Posted on Hozzászólás most!

Ma is él a hunok kutyája a Tibeti masztiff

Egy hatalmas kutyafajta, melyet idehaza tibeti masztiffként ismerünk, eredetileg a belső-ázsiai sztyeppén él. A tudósok szerint valószínűleg ez a fajta lehetett a hunok legkiválóbb társa, ami nemcsak őseink portáit védte, hanem elkísérte a férfiakat a hadjáratokba is.
A kutyatenyésztők körében híres hun kutyát ma a mongolok négyszeműnek hívják, mivel szemei fölött két sárga pötty található.

Az állat közepes termetű, bundája fekete és sárgás színű, kevés fehér folttal. Testéhez képest vastag zömök nyaka, és magas a nyakszirtje. Hosszú, bozontos farka végén általában sárga pötty található. A négyszemű kutya hangja a többiektől jól megkülönböztethető, hiszen ugatása nagyon messzire hallatszik el.
A kutyáról több külföldi forrás is elismerően ír. Ezek többek között azt említik, hogy a tibeti masztiff kutyák mindig gazdáik mellett voltak a csatatéren és a vadászatokon. A férfiak általában magukkal vitték őket, ahol a vad felhajtásában, majd a zsákmány megtalálásában kaptak fontos szerepet, békeidőben pedig védték a nyájat és gazdáik életét. A téli fagyos éjszakákon megküzdöttek farkasokkal, hiúzokkal, de a nagytestű medvétől és a hópárducoktól sem ijedtek meg. Amikor gazdáik hosszú karavánútra mentek, legjobb négyszeműiket is magukkal vitték, hogy védjék a szállítmányt, illetve az ideiglenes táborhelyeket. A mongolok szerint az állat annyira hűséges, hogyha gazdája meghal, a kutya hamarosan követi őt a másvilágra.
A mongolok szigorúan védték kutyáikat. A középkori törvénykönyvek például szigorúan tiltották a kutyák bántalmazását, amiért nagyon szigorú büntetés, akár még halál is járt. Forrás: Bombahír.hu