Posted on Hozzászólás most!

Megfagyott az állatkerti krokodil

Megfagyott a kijevi állatkertben a Gosa hallgató kubai krokodil. A háromméteres hüllő erősen veszélyeztetett fajhoz tartozik, az első jelentések szerint halálát a fűtetlen medencéje okozta. A krokodil védnöke a nemrég leváltott kijevi polgármester volt. Az elmúlt években több állat is elpusztult a kijevi állatkertben, amiért állatvédők többször is támadták annak vezetését.

Posted on Hozzászólás most!

Vérfürdőt rendezett egy gyerek az állatkertben

Valóságos vérfürdőt rendezett egy 7 éves gyerek az ausztriai Alice Springs állatkertjében, ahol mintegy 35 perces tobzódása alatt több gyíkot, egy teknősbékát és egy két méteres varánusz gyíkot rángatott ki a ketrecéből, majd valamennyit bedobta a Terry nevű sósvízi krokodil medencéjébe, ahol aztán Terry befejezte a szörnyű művet.
A biztonsági kamerákon megörökített képeken látszik, hogy a fiúcska mindez széles mosollyal az arcát tette. Az állatkert igazgatója tanácstalan a döbbenettől, és fel van háborodva, hogy eddig senki nem vállalta a felelősséget a történtekért, hiszen a kiskorúval szemben semmit nem lehet tenni. A legtöbb amit tehetnek, hogy pszichiáterhez küldik.

Posted on Hozzászólás most!

Elfogták az eddig ismert legnagyobb krokodilt a Fülöp-szigeteken

Egy fülöp-szigeteki falut rettegésben tartó, több mint 6 méter hosszú krokodilt fogtak el helyi vadászok. Az állat a valaha ismert legnagyobb elfogott krokodil.
Az eddig ismert legnagyobb krokodilt fogták el a Fülöp-szigeteknél – derült ki a BBC riportjából.
Az egytonnás, 6,4 méter hosszú krokodilra egy hónapja vadászott egy fülöp-szigeteki falu, miután megölt egy helyi halászt. A krokodil négy csapdát szétrombolt, amíg sikerült fémhuzalokkal elfogni. A vízből száz ember tudta csak kiemelni.
Az állatot a faluban tartják, és látványosságként akarnak hasznot húzni belőle – mondták a BBC-nek helyi hivatalnokok.

Posted on Hozzászólás most!

Betonból készült aligátorra nyitott tüzet egy rendőr Amerikában

A rendőrség lakossági bejelentést kapott, amely szerint hatalmas aligátor ólálkodik egy családi ház kertjében egy mesterséges tavacskánál. A rendőrség értesítette a helyi vadvédelmi illetékeseket, akik azonban azt tanácsolták, hogy azonnal cselekedni kell: lőjék agyon az állatot.
Betonaligátort lőtt a rendőrség az Egyesült Államokban, mert valódinak vélte: az eset Kansas City peremvárosában történt. A rendőrség lakossági bejelentést kapott, amely szerint hatalmas aligátor ólálkodik egy családi ház kertjében egy mesterséges tavacskánál. A rendőrség értesítette a helyi vadvédelmi illetékeseket, akik azonban azt tanácsolták, hogy azonnal cselekedni kell: lőjék agyon az állatot.
A helyszínre kiszállt rendőr elővette puskáját, és lőtt – méghozzá kétszer. Az aligátort azonban nagyon kemény fából faragták, mert meg sem rezzent, sőt: a golyók levágódtak a fejéről. Csak ekkor lett gyanús a rendőrnek, hogy miféle vadállattal van dolga, és óvatosan közelítve rájött: betonaligátorral. Mint kiderült, az ingatlan tulajdonosa azért csináltatott cementből jókora és élethűnek látszó aligátort, hogy elriassza a környék gyerekeit a tavi hancúrozástól. Ez tökéletesen sikerült, mivel a vadászatot elindító telefonálót a gyerekei figyelmeztették az aligátorra.
A rendőrség azt mondta az aligátor tulajdonosának, hogy okosabb lett volna kitenni “Magánterület. Tilos az átjárás!” táblát betonszörny helyett. Forrás: MTI

Posted on Hozzászólás most!

Rendőrautóba harapott egy aligátor

Órákon át harapta éles fogaival egy aligátor egy miami rendőrautóba. A bestiát végül állatvédők fogták be.
Ragyogó az idő, gyerünk ki sütkérezni! – gondolta az az aligátor, aki előmászott a floridai Gainesville mocsaraiból, de ásítás helyett, inkább egy rendőrautó lökhárítójába harapott egy nagyot.
A közel 3 és fél méteres bestia úgy ragaszkodott szokatlan zsákmányához, hogy majdnem egy órán át szorította azt állkapcsával.
Miután a járőr látta, hogy patthelyzetbe került, kihívta az állatvédőket, akik szétfeszítették az aligátor száját, majd óvatosan leemelték a hüllőt az autóról, végül befogták az állatot.

Posted on Hozzászólás most!

Élve nyúzott krokodil bőréből csinálták Beckhamné táskáját

Óriási vihart kavart egy állatvédő szervezet Victoria Beckham egyik krokodilbőr táskája körül. A PETA ugyanis azt állítja, hogy a volt énekesnő táskája élve nyúzott krokodilok bőréből készült.
A PETA aktivistái tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy milyen kínok között pusztulnak el azok az állatok, amelyeknek bőrét felhasználva olyan világhírű cégek, mint a Chanel, a Gucci és a Hermes készítenek táskákat.
Victoria Beckham rajong a Hermes Birkin-táskákért, ezekből közel száz darab van neki, legutóbb egy 6,3 millió forintossal mutatkozott. Ennél azonban nagyobb baj, hogy az állatot, amelynek bőréből készült, élve nyúzták meg.
A PETA határozottan kiállt a krokodilok és aligátorok jogaiért, felhívták a figyelmet arra, hogy az állatokat brutális kegyetlenséggel ölik meg, több mint két órán át haldokolnak és a nyúzási folyamatot már azelőtt elkezdik, mielőtt az állatok kimúlnának.
David Beckham feleségének sajtósa azt állítja, hogy olyan helyről származik a bőr, amelyből a volt énekesnő táskája készült, ahol méltóságteljes halált halnak az állatok, de hogy hol található ez a krokodilfarm, nem volt hajlandó elárulni. Forrás Daily Mail

Posted on Hozzászólás most!

Exhumálhatják Steve „Krokodilvadász” Irwint

Lehet, hogy exhumálni kell Steve Irwint. A 2006-ban elhunyt krokodilvadászt az általa létrehozott állatkertben temették el – halálát egy tüskés rája okozta, amely egy forgatáson mellkason szúrta mérges nyilával.
ShowbizSpy szerint özvegye, Terri Irwin rossz anyagi helyzetben van, ráadásul férje halála óta folyamatosan viszályok bomlasztják a családi egyetértést, ezért lehetséges, hogy el kell adnia az állatkertet – ez esetben azonban néhai férjét máshová kell temetni.

Posted on Hozzászólás most!

Spirituális állatok

Már a legősibb civilizációknak is megvoltak a saját szent állataik. A 7 legerősebb segítőt mutatjuk be most nektek, hiszen a totemek spirituális erejét mi is felhasználhatjuk!
Szent holló
A holló a hinduizmus egyik szent állata, az étel, az élet és a Föld szimbóluma. Épp ezért a hollót nem ölik meg, és megenni is szigorúan tilos. Ellenben több tartományban az egyik legnagyobb becsben tartott ajándék maga a fekete szárnyas. A hollók és varjak több ókori európai civilizációban is szent madarak voltak, csak épp ezt a rangjukat mára nálunk elvesztették. Mire jó a képe a lakásban? Bőséget és könnyű életet biztosít a lakóknak, de vigyázat, a kitömött szárnyas nem jó ómen! Mikor meditálj vele? Ha megélhetési gondjaid vannak!
Mackótestvér
Azt minden kisfiú tudja, hogy a medve az indiánok egyik legszentebb totemállata. Azt meg a vallástörténészektől tudjuk, hogy a medve az egyik legelső szent állat, amelyet az ősember isteni tulajdonságokkal ruházott fel. A medvék főleg Észak-Amerikában és Eurázsiában szentek. Az erőt, a nyugalmat, a védelmet ugyanúgy szimbolizálják, mint magát az istent! Mire jó a képe a lakásban? Védelmet és nyugalmat biztosít a lakóknak, erőt ad a tervek megvalósításához! Mikor meditálj vele? Ha úgy érzed, túl sokan bántanak!
Bárányok és istenek
Szerte az ókori Európában és a Közel-Keleten szentnek tartották a juhokat. A főleg a pásztorcivilizációkra jellemző szent állat a termékenységet, a bőséget és a jólétet szimbolizálta, a „ma született bárány” pedig természetesen az ártatlanság és a tisztaság szimbóluma. Isten báránya a keresztény szimbolikában Jézust jelenti, a nyáj pedig az egyház egészét.
Mire jó a képe a lakásban? A bőség és a termékenység bevonzásában segíthet, és vidámabbá is teszi a lakást. Mikor meditálj vele? Ha tiszta gondolatokra vagy termékenységre vágysz!
Az erős elefánt
A legnagyobb szárazföldi állat Afrikában, Ázsiában, sőt még Európában is az erő, a béke és a nyugalom szimbóluma. Az indiai és a thai kultúrában különös jelentőséget tulajdonítanak a legendás fehér elefántnak, amelyek szerencsét és boldogságot hoznak az uralkodóknak, főleg ha azok megpillantanak egy valódi fehér elefántot. (Amely még akkor is ritka volt, mint a fehér holló, amikor rengeteg vad elefánt élt szabadon.) Ganésa és a hozzá hasonló elefántisteneket mindenhol a boldogságért és a vidámságért felelősek. Mire jó a képe a lakásban? Segíti nyugodttá és békéssé tenni a lakást, a Ganésa-szobrok minden helyet boldogsággal töltenek meg. Mikor meditálj vele? Ha úgy érzed, valami megakadályoz a boldogságod elérésében!
Mindentudó baglyok
A Micimackó bölcs baglya természetesen nem minden előzmény nélkül való. Érdekes módon ez a madár a föld minden szegletében, ahol ismerik, a bölcsességéről vált híressé, csakúgy, mint azok az istenek, akik bagoly alakban vagy baglyokkal jelennek meg a mitológiákban. Gondoljunk csak az ókori görögök bagolyszemű Athénéjére, a tudás istennőjére. S hogy minek kellettek neki a bagolyszemek? Mert ha a madár lát a sötétben, az azt jelenti, hogy a szemei minden dolgok mélyére látnak… Mire jó a képe a lakásban? Segít a lényeglátásban és a tanulásban. Mikor meditálj vele? Döntések és vizsgák előtt, de az iskolák kiválasztásában is segít.
A harcias krokodil
A régi Egyiptomban a krokodilistent Sebeknek hívták, s ez a hüllőfejű lény igen fontos helyet foglalt el az égi panteonban. Többek között a krokodilok gyorsaságáért, ügyességéért és vadászleleményéért tisztelték. Igaz, hogy ezeket a tulajdonságokat mi, Magyarországról pont nem látjuk bele a krokodilokba, de ha te tudsz azonosulni az ókori egyiptomiakkal, akkor ugyanúgy használhatod a hüllők erejét, mint ők. Mire jó a képe a lakásban? A mindennapi harcaink megélésében segít, és növeli az önbizalmat. Mikor meditálj vele? Ha úgy érzed, túl sok támadásnak vagy kitéve, és túl sok csatát veszítesz el.
Spirituális tigrisek
Erő, gyorsaság, vadászlelemény – a tigrisekről nagyon hasonlóan gondolkodtak az ókori Kínában, mint a krokodilokról Egyiptomban. A tigris a 12 kínai zodiákusjegy egyikeként igen fontos spirituális állat: a sárkánnyal közösen jelképezik a test és a lélek harcát. A tigris természetesen a test, a testi erő és a harci ügyesség megtestesítője ebben a felállásban, míg a sárkány a lelket és a spiritualitást szimbolizálja. Mire jó a képe a lakásban? A tigrisábrázolások egyszerre árasztanak nyugalmat és erőt. Mikor meditálj vele? Ha több ügyességre, fizikai erőre és sikere vágysz! Forrás: Nők lapja café

Posted on Hozzászólás most!

Két napig csörgött a mobil egy ukrán krokodilban

Amerikából érkezhet a segítség Genához: az ukrajnai Dnyepropetrovszk állatkertjében élő krokodilnak ugyanis erősen megfeküdte a gyomrát egy látogató mobiltelefonja.
“Az állat nagyon letört, sürgős segítségre van szüksége” – mondta el Eduard Manukjan, az állatkert ócenáriumának vezetője a Komszomolszkaja Pravda című lapnak. A 14 éves hím krokodil karácsony előtt nyelte le a mobilt, miután az kiesett egy látogató kezéből, egyenesen az állat terráriumába. A telefon két napon át csörgött Gena gyomrában.
Az állatkert mindent megtett, hogy a hüllőt megszabadítsák a mobiltól, de nem használt sem a melegvizes kúra, sem a hashajtóval “dúsított” fürjvacsora. A segítség az Egyesült Államokból érkezhet: John Boyko Ukrajnából származó állatorvos a Washingtonban lévő ukrajnai nagykövetséghez fordult javaslataival. Manukjan reméli, hogy talál szponzorokat, akik segítségével finanszírozhatják az amerikai állatorvost. Forrás: MTI

Posted on Hozzászólás most!

Az elefántbébit krokodiltámadás éri

A cikkért kattints a fotóra. Kipling – Az elefántkölyök
A Messzi-messzi ősidőkben, édes gyermekem, az elefántnak nem volt ormánya. Csak nagy, feketés orra volt, akkora, mint egy csizma, hogy jobbra-balra lóbálhatta; de ezt-azt felszede-getni nem tudott vele. De volt egy elefánt -… egy új elefánt, egy elefántkölyök -, akit majd fel-vetett a telhetetlen kíváncsiság, azaz a kérdezősködést soha abba nem hagyta. És ez az elefánt-kölyök Afrikában élt, s egész Afrikát betöltötte telhetetlen kíváncsiságával…
Hát egy szép reggel, a napéjegyenlőség előnyomulása idején ez a telhetetlen elefántkölyök olyan új kérdéssel állt elő, amilyennel soha azelőtt. Azt kérdezte:
– Mit eszik ebédre a krokodilus?
– Hallgass! – kiáltottak rá egyszerre mind, hangosan és borzasztóan, aztán se szó, se beszéd, döngetni kezdték abba’ a nyomban, és verték, verték szusszanás nélkül, jó sokáig.
Az első dolog, amivel találkozott, nem volt más, mint egy tarka, óriás-szikla-kígyó, egy szikla köré tekeredve.
– Bocsáss meg – szólt az elefántkölyök roppant udvariasan -, de nem láttál valami krokodilus-szerű állatot ezen az irdatlan vidéken?
– Hogy láttam-e krokodilust?! – szólt a tarka óriás-szikla-kígyó mérges hangon. – Még mit nem kérdeznél tőlem?
– Bocsáss meg – szólt az elefántkölyök -, de nem volnál szíves megmondani, mit eszik ebédre?
Erre a tarka óriás-szikla-kígyó villámgyorsan letekeredett a szikláról, s jól eldöngette az elefántkölyköt pikkelyes, cséphadarószerű farkával.
– Hallatlan – mondta az elefántkölyök -, mert már apám is, anyám is, nénikém is, bácsikám is, sőt a másik nénikém, a víziló, és a másik bácsikám, a páviánmajom is mind-mind eldöngettek telhetetlen kíváncsiságomért, s alkalmasint most is onnan fújt a szél.
Igen udvariasan elbúcsúzott a tarka óriás-szikla-kígyótól, segített neki visszatekeredni a sziklára, s egy kicsit kimelegedve, de már cseppet sem csodálkozva tovább indult; ment, ment, a dinnyét eszegette, a héját otthagyta, mert nem tudta felemelni – míg csak rá nem lépett valamire, amiről azt hitte, hogy valami tuskó a babérfákkal sűrűn benőtt, szürkészöld, zsíros Limpopo folyó partján.
– Bocsánat – szólt az elefántkölyök igen udvariasan -, de nem láttad véletlenül a krokodilust ezen az irdatlan vidéken?
Erre a krokodilus kacsintott a másik szemével is, s farkát félig felemelte az iszapból, mire az elefántkölyök udvariasan farolt egyet, mert cseppet sem kívánta, hogy ismét eldöngessék.
– Jösszte csak közelebb, kicsikém – szólt a krokodilus -, hisz én vagyok a krokodilus! – és krokodiluskönnyeket sírt, hogy megmutassa, hogy valóban az.
Erre az elefántkölyöknek menten elállt a lélegzete; levegő után kapkodott, letérdepelt a partra, s így szólt:
– Te vagy hát az a lény, akit hosszú hónapok óta keresek! Volnál szíves megmondani nekem, mit eszel ebédre?
– Csak gyere közelebb, kicsikém – mondta a krokodilus -, hadd súgjam meg!
Erre az elefántkölyök a fejét szorosan odahajtotta a krokodilus pézsmaszagú, agyaras szájá¬hoz, a krokodilus pedig egyszeriben elkapta az orrocskáját, mely eddig a hétig, eddig a napig, eddig az óráig és eddig a percig nem volt nagyobb egy csizmánál, csak sokkalta hasznosabb.
– Úgy vélem – mondta a krokodilus, s csak úgy a foga közt mondta -, úgy vélem, ma elefánt-kölyökkel kezdem!
Erre az elefántkölyök, édes gyermekem, szörnyen megszeppent, s orrán keresztül, valahogy így, azt mondta:
– Eressz el! Ez fáj!
Ekkor a tarka óriás-szikla-kígyó levonaglott a szikláról, s így szólt:
– Na fiatal barátom! Ha most mindjárt e szent pillanatban el nem kezded húzni az orrodat olyan erősen, ahogy csak bírod, akkor, véleményem szerint, bőrködmönös, kockás hátú új ismerősöd (s ezen a krokodilust értette) hamarabb beránt abba az áttetsző vízbe, mint ahogy kimondhatnád: Szent Habakuk!
A tarka óriás-szikla-kígyók mindig ilyenféleképpen szoktak beszélni.
Erre az elefántkölyök leült a kicsi hátuljára, s húzta, húzta, húzta az orrát, csak úgy nyúlt! A krokodilus pedig hánykolódott a vízben, farka nagy csapásaival habosra paskolta, s ő is húzta, húzta, húzta.
Az elefántkölyök orra pedig csak nyúlt, nyúlt, nekivetette mind a négy kicsi lábát, s húzta, húzta, húzta az orrát, hogy csak úgy nyúlt! És a krokodilus csak verdeste a vizet a farkával, mint valami lapáttal, és húzta, húzta, hogy az elefántkölyök orra mind hosszabb s hosszabb lett – s fájt is neki szörnyen, jujjujuj!
Aztán az elefántkölyök érezte, hogy a lába csúszni kezd, s erre így szólt az orrán keresztül, mely már legalább öt láb hosszú volt:
– Ezs bár dekem is fok!
A tarka óriás-szikla-kígyó ekkor lekúszott a partról, kettős bogot vetett magából az elefánt-kölyök hátsó lábára, s így szólt:
– Ó, te szeleburdi és zöldfülű vándor, most aztán szedjük össze minden erőnket, mert ha nem, akkor bizony mondom, ez az önműködő páncélos hátú hadi csavargőzös (és ezen, édes gyer-mekem, a krokodilust értette) egyszer s mindenkorra elgáncsolja pályafutásodat!
A tarka óriás-szikla-kígyók mindig ilyesféleképpen beszélnek.
Bezzeg húzta is erre az elefántkölyök – igen, de a krokodilus is húzta; azonban az elefánt-kölyök és a tarka óriás-szikla-kígyó erősebben húzta; és a krokodilus végül is eleresztette az elefántkölyök orrát – akkora loccsanással, hogy le s fel mindenütt meghallhatták a Limpopo mentén.
Erre az elefántkölyök egyszeriben és alaposan lecsüccsent; első dolga volt, hogy hálásan „köszönetet” mondjon a tarka óriás-szikla-kígyónak. Csak aztán gondolt szegény, megnyúlt orrára.
Bebugyolálta hűvös banánlevelekbe, s hogy borogassa, belógatta a szürkészöld, zsíros Limpopóba.
– Nos – szólt a tarka óriás-szikla-kígyó -, majd meglátod, hogy ez az új orrod igen alkalmasnak bizonyul mások eldöngetésére!
– Köszönöm! – szólt az elefántkölyök -, nem felejtem el. Most pedig, gondolom, hazamegyek az én drága atyámfiaihoz, s kipróbálom!
Így hát az elefántkölyök ormányát lóbálva-himbálva, elindult Afrikán keresztül hazafelé. Ha gyümölcsre éhezett, szakított a fákról, amennyit akart, s nem várta a fa alatt, mint eddig, hogy egy-egy leessék. Ha füvet kívánt, tépett egy-egy csomót a földről, s nem rogyott térdre, mint azelőtt. Ha legyek csipkedték, letört egy-egy lombos ágat, s légycsapónak használta; és mindig új, hűvös, lucskos-latyakos iszapsapkát csinált magának, valahányszor túlságosan forró volt a nap. S amint magában árván bandukolgatott Afrikán által, úgy elkezdett dudálni az ormányával, hogy a zaja irtózatosabb volt, mint némely rezesbandáé. Azután csak azért tért le az útjáról, hogy elkapjon egy vastag vízilovat, pedig ezzel nem volt atyafiságban, s istenesen el-döngesse – így akarván megbizonyosodni, hogy a tarka óriás-szikla-kígyó igazat mondott-e az ormányról.
Ezután a rossz elefántkölyök sorra eldöngette az egész kedves atyafiságát, hogy mind beleizzadtak s szörnyen szörnyülködtek.
Végül is olyan tűrhetetlenné váltak a dolgok, hogy az egész atyafisága felkerekedett, s futva, egymás hegyén-hátán, a nagy, szürkészöld, zsíros Limpopo partjára tódult, a sűrű babérfák alá, hogy új orrot szerezzenek a krokodilustól. És miután visszatértek, egyik se döngette el a másikat soha többé. És attól a naptól fogva, édes gyermekem, minden elefántnak, melyet valaha látsz majd, s azoknak is, melyeket nem láthatsz, világra olyan ormányuk van, mint a telhetetlen elefántkölyök ormánya.