Posted on Hozzászólás most!

Lovak – háttérkép – lovas történet


Jókai Mór: Életemből (részlet) – Milyen jó angol urak lovainak lenni!
Az utolsó hat krajcárral zsebében érkezett egy német városba, mely híres fürdőhely, nagyon járják az angolok. A legelső vendéglőben, ahová pihenni betért, azzal utasították el, hogy itt nincsen közkorcsma, ide csak vendégek térhetnek be, akik lóval jönnek. Ment a másikba, ott is azzal utasították el, ment a harmadikba, ott is azt ismételték. Jó rend van itt!
Ekkor újra visszament az elsőhöz.
– Ez azon vendéglő, ahová lóval lehet szállni? – kérdé fennyen a háziszolgától.
– Ez az.
– Mutassa, milyen az a lovak számára való szállás?
A szolga bevezette az istállóba, az is tele volt ugyan angol urak lovaival, de egy hely még üres volt, s szépen megvetve friss szalmával, a jászolban illatos széna készen.
Friss szalma! Illatos széna! Milyen jó angol urak lovainak lenni! Jójcakát, édes barátom. Majd csak magam aluszom itt.
Reggel megy a vendéglőshöz, s mondja, hogy fizetni akar az istállóért, egy lóért.
– Hát hol az a ló?
– Én vagyok magam az a ló.

Posted on Hozzászólás most!

Papagájok – háttérkép és infók


A papagájfélék (Psittacidae) a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe tartozó egyik család. Papagáj szavunk Közép-Afrikából származik – Sierra Leonéban él egy néptörzs, a timneh, amelyről a jákópapagáj egyik alfaja a Psittacus erythacus timneh nevet kapta. E néptörzs az említett papagájt “pampakaj”-nak nevezte, ami fecsegő-locsogónak felel meg. A szó még sokat változott, a beduin kereskedők, akik a madarakat Észak-Afrikába vitték eladásra, pl. “bábagá”-ra módosították, majd innen jutott a madár jóval később, francia, illetve portugál közvetítéssel Európába, és neve is itt nyerte el a ma elterjedt “papagáj” formát.
Később már a jákópapagáj törzsalakja, a Psittacus erythacus erythacus is kedvelt importáru lett. Amikor a kedves, szelíd, tanulékony madarat kézre hívták, német nyelvterületen ez így hangzott: “ja, komm!”, vagyis “na, gyere!”. Ezt a madár úgy adta vissza, hogy “jákó”, és ez – név gyanánt – rajta is maradt.
A papagájok tudományos neve – Psittacus – pedig görög eredetű. Kutatva az ógörög szótárban, megtaláljuk a pszitta szót, amelynek jelentése: hí, hajj, huss – az ókor baromhajcsárok ily módon biztatták állataikat.
Feltalálási helyükről, vagy az ott élő néptörzsről nevezték el a dél-amerikai aymara-, gvajakil-, pávuapapagájokat. A vörösessárga hasú Aratinga Solstitialis neve a napra utal. A lóri maláj szó, a “nüri”-ből származik, amit bizonyos területeken “lüri”-nek ejtenek – jelentése: fénylő. Szintén maláj szó a “kaka”, amely idősebb testvért jelent, és azt a “tua” szóval – öreg érett – erősítik meg. Ily módon a “kakadu” név a madár hosszú élettartalmára utal. A maoriknál a “kaka” szó papagájt jelent, ebből ered az egyik Nestor-papagáj és a bagolypapagály neve.
Az arák rikácsolásából Burmeisternek az “ara-ra” hangsor csendült ki, ez a név tehát hangutánzó.

Posted on Hozzászólás most!

Nyulak – háttérkép


A nyúlfélék (Leporidae) az emlősök (Mammalia) osztályához és a nyúlalakúak (Lagomorpha) rendjéhez tartozó család. A nyulak kis és közepes méretű állatok, amelyek a gyors helyváltoztatáshoz alkalmazkodtak. Legfőbb jellemzőik a hosszú hátsó lábak és a hosszú fülek. A hátsó lábakon 4 ujj van, míg a rövidebb mellső lábakon 5 ujj található. Talpuk szőrős, hogy ne csússzanak el futás közben. Mindegyik ujjukon erős karmok vannak. Hosszú mozgatható füleikkel igen jól hallanak. Nagy szemeik segítségével, a nyulak jól látnak még éjjel is, emiatt többségük éjjel vagy alkonyatkor, illetve hajnalkor tevékeny.
A nyúlfélék az egész Földön őshonosak, kivéve az Antarktiszt és Ausztráliát és Óceániát, ahová az ember telepítette be őket. A betelepített helyeken kártevő állatoknak számítanak, míg az eredeti élőhelyükön számos ragadozó állatnak fő táplálékforrásai. Egyes nyúlfaj végveszélyben van.
Az állatok sokféle élőhelyhez alkalmazkodtak, köztük a sivataghoz, tundrához, erdőhőz, hegyekhez és mocsarakhoz. A nyúlfélék egy része üregekbe húzódik vissza veszély esetén vagy pihenéskor, ilyen az üregi nyúl, míg a másik része e családnak a futást választja menekülésül, és egész életében a felszínen tartozkodik, ilyen a mezei nyúl.

Posted on Hozzászólás most!

Zebrák – háttérkép

A zebrák a lófélék családjába (Equidae) tartozó emlősök, amelyek Közép- és Dél-Afrikában őshonosak. Legjellegzetesebb ismertetőjegyük a fekete-fehér csíkos mintázat.
A zebra fekete alapon fehér csíkos. Ezek a fejen, a nyakon és a törzsön függőlegesek, míg az állat farán és lábain vízszintesek. A kijelölt gyalogos-átkelőhelyeket a fekete-fehér csíkozás miatt nevezik zebrának.
A zoológusok szerint a csíkok az álcázást szolgálják. Ez többféleképpen is elképzelhető. A csíkok segíthetnek a zebrának elrejtőzni a fűben. Elsőre ez nem hangzik hihetőnek, hiszen a fű nem fekete-fehér, de mégis van értelme, hiszen a zebra elsődleges ragadozója, az oroszlán színvak. Egy magas fűben álló, mozdulatlan zebra gyakorlatilag észrevehetetlen egy oroszlán számára. Viszont a zebrák többnyire ménesekben járnak, és ritkán magányosak, az álcázás másik módja a ragadozó összezavarása: néhány szorosan egymás mellett álló vagy mozgó zebra az oroszlán szemében egyetlen, jókora állatnak tűnik, így nehezebben tud kiszemelni magának egyetlen áldozatot.
A csíkok emellett a társas viselkedésben is szerepet játszhatnak, a mintázatban található apró eltérések az egyedek elkülönítését szolgálják.
Egy újabb, kísérletekkel igazolt elképzelés szerint a megtévesztő mintázat a vérszívó cecelégy látását is megzavarja. További elméletek szerint a csíkok a zebrák bőrében található zsír mintázatával függnek össze, az állat hőszabályozásában játszanak szerepet, vagy a csíkozás sérülések miatt létrejövő szabálytalanságai segítenek a potenciális párzótársaknak felmérni az állat rátermettségét.
Kísérletek történtek a zebrák kiképzésére mind lovaglási célra, mind igás állatként való használatra, egyrészt ennek újdonságértéke miatt, másrészt azért, mert a zebrák ellenállóbbak a lovaknál az afrikai betegségekkel szemben. Ámbár mindkét célra könnyen betaníthatók voltak, túl érzékenyek, és a zebraöszvérek vagy zebroidok (keresztezések valamelyik zebrafajta és a ló vagy szamár között) előnyösebbnek bizonyultak a tiszta vérű zebráknál.
Angliában Lord Rothschild gyakran használt zebrákat kocsihúzásra. 1907-ben Rosendo Ribeiro, a kenyai Nairobi első orvosa használt zebrát lovaglási célra, azzal látogatta a betegeket. Horace Hayes kapitány, a „Ló testtájai” („Points of the Horse”, 1899 körül) című művében összehasonlította a különböző zebrafajták használatát.
Hayes kevesebb mint egy óra alatt felnyergelt és felkantározott egy hegyi zebrát (Mountain Zebra), de képtelen volt „szájat csinálni” neki a két nap alatt, amíg az a tulajdonában volt. Feljegyezte, hogy a zebra nyaka olyan merev és erős volt, hogy képtelen volt bármilyen irányban hajlítani. Bár meg tudta tanítani neki, hogy a manézsban megtegye, amit akart, mikor kivitte a szabadba, képtelen volt irányítása alatt tartani. Hayes úgy találta, hogy a Burchell-zebrát könnyű betanítani, és ideálisnak tekintette a háziasításra, mert immunis a cecelégy csípésére. A kvaggát háziasításra nagyon megfelelőnek találta, mert erősebb, kezelhetőbb és jobban hasonlít a lóhoz a többi zebránál.