Posted on Hozzászólás most!

Ma is él a hunok kutyája a Tibeti masztiff

Egy hatalmas kutyafajta, melyet idehaza tibeti masztiffként ismerünk, eredetileg a belső-ázsiai sztyeppén él. A tudósok szerint valószínűleg ez a fajta lehetett a hunok legkiválóbb társa, ami nemcsak őseink portáit védte, hanem elkísérte a férfiakat a hadjáratokba is.
A kutyatenyésztők körében híres hun kutyát ma a mongolok négyszeműnek hívják, mivel szemei fölött két sárga pötty található.

Az állat közepes termetű, bundája fekete és sárgás színű, kevés fehér folttal. Testéhez képest vastag zömök nyaka, és magas a nyakszirtje. Hosszú, bozontos farka végén általában sárga pötty található. A négyszemű kutya hangja a többiektől jól megkülönböztethető, hiszen ugatása nagyon messzire hallatszik el.
A kutyáról több külföldi forrás is elismerően ír. Ezek többek között azt említik, hogy a tibeti masztiff kutyák mindig gazdáik mellett voltak a csatatéren és a vadászatokon. A férfiak általában magukkal vitték őket, ahol a vad felhajtásában, majd a zsákmány megtalálásában kaptak fontos szerepet, békeidőben pedig védték a nyájat és gazdáik életét. A téli fagyos éjszakákon megküzdöttek farkasokkal, hiúzokkal, de a nagytestű medvétől és a hópárducoktól sem ijedtek meg. Amikor gazdáik hosszú karavánútra mentek, legjobb négyszeműiket is magukkal vitték, hogy védjék a szállítmányt, illetve az ideiglenes táborhelyeket. A mongolok szerint az állat annyira hűséges, hogyha gazdája meghal, a kutya hamarosan követi őt a másvilágra.
A mongolok szigorúan védték kutyáikat. A középkori törvénykönyvek például szigorúan tiltották a kutyák bántalmazását, amiért nagyon szigorú büntetés, akár még halál is járt. Forrás: Bombahír.hu

Posted on Hozzászólás most!

A bullterrier

Az RTL klub Kölyökklub c. műsorában Korsós András (Independent bullterrier) a bullterrierekről. Kölyök és felnőtt bullterrierek.

Eredeti feladata: A XIX. század közepe táján harci kutyának tenyésztették ki, ma azonban barátságos társként ismert.
Leírása: Régi angol fajta; feltehetően az 1830-as évek körül az angol fehér terrierből az angol bulldogból és a dalmatából született.
Teste: A bullterrier háta rövid és erős, lágyéka széles és izmos. Rövid, alacsonyan tűzött farkát vízszintesen kinyújtva hordja; a farok a tövénél vaskos, majd fokozatosan kihegyesedik. Szemből nézve a mellkas mély, a bordák szépen íveltek. Vállai lejtősek. A párhuzamos, erős csontú lábak ízületei szépen kirajzolódnak. Mancsai kerek alakúak és erősek, lábujjai íveltek. Izmos nyaka hosszú, feszes és enyhén ívelt.
Feje: Feje hosszú, erős és magas, de nem elnagyolt formájú. Szemből nézve tojásdadnak tűnik, a formát sem üregek, sem benyomódások nem törik meg. A koponya a fülek között csaknem lapos. A fülek kicsik és vékonyak; egymáshoz közel vannak, és felmerednek. Kicsi, háromszögletű szemei ferde metszésűek. A bullterrier harapása ollószerű.
Marmagassága: A fajta standard nem tartalmaz előírásokat a bullterrier magasságára, vagy súlyára vonatkozóan; az azonban fontos, hogy erőteljes kutya benyomását keltse.
A marmagassága általában 40-50 cm között van.
Testtömege: A szukák 24-28 kg, a kanok 28-36 kg közöttiek.
Szőrzete: A fényes, rövid, testhez simuló szőrzet kemény tapintású.
Színei: A bullterrier lehet tiszta fehér, illetve fehér alapszínű, a fején foltokkal. A fehér színű egyedek testén nem lehetnek színes foltok. Vannak emellett vörös (és azok különböző árnyalatai), fekete csíkos, tigriscsíkos és háromszínű egyedek is. A színes kutyák esetében egy színnek kell dominálnia. A szemeknek a lehető legsötétebbnek kell lenniük.
Jelleme: Barátságos, spontán, vidám kutya. Fiatal korában kissé szilaj, és túlzott lelkesedésében összetörhet néhány holmit. Bátor és nagyon kitartó, a fájdalomra szinte teljesen érzéketlen – éppen ezért sokszor a betegségeit is csak akkor lehet észrevenni, amikor már majdnem túl késő. Általában egészséges fajta. Nagyon ragaszkodik a családjához, ám akaratos, sőt makacs is tud lenni.
Társas viselkedése: A bullterrier rendszerint remekül kijön a gyerekekkel. Igen toleráns, és nagyon jól tűri a durvább játékokat is. Az egészen kicsi gyerekekhez kissé túl szilaj lehet. Megfelelő szocializáció esetén a macskákkal és egyéb háziállatokkal sincs gondja. Azonos ivarú kutyával szemben is barátságos természetű, de keményen lép fel ha a védelméről van szó. Jellemzően konfliktuskerülő típus, így egy tenyészetben is könnyen tarthatók együtt a megegyező nemű kutyák. A látogatókat megugatja, de ennél tovább nem megy. A felnőttekkel és a gyerekekkel szemben is barátságos viselkedésű.
Szőrzetápolási igénye: A bullterrier szőrzete nem sok gondozást igényel. Általában elég hetente egyszer átkefélni egy puha sörtéjű kefével. A vedlési időszakban gumis kopókesztyűvel vagy gumkefével lehet a legkönnyebben eltávolítani az elhalt és ki- lazult szőrszálakat a bundájából. A karmait röviden kell tartani. A hallójáratot időnként meg kell tisztítani; ehhez speciális fültisztító használata szükséges. A fehér színű bullterriert néha muszáj megfürdetni, de igyekezni kell ezt minél ritkábban tenni. Puha fekhelyet célszerű biztosítani a számára, különben a nyomáspontokon bőrkeményedések alakulnak ki.
Tanítása: E kutya nevelését egészen fiatal korában el kell kezdeni, mivel a felnőttkor elérése után már túl erős és befolyásolhatatlan ahhoz, hogy meg lehessen változtatni. A póráz rángatása különösen gyakori probléma. Értelmes állat, amely gyorsan tud tanulni, de makacs is tud lenni. Gazdájának sok türelemre van szüksége, és igen következetesnek kell lennie, ugyanakkor megértően és kedvesen kell viselkednie. Ha a nevelése eléggé változatos, a kutya nem fogja elveszíteni az érdeklődését, és nem is adja fel a tanulást. Érdemes a kölyköt beíratni egy színvonalas engedelmességi tanfolyamra.
Mozgásigénye: A bullterriernek eléggé sok mozgásra van szüksége. A hosszú séta a városban vagy az erdőben, a kerti labdázás, az úszás vagy a kerékpáros sétáltatás mind megfelelő gyakorlatok a számára. A bullterriert felnőttkora előtt nem szabad kerékpáron sétáltatásra vinni – és akkor sem ajánlatos túlzottan megerőltetni.
Alkalmazásai: Szinte kizárólag családi kutyaként tartják. Általában nem kedveli a kutyás sportokat – főként akkor nem, ha nincs benne versenyszellem –, de a csak szórakozásból űzött sportokban szívesen benne lehet.

Posted on Hozzászólás most!

Basenji a hang nélküli kutya

A basenji leginkább arról ismert, hogy nem ugat. Nagyon aktív, rengeteg mozgásra van szüksége. Minden apró állatot megkerget, amelyik a látóterébe kerül. Bár nagyon ragaszkodó, eléggé makacs is, ezért következetes nevelésre van szüksége. A basenji fajtaleírása: Másnéven hangnélküli kutya, afrikai bozótkutya, afrikai néma kutya, kongó kutya, zande kutya. A basenji Afrikából származik és kistermetű, rövidszőrű, sportos testfelépítésű kutya, sima fényes szőrzettel és a foxterrierhez hasonló mérettel. Különböző színezetű fényes szőrzete van, lábai, mellkasa és farka végén fehér foltokkal. A basenji hosszú lábú, egyenes hátú, elegáns kutya. A homlokán található mély ráncok miatt örök aggódó pillantás látható az arcán. Farka emelkedő, de gyűrűkben kunkorodva a hátára simul. Hasonlóan a német juhászéhoz, fülei felállóak, egyenesek és előre néznek. Kis, mandula alakú szemeinek köszönhetően úgy tűnik, mintha mindig hunyorogna. Tovább a teljes cikkre

Posted on Hozzászólás most!

A Közel-Keletről származik az ember legjobb barátja

A mai kutyák ősei vélhetően a Közel-Keletről, nem pedig Kelet-Ázsiából származnak, amint azt korábbi kutatások alapján feltételezték – állapították meg genetikai vizsgálatok alapján amerikai kutatók. A brit Nature tudományos magazinban csütörtökön megjelent tanulmány szerint a Közel-Keleten háziasították a kutyákat az emberi civilizáció fellendülésekor.
Robert Wayne, a Los Angeles-i Kalifornia Egyetem (UCLA) evolúciós biológusa, a kutatás vezetője úgy véli, hogy a “termékeny félholdnak” is nevezett területen – amely a mai Irak, Szíria, Libanon és Jordánia területének nagy részét foglalja magában – a civilizáció kifejlődésével egyidejűleg jelentek meg a mai kutyák elődei. Ugyanezen a területen háziasították a macskát, és innen ered sok más háziállat is.
A tanulmányban összehasonlították 85 kutyafajta kilencszáznál több egyede, valamint mintegy kétszáz, vadon élő szürkefarkas genetikai állományát. A minták a világ minden részéből származtak, beleértve Észak-Amerikát, Európát, Kelet-Ázsiát és a Közel-Keletet.
Az eddigi legnagyobb ilyen jellegű elemzésben molekuláris genetikai technikával kerestek 48 ezernél több jelzőrészt (markert) az állatok teljes DNS-állományában. A kutatók megállapítása szerint a kutyák túlnyomó többségének több egyedi genetikai markere volt közös a közel-keleti farkasokéval, mint a másutt élő farkasokéval. Némi rokoni kapcsolat az európai farkasok génállománya alapján is kimutatható volt.
Egyetlen említésre méltó kivétel, hogy genetikai kapcsolatot találtak kisszámú kelet-ázsiai kutyafajta és a Kínában élő farkasok között, ami azt jelzi, hogy némi keveredés lehetett közöttük.
A kutatás ellentmond egy korábbi genetikai tanulmánynak, amely szerint valamennyi kutya kelet-ázsiai eredetű. Az előző tanulmány azonban csak a mitokondriális DNS-re alapult, amely a teljes genetikai állománynak csupán az a kis szakasza, amely a sejt energiaellátásáért felelős mitokondrium nevű szervecskében található, nem pedig az osztódó sejtmagban.
Az első archeológiai feljegyzések a kutyákról 31 ezer évvel ezelőttiek, egy dán doghoz hasonló állatra vonatkoznak, és Belgiumból származnak. Az első közel-keleti kutyák 12-13 ezer évvel ezelőtt jelentek meg. Mint Wayne elmondta, a mai kutyák 80 százaléka modern fajta, amely a Viktória korabeli tenyésztési “láz” óta alakult ki.