Posted on Hozzászólás most!

Art animalier – A leghíresebb festők képei a Grand Palais-ban

Az állati szépség – ez a címe a párizsi Grand Palais termeiben július 16-ig megtekinthető kiállításnak, amely nagy művészek alkotásai felől közelít meg egyszerre két örök emberi témát, a szépséget, és persze az állatokat.

Mint arról a L’Express beszámolt, az 1900-as világkiállításra épült palota bejáratában a Michelangelo Cerquozzi olasz festő által 1750-ben egy Aesopus-mese illusztrációjaként készített szamár-róka kettős fogadja a látogatót.
Odabent többek között Dürer híres nyulának egyik 1591-ben Hans Hoffmann által készített másolata, Géricault 1819-ben festett tigrise, Edgar Manet 1868-ban megörökített fekete és fehér macskája, Edgar Degas 1880-ban formált nevezetes lova, a Hue dada vár rá, és találkozhat a főleg szobrászként ismert Henry Moore bárányt ábrázoló kedves grafikájával is.
A Grand Palais egész állatsereglettel gyönyörködteti a vendégeket, és ezt könnyedén meg is teheti: ugyanis mind a művészek, mind a természetbarátok régóta nagy figyelmet szentelnek az állatoknak, és a lehető legpontosabb ábrázolásukra törekedtek – hangsúlyozták a rendezők.
A naturalista pontosság követelménye később háttérbe szorult a különböző esztétikai és etikai elvárások mögött, amelyeket figyelembe véve a művészek a legváltozatosabb szempontból dolgozták fel a témákat – egy-egy állat megjelenítése így igen sokféle lehetett. Az állat ábrázolása az emberi érzések kifejezésére is szolgál: a vad ösztönöket, az elmúlástól való félelmet, a különös varázsát érzékelteti – minden faj valamit az emberről is elmond a művészet tükrében.
Dürer ihletésére már a reneszánsz idején kiemelkedő művészek kezdtek foglalkozni az állatokkal, majd a zoológia úttörői írták le és ábrázolták őket nagy részletességgel, igen hamar rendszerbe foglalva kutatásaik tárgyát. A tudomány haladásával a művészek is anatómiai tanulmányokat végeztek ábrázolásaikhoz vagy éppen az állatok mozgásának, például a ló galoppjának felbontásával kísérleteztek.
A Biblia, amely részletesen foglalkozik a világ és azon belül az állatok teremtésével, illetve azzal, hogy az ószövetségi történet szerint miként mentette meg az állatvilágot Noé a maga bárkájával, szintén számos művészi ábrázolást ihletett.
Az állatok szenvedése sokáig nem foglalkoztatta az alkotókat. Montaigne munkássága és La Fontaine állatmeséi hoztak ezen a téren változást. Franciaországban 1845-ben jött létre az első állatvédő egyesület, 1850-ben már törvények is születtek védelmére – mindez a művészeket is ihlette, olvasható a Grand Palais ismertetésében.
1793-ban, a francia forradalom idején jött létre a párizsi növénykert menazsériája, amely elindította az állatkertek divatját. A francia művészek ezek révén közel kerülhettek az egzotikus állatokhoz is, ez volt a többek között Delacroix nevével fémjelzett “art animalier” – állati művészet – kiindulópontja.
Azóta ez a téma a művészet minden irányzatában megjelent és a legkülönbözőbb stílusú, irányú és “üzenetű” megjelenítésre adott alkalmat – beleértve a kortárs művészet olyan úttörőinek munkáit, mint amilyen a brit Damien Hirst, aki magukat az állatokat tartósította formalinban, vitatott, de csillagászati árú művészeti produktummá változtatva cápákat és különböző emlősöket.
Jeff Koons a maga Puppy kutyájával, Wim Delvoye tetovált disznóival, Johan Creten meghatározhatatlan kerámia tengeri szörnyeivel, mások hibrid állatkreációikkal léptek a modern művészeti térbe.
Emmanuelle Héran, a Grand Palais kiállításának biztosa szerint nem véletlen, hogy a világ ma ismert jelentős művészei közül többen is olyannyira érdeklődnek az állatok iránt, hogy azokat munkásságuk központjában szerepeltetik. Valójában ez az alkotók aggodalmát tükrözi egy olyan korban, amikor az ember számos állatfaj létét veszélyezteti – magyarázta. Ezért az “art animalier” ma már nem tekinthető mellékáramlatnak. “Művelői igazában a népi állatkultúrából indulnak ki, és új dimenzióba emelik azt” – mondta Héran, aki 13 éven át dolgozott a kiállítás anyagának összegyűjtésén. Forrás: Prae.hu

Posted on Hozzászólás most!

Szárok és állatok – képgaléria

A teljesség igénye nélkülm, sztárok, hirességek, celebek kutyáikkal: Ádok Zoli, Bebe, Böhm György, Dér Heni, Énekesnő, Falusi Mariann, Ganxsta Zolee, Irigy Hónajlmirigy, Jóban Rosszban, Keresztes Ildikó, Király L. Norbi, Mc Dc, Médiaszemélyiségek, Puskás Peti, Szabó Győző, Szolnoki Péter, Terecskei Rita, Tóth Gabi, Tóth Vera, Varga Viktor, Vastag Csaba, Vastag Tamás, Vastag Testvérek, X Faktor, Paris Hilton, Koena Mitra, Jessica alba, Anna paquin, Audrina Patridge, Carmen Electra, Katherine Heigl, Gisele Bundchen, Miley Cyrus, Selena Gomez, Victoria Stilwell, Zoe Saldana. A galériához kattints a fotóra, és további hírességek és állatok itt.

Posted on Hozzászólás most!

Delfines kaland, Dolphin Tale – magyar feliratos előzetessel

A igaz történeten alapuló Delfines kaland egy sérült delfin, és az őt megmentő hősies emberek barátságáról szóló megható családi film. Winter, a delfin rákcsapdába gabalyodva teljes farokuszonyát elvesztve ért partot Floridánál. A vízi állatok számára garantáltan halállal végződő sérülés ellenére azonban a Clearwater Marine Aquarium állatgondozó dolgozói hittek a delfin felépülésében, és a rengeteg önfeláldozó munka, valamint Winter hihetetlen életösztöne végül diadalt aratott: A delfin egy művégtag segítségével új életet kezdhetett.

Posted on Hozzászólás most!

Kutyák és hajléktalanok barátsága

A mozgólépcső tetején kolléganőm megpillantja: az újságos állványhoz pórázolva szépséges kutyaállat ül, szájkosárral, domború mellkasán színes csíkos trikó feszül. – Kizárt, hogy hajléktalané, ahhoz túl jól táplált, túl gondozott tamáskodom, de azért megszólítom a kijáratnál szórólapot osztogató, konszolidált külsejű, szimpatikus fiatalembert:
– Nem tudja, kié ez a dobermann?
– Az enyém! – hangzik a meglepő válasz.
– De persze maga nem hajléktalan…
– Pedig az vagyok, ’97 nyara óta – sikerül újra meglepnie.
A 25 éves Ferenc csak egyik gazdája Sziszinek, a fajtatiszta dobermannak. Közösen “neveljük” – mondja. – Egy ismerős szólt, hogy elhozta a (nem hajléktalan) gazdájától, mert az ütötte-verte, éheztette. De nem tud vele mit kezdeni. Egy hónapja került hozzánk…, hát… mint egy hajléktalan kutya: csont és bőr volt, tiszta idegbeteg, szólni sem lehetett hozzá, bizalmatlan volt mindenkivel. Most már meg lehet nézni a kutyát: nyugodt, és mint afféle kölyök, mindenkihez odamenne haverkodni. Egyébként mi nem kéregetünk a kutyával, mi dolgozunk.
Ferenc munkaadója nem szereti, ha magával hozza Sziszit, mert – szerinte – akkor az emberek nem veszik el szívesen a szórólapot. Nincs igaza. Láttuk… A türelmesen, jólnevelten üldögélő Sziszi egyáltalán nem riasztó. Sőt…
– Nagy áldozat maguknak a kutyatartás?
– Szerencsések vagyunk, mert egy gyorsétteremből hordjuk neki az ételt és nem válogat.
– Miért van itt a kutya, hiszen maga dolgozik?
– Mert annyira játékos, hogy mindent szétszed, nem lehet otthon hagyni.
– Hol az az otthon?
– Csepelen, a hajléktalan szállón.
– Mit szólnak ott a kutyához?
– Hát, nem nagyon örülnek. De az udvaron kedvére futkoshat.
– Mit jelent maguknak Sziszi?
– Mindent.
Mintegy varázsütésre megjelenik a másik gazda is. S. József Álmos (nem hajléktalan). Álmos egy őrző-védő cégnél dolgozik, “amúgy” tíz éve kutyakiképző. – Egy éven belül megözvegyültem és a gyerekeimet is elvesztettem, sorban – avat be az életébe. – Volt egy törzsőrmester rendfokozatú dobermannom, Queen. A gyerekem, a partnerem, a hűséges társam volt, éppen csak beszélni nem tudott. Hatévesen hősi halált halt. Szolgálat közben rám támadtak és hogy megvédjen, ráugrott a támadóra és beleszaladt a nekem szánt késbe… Az életét adta értem. Sokáig nem voltam képes másik kutyát magam mellé venni. De ha kóbor ebet láttam, elvittem a REX-hez… Egyszer felajánlottak ott egy Queenhez hasonló dobermann kislányt, de nemet mondtam. Majd ha egy olyan magányos, elesett kutyust találok – mint én… Hát, Sziszi ilyen. Most tréningezzük Ferenccel. Ő “a csibész”. Ragaszkodik hozzá is, hozzám is. Sokat tudok a kutyáról, de még mindig tanulok, mert minden kutya külön egyéniség és minden nap hozhat valami újat. Szeretném üzenni minden kutyatulajdonosnak: csak olyan ember vegyen maga mellé kutyát, vagy más állatot, aki valóban felelősséget vállal azért az élőlényért, akit megszeretett. Hogy a Kis herceg rókáját idézzem: “Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél…”