Posted on Hozzászólás most!

Anya csak egy van

Egyáltalán nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy az anyai ösztön az állatvilágban sem ismeretlen fogalom. Erre egyébként az egyik legjobb példa éppen kutyáink viselkedése. Legrégebbi háziállatunkban az ember környezetében töltött évezredek során számos ösztöntevékenység elhalványodott, elsatnyult. Az anyai gondoskodó viselkedés viszont szinte teljesen megőrizte eredeti formáját…
Az anyaállat és a kölykök közötti viszony kétoldalú kapcsolat: az anya védelmezően gondoskodik kölykeiről, a kicsinyek pedig igénylik, sőt kifejezetten keresik ezt a gondoskodást.
Már az első hetekben megfigyelhetjük a kiskutyák gondoskodásra vágyó (anyát kereső) viselkedését. A kölyköknek kezdetben – egyhetes korukig – viszonylag nagy melegre van szükségük, ezért egyrészt az anyához bújnak – az ő teste a hőforrás másrészt egymáshoz simulnak, egy kupacba másznak, és így melegítik egymást. A testi érintés persze nemcsak a meleget, hanem az anya távollétében a megmaradást, a védelmet is szolgálja.
Eleinte a kiskutyák gondoskodást igénylő viselkedése rendszerint segélykérésekből áll: nyüszítenek vagy vinnyognak. A farkaskölykök is hallatnak hasonló hangokat, de nem annyira hajlamosak erre, mint a kiskutyák. A kutyakölykök, ha például elviszik őket az alomból, fülsértő hangon sírnak, keresgélnek, jobbra-balra szimatolnak, egészen addig, amíg anyjuk a segítségükre nem siet. A gondoskodást igénylő viselkedés körébe tartoznak azok a kéregető mozdulatok is, amelyek révén a kutyakölykök – de a farkas- vagy a sakál kölykök is – ösztönzik szüleiket, hogy számukra „előöklendezzék a táplálékot “. Újból és újból meglökik orrukkal az apa- vagy az anyakutya szájszögletét. A kutyakölykök ezt kb. a 22. naptól cselekszik. Ezt a fajta kéregető lökdösést már szociális viselkedési sablonként kell felfogni; nem más ez, mint követelés, amelyre „szolgáltatás” a válasz. Ez a viselkedésmód nagymértékben különbözik a teljesen ösztönös, veleszületett „tejlépéstől”. Itt a kiskutyák már szinte „tudatosan” cselekszenek.
Ugyancsak táplálékkérő, kunyeráló mozdulat, amikor az 5-6 hetes kölyökkutya az anyja hasa alatt állva újból és újból felemeli egyik mancsát és azzal az emlő felé csapkod. Ez általában akkortájt figyelhető meg, amikor az anyakutya már nem kizárólag a fekvőhelyén szoptatja kölykeit, hanem gyakran feláll, mint a kapitóliumi nőstényfarkas. A kölyökkutyák pedig ilyenkor már – pontosan úgy, mint Róma alapítói – fejükkel felfelé szopnak. Ebben a pozitúrában persze nehezükre esik egyidejűleg felfelé tartani mindkét elülső mancsukat, így hamarosan megelégednek azzal, hogy az egyik mancsukkal „masszírozzák” az emlőt, míg a másik a testük megtámasztására szolgál.
Az emberhez szoros érzelmi kötelékkel fűződő kutyára jellemző egyébként – és ebben a gondoskodásra vágyó viselkedése jelentősen eltér a többi állatfajétól -, hogy felnőtt korában is állandóan igényli gazdájának oltalmát, gondoskodását. Sőt nem csupán igényli, hanem különböző viselkedésmódokkal egyenesen kiprovokálja! Ilyen a játékra való felhívás, a kéznyalogatás, a testi kontaktusra való törekvés stb. „Viszonozza” is a gondoskodást: őrzi gazdája otthonát, védelmezi a család tagjait, és a legkülönbözőbb feladatokat végzi el az ember szolgálatában.
dr. Szinák János

Posted on Hozzászólás most!

Óvakodjunk a szaporítóktól

Komoly gond lehet, honnét válasszunk fajtatiszta kölyökkutyát. Az állatvédelemben szigorú különbséget tesznek tenyésztő és szaporító között: utóbbi „nagyüzemben gyártja” a kölyköket, és a körülmények sokszor embertelenek. „Hibás” fajkutyához tenyésztőtől is olcsóbban jutunk, és érdemes körülnézni a menhelyeken is.
A kutyatenyésztés felelőségteljes, komoly és sok áldozatot igénylő feladat. A tenyésztő sok pénzt és időt áldoz kutyáira, azoknak kiemelkedően jó körülményeket biztosít, és nagy gondot fordít egészségükre. A tenyésztésbe bevont állatokat állatorvosi szűrővizsgálatok alapján, nagy gondossággal válogatja ki, hiszen örökletes betegségben szenvedő kutyát nem szaporíthat tovább. A tenyésztő nem csak a saját kutyáiért felelős, hanem a fajta jövőjéért is.
A jó tenyésztő a szelekciónál nem áll meg: garanciát is vállal a tőle vásárolt kutyákra. Amennyiben a kutyakölyökről kiderül, hogy valamilyen betegséget hordoz, a tenyésztő visszaveszi, a pénzt visszatéríti. Ez természetesen a tenyésztőnek nem kevés költséggel és haszonkieséssel jár, mégis megteheti, mert a gondos tenyésztés, nagy odafigyelés miatt ilyen esetek csak ritkán fordulnak elő.
Hatóság által felszámolt dobermann szaporítótelep. A kutyákat a Dobermann Rescue Hungary gondozásába kerültek, és magyar menhelyeken helyezték el őket ideiglenesen
Menhelyen köt ki? – A szaporító tág fogalom: önmagában annyit jelent, hogy nem gondos előkészítés, válogatás után pároztatja kutyáit, nem szűri őket betegségekre, nem ismeri az öröklődéstan alapjait sem. Természetesen, ha közelebbről nézzük, árnyaltabb a kép: vannak megélhetési szaporítók, akik a kutyakölykökért kapható pénzért szaporítanak, de vannak olyanok is, akik csak azért, mert meggyőződésük, jót tesznek a kutyájuknak azzal, ha hagyják, hogy kölyköket hozzon világra. Az sem teljesen mindegy, hogy a szaporító jól bánik-e a kutyájával, és pusztán tudatlanságból „gyártatja le” a kiskutyákat szűrések és hivatalos papírok nélkül, vagy a kutyákat egyszerű eszköznek tekinti a pénzszerzésre.
A végeredmény tekintetében azonban mégiscsak mindegy, hogy a szaporító jó szándékú-e vagy sem, pénzért teszi-e vagy sem: „munkájának” eredménye, hogy újabb egyedekkel növekszik a magyarországi nagy számú kutyapopuláció. És óhatatlan, hogy a szaporítóktól származó kutyák egy része menhelyeken, vagy gyepmesteri telepen kössön ki. Hiába elleti például valaki az életben csak egyszer a kutyáját, nem lehet előre megmondani, hány kölyök születik. A Tappancs Alapítvány nemrég találkozott olyan esettel, amikor a szuka első ellésére több mint 10 kiskutyát hozott világra. Ennyi kölyöknek jó otthont találni nem kis feladat. Az sem ritka eset, hogy a szaporító kiöregedett kutyáit leadja egy menhelyen, vagy még rosszabb esetben a gyepmesteri telepen.
Tenyésztőtől is lehet olcsón – Ha valaki vásárláskor ragaszkodik egy adott fajtához, forduljon megbízható tenyésztőhöz. Szánjon rá időt, hogy körültekintően informálódhasson a tenyésztőről és kutyáiról, kérjen referenciákat, nézzen utána a kutyák versenyeken elért eredményeinek. A személyes találkozáskor figyelje meg, hogy bánik a tenyésztő kutyáival, milyen körülményeket biztosít nekik, és azt, hogy – bármilyen meglepően is hangzik – milyen feltételeket szab a vásárláshoz. Ugyanis a jó tenyésztő nem adja akárkinek, akármilyen körülmények közé a nála született kiskutyákat, gyakran szerződést is íratnak a vásárlóval, amiben a vevő vállalja, hogy megfelel az eladó által előírt, és meglehetősen szigorú követelményeknek. Sőt, arra is fel kell készülni, hogy a tenyésztő nem akar az érdeklődő gazdának kutyát adni, hanem inkább lebeszélné a fajtáról.
Ha a gazdinak nincs szüksége drága kiskutyára, akkor is hozzájuthat fajtatiszta ebhez anélkül, hogy egy szaporító pénztárcáját gyarapítaná. Ilyenkor érdemes körbekérdezni néhány jónevű tenyésztőnél, hogy van-e olyan kiskutyájuk, aki nem felel meg 100 százalékig a fajta előírásainak. A gondos pároztatás ellenére is előfordul, hogy például egy kiskutya szőrszíne, vagy testfelépítése nem egyezik az előre meghatározott versenykövetelményekkel. Az ilyen kutyák nem kellenek azoknak, akik versenysport vagy tenyésztési célból vásárolnának maguknak kutyát, viszont nagyon boldoggá tehetnek egy olyan embert, aki csak egy szeretnivaló szőrgombócra, hű társra vágyik az adott fajtából.
A menhelyi kutya is hű társ – Sőt, jó tenyésztőtől menhelyről, ebrendészeti telepről örökbeadási céllal kihozott, vagy rossz körülmények közül kimentett kutyához is hozzájuthatunk. És természetesen érdemes a menhelyeken is körbenézni: mivel a szaporítók szép számban tevékenykednek az országban, nem ritka a fajtatiszta kutya az ilyen helyeken sem.
Végezetül néhány hasznos tanács, aminek segítségével megkülönböztethető a szaporító a tenyésztőtől. A szaporító egyszerre sok divatos fajtát tart – vagy csak egyetlen kutyája van -, az állatokról papírokat, orvosi szűrési eredményeket nem tud mutatni, a kutyákat nem tartja kiemelkedően jó körülmények közt, vagy meg sem lehet nézni a tartási helyet. Törzskönyvet nem tud mutatni és a kölykökhöz adni, a kölyköket hamar, 4-6 hetes korukban odaadja a gazdinak, akár egy egész almot is lehet tőle vásárolni. Ezzel szemben a tenyésztő általában egy, de maximum két-három fajtát tart, kutyáiról hivatalos dokumentumokat, törzskönyveket, orvosi eredményeket tud mutatni, és nem ad ki kölyköt 8 hetes kora előtt.
Természetesen a fenti elvek nem nyújtanak elég szempontot ahhoz, hogy biztosan felismerhető legyen a szaporító, ezért nagyon fontos a leendő gazdi körültekintő, gondos tájékozódása.
Az állatvédők munkájuk során rengeteg elhagyott keverék kutyával is találkoznak, ezért aki nem kötelezte el magát egyik fajta mellett sem, „csak” egy kutyát szeretne, mindenképpen menhelyről fogadjon örökbe keveréket. Ezek a kutyák ugyan nem hordoznak magukban egyértelmű fajtatulajdonságokat, de az, ami egy kutyától alapvetően elvárható: a gazdái iránti őszinte ragaszkodás és a feltétlen szeretet a menhelyi kutyákban még inkább megtalálható, hiszen már megtapasztalták a nélkülözést, és nagyon hálásak a gondoskodásért. Ugyanezen okból, ha a körülmények megengedik, tenyésztőtől kiválasztott fajtatiszta kutya mellé is nagyszerű játszópajtás lehet egy menhelyi eb. Forrás: Fn.hir24.hu

Posted on Hozzászólás most!

Selena Gomez és Justin Bieber adoptált

Kölyökkutyát fogadott örökbe Selena Gomez és Justin Bieber – írta a Dailymail. A Disney üdvöskéje magával vitte a kutyát londoni és ontariói koncertjére is. A Baylor névre hallgató kölyökkutyát múlt hét pénteken fogadták örökbe egy winnipegi állatmenhelyről. A kiskutya máris rengeteg örömet szerzett gazdáinak, különösen Gomeznek, aki megbetegedett a turnén.
Gomez ezt Twitterén is megírta rajongójának: „Miután 12 órán keresztül gyógyszereket és teát tömtek belém, valamint megettem 1374 tányér levest, majd az egészet kihánytam miután lejöttem a színpadról, az hogy Baylorral lehettem rengeteget segített. Nem tudom eléggé megköszönni Londonnak a ma estét, nagyon sajnálom, hogy beteg voltam. Nagyon szeretlek benneteket!” Képek és cikk itt.

Posted on Hozzászólás most!

Kutyapszichológia 19 – Kölyök a házban

A legtöbb esetben olyan kutyákkal akad dolgom, melyeknél valamilyen viselkedési probléma adódik, mint például krónikus pórázhúzás vagy a lakás tönkretétele. Az efféle dolgok gyökere kivétel nélkül a kutya múltjában keresendő. A gazdák, teljesen ártatlanul, de sokszor éveken keresztül olyan jelzéseket adtak állataiknak, amelyek azokban a vezérség téves érzetét építették ki. Az én feladatom ilyenkor az, hogy helyreállítsam a megbillent egyensúlyt, segítsek kialakítani a helyes rangsort, végső soron pedig nyugodtabb, kellemesebb élethez segítsek hozzá kutyát és gazdát egyaránt.
Nem kell ahhoz különösebb észlénynek lenni, hogy rájöjjünk, mindez sokkal könnyebb lenne, ha az ember már kölyökkorától kezdve így foglalkozna a kutyájával. A kiskutya ideális alany arra, hogy rögtön a helyes irányban kezdhessük meg a vele való foglalkozást. Sokan mégis csodálkoznak, milyen gyakran hívnak, hogy kölykök nevelésében segítsek. Az igazság az, hogy én nagyon örülök ezeknek a hívásoknak, mert akiktől jönnek, azok a legjobb kutyatartók. Ők azok, akik már a legelejétől fogva szeretnék megérteni a rájuk bízott állatot, akik a leginkább tisztelik és szeretik a kutyájukat. Sajnos, csak kevés ember veszi a fáradságot magának, hogy előre megismerkedjen azzal a háziállattal, amelyet magához szándékozik venni. Pedig e nélkül nemigen képzelhető el majd az együttélés.
Bevallom, határozott elképzelésem van arról, milyen embernek való és milyennek nem való egy kutyakölyök. Még egyszerűbben, vannak, akik szerintem alkalmatlanok a kutyatartásra, főképpen pedig egy kölyök nevelésére. Egy kiskutyát például sohasem szabadna kisgyermeknek adni ajándékba. Nem félek ezt kimondani. Ha a gyermek játékszert szeretne, vegyenek neki babát vagy játék vonatot. Az állat, a kutya nem játékszer!
Az igazság az, hogy az ilyen kijelentéseimen sokan felháborodtak már. Nagyon ritkán fordult elő, hogy úgy adtam volna valakinek egy kiskutyát, hogy akkor láttam először az illetőt. Szeretek meggyőződni arról, hogy jó helyre kerül-e majd az állat, és erről bizonyosságot szoktam szerezni. Megtörtént, hogy nem adtam el egy kölyköt egy családnak, akik háromszázötven kilométert autóztak – mert addig abszolút nem ismertem őket. Máskor olyan vevőkről mondtam le, akik karácsonyi ajándékul szerettek volna beszerezni egy kölyköt. A gyermekeiknek szerették volna adni, és amikor én nem álltam kötélnek, első reakciójuk az volt, hogy akkor majd máshol vesznek egyet. Persze biztos találtak volna olyasvalakit, aki eladott volna nekik egy kiskutyát. Vannak olyan “tenyésztők”, akik mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül adogatják el bárkinek a szaporulatukat. Ebben az esetben azonban végül is ezek az emberek megértették, miért ellenkezem. Úgy érveltem, hogy a karácsonyi kutyaajándékozás ellentmond a kutyákkal kapcsolatos alapelvemnek: nyugalom és kiegyensúlyozottság! A karácsony cseppet sem nevezhető az év legnyugodtabb időszakának…
A család tanakodott. Örömmel számolhatok be arról, hogy végül is egyetértettek velem. Ahelyett, hogy kiskutyát ajándékoztak volna karácsony napján a gyerekeknek, egy nappal az ünnep előtt együtt eljöttek hozzám. A gyerekek nagyon örültek, amikor meglátták leendő barátjukat, de megértették, hogy legjobb lesz, ha várnak a hazavitelével addig, amíg elmúlik az ünnep, és minden visszatér a normális kerékvágásba. A család hozzáállása bebizonyította, hogy érdemesek egy kutya sorsának kézbevételére, hogy náluk jó helye lesz az állatnak. Újévkor boldogan adtam oda a kiskutyát, mert tudtam, hogy szép élet vár rá.
Van egy-két aranyszabály arra az esetre, ha kiskutyát veszünk magunkhoz. Az első, hogy a kölyköt ne hozzuk el nyolchetes koránál fiatalabban az anyja mellől. Azért mondom ezt, mert így igazodunka legjobban a kutyák természetes adottságaihoz. Minden kölyök számára eleinte az alom az ideális környezet. Itt fogja megtanulni az élethez szükséges legalapvetőbb dolgokat. A testvérei között, az anyja mellett fogja elsajátítani a társas lét szabályait, itt gyakorolja be a kommunikációhoz szükséges jeleket. Ha kiszakítjuk a kiskutyát az anyai közegből, mielőtt véget ér ez a rendkívül eseménydús, mondhatni, zsúfolt első nyolc hét, azzal jóvátehetetlen károkat okozhatunk neki.
Ha elhoztuk és hazavittük a kölyköt, új otthonában az első két nap a legkritikusabb időszak a számára. Fontos, hogy tudjuk: a kegyetlen valóság az, hogy a kutyakölyök falkaállat, és mi elszakítottuk őt a falkájától. Korábbi napjait az alomtestvérei között töltötte, egy élettel teli, vidám társaságban. Most pedig elvitték őt egy teljesen idegen helyre, melyet nem ő választott magának. Ha úgy bánunk a kölyökkel, mint egy felnőtt kutyával tennénk, teljesen összetörhetjük a fiatal állatot. Nem fogja idegileg bírni a dolgot, hiába szeretjük őt a legjobb tudásunk szerint. Az első két napon kell kialakítanunk vele a lehető legszorosabb köteléket.
A legjobb, amit tehetünk, hogy úgy alakítsuk ki a kiskutya új otthonát, hogy a lehető legbiztonságosabban érezze ott magát. Ebből az okból javasolni szoktam a gazdáknak, hogy első éjszaka aludjanak együtt a kölyökkel. Ez nem azt jelenti, hogy a kutyát engedjük föl az ágyunkba. Elég, ha melléfekszünk egy kanapéra vagy a földre terített matracra. Ez a kis kényelmetlenség később bőségesen meghozza gyümölcsét, mert nagyon sok megerősítést ad a kiskutyának ebben a különösen sebezhető időszakban. Ha kialakul az erős kötődés a gazda iránt, másnap a kölyök már sokkal bátrabban fog mozogni új környezetében. Elengedhetetlen, hogy a kutya biztonságban érezze magát az otthonunkban. Hiszen ezentúl itt kap enni, itt fognak játszani vele, és itt fog pihenni is.
Ugyanakkor arra is szükség van, hogy már a kezdet kezdetétől jó szokásokat tanítsunk a kiskutyának. Később részletezendő okok miatt a gesztus-evést nem tartom szükségesnek a kölykök esetében. A köteléképítés másik három elemét azonban minél hamarabb el kell kezdenünk náluk is.A legeslegfontosabb, hogy az elválásaink alatti rangsorviszonyokat helyesen alakítsuk ki. Persze ez nem könnyű, hiszen minden gazda tudja, milyen nehéz ellenállni az elénk rohanó ennivaló kölyökkutya dédelgetésének, amikor hazajövünk valahonnan. Egyértelműen jeleznünk kell ilyenkor: “Játszom veled, de nem most. Majd szólok, hogy mikor.” Ezt már a legelejétől meg kell értetnünk vele, akkor is, ha a kiskutya csak átment a másik szobába, és mi nem láttuk őt egy rövid ideig.
Mindez persze ellentmondásosnak tűnhet. Hogyan szeretheti a gazda minden erejével a kutyáját, amikor ilyen szigorú szabályokat kényszerít rá folyamatosan? Azt kell hogy mondjam, hogy ha a kiskutya megtanulja a helyes szokásokat például a játék terén, sokkal nagyobb örömöt fog a gazdájának szerezni, mint egy szabadosabb légkörben felnövő társa. Egyáltalán nem igaz, hogy a módszeremmel kiöljük a szeretetet a kutyatartásból, éppen ellenkezőleg! Mindössze arról van szó, hogy a kényeztetést a megfelelő alkalmakra tartogatjuk.
Az a szerencse, hogy a viszontlátáskor alkalmazandó ötperces szabály kölykök esetében tényleg elég, ha csak öt percig tart. A felnőtt, rakoncátlan kutyáknak szinte kimeríthetetlen készleteik vannak viselkedési trükkökből, hogy felhívják magukra a figyelmet, valamint meglehetősen kitartóak is tudnak lenni. Ebben nagy eltérések lehetnek, láttam kutyát, amely tíz másodperc alatt feladta, de olyat is, amelyik másfél óráig próbálkozott. A felnőtt kutyák szinte végeérhetetlenül képesek ugrándozni, csaholni és szűkölni. Egy kölyöknél szó sincs ilyesmiről.
Ha megnyugodott a kiskutya, következhet a behívás szokásos gyakorlása. És itt következik az igazi élvezet! Ennek első részét az képezi, hogy nevet adunk a kutyának. Nagyon fontos, hogy a legelejétől ezen a néven hívjuk az állatot. A gazdának ekkor kell a lehető legtöbbet foglalkoznia a kutyával. Azt szoktam tanácsolni, hogy lehetőleg annyiszor hívjuk oda magunkhoz a kiskutyát, amennyiszer csak lehetőség adódik rá. Ilyenkor persze mindig adjunk jutalmat is neki, és dicsérjük meg, ha szépen odaszaladt hozzánk. Tapasztalatom szerint a “Jól van, okos kutya!” dicséretet nem lehet elég sokszor mondani az első hetekben.
A kölykökkel való foglalkozás legnagyobb örömét talán az adja, hogy láthatjuk, új társunk milyen gyorsan fejlődik. Az a tapasztalatom, hogy akármilyen apró trükköt tanítsunk is éppen a kiskutyának, elegendő azt háromszor megismételni, és ő máris tudni fogja. A felnőtt kutyákhoz hasonlóan a kicsiknél is világosan látszik, mikor értük el a célunkat a köteléképítés során. Amikor a kiskutya szép nyugodtan, farkcsóválva áll, vagy kényelmesen ül, és azt figyeli, mikor nézünk rá, ez annak a jele, hogy elfogadja a vezérségünket. Amikor idáig jutott, a gazda továbbléphet a köteléképítés többi területére. Azt ajánlom, hogy a kiskutyát csak az első oltási sorozat vége után két héttel vigyük először az utcára. Ez körülbelül tizennégy hetes kort jelent. A kölyök ekkor persze még nincs felkészülve a nagyvilág befogadására. Sokkal jobb szerintem, ha eleinte keresünk neki egy jól összeszokott kölyökcsoportot, ahol kedvére rohangálhat, hiszen ez a környezet erősen hasonlít arra, amilyent az alomtestvérei körében élvezhetett.
Ekkoriban már eljön az ideje annak is, hogy az alapvető szabályokat megtanítsuk neki. Erre otthon vagy a kertben kerüljön sor. Értessük meg a kutyával, hogy számára a lehető legjobb hely a gazdája oldalán van. Most is dolgozzunk jutalom és dicséret segítségével. Ha a kutya előreszalad, lazítsunk a pórázon, és hívjuk vissza a helyes pozícióba. Mindenképpen szoktassuk le a pórázvonszolásról. A kiskutyák semmit sem szeretnek annyira, mint játszani, és nekik a pórázhúzás nagyszerű szórakozásnak tűnhet. Azonban ez nem a játék ideje, most másféle szabályok vannak érvényben. Ha az ember nem alakítja ki a maga szabályrendszerét, higgyék el, a kutya nagyon hamar ki fogja alakítani a magáét.
Szerintem alapvető fontosságú, hogy a gazda milyen hangnemben beszél a kutyájához. Kérem Önöket, ne ordítsanak vagy sikoltozzanak az állattal, hanem kellemes hangon szóljanak hozzá. Emlékezzenek: a kutya az ember legjobb barátja kell hogy legyen. Önök hogyan szólnak a jó barátaikhoz: kiabálnak, vagy pedig kedvesen és nyugodtan társalognak velük? Ha a kutya megtanult a normális hangfekvésű utasításokra reagálni, tovább halkíthatunk rajtuk, egészen addig, míg csaknem suttogunk már. Egy ilyen jól nevelt állat biztosan odafigyel majd arra is, ha valami miatt a gazdának mégis fel kell emelnie néha a hangját.
Az ajtónál történő döntéshozatali szituációknál a kiskutyát szinte ne is vegyük észre, amikor belépünk. A helyzet kettőssége nyilvánvaló: egy pici kutya fölött könnyebb elnézni, viszont az emberek érzelmi kitöréseit semmi sem váltja ki biztosabban, mint egy bűbájos kölyök. Mégis, döntő fontossággal bír, hogy ebben a szituációban mindig következetesen viselkedjünk. Hiszen milyen gyakran halljuk a figyelmeztetést, hogy a kutyakölyök nemcsak karácsonyra szól, hanem velünk lesz egy életen keresztül?! Ugyanez érvényes az én módszeremre is, ez nem olyasvalami, amit felszedünk, majd eldobunk idővel. Ha a gazda egyszer hozzáfogott, ki is kell tartania mellette.
Már beszéltem az élelemhez jutás hatalmáról. A kölykök nevelésekor ez a legnagyobb hatalom a kezünkben. Ugyanakkor a táplálékkal történő nevelést hozzá kell igazítani a kölykök speciális igényeihez. A fő üzenet, amelyet továbbítunk, most is a vezérségünk megerősítése lesz. Egy nyolchetes kiskutyát átlagosan négyszer kell etetni naponta. Az ennyire gyakori etetés alkalmat ad a gazdának, hogy akaratát erős és megfelelő módon érvényesítse. A falkában a gazda az élelem adója, legfőbb elosztója. Ilyen körülmények között nem látom sok értelmét a gesztus-evés alkalmazásának a kölykök esetében. Miért használnánk ugyebár pörölyt, hogy megtörjünk egy mogyorót?
Az élelem más viselkedésformák tanításakor is jó szolgálatot tehet. Talán a legegyszerűbb az ültetés. Már korábban is mondtam, hogy ha megtanítjuk a kutyát ülni, szinte ingyen juthatunk egy nagyon is hasznos eszközhöz az irányításánál. A bemutatott technika révén (a falatot előbb a kutya feje fölé, majd hátrafele mozgatva) könnyűszerrel kialakítható az ülő póz. Megint csak a régi játék ez: amikor a kutya azt kérdezi magában “Mi ebben a jó nekem?”, mi megmutatjuk neki ezt a jót, így tesszük érdekeltté őt a cselekvésben. Magam is mindig meglepődöm, milyen gyorsan tanulnak a kiskutyák.

Posted on Hozzászólás most!

Mit kérdezzünk az állattenyésztőtől

Személyes ajánlás egy elégedett gazdától kiváló módja annak, hogy megfelelő tenyésztőt találjunk, amennyiben elhatároztuk, hogy kölyökkutyát viszünk otthonunkba. Kitől érdemes érdeklődni?Érdeklődhetünk kutyatulajdonos barátainktól vagy ismerőseinktől, de megkérdezhetjük az állatorvost is. Olyan tenyésztéssel foglalkozó ismerőstől is kérhetünk tanácsot, aki ért valamicskét a fajtiszta kutyakölykök neveléséhez. Legyünk felkészülve, és olyan kérdéseket tegyünk fel a tenyésztőnek, amelyek célirányosan lényegre törőek. Tovább a teljes cikkre