Posted on Hozzászólás most!

Szerelem ember és állat között

Emberek és állatok közti szerelem és nemi aktusok leírásával már az ókori mitológiában is találkozhatunk. A görög istenek, különösképpen Zeusz, előszeretettel látogatták meg állatok alakjában a kiszemelt hölgyeket. A korok folyamán az emberek állatokkal folytatott szexuális érintkezését hol megtűrték, hol halállal büntették, de a viselkedés végig jelen volt az emberi szexualitásban. A szakemberek régebben úgy vélték, hogy az embereket a megfelelő nemi partner hiánya, esetleg a kíváncsiság vagy a szokás készteti az állatokkal való közösülésre. Nemrég azonban kiderült, hogy létezik egy igen ritka és szélsőséges szexuális eltévelyedés is, amikor az ember kifejezetten egy állat iránt érez nemi vonzalmat, akár szerelmet.
Az emberek állatok iránt érzett nemi vonzalmát zoofíliának (görögül zoon = állat, filia = barátság vagy szerelem), illetve legújabban zooszexualitásnak, a tényleges szexuális érintkezést pedig bestialitásnak vagy szodómiának nevezzük. Az állatokkal való közösülés meglehetősen elterjedt egyes nomád népcsoportok férfi tagjai között, akik nem jutnak megfelelő nemi partnerhez, de ez a viselkedés – múlt századi adatok szerint – jellemző volt az elzárt mezőgazdasági közösségekben élő fiúkra is. Alfred Kinsey a férfiak nemi viselkedéséről 1948-ban megjelent könyvében leírja, hogy az amerikai farmokon nevelkedett férfiak 50 százaléka bevallotta, hogy közösült állatokkal (főként patás háziállatokkal). Ezek a szexuális érintkezések főként a 10-12 éves fiúkra volt jellemzőek, akik felnőttként szégyellték tettüket.
Általában tehát elmondható, hogy az emberek zömét a szükség készteti, hogy állatokkal közösüljön, és nem az állatok iránt érzett nemi vágy nyomja el az “egészséges” szexuális ösztönt. Ritkán, de akadnak kivételek. A következőkben ilyen esetek közül ismertetünk néhányat Jesse Bering kutatópszichológusnak a Scientific American folyóiratban megjelent cikke, illetve blogja alapján.
A zoofil sztereotip képét – a nőhiányban szenvedő, egyszerű, iskolázatlan, isten háta mögötti farmon élő férfi – megkérdőjelezi néhány közelmúltbeli kutatás. Christopher Earls montreali pszichológus és munkatársa, Martin Lalumiere két érdekes esettanulmányt tett közzé 2002-ben és 2009-ben. Az első egy alacsony IQ-jú, antiszociális, ötvennégy éves fegyenc története, aki erős szexuális érdeklődést érzett a lovak iránt, és aki ezért is került negyedszer börtönbe. Féltékenységből ugyanis kegyetlenül megölt egy kancát, mivel azt gondolta, hogy “szerelme” szemet vetett egy csődörre.
A férfi kancák iránti szexuális érdeklődését kontrollált, fallometrikus (a pénisz méretváltozásait rögzítő) mérésekkel is igazolták. Amikor mindenféle típusú és korú emberek meztelen fotóit mutatták neki, nem történt értékelhető változás. Nem változott a pénisz mérete akkor sem, amikor macskák, kutyák, juhok, tyúkok vagy tehenek képeit mutatták az illetőnek. Viszont egyáltalán nem volt impotens, ami kiderült, amikor a kutatók lovak képeit kezdték vetíteni neki.
A beszámoló azért bírt nagy jelentőséggel a maga idejében, mert a kutatók kimutatták, hogy a szűken vett zoofília lehet, hogy rendkívül ritka, de létező típusa egy kisebbségi, szélsőséges szexuális irányultságnak. Más szóval egyes emberek számára az állati “szeretőjükkel” való nemi érintkezés sokkal többet jelenthet, mint az emberi szex helyettesítése az erre leginkább alkalmas dologgal. Sőt számukra a szex az állatokkal a legjobb dolog.
Earls és Lalumiere 2009-ben jelentetett meg egy újabb esettanulmányt az Archives of Sexual Behavior szakfolyóiratban, amely arra utal, hogy intelligens, jól szituált embereknek is lehet zoofil irányultságuk. A történet alanya egy negyvenhét éves, doktori fokozattal rendelkező, jó anyagi körülmények közt élő férfi, akit szerető szülők gondosan és erőszakmentesen neveltek. Mindettől függetlenül a férfi már ifjúkorától fogva küzdött saját zoofil hajlamaival, s az ő esetében is lovak voltak az elsődleges erotikus célpontok.
A férfi saját elmondása szerint úgy tekintett a lovakra, mint más fiúk a lányokra. Westernfilmeket és lovak képeit nézte órákon át anélkül, hogy valaha is közelről látott, érintett vagy szagolt volna lovat. Tizennégy éves korában sikerült találnia elérhető távolságban egy lóistállót, amelyet azután titokban biciklivel gyakran fölkeresett. Itt végre megérinthette és megszagolhatta imádata tárgyait. Ez nem az Equus című darab utánzása (valójában évekkel a színdarab ötletéül szolgáló állítólagos brit bestialitási eset előtt történt), hanem egy máskülönben normális emberi lény valódi fejlődési tapasztalata.
Earls és Lalumiere leírja, hogy három évvel később a tinédzser megvásárolta a saját kancáját, lovaglóleckéket vett, és hosszú “udvarlásba” kezdett a nőstény lóval, míg végül beteljesedett a “szerelmük”. A fiú mennyei boldogságot érzett, amikor megtörtént az első aktusuk a lóval.
A zoofília nem korlátozódik kizárólag férfiakra, bár a férfiak aránya jóval nagyobb, mint a nőké. Hani Miletski amerikai szexológus internetes felmérésében 82 férfi és 11 nő vallotta magát zoofilnak. Ezek többsége (71 százalékuk) elégedett volt a jelenlegi életével, és 91 százalékuk nem látott okot arra, hogy abbahagyja az állati partnerekkel folytatott nemi viszonyt.
Az emberek többsége azonban viszolygást érez, amikor ilyen szélsőséges nemi irányultságról hall. Sokan azt szeretnék, ha a zoofília ugyanúgy büntetendő lenne, mint például a pedofília, különösen az állatvédő szervezetek aktivistái harcolnak a zoofília büntethetőségének törvénybe iktatásáért. Azzal érvelnek, hogy a zoofilok erőszakot követnek el az állatokkal szemben, ami kimeríti az állatkínzás fogalmát. A zoofília azonban ennél jóval összetettebb jelenség, és nem valószínű, hogy a törvényalkotóknak, inkább a pszichiátereknek és pszichológusoknak kell foglalkozniuk ezekkel az esetekkel. Origo.hu Pesthy Gábor

Posted on Hozzászólás most!

Vadlovak a Hortobágyi Nemzeti Parkban

A Hortobágyi Nemzeti Park területén három webkamerát szereltek fel, többek között hogy hozzájáruljanak a tudományos kutatásokhoz, megfigyelésekhez, hiszen az ott élő vadlovakat nem lehet megközelíteni. Az állatok az őket követő egy-két kutató folyamatos jelenlétéhez már hozzászoktak ugyan, de néhány dolgot, egyebek mellett ellést még senki sem látott közöttük.

A park területén három webkamerát szereltek fel, hogy a többi között hozzájáruljanak a tudományos kutatásokhoz, megfigyelésekhez, hiszen ezeket az állatokat nem lehet megközelíteni. A vadlovak az őket követő 1-2 kutató folyamatos jelenlétéhez már hozzászoktak ugyan, de néhány dolgot, egyebek mellett ellést még senki sem látott. A webkamerák felszerelésének másik célja, hogy megismertessék a nagyközönséggel a fajt és szokásaikat – mondta el Siposs Viktória, a WWF Magyarország munkatársa szerdán, a sajtó képviselőinek rendezett tájékoztatón a Hortobágyi Nemzeti Parkban. Az érdeklődők a hortobágyi vadlovakat a www.vadlo.hu oldalon tekinthetik meg a webkamerák segítségével, de természetesen akkor is, ha ellátogatnak a Hortobágyi Nemzeti Parkba. A Przsevalszkij-lovat (Equus ferus przewalskii) 1968-ban a szabad természetből kihaltnak nyilvánították, csak az állatkertekben maradt fenn, ahol 13 generáción keresztül élt fogságban – ismertette Czető Csilla, a nemzeti park munkatársa.
A Hortobágyi Nemzeti Park 1997-ben csatlakozott a Kölni Állatkert által ellenőrzött vadló fajmentő programhoz Pentezug fokozottan védett területével. A vadlóprojekt területe közel 2400 hektáros füves puszta, melyet villanypásztorral és vadkerítéssel vettek körbe. Természetes határát keleten a Hortobágy-folyó, nyugaton az Árkus-csatorna, délen a Sároséri-csatorna képezi, melyek természetes vízforrást biztosítanak a lovaknak a lefolyástalan mocsarakkal együtt. Erre a területre érkezett először egy csődör és három kanca, majd újabb háremek. Az alapállományt 21 ló képezte, melyeket 9 európai ország 15 állatkertjéből szállították Pentezugba, ahol jelenleg 210 vadló él közel 300 őstulokkal együtt. A programban résztvevő szakemberek táplálkozástani, etológiai, genetikai és szaporodásbiológiai kutatásokat végeznek, de nem avatkoznak az állatok életébe. A lovak maguk választhatják meg tartózkodási helyüket a területen, élelmet és vizet a puszta biztosít számukra. Idén tavasszal 40 csikó született – hangsúlyozta Czető Csilla. A tájékoztatás szerint a két mongol ménes mellett Pentezugban él a világ legnagyobb Przsevalszkij-populációja. Mivel október 4-e az állatok világnapja, a szervezet ezt a hónapot az egyik veszélyeztetett állatfajnak, a vadlovaknak szenteli – tájékoztatott Antal Alexa, a WWF Magyarország szóvivője, hozzátéve: az állatbarátok maguk is hozzájárulhatnak a ritka faj védelméhez jelképes örökbefogadással.
Az ázsiai vadló, azaz a Przsevalszkij-ló a vadló egyetlen máig élő alfaja. Nyikolaj Przsevalszkij orosz Ázsia-kutató fedezte fel 1879-ben. Az állatot zömök testfelépítés, vastag nyak, erőteljes fej, hosszú pofarész, kicsiny és hegyes fülek, rövid, álló sörény jellemzi. Testhossza 220-280 centiméter, marmagassága 120-145 centiméter, testsúlya 200-300 kilogramm. Húsz-huszonöt évig is elélhet. Egykor az Uraltól Mongóliáig élt, a természetes populáció a 20. században kezdett csökkenni. Ez részben a vadászattal magyarázható, de közrejátszhatott sorsában természetes élőhelyeinek zsugorodása is. Forrás: HVG

Posted on Hozzászólás most!

Állatkínzó lószállítás a vágóhídra

Európában évi százezer lovat szállítanak zsúfolt kamionokban vágóhidakra. 84%-uk Olaszországba tart. Az út során szomjaznak, kiszáradnak, nem tudnak pihenni sem. A lovakat sokkal nagyobb arányban szállítják élve a mészárszékekre, mint a többi vágóállat bármelyikét – ami felesleges szenvedést okoz számukra, hiszen a helyszini vágás is létező lehetőség.
A mai napon is 274 lovat zsúfolnak be kamionokba Európában hogy elindítsák őket a vágóhídra vezető több ezer kilométeres útra. A kamionban 40 fokot is meghaladó hőmérséklet uralkodik, az állatok nagy része még soha nem volt szállítva. Az állatok egymást harapják, rugják az út során, hiszen esélyük sincs kitérni egymás elől. Ráadásul a kancákat, csődöröket, herélteket vegyesen szállítják.