Posted on Hozzászólás most!

A világ legritkább halát sikerült tenyészteni Bécsben

Egyetlen éjszaka alatt megduplázódott a világ legritkább halfajának populációja: öt helyett tizenkét Allodontichthys polylepis úszkál a bécsi Haus des Meeres akváriumában. A tenyésztési siker egy második esélyt jelenthet a fogasponty-alakúak rendjébe tartozó faj számára.
Ugyan nem a világ legszebb vagy legkülönlegesebb hala, biológiai szempontból mégis óriási jelentősége van az elevenszülő Allodontichtyhys polylepisnek, amelynek kicsinyei az anya testében növekednek és ez idő alatt a placentára hasonlító szövet látje el őket táplálékkal.
A fogasponty-alakúak rendjébe és Goodeidae-k családjába tartozó halfaj Mexikó szívében, a Mesa Centralon volt őshonos, amíg a 1980-as évek végén örökre el nem tűnt természetes élőhelyéről. Ebben valószínűleg a klímaváltozás miatt váratlanul és túl hosszan tartó száraz időszak játszott fő szerepet, noha a halak túlélését a környezetszennyezés és az élőhelyük zsugorodása is erősen veszélyeztette.
A ma már csak fogságban megtalálható Allodontichthys polylepis – hétköznapi nevén Finescale splitfin – annak köszönheti túlélését, hogy a Haus des Meeres alelnöke, Dr. Alfred Radda 1987-ben magával hozott néhány példányt Nyugat-Mexikóból, majd tenyésztésre továbbadta azokat barátjának. Ezt követően véletlen balesetek és szerencsétlenségek szegélyezték a megmaradt állomány útját, mígnem 2011 októberében az utolsó nyolc hal visszakerült a Haus des Meeresbe, amely addigra csatlakozott a 2009 májusában Dániában életre hívott Goodeid Working Grouphoz.
A szervezet célja, hogy nemzetközi szinten összehangolja a világ legritkább halfajának tenyésztését célzó erőfeszítéseket, és ezzel biztosítsa a faj fennmaradását és későbbi visszatelepítését természetes élőhelyére.
A Haus des Meeres mostani tenyésztési szenzációja mögött rengeteg erőfeszítés és sok kétségbeeséssel teli pillanat bújik meg – különösen igaz ez arra, amikor egy rejtélyes betegség miatt három elpusztult a féltve őrzött nyolc halból. Most azonban egyetlen éjszaka alatt hét életerős fiatal uszonyossal bővült az állomány, amivel több mint megduplázódott a világ Allodontichthys polylepis-populációja. Ráadásul egy másik nősténynél is szaporulat várható.
Mivel a féltve őrzött halak speciális karanténban vannak, a nagyközönségnek a rokonsággal kell beérnie, aminek a képviselői – mint például a guppi – szép számmal láthatók a Haus des Meeres akváriumaiban.

Posted on Hozzászólás most!

12 méteres hal került a horogra

Nagyon kevesen büszkélkedhetnek ilyen fogással. Tizenkét méter hosszú halat fogott az Arab-tengerben néhány pakisztáni halász kedden. A küzdelem az állattal nem lehetett nagy, mert a cápa már eleve döglött volt, amikor a halászok rátaláltak. A helyiek körében viszont így is óriási sikere volt a hatalmas méretei miatt. A rekordnak számító kapást daru segítségével emelték partra, és 520 dollárnak megfelelő összegért árverezték el. Forrás: stop.hu

Posted on Hozzászólás most!

Indiában termesztenek magyar pontyot

A húsa finom és egészséges. Álltalában karácsonykor kerül az asztalra. Az akvakultúra, a pontygenetika és az édesvízi haltenyésztési programok területét érintő megállapodást írt alá február 2-án Czerván György agrárgazdaságért felelős államtitkár és Prabeer Kumar Basu, az Indiai Köztársaság Mezőgazdasági Minisztériumának államtitkára Indiában, a Magyar-Indiai Mezőgazdasági Munkacsoport ülésén – közölte a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) hétfőn. A Vidékfejlesztési Minisztérium tájékoztatása szerint a magyarországi génbankok és tenyésztési ismeretek felhasználásával a magyar pontyfajták indiai tenyésztése kiváló eredményeket hozhat. Az együttműködési megállapodások gyakorlati megvalósításáról a Halászati és Öntözési Kutatóintézet és az indiai Édesvízi Akvakultúra Központi Intézete gondoskodik. A magyar és az indiai államtitkár tárgyalt a cukorcirok technológiákkal és a burgonyatermesztéssel kapcsolatos tudományos munka támogatásáról is. A programokban a Pannon Egyetem, Agrártudományi Központja és a Mezőgazdasági Gépesítési Intézet működik közre az indiai társintézetekkel. Megállapodás jött létre a Budapesti Corvinus Egyetem, kertészettudományi kar és az Indiai Nemzeti Kertészeti Kutató Intézet között a növényélettan, a molekuláris biológia, a genetika és az alkalmazott kertészettudományok területén. A találkozón növényvirológia és az agrárgazdaságban fontos növényfajok genetikai kutatásáról szóló új projektek kidolgozásáról, valamint kertészeti tudományos képzési programok bővítéséről is tárgyaltak – közölte a Vidékfejlesztési Minisztérium. Egy újabb megállapodás alapján a magyar Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet valamint az indiai Nemzeti Tejkutató és Állati Gén Erőforrás Intézet is együttműködik az állati génmegőrzés, valamint a tejelő szarvasmarha tenyésztés korszerűsítésében. Forrás: veddamagyart.hu

Posted on Hozzászólás most!

Karácsonyi halrémálom

Tömött sorokkal, kapkodó, tolongó tömeggel fogadják a hipermarketek a karácsonyi ünnepekre készülő lakosságot. A bevásárlások idején egy polcfeltöltő szavaival élve „mindent el lehet adni” az embereknek. A tömött akváriumok zavaros vizeiben nem ritka az erőtlenül döglődő ponty, amit ha kihalásznak a vízből még élve bezacskóznak a szakszerűtlen eladók. Az Orpheus Állatvédő Egyesület az élő halak kereskedelme kapcsán keresett és szinte mindenhol talált visszásságokat – állítja a szervezet.
Az állatvédelmi szempontból korrekt kereskedelmi egység eladója a tudatos vásárló által az akváriumban kiválasztott élő halat zsigerelés és csomagolás előtt szakszerűen, elektromos sokkolóval vagy ütőfával kell leölnie. Csomagolni a nagyboltokban a szabályok értelmében már elpusztított állapotban lehetne – közölték az állatvédők.
Az Orpheus Állatvédő Egyesülethez a nagybevásárlások idején rendszeresen érkeznek lakossági panaszok a halosztályokon tapasztalható rossz állapotok miatt:
„Ma egy fárasztó munkanap után sokkot kaptam egy hipermarket pénztáránál, ahol is a mögöttem lévő vásárló egy zacskóba zárt, levegőért tátogó 3-4 kg-os halat dobott a gumiszalagra. A pénztáros viccesen reagálta le az esetet, pedig szerintem komoly állatkínzás így hagyni szegény párát megfulladni…”
“Szomorúan láttam, hogy egy kb. 200X80X80cm-es medencében 60-80 db nagyméretű, 25-30 cm-es hal található. Az akvárium alján sok az elpusztult példány. A halak nagyon rossz állapotban vannak. Többjük vérzik. Abszolút semmi helyük nincs.”
“Undorító, amit ma láttam az élőhal osztályon: az árusító akváriumban tucatszámnyi elpusztult hal között, szinte víz nélkül fickándozó halak látványa fogadott…”
Az áruval vagy egy–egy üzlet minőségével elégedetlen vásárló a vásárlók könyvébe bejegyezheti a tapasztalt körülményeket, illetve a felügyelő szervekhez is lehet jelenteni az esetleges visszásságokat – hívják fel a figyelmet az állatvédők. Forrás: Hír6.hu

Videóriport: A magyarok eszik a legkevesebb halat az európai unióban. Míg egy átlag európai évente 22 kg halat eszek, addig egy átlagos magyar 4 kg-t, és annak is a felét karácsony környékén. Több állatvédő szervezet egyébként támadja a karácsony előtt halat áruló üzleteket, mert szerintük nagyon rossz körülmények között tartják a halakat.

Posted on Hozzászólás most!

Ön megenné barátait?

Helmut F. Kaplan szerint le kell szoknia az embernek arról, hogy kizsákmányolja felebarátait: az állatokat. De tudunk úgy élni, hogy a légynek sem ártunk? – teszi fel a kérdést a Spiegel az osztrák állatvédővel folytatott interjújában.

6 kecske, 8 tehén, 25 nyúl, 33 disznó, 390 hal, 720 csirke. Ennyi állatot fogyaszt el egy európai ember átlagosan egész életében. Helmut F. Kaplan 11 éves korában eldöntötte, nem hajlandó erre. Most 58 éves a salzburgi születésű állatbarát, aki az állatok kizsákmányolása ellen vette fel a harcot. A vegán férfi nem csupán a húsmentes étkezést népszerűsíti, hanem a tojás és a tejtermékek fogyasztását is ellenzi. A vegetáriánus életmód a szemlélete szerint csupán egy átmeneti állapot lehet, a végcél, hogy véget vessen mindenki annak a holokausztnak, ami tányéron nap, mint nap végbemegy. Egy vegán társadalomban az emberek végre nem az állatokon élősködnek, nyiltakozta a Spiegel e heti kiadásában.
Az elmélete szerint az állatokat ugyanazok a jogok illetik, mint az embereket, ennek alapja pedig az a tudományos alapvetés, miszerint ők is ugyanúgy éreznek, mint a homo sapiens. Nem különböztethető meg a fájdalom bőrszín és nem alapján, ugyanígy fajok szerint sem szabadna különbséget tenni. Kaplan azt mondja, hogy az állatoknak ugyanolyan igényük van az autonomitásra, mint az embereknek. A biogazdálkodások pedig nem sokkal jobbak, mint az állatfeldolgozó-üzemek, hisz csupán ideig-óráig biztosítanak az állatoknak “boldog életet”, a vágóhídra az elégedett jószágok sem önszántukból mennek.
Kaplan missziója, hogy minél kevesebb szenvedés legyen e Földön, ám ennek érdekében az embereknek le kellene mondaniuk önző szokásaikról. Az állatjogok harcosa weboldalán részletesen kifejti, miért nem indokolt az állatok kínzása: legyen az a táplálkozásunk, vagy más kényelmi szokásunk érdekében. Szerinte az emberkísérleteket azért tiltották be, mert az egyén érdeke a közérdek felett áll. Ugyanez azonban egyelőre nem igaz az állatokra, sőt épp fordítva van: az állatok egyéni érdekeit azért nem veszik figyelembe a gyógyszerek és kozmetikumok gyártói, mert a közérdek fontosabb. Ezt az ellenmondást szeretné feloldani Kaplan. Az állatok személyiségének fejlettsége védelmében pedig arra hivatkozik, hogy vannak olyan értelmi fogyatékos emberek, akiknek akarata és racionális képessége sokkal alacsonyabb szinten van, mint egyes állatoknak.
Kaplan több híres gondolkodót is segítségül hív elméletének alátámasztásáért. Gandhi például azt mondta: “Egy nemzet nagyságának és a morális fejlettségének mércéje az, ahogy az állataival viselkedik.” A másik példaképe Tolsztoj, aki szerint “amíg van vágóhíd a világon, addig lesz harcmező is.” Főművének címében pedig az ír író, George Bernard Shaw híres mondását idézi: “Az állatok a barátaim…és a barátaimat nem eszem meg.”
Az elmélet természetesen gyakorlatban nem olyan egyszerűen kivitelezhető, ezt ő maga is belátja. Amennyiben a légynek sem szeretnénk ártani, nem elég, ha étkezésünkben válunk erőszakmentessé. A békés együttélés érdekében még autónkból is ki kellene szállnunk, nehogy kárt tegyünk a levegőben gondtalanul repkedő élőlényekben, melyek a szélvédőnkön lelik halálukat – veti fel a Spiegel riportere. Ám a Mézengúzok című film egyik jelenete szerint nem is tetemek a rovarok a kocsi üvegén, hanem potyautasok. Forrás: HVG

Posted on Hozzászólás most!

Bottal verte agyon az állatot a politikusnő

Állatvédők támadják Sarah Palin korábbi amerikai alelnökjelöltet, amiért a politikus a saját valóságshow-jában egy ütővel agyonvert egy frissen kifogott halat.
Ismét áll a bál Sarah Palin műsora körül. A volt amerikai alelnökjelölt – aki 2012-ben Barack Obama kihívója lehet – ugyanis műsorának legújabb részében saját kezűleg vert agyon egy halat egy bottal. Az egyik, állatok jogaiért harcoló szervezet szóvivője szerint a „Sarah Palin Alaszkája” című műsorban lejátszott jelenet undorító volt és tanúbizonyságot adott arról, hogy Palin mindenféle könyörületnek híján van.
– A legvisszataszítóbb dolog az volt, hogy Palin láthatóan élvezte is, hogy árthat egy állatnak – tette hozzá a szóvivő. Az állatvédők akkor akadtak csak ki igazán, amikor néhány másodperccel később Palin szintén botrányos életű lánya, Bristol a hal kivágott és még dobogó szívével, mosolyogva pózolt a kamerák előtt. Az állatvédők vádjaira Palinék nem reagáltak, de a helyi hatóságok szerint a bottal történő agyonverésben nincs semmi kifogásolni való, hiszen az kevés fájdalommal jár és bevett szokás a halászok körében.
Palin műsora egyébként rendkívül jól indult, alig egy hét alatt azonban csaknem 40 százalékkal esett a nézettsége. Ráadásul a nézők átlagéletkora 57 év, ami igencsak eltér a reklámozók célközönségétől. Szakértők szerint ha tovább folytatódik a csökkenés, akkor Palinék hamarosan lekerülhetnek a képernyőről. Forrás: BorsOnline

Posted on Hozzászólás most!

Tengeri Murénát fogtak a Sióban

Nem mindennapi zsákmány akadt fent egy halász hálójában a Sió-csatornán. Bali Csaba és fia, Gergő azonnal felismerte, hogy a tengerek félelmetes ragadozóját, egy 80 centis murénát szákolhattak be. Ezt a halfajtát tengeri szörnyként is emlegetik, ugyanis kettős állkapoccsal rendelkezik és a harapása mérgező, akár halálos is lehet. Egyelőre nem tudni, hogyan került a muréna a Sióba, a legvalószínűbb, hogy valaki megunta és kidobta. A hal húsa a római időkben nagyon kedvelt volt, de kivégzésekhez is használták. Ha valakit meg akartak ölni, egyszerűen egy murénákkal teli tóba dobták. A Balatonban az utóbbi években más ragadozókat, legutóbb például egy ráját találtak. Az Europress fotóján: Bali Csaba és fia, Gergő húzta partra a 80 centis murénát.

Posted on Hozzászólás most!

Állatok az űrben

Egerek
Az egerek indultak el először az űrbe, 1950. augusztus 31-én. Sajnálatos módon az ejtőernyőrendszer meghibásodása miatt a rakéta leszálláskor a földbe csapódott, és az állatok elpusztultak. 1951-ben már 11 egérke utazott együtt Yorick majommal az Aerobee fedélzetén. A majom szerencsésen túlélte az űrutazást. A kísérlet megismétléseképp 1958-ban a „Mouse In Able” projekt keretében repült három egér a Cin-Cin-mennyországba. Ha ez nem lett volna elég csapás az egértársadalomnak, 14 kicsiny állatka pusztult el a Jupiter rakétán, miután 1959-ben felszálltak Cape Canaveralból. Bezzeg a patkány túlélte: Franciaroszág 1961 februárjában lőtte ki Hectort, aki 149 km magasságba repült, majd szerencsésen földet ért.

Tengerimalacok
Az első tengerimalac kommandó a szovjet Szputnyik-9 űrhajóval 1961. március 9-én szállt fel. A fedélzeten uazott még Chernushka kutya és egy mű-űrhajós, Ivan Ivanovich is. Az űrsiklón utazak továbbá hüllők és egerek is. Ivan biztonságosan visszanavigálta az űrhajót a földre, és az állatok életben maradtak. 1990. október 5-én Kína elindította a bioszatellit FSW-1-3-t, amelyen szinte Noé gyűjteménye utazott. A fedélzeten 60 állat és növény volt, melyek 8 napi űrben keringés után tért vissza hozzánk – épen és egészségesen.

Gőték
Igen, ők is meghódították a világűrt. A Bion-7-küldetés keretében 1985-ben 10 ibériai bordás gőte és több más állat -köztük két majom is- utazott el a földről. Az állatoknak levágták elülső végtagjaik egy részét, hogy megfigyelhessék, hogyan regenerálódnak az űrben. A megfigyelés sikerrel zárult, a bátor asztronauták villámgyorsan visszanövesztették elvesztett végtagjaikat. További gőte-kiküldetések: Columbia (1994), a Foton-M2 küldetés (2005), Japán Space Flyer Unit (1995), MIR Űrállomás

Békák
1970-ben a NASA életre keltette az “Orbiting Frog Otolith” programot. Két amerikai ökörbékát küldött fe, hogy a kutatók tanulmányozni tudják, hogyan reagál a belső fül irányítása az egyensúlyra a súlytanság állapotában. A békák november 9-15 között voltak a kísérlet alanyai. A kutatók szempontjából a kísérlet sikerrel zárult, mert az adatokat megkapták, az űrhajót és a békákat viszont elveszítették.

Halak
Az űrbe a halak is eljutottak. A csontos hal volt az első, aki a fedélzetre úszott. Ezt a halfajtát előszeretettel használják kutatási célokra, mert jól alkalmazkodik akár extrém körülményekhez is. 1973-ban küldték fel őket először a földről, hogy szintén a belső füllel kapcsolatos vizsgálatokat végezzenek rajtuk. A csontos halakon kívül több fajtával is folytak vizsgálatok, guppik, pontyok és elevenszülő fogaspontyok is kerültek extrém körülmények közé. Arról nincsenek információk, vajon visszatértek-e ezek a néma űrkutatók.

Teknősök
Ha nem számoljuk a Tini Nindzsa teknősöket, akkor az első teknősök 1968. szeptember 15-én léptek az űrbe. A szovjetek elindították a Zond-5 űrhajót fedélzetén két teknősbékával.
Szeptember 18-án a Zond 5 megkerülte a Holdat, és biztonságosan visszatért földre. A teknősök csekély súlyvesztéssel megúszták a kalandot. A szovjet Szojuz-20 (1975) küldetés keretében komoly kormányzati munkát teljesítettek a teknősök. 90 napon keresztül voltak távol, és szerencsésen túlélték az utazást. Arról nincs információ, hogy szárazföldi vagy vízi teknősök utaztak a fedélzeten.

Macskák
Le a kalappal a francia űrkutatók elött. Nem elég, hogy az első patkányt ők bocsátották fel, 1963 októberében Felix, egy kóbor macska, a Véronique AGI rakétával elhagyta légkörünket, majd szerencsésen visszatért közénk. Egy héttel később elindítottak egy második macskát. Mondjuk az nem volt éppen szerencsés. Egyes információk szerint nem is Félix utazott a fedélzeten, mert a fellövés előtti utolsó pillanatban elszelelt, hanem egy nőstény macsek: Felicette. Bármi is az igazság, a franciák megkapták az „Első macska az űrben” díjat.

Pókok
ArabellaTöbb különböző űrpókot említenek a kutatások, de 1973-ban a Skylab-3 űrküldetés vitte az első példányokat. Két Európai kerti pók, Arabella és Anita volt a “szerencsés” nyertes. “A pókok az űrben” kísérletet Judy Miles álmodta meg. A kutatás kérdése az volt, hogy hogyan hat a súlytalanság és űrutazás a hálószövésre. Mindkét pók hősiesen teljesítette a feladatot, és megszőtte hálóját. A hálószövés tovább tartott, mint földi környezetben, de ezt a kutatók normálisnak minősítették. Később megállapították, hogy a vastagságuk eltért a megszokottól, de jobb minőségűek voltak, mint a földi hálók. Arabella és Anita sajnos nem élte túl az utazást, dehidrálódtak. Tetemük ki van állítva.

Majmok
Az 1940-es évek végén az Egyesült Államok V-2 rakétákon kezdett különféle állatokat az űrbe lőni. A legelső élőlények muslincák voltak. A légierő Aeromedical Laboratory “Albert” repülések (1948–1950) volt az első kísérlet, hogy főemlősöket használjanak kutatásaik során. I. Albertet 1948. június 11-én elindították az űr felé, de nem maradt életben, és még az űrt sem érte el. 1949. június 14-én, II. Albert elindult a világűr felé, és elérte a 133 kilométeres magasságot. Sajnos a sikert már nem tudta megünnepelni, a becsapódáskor meghalt. Ahogy már említettük, Yorick és a 11 egér 1951. szeptember 20-án rakétarepülést éltek túl, de Yorick két órával leszállás után elhunyt. Mindazonáltal 1959 május 28-án, két majom, Able és Baker, 482 kilométerre száguldott fel, így ők voltak az első majmok, akik ténylegesen az űrben jártak. Sajnos Able néhány nappal később eltávozott az élők sorából, amikor a doktorok megpróbáltak eltávolítani egy fertőzött elektródát a szervezetéből. Több más főemlős is megjárta az űrt, Sam, egy rhesus majom a Brooks Air Force Base fedélzetén repült Texasból (1959), Ham volt első csimpánz (1961), és Enos aki 1961-ban megkerülte a földet. Más országok is büszkélkedhetnek majoműrhajósokkal. A szovjet Bion űrprogram a 80-as és 90-es évek folyamán használta őket. Közülük Dryoma ráadásul egy sikeres űrutazás után Fidel Castro tulajdonában került. A franciák felküldtek egy disznó farkú makákó párt 1967-ben, és az argentinok is felbocsátottak kettőt 1969-ben és 1970-ben.

Kutyák
Belka és StrelkaA szovjetek az 50-es és 60-as években korai űrkísérleteikben nőstény kutyákat használtak. A repülések többsége sikeres volt, és néhány kutya többször is járt az űrben. 1951-ben Dezik és Tsygan voltak az elsők, akik túlélték az űrt. Sajnos Dezik elpusztult egy következő indítás során. A leghíresebb űrkutya valószínűleg Lajka, aki 1957. november 3-án a Sputnik-2 rakétával repült. Nem élte túl a megpróbáltatást, leszállás után néhány órával életét vesztette. Az oroszok számon tartják Belkát és Strelkát is, akik egy nyúllal, egerekkel, és patkányokkal a Sputnik-5 fedélzetén szálltak a messzeség felé. Strelka kölyökkutyái közül az egyiket később ajándékba adták Kennedy elnök lányának. Veterok és Ugolyok szintén megérdemlik, hogy megemlékezzünk róluk. 1966-ban, elérték azt, amit az embereknek csak 1973-ban sikerült. 22 napot töltöttek az űrben, és ép bőrrel megúszták a a kalandot.

Plusz egy, kicsi de bátor
Az Európai Űrhivatal 2007 szeptemberében a Foton-M3 küldetés keretében, egy apró, majdnemhogy elpusztíthatatlan kis állatot küldött az űrbe. Ez a kis medveállatka -aki nemrég óta hihetlen népszerűségnek örvend a kutatók körében, hiszen 10 napig bírta a vákuum hatásnak és ultraibolyasugárzásnak kitéve. Még a felsoroltaknál is több állati űrhajóst tudnánk említeni ebben a listában: skorpiók, csótányok, méhek, selyemhernyók, csigák, hangyák, tengeri sünök, garnélarákok, pillangólárvák segítettek minket embereket, hogy jobban megismerhessük magunkat és a minket körülvevő világot. Köszönjük állatok! – a forrás a Kultúrpart!