Posted on Hozzászólás most!

Földalatti hangyaváros elképesztő

Hangyák, szorgosak és sokan vannak. Együtt sokmindenre képesek, amit ember el sem gondolna róluk. Az alábbi videóban egy földalatti hangyavárost ásnak ki a tudósok. A bogarak által épített létesítményt több millió állat lakta egykor, felépítésének bonyolultsága vetekszik a Kínai Nagy Fallal. Mára már elhagyatottá vált az a földalatti metropolisz, melyet valaha több millió rovar népesített be. A tudósok felfedezését, melyet Brazíliában találtak, földalatti országúthálózat jellemzi, útvonalakkal, kertekkel.

Feltevésük, hogy ez lehetett az egyik legnagyobb hangyagyarmat a világon, de azt nem tudják, hogy mitől vált kietlenné és lakatlanná- írja a dailymail. A videóban látható, hogy a szakértők tíz tonna betont öntöttek a lyukakba (ez a légkondicionálásra szolgált az ott lakó hangyáknak) és ezután kezdték el a feltérképezést. Csak az anyag beöntése tíz napig tartott. Egy hónap elteltével aztán elkezdhették az alagúthálózat felfedezését, az ott dolgozó tudósok szerint egy hihetetlen várost találtak és a Kínai Nagy Fal hangyamegfelelőjének nevezték. Forrás: stop.hu

Posted on Hozzászólás most!

Az állatoknál is működik a biológiai óra

Igencsak benne vagyunk az őszben, itt a november, rövidülnek a nappalok, hosszabbodnak az éjszakák, és az órát is vissza kellett állítanunk a téli időszámításnak megfelelően. Az átállításnál egy órával tovább lehetett “lustálkodni” reggel az ágyban. Kivéve persze, ha kutyánk van: őt ugyanis – ha esik, ha fúj, ha nyári időszámítás van, ha téli – a megszokott időben kell levinni. Hogy miért?
Életünk ritmusa követi a napszakok változását: nappal aktívak vagyunk, éjjel pihenünk, alszunk. Úgy is szoktuk mondani, hogy a Naphoz vagyunk szinkronizálva. Akik utaztak már tengerentúlra, és napokig szenvedtek attól, hogy nem tudtak gyorsan alkalmazkodni az időeltolódáshoz, azok tudják, hogy biológiai óránk átállítása nem egyszerű feladat.
A biológiai aktivitás ciklikus váltakozását egy önmagától járó, nagyjából 24 órás periódusú óra szabályozza, amely kémiai reakcióra épül. Ha valaki napokig a világtól elzárva sötétben van, akkor is közel 24 órás ritmussal zajlik az élete. A sötétben is járó órát azonban szinkronizálni lehet a fénnyel, így a szervezetünk előbb-utóbb átveszi a fény váltakozásának ritmusát. Ha folyamatosan villanyfényben élnénk, a ritmus akkor is megmaradna, ezért nevezik ezt belső, endogén ritmusnak. (Amit persze módosíthat egy esős, szürke reggel vagy egy akciófilm este a tévében.) Tudósoknak nemrég sikerült azonosítaniuk azt a gént, amely valószínűleg szerepet játszik a biológiai óra működtetésében.
Iránykorrigálás – Állataink is rendelkeznek ezzel a belső tulajdonsággal, amelyet biológiai órának hívunk. A galambok a Nap szerint tájékozódnak, ám tájékozódásukat meg lehet zavarni, ha felborítjuk biológiai órájuk működését. Ha egy galambot beviszünk egy mesterséges fénnyel ellátott helyiségbe, majd a világos-sötét periódusokat a valódi világ napkelte-napnyugta időritmusától eltérően állítjuk be, akkor az állat biológiai órája eltolódik a természetes napi ritmushoz képest. Ha később kivisszük a helyiségből, és elengedjük az otthonától bizonyos távolságra, akkor hibásan fog tájékozódni, és nem fog hazatalálni.
A hangya szintén a Nap irányához viszonyítva meghatározott szögben igyekszik haza. Ha viszont a tükörből az ellenkező oldalról látja a Napot, akkor maga is az eredeti útvonallal ellentétesen halad. Ha 2-3 órára sötét dobozba tesszük, majd útjára engedjük, a Nap irányához viszonyítva helyes szögben folytatja az útját a boly irányába. Belső biológiai órája korrigálta a sötétben eltöltött idő okozta szögeltérést. A biológiai óra mintegy követte és belső ritmusa segítségével korrigálta a Nap által megtett utat.
A méhek szintén a Nap állása alapján tájékozódnak, amikor keresőrepülésre indulnak újabb méhlegelő felkutatására. Ennek a kaptártól való elhelyezkedését riszáló tánccal jelzik. Táncuknak a függőlegessel bezárt szöge megegyezik a táplálékforrásnak a Nap irányával bezárt szögével. A méhek sokszor fél óráig is járják táncukat, miközben a Nap állása változik: a csillag látszólagos elmozdulásából adódó eltérést a belső biológiai óra segítségével küszöbölik ki.
Pár napnak el kell telnie – A kutyáknál lényeges figyelembe venni, hogy ha a mindennapi megszokott dolgok ugyanabban az időpontban történnek (etetés, séta, a gazda hazaérkezése, stb.), akkor ők szinte percre pontosan tudják az “időbeosztást”.
A gond az óraátállításkor jelentkezik. Ilyenkor ugyanis nem értik, hogy a gazdi miért késlekedik a reggelivel és a reggeli sétával, ehelyett – kihasználva az óra-visszaállítás tényét – az ágyban heverészik még egy órát. Állataink biológiai órája viszont még az addigi megszokott időrendhez igazodik, és el kell még telnie jó pár napnak ahhoz, hogy a berögzült szokások átálljanak a téli időszámításnak megfelelő időpontokra.
Kedvenceink méltatlankodása sajnos jogos, ők erről nem tehetnek semmit. Ne csüggedjünk hát, pár napig, esetleg egy hétig kell csak a nyári rend szerint kelnünk továbbra is, állataink biológiai órája hamar átáll, és akkor már tényleg nem lesz akadálya a reggeli “sziesztának”. Sütő András, az MTI szakértője

Posted on Hozzászólás most!

A hangya a harapását is kutatták

Amerikai kutatók megfigyelései szerint egy Costa Rica erdőiben élő trópusi hangya figyelemre méltó gyorsasági rekordot állított fel az állatvilágban.
Az Odontomachus bauri „csapdarágójú” hangya 35–64 m/s (126–230 km/h) sebességgel csapja össze rágóit, mindössze 0,13 ms alatt. Ez az eddig ismert leggyorsabb saját erőből végrehajtott állati mozgás, sokkal gyorsabb, mint például a kaméleon nyelvének szemmel követhetetlen „ostorcsapása”.
A rágók összezárása akkora erőhatást hoz létre, hogy a rá vadászó élőlényből könnyen áldozat lesz, illetve képes elmozgatni a hangyát a veszély közeléből.
Sheila Patek biológus, a szélsőséges állati mozgások szakértője a berkeley-i California Egyetemen munkatársaival nagy sebességű videokamerákat irányítottak a Costa Ricában begyűjtött hangyákra. Ha műanyag szalagokkal, ismeretlen hangyával vagy pókkal fenyegették meg őket, akkor a hangyák a nehézségi gyorsulás (g) százezerszeresével (!) gyorsítják föl rágójukat az összezáráshoz – olvasható a szakemberek beszámolójában, amely a Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) online kiadásában jelent meg. A hangya rágóinak működése némiképp egy acélcsapdáéhoz hasonló.
Az O. bauri széttárja rágóit, majd a külső váz egy reteszként funkcionáló darabkájával kiékelve tartja nyitott helyzetben. Összecsapódáskor a retesz félrehúzódik és a rágók villámgyorsan bezárulnak. A csapdarágók kialakulása valószínűleg a hangyák kedvenc zsákmányai, a termeszek elleni harcban jöhetett jól.
„Ezek a termeszek mérgező ragasztót lövellnek ki. Ezért gyorsan meg kell ölni vagy harcképtelenné kell tenni őket, mielőtt saját fegyverüket bevethetnék” – mondta el Wulfila Gronenberg, a tucsoni Arizona Egyetem neurobiológusa, aki a csapdarágók elsütő rendszerét vizsgálta. A rágók azonban a védekezésben is hatékonyak. A hangyák képesek meglepni olyan kis betolakodókat, amilyen például egy pók, úgy, hogy rágóikat a testükhöz csapják.
Ez a „visszarúgó védekezés” akár 40 cm-re is hátralökheti a rovarokat. Sokkal nagyobb ragadozó, például egy gyík esetében a hangyák a gyors távozás mellett döntenek: rágóikat a földhöz csapkodják.
Ez a „menekülő ugrás” 8 cm magasra is fölröpítheti a hangyát, de csak néhány centiméterre távolítja el ellenségétől. Az egyszerre „ugráló” több tucat hangya látványa viszont megzavarja a leendő ragadozókat. „Ha a hangya 170 cm magas ember lenne, akkor joggal pályázhatna szuperhősi babérokra” – jelentette ki Patek.
A visszarúgó védekezés 40 méternyire dobná hátra, a menekülő ugrás pedig 13,4 méter magasságba lökné a levegőbe.
A kutatók szerint a védekező ugrás valószínűleg az erőteljes ragadozó rágók előnyös „mellékhatásaként” alakulhatott ki az evolúció folyamán. Ha már egyszer kifejlődött ez a rendkívül gyors mechanizmus, akkor ösztönösen is fölmerülhetett más célú, így menekülésre való használata.