Posted on Hozzászólás most!

Ármány, cselszövés, vita a magyar állatvédelemben – Lakos György

Kérem aki úgy érzi szeretne tenni valamit a magyar állatvédelemben olvassa el és írja meg véleményét a témáról, Lakos György.
Szomorú, hogy a magyar állatvédelemnek fő feladata a t.a. tipusú kártékony nem állatvédők kiszűrése és nem a tényleges mentés. De van egy nagyon széles csapat, én úgy érzem a szűk elszánt mag 100 fő körül van, gyakorlatilag már személyesen …ismerjük egymást, vagy legalábbis iszonyú élénken kommunikáltunk már egymás között a FB-on korábban az iwiw-en. Van egy közel 300 fős segítők és közreműködők, támogatók csapata. És van közel 800 fő, akik ha egy értelmes célt és eszközrendszert mutatunk passzív támogatóból, azonnal aktív közreműködővé válik. Ez egy hatalmas szellemi és társadalmi erő, talán a legnagyobb civil szerveződési bázis. Én azt szeretném a leg határozottabban, hogy ezek az emberek egymásra találjanak és barátok legyenek és ne legyen köztük ármány, cselszövés, vita, civakodás. Legyen olyan egységes, mint ma az aknás macska mentésénél. Láthatjátok a Barlangi Mentők azonnal mellénk álltak, mert látták a nemes szándékot,aggódást és összefogást. Kérem, hogy akik az elmúlt hónapokban annyiszor együtt mentettek és dolgoztak együtt eredményesen és munkájuk gyümölcs megmentett életek százai, azok tegyék félre jogos vagy jogtalan sérelműket, női hiúságokat és nyújtsanak egymásnak baráti mancsot, egy eredményes közös munka érdekében. Ennek csak haszna van, és az életekben mutatkozik, veszteni semmit sem lehet sem presztizsben sem bűszkeségben. Életem egy boldog pillanata lenne ha Zsanett és Nevem Senki újra együtt jönne velem menteni a vak éjszakába, ahogy ez akkor volt amikor kettőtöket együtt megismertem és megszerettem. És még számtalan példát tudnék mondani, de nam akarok. Mindenkit kérek a személyi ellentétek félretételére és annak megértésére, hogy összefogásunk életeket, megmentett életeket jelent. És ennél nemesebb cél nincs! Itt szólhatsz hozzá

Posted on Hozzászólás most!

Vérdíj az állatok kínzóinak fejére

Hajtóvadászat indult az állatkínzók ellen: az utóbbi másfél hétben tíz kutyát is meggyilkoltak vagy súlyosan megsebeztek. A biztosítékot az az eset verte ki, amikor valaki egy patakba dobott egy kutyát, amelyik szabályosan belefagyott a jégbe. Az állatvédők vérdíjat tűztek ki a tettes fejére: 100 ezer forint üti a markát annak, aki segít kézre keríteni, néhány napja pedig egy neve elhallgatását kérő magánszemély egymillió forintot ajánlott fel az állatkínzóért cserébe.
– Nyomravezetői díjról van szó – pontosított Lakos György, a Felelős Állattartás Nemzeti Programjának koordinátora – Létrehoztunk egy alapot kimondottan erre a célra – magyarázta Lakos, aki szerint amennyire anyagi lehetőségeik engedik, minden esetben pénzt ajánlanak a bűnözők kézrekerítőinek. – Azt kellene megérteniük a bíróknak és a rendőröknek, amit Amerikában már régóta tudnak: szinte mindegyik sorozatgyilkosról kiderült, hogy állatok kínzásával kezdte – mondta Lakos György.

Posted on Hozzászólás most!

Interjú Lakos Györggyel, a Felelős Állattartás Nemzeti Programjának koordinátorával

Idén minden nap történt brutális állatkínzás, legutóbb egy kutya nyakát vágták át és konténerbe dobták, egy másikat pedig összekötözött lábbal egy patakba dobtak.  
Lakos György: Azért érdemes és lehet tüntetni, hogy a Parlament alkosson szigorúbb törvényt, emeljék a büntetési tételeket, legyen különös kegyetlenséggel, folytatótagosan stb. minősített esetek. Azonban azért, hogy a független bírók milyen ítéletet szabjanak ki azért nem lehet és nem is érdemes, a bíró független, nem befolyásolható, csak a törvény és a lelkiismerete köti.
Interjú Lakos Györggyel, a Felelős Állattartás Nemzeti Programjának koordinátorával

Posted on Hozzászólás most!

Köszönjük az állatok nevében

Lakos GyörgyRex Állatotthon – PCAS Állatmentés – Noé ÁllatotthonVeszprémi Állavédő EgyesületÁllatbarát AlapítványNémet Juhászkutya FajtamentésFehékereszt Állatvédő LigaÁllatvédőrség – és sokan mások! Köszönjük mindenkinek aki az állatokért dolgozik!

Kányádi Sándor: Kóbor kutya (1955.)

Előbb csak háztól házig verték,
azután ki a faluból.
Most két falu között tétován
hol ide, hol oda lohol.

Bátor kutya volt, eleinte
még meg-megkapta a botot.
S nézzétek:
hogy elgyámoltalanodott!

A madártól is félrerebben,
állandó reszketés ina,
foga is már csak azért van, hogy
legyen mivel vacognia.

Szederjes nyelve vizet keres,
megvesz, ha nem talál.
Szája két felén undorítón
vegyül a könny s a nyál.

Sír. Vonyítana, de azt se mer,
hátha meghallja valaki. –
Menti a bőrét céltalanul,
míg bírják vérző lábai.

Menti a bőrét céltalanul.
Csak a bőre van, semmi más. –
Hol késel,
irgalmas vadász!?

Posted on 2 hozzászólás

Lakos György

Tisztelt Lakos György Úr!

A “Tisztelt” egy magas rangot, elismerést jelent, amivel az állatokért végzett munkájáért szólítjuk meg. Az “Úr” pedig az állatok világában egy helyet, ami a reménységük, és minden segítségre szoruló, szenvedő, kidobott, vagy magányos állat szemében csillog vagy már kihúnyni készül.
És kivételesen letegezünk, mert most a “Te” a legmélyebb elismerés egy ősi barátunknak:
– Köszönjük, hogy őrzöd, véded ezt a fényt!

Az állatok nemzetsége

. . .

A lábak száma (Magyar Nemzet, Farkas Adrienn írása)

… Azelőtt újságíróként már jártam ebben a rendelőben, éppen két hasonló állapotú német juhász haldoklott. Akkor sírtam, és nem akartam az állatok sebeire nézni, de ma fegyelmezett önkéntes vagyok. Kikönyörögtem, hogy Lakos Györggyel, a Felelős állattartás nemzeti programjának koordinátorával, az első állatvédővel, akit a katasztrófavédelmi hatóságok hivatalosan felkértek az együttműködésre, lemehessek az iszap sújtotta területekre állatot menteni és etetni. Lakos György a tragédia után négy órával lent volt Kolontáron a Rex állatmentőivel, először is máig tartó barátságot kötött a lent szolgáló rendőrökkel és katasztrófavédelmi szakemberekkel, aztán begázolt az akkor még derékig érő lúgos iszapba. Előbb egy birkát emeltek le a tetőről, amire az ár dobta, aztán megmentett négy kiscicát. Lakos György mellett azóta is váltják egymást a mentőcsapatok és az önkéntesek, de ő két hete mindennap ott van a halálzónában, délelőtt összeszedi az adományokat, délután megy, elsősegélyt nyújt az állatoknak, begyűjti a gazdátlanokat és azokat, amelyeknek kórházi kezelésre van szükségük, segít az embereknek takarítani, vigasztalja őket.
Most őt várom, Vácon van egy raktárban adományokért, és el kell még mennie veszettség elleni oltásért, mert előző éjjel, mentés közben megharapta egy macska. Lakos György szerint gyönyörű, szerintem rém rusnya jószág, ő is itt van egy ketrecben, hatósági megfigyelés alatt áll. Míg várok, megsétáltatom azt a kutyamamát, aki a hat kölykét felcipelte az iszap elől egy asztalra. Valamennyien jól vannak, de a tacskó keverék érthető módon már nagyon szeretne kicsit elszabadulni folyamatosan zsizsergő családjától. Közben hatottak Bobi gyógyszerei, bár mozogni nem nagyon tud, mégis sikerül kikunyerálnia a párizsit a gondozók zsemléjéből, ez jó jel.
Megjön Lakos György, elkezdünk bepakolni abba a tűzoltóautóba, amit a Herendi Önkéntes Tűzoltó Egyesület ajánlott fel állatmentő járműnek, sőt a benzin árába is beszálltak. Kartonszám rakjuk a konzerveket, ezek mind magánszemélyek adományai, egy dobozon piros szívecske, egy kilencéves kislány vette a zsebpénzén. Viszünk tisztítószereket Somlóvárárhelyre, az ottani, élelem nélkül maradt disznóknak vacsorát, meg rengeteg ágyneműt, törülközőt. A kocsi dugig gyógyszerekkel, ampullákkal, mindenféle életmentő eszközzel, ketrecekkel, pórázokkal, ásványvízzel, műanyag tányérokkal. Szerencse, hogy Orosz Évi, a másik önkéntes, csinos, vékony lány, különben nem tudtuk volna bepréselni a rengeteg holmi közé. Ő is szenvedélyes állatbarát, már másodszor jön etetni. Faggatjuk Lakos Györgyöt, hogyan vált az ország talán legönfeláldozóbb állatmentőjévé. Évtizedek óta nem történt Magyarországon olyan természeti csapás, ahol ne mentette volna a legvédtelenebb jószágokat. Mi vitte rá? Szívesen elmeséli, de valahányszor belekezd, a történetében azonnal felbukkan egy négylábú, és a továbbiakban róla szól a mese. Annyit azért megtudunk, hogy sok nyelvet beszélő művészettörténész, tipográfus művész, aki az Iparművészeti Főiskolán tanított, majd saját nyomdaipari és koncertszervező vállalkozásokat hozott létre. Ezek bevételét áldozza az állatokra, megszámlálhatatlan kutya és macska gazdája, hosszú időn át mentőzött, innen az elsősegélynyújtó ismeretei, és bár csak tiszteletbeli lódoktor, olyasmit is tud, amit az egyetemen nem tanítanak.
Ajkán felvesszük Szilágyi Mariannt, aki devecseri lakos volt, míg be nem tört a kertjükbe a vörös mocsok. A saját állatait kimentette, aztán barátjával együtt hajnalig az embereknek nyújtottak elsősegélyt. Másnap reggel – súlyos égési sérüléseik ellenére – a fiatal pár elindult állatot menteni. Az első kutya, amelyre rátaláltak, már nem tudott lábra állni, és lúgos iszapot hányt… Azóta Mariann együtt dolgozik az állatmentő csapatokkal, ő tartja számon az iszappal elöntött terület állatvédelmi tennivalóit.
Megérkezünk Devecserre, a tűzoltókocsit ismerősként köszöntik a települést őrző rendőrök. Gumicsizma fel, a Vasút utcát ugyan letisztították, de esik az eső, csordogál az iszap, a rászórt gipsz meg ragad és csúszik. Nincs idő szörnyülködni, az egyes számot kell megtalálni, ott egy cicának kértek költöztetődobozt. Rossz házba zörgetünk be, mert csak ez tűnik lakottnak. Az idős úr, aki kijön, mégis megörül nekünk, az ő Morzsiját állatkórházba vitték, nem tudja, hova, de ha rendeződik a helyzet, szeretné visszakapni. – Menhelyről hoztuk ki, jó kutya az – megcsuklik az öreg hangja. Nem hiszünk a szemünknek, Lakos György kifogástalan rendben tartott kartotékrendszert varázsol elő a kocsiból, feljegyzi Morzsi adatait, és megígéri, hogy a családot értesíteni fogja, hogy hol van ideiglenes befogadónál az állat. A szomszédban megtaláljuk Marcit, a hatalmas, kerek pofájú falusi kandúrt, aki rejtély, hogy menekült meg. A család már összepakolt, de miután ebben a konyhában halt a lúgtól kínhalált a szomszédos vasúti telepet láncon őrző két kutya, semmi pénzért nem hagyják itt a macskát. Marci is rossz lelkiállapotban van, életében először szobában tartják, még cicakosárba is be akarják rakni. Kétségbeesetten fúj, miközben Lakos György megfürdeti, kipucolja a körme alól az iszapot, a tisztes falusi viadalokon kicakkozott füleket kitisztítgatja, és a szemébe is csöpögtet. Amikor kicsinosítva, kezelve, illatosan a gazdasszonya megpuszilgatja, mint valami nyálas szobacicát, Marci alighanem úgy érzi, szégyene túléli őt. Folytatjuk az utat az egykor főként romák lakta Dankó telepre, a Tarna partjára. Itt normális körülmények között is nehéz lehet az élet, de most a pokol tornáca. Kitörve a viskók ajtaja, ablaka, kidőlve a kerítés, szemétalmok, mindenütt cuppogós iszap, nincs világítás, csak reménytelenség. Tegnap itt fogták be a harapós macskát, aki még a macskaláda acélját is meggörbítette. Mariannéknak nem sikerült tegnap elcsípni az itt élő cicamamát meg a kölykeit, ha nekik nem hagyunk itt ételt, elpusztulnak. Már nincs egér, nincs madár, nincs kifosztható kuka, nincs pocsolya, amiből inni lehetne, az eső a lúgos méreggel folyik össze. A patak másik oldalán is láttak macskákat, bemegyünk egy udvarba, ahol még nem jártak kármentesítők, dűnékben áll az iszap. A romba dőlt utcán járőröznek a gépfegyveres rendőrök, kedvesen köszönnek. Már tudják, hogy a tűzoltóautóban ülőknek kell szólniuk, ha kószáló állatot látnak.
Behajtunk a devecseri főtérre, ide nem jött fel az áradat, magasan fekszik. A városháza vasárnap éjjel is tárva-nyitva. Rendőrök, polgárőrök, katasztrófavédelmisek járnak ki-be, munka folyik még az irodákban is, a konyhában szendvics, alma, tea. Minden falfelületen hirdetmények, tájékoztatók, elveszett állatok képei, a folyosókon ládák, zsákok, segélycsomagok, kibontott csokis kekszek, étellel teli tányérok, teljes összevisszaság, de mindenki kedves, segítőkész, Lakos György itt már otthon van, láthatóan mindenki szereti, simogatják, hozzák neki a szendvicset és a kávét. Mi is hordunk be egy-két raklap állateledelt, tisztítószert, adományokat. Vezetőnk péntek reggel óta csak két órát aludt ágyban, míg beszélgetünk a rendőrökkel, ültében elbóbiskol. Nincs szívünk felébreszteni, tudjuk, hogy a Kinizsi utcába kell menni etetni. Egy polgári védelem feliratot viselő bajuszos urat rábeszélünk, hogy vezesse a tűzoltóautót. Megérkezünk, szétszéledünk. Sötétben is szürreális látvány, hogy minden elhagyott ház tárva, nyitva. Csak hideg van, eső és némaság. Néhány kertből már kimarták az iszapot, a kerítés kidőlve, az udvar helyén sötét semmi. A lábam alatt folyik a méreg, a macskák nem nyúltak az ételhez, mindenütt halál.
Azokban az utcákban, amiket nem ért el az iszap, üresek a macskatányérok, úgy látszik, az állatoknak volt annyi eszük, hogy kijöjjenek a halálzónából. Mariannal bandukolunk vissza a városházához, kérdem, nem fáradt-e? Azt mondja, nem, pedig nem tud aludni, ha behunyja a szemét, azonnal jönnek e képek… Amikor a tűzoltó taposott rá a macskára, mert már nem bírta nézni a szenvedését, hallja a bácsi hangját, aki sír, hogy úszott utána a kutyája, de ő nem tudott rajta segíteni, mert az unokáját kellett menteni.
A városházánál riadó, a rendőrök láttak két német juhászt, közben kiderül, hogy ma már nem kell Kolontárra menni, jártak ott etetni a Rex és Noé állatvédői, mehetünk a kutyákért. A rendőrök már bekerítették őket, a kocsik fényszórójának fényében nem tűnnek ellenségesnek, de a nagyobbik, a kan, láthatóan fájlalja a hátsó lábát, nem lehet tudni, milyen kedvében van. Lakos Györgyből kifelejtette a Jóisten a félelmet, odasétál, kedvesen elbeszélget a félelmetes állattal, odatartja neki az ételt és a vizet, a rendőrök biztosítják a másik oldalról. A többi járőr azt figyeli, a nőstény merre megy. Pár perc, és a hatalmas kutya szó nélkül hagyja, hogy Lakos György a szájába adjon egy adag nyugtatót, és bekecmereg egy mobilkennelbe. Az erősen hasas nőstény egy épen maradt üzem kertjébe ment be, az éjjeliőr kijön, és biztosít róla, hogy az övék. Mikor meglátja a kennelt, kedélyesen int a kutyának: – Na mi van, Zeusz, elkaptak téged is?
Közben Mariann felkiált: – Nézzetek oda!
A lámpák fényében egy bogár verdes a szárnyaival.
– Két hete nem láttam semmit, ami repült volna…
Van még egy utunk, a víztorony közelében láttak egy fehér kutyát. Ez Devecser legmagasabb pontja, itt nyoma sincs iszapnak. A tévétársaságok ide állították a közvetítő kocsijaikat. Az őrnek szeme sem rebben, hogy hajnali háromkor, zuhogó esőben három fehér szkafanderes nő egy kutyát keres rajta, rögtön a saját német juhászát kezdi siratni. Megpróbáljuk rásózni Zeuszt, de nincs hova vinnie, a kutyának amúgy is kórházban a helye. Fehér kutya nincs, elindulunk haza.
Mariann elalszik a vállamon, aztán rázkódva ébred.
– Iszaposat álmodtam!
Hosszan öleljük egymást búcsúzáskor.
Mindenki fáradt, csak Lakos György nem, az első benzinkútnál megáll, még kezelni kell Zeusz szemét. Zeusz mindent tűr, végre nem csíp, nem fáj.
Évi még délután kért egy számot az egyik kívánságműsorban az állatmentőknek. A hajnali műsorban most még egyszer lejátsszák. Úgy látszik, Zeusz tud angolul, mert kihúzza a fejét a tenyeremből, felcsapja a fülét, mikor azt éneklik, hogy küldj nekem egy angyalt… Vörös mintás, fehér szkafanderben – teszi hozzá magában, és okos fejét a mellső lábára hajtva békésen elalszik.
Egyébként Zeuszka jól van. Bobi járt ma az egyetemen, látta őt a Honvédkórház égési szakértője is, aki a lúgégett embereket is kezeli. Azt mondta, van remény, és még azt, hogy hasonló cipőben járnak… Tudod, akkor értettem meg, mit is jelent, hogy a rászorultság független a lábak számától.

. . .

Lakos György a Facebookon – Lakos György: ” Kérlek Benneteket szánjatok rá időt nézzétek meg ezt a csodálatos, de szomorú filmet. Gondoljátok át, Ti mit tudtok tenni. És ha egyetértetek a filmben foglaltakkal küldjétek el mindenkinek, akit arra érdemesnek tartotok.” Az utolsó óra című filmet – magyar feliratozással – itt megnézheted.