Posted on Hozzászólás most!

Újra kengurut láttak Békésben

Többen ismét látni véltek Békés megye útjain egy kengurut – közölte a hír6.hu híroldal. Még év elején, január vége felé Gyulánál le is filmeztek egy Bennett-kenguruként azonosított állatot, azonban akkor nem sikerült befogni.
“Éppen autóztunk kifelé Dobozról, alig hagytuk el a település szélét jelző táblát, amikor a kislányom megszólalt, hogy egy kenguru ugrál a szántóföldön. Azonnal letorkolltam, hogy nálunk nem élnek szabadon kenguruk, de a gyerek annyira erősködött, és egy határozott irányba mutatott” – idézi fel egy szemtanú beszámolóját a hír6.hu. Aztán az édeasanya is látni vélte az állatot, amely végül egy másik autótól megijedt és eltűnt.
Egy másik szemtanú Vésztő felől tartott késő este Doboz felé, amikor a település előtt 2-3 kilométerrel valamit megpillantott a fényszóró előtt.
“Először azt hittem, hogy kutya vagy őz, de ahogy jobban megnéztem, láttam, hogy egy kenguru. Üldögélt az út közepén, felém fordult, és rám nézett. Olyan közel volt, hogy az életemre esküdnék, hogy kenguru volt. Majd szépen elugrált az útról. Azt se tudtam, mit csináljak. Telefonáltam az állatvédőknek, akik azt mondták, szóltak a vadászoknak, de eddig semmi sem történt” – mondta a békéscsabai szemtanú.
A beszámoló felidézte, január végén több hírcsatorna is beszámolt arról, hogy Gyula határában egy kenguru bolyong. Az állatvédők fel is kerekedtek, hogy befogják az állatot, de az eltűnt, azóta a portál szerint nem érkezett hír róla.

Posted on Hozzászólás most!

Állatok élete az anyaméhben

A National Geographic Channel filmje, a természet néhány meghökkentő reprodukciós és vemhességi útját mutatja be…
A filmben az alkalmazott legmodernebb négydimenziós ultrahangos technológiának és látványos számítógépes grafikáknak köszönhetően egyebek mellett tanúi leszünk, hogy a hamarosan kikelő császárpingvin-fiókákat miként védelmezi az őket burkoló – az anyapingvin csontjainak kalciumtartalmából felépülő – tojáshéj a dermesztő antarktiszi hideg és szélrohamok ellen; egy apró endoszkópos kamera segítségével betekintünk egy anyakenguru erszényébe, hogy tanúi legyünk, miként fejlődik kicsinye a rendkívül korai világrajövetelt követően; és egy tudóscsoport mindent látó ultrahangos berendezése által – most először televíziós kamerák jelenlétében – betekint egy vadon élő vemhes cápa méhébe.
Sok faj számára az anyaméh egy kényelmes és biztonságos zug, ahol a magzatok idilli körülmények között fejlődhetnek mindaddig, amíg egyetlen árva sejtből egy minden szükséges szervvel és képességgel felruházott, a külvilági életre tökéletesen felkészült egyeddé nem válnak. Egyes állatok számára azonban ez a magzati utazás távol áll a zavartalanságtól. Van, hogy szélsőséges hidegekkel kell szembenézniük; van, hogy már fejlődésük rendkívül korai stádiumában világra jönnek; van, hogy kemény küzdelmet kell folytatniuk a méhen belüli helyért; sőt olyan is előfordul, hogy túl kell élniük testvérkéjük kannibál-hajlamait…

Cápák
Míg egyes cápafélék tojásokat raknak, más fajok egy ettől eltérő – kicsivel nagyobb elkötelezettséget igénylő – szaporodási módszert fejlesztettek ki. Bár a cápákra a legtöbb állat a tengerek rettegett uraiként tekint, korai fejlődési szakaszukban még ők is védelemre szorulnak; igaz, egyes fajaik esetében ragadozó ösztöneik immár az anya testében kiütköznek… A legújabb kutatásoknak és a modern műszereknek köszönhetően ma már úgy-ahogy belelátunk az anyaállatok hasába, ahol rendkívül érdekes jelenségekkel találkozunk; így például a cápák ifjúkori kannibalizmusával, amely segít megérteni, hogy miként válhattak egyes cápafajok a természet szinte tökéletes ragadozóivá…
Öt héttel a megtermékenyülést követően már készen áll a kiscápák egyik legfontosabb jövendőbeli szerve: a szuperérzékeny elektromos detektorokkal felszerelt orr, mely a potenciális áldozatok leggyengébb elektromos jeleit is azonnal érzékeli. Ha eljön az ideje, e “szuperorr” által az önállósodott ragadozó majd több száz méteres távolságból érzékelni fogja zsákmányai uszonycsapásait; és öt kilométeres távolságból ki fogja szagolni a vízbe elegyedett vércseppeket – még akkor is, ha annak koncentrációja nem több, mint néhány cseppé egy ötvenméteres uszodában. Mielőtt azonban a kiscápából a tenger rettegett ragadozója válnék, élve ki kell kerülnie élete legveszélyesebb helyéről: az anyja hasából… Egyes fajok kicsinyein ugyanis, így pl. a homoki tigriscápáéin, már a méhen belül felülkerekednek ragadozó ösztöneik, s kíméletlenül rátámadnak – saját testvérkéikre… Így azután a szelekció alaposan megrostálja az utódok seregét, csak a legerősebbeknek megengedve, hogy kilépjenek az élet színpadára.

Pingvinek
A hím császárpingvinekre nem akármilyen feladat hárul a családalapítás szerelmes pillanatait követően: a Föld leghidegebb és legbarátságtalanabb táján két hónapon át hősiesen védelmezniük kell kikelés előtt álló utódaikat – nem csupán a szélrohamokkal, de az éhenhalás igencsak reális veszélyével is dacolva. A kritikus időszakot a pingvinembrió az apa speciális, rendkívül jól hőszigetelt erszényében vészeli át – hogy életesélyei még jobbak legyenek, a természet egyik legfigyelemereméltóbb utódvédelmező találmánya, egy kalciumból és karatinból álló burok mélyén. És ha azt hinnénk, hogy ebből a több rétegű „bunkerből” az embrionális állapotban lévő utód képtelen üzenetet küldeni apjának, tévedünk! Ha fázik, a kispingvin panaszos buborékokat ereget, melyeket az apa érzékel, s válaszul javítja erszénye vérellátását. Amikor pedig elérkezik a kikelés ideje, az utód nyaka megduzzad, s ideiglenes izmai segítségével áttöri a kemény tojáshéjat.

Kenguruk
Mindössze néhány, anyaméhben töltött hét után az apró kengurumagzat önálló útra indul az anyaméhből az erszénybe. A mindössze cukorka nagyságú, apró utód ekkor még tökéletesen süket, de belső füle segít neki a fent és a lent megkülönböztetésében. Szemei szintén nem működnek még, de orra tele van érzékelőkkel, melyekkel eredményesen szimatolja ki az utat. S bár hátsó lábai kicsiny csonkok még, mellső végtagjai működnek már, s velük anyja szőrébe kapaszkodva ügyesen behúzza magát az erszénybe. Itt további hat hónapot tölt el békés táplálkozással, s csak ez után teszi meg első ugrólépéseit az odakinti világban.
Bár ezek a szaporodási módszerek számunkra szokatlannak, sőt némiképp nyersnek tűnhetnek, kétségtelenül beváltak, s hosszú ideje lehetővé teszik e fajok virágzását. Az Élet az anyaméhben – Extrém állatok a legszokatlanabb fejlődési módozatokat tárja elénk, megdöbbentő részletességgel.

Posted on Hozzászólás most!

Bedrogozták a kengurut és halálra táncoltatták

Állatkínzás ügyében nyomoz az ír rendőrség, miután szombat este a dublini Clarion szállóban rendezett partin egy kenguru belepusztult abba a kegyetlen játékba, melynek során halálra táncoltatták, itatták és tömték drogokkal.
Az ünnepséget a Skippy című tévésorozat főhősének tiszteletére rendezték. Senki sem tudja kicsoda, és honnan szerezte a felvétel alapján kengurunak, pontosabban walibinek feltételezett állatot. Efféle erszényes ugyan nem igazán elterjedt Írországban, de állatkertekben, cirkuszokban előfordul, illetve illegálisan is csempészik az országba.
A hotel egyik alkalmazottja elmondta, látott valakit, amint egy egyfajta nagyobb testű kutyát húz elő egy papírdobozból, de mire közbeléphetett volna az alak eltűnt.
Az állatvédő szervezetek a nagyon rosszízű tréfa felelőseinek felkutatását szorgalmazzák.

Posted on Hozzászólás most!

Almabort iszik és pirítóst eszik a kengurugyerek

Esténként a tévé előtt ülve szürcsöli kedvenc almaborát Beemer, a kenguru. Az erszényes állat néhány hetes korában egy autóbaleset után került ausztrál pótmamájához.
Az ötvenéves Julianne Bradley maga sem gondolta volna tizennyolc hónappal ezelőtt, hogy a kis vörös kenguruhoz, úgy fog ragaszkodni, mintha saját gyereke lenne. A kis állat édesanyja egy autóbalesetben sérült meg, az asszony pedig mamája zsebéből mentette ki alig húszcentis korában, és egy puha zokniban nevelgette. Mára azonban az egész ház és kert is az adoptált Beemer életerévé vált. Julianne-nel együtt töltik a napot, sőt, az sem különleges, hogy egymás mellett hajtják álomra fejüket.
A reggelek úgy kezdődnek, mint a legtöbb családnál, csupán annyi a különbség, hogy az átlagosnak egyáltalán nem mondható kedvenc füvet is kap a megkent pirítós mellé. Aztán a kengurufiú felpattan az asztaltól, és kiugrál kis barátjához, a cicához, hogy vele labdázzon egy keveset. Esténként pedig a tévénézéshez gyakran legurít néhány pohár almabort is. Persze Julianne vigyáz rá, nehogy túl sokat igyon állatkája.
– Beemer imád tévézni, szereti a zenét is, olyankor gyakran táncol rá. Szegényke nem tudja, hogy ő most tulajdonképpen kenguru, vagy macska, esetleg kutya. Bár könnyedén átugorhatná a kerítést, mégsem teszi. Azt hiszem, velem akar maradni. A szívem szakadna meg, ha elszökne, olyan mintha a kisfiam lenne– tette hozzá Julianne.