenc munkaadója nem szereti, ha magával hozza Sziszit, mert – szerinte – akkor az emberek nem veszik el szívesen a szórólapot. Nincs igaza. Láttuk… A türelmesen, jólnevelten üldögélő Sziszi egyáltalán nem riasztó. Sőt…
– Nagy áldozat maguknak a kutyatartás?
– Szerencsések vagyunk, mert egy gyorsétteremből hordjuk neki az ételt és nem válogat.
– Miért van itt a kutya, hiszen maga dolgozik?
– Mert annyira játékos, hogy mindent szétszed, nem lehet otthon hagyni.
– Hol az az otthon?
– Csepelen, a hajléktalan szállón.
– Mit szólnak ott a kutyához?
– Hát, nem nagyon örülnek. De az udvaron kedvére futkoshat.
– Mit jelent maguknak Sziszi?
– Mindent.
Mintegy varázsütésre megjelenik a másik gazda is. S. József Álmos (nem hajléktalan). Álmos egy őrző-védő cégnél dolgozik, “amúgy” tíz éve kutyakiképző. – Egy éven belül megözvegyültem és a gyerekeimet is elvesztettem, sorban – avat be az életébe. – Volt egy törzsőrmester rendfokozatú dobermannom, Queen. A gyerekem, a partnerem, a hűséges társam volt, éppen csak beszélni nem tudott. Hatévesen hősi halált halt. Szolgálat közben rám támadtak és hogy megvédjen, ráugrott a támadóra és beleszaladt a nekem szánt késbe… Az életét adta értem. Sokáig nem voltam képes másik kutyát magam mellé venni. De ha kóbor ebet láttam, elvittem a REX-hez… Egyszer felajánlottak ott egy Queenhez hasonló dobermann kislányt, de nemet mondtam. Majd ha egy olyan magányos, elesett kutyust találok – mint én… Hát, Sziszi ilyen. Most tréningezzük Ferenccel. Ő “a csibész”. Ragaszkodik hozzá is, hozzám is. Sokat tudok a kutyáról, de még mindig tanulok, mert minden kutya külön egyéniség és minden nap hozhat valami újat. Szeretném üzenni minden kutyatulajdonosnak: csak olyan ember vegyen maga mellé kutyát, vagy más állatot, aki valóban felelősséget vállal azért az élőlényért, akit megszeretett. Hogy a Kis herceg rókáját idézzem: “Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél…”