Posted on Hozzászólás most!

Az állatok gyógyítják a rákos kislány lelkét

Példátlan összefogással segítik olvasóink a neuroblastoma négyes stádiumú gyermekkori rákbetegséggel küzdő 9 esztendős Nyári Virág felépülését. A kislány a hónap végén utolsó terápiáját veszi fel Bécsben. Gyógyulásában Mese, a ló, és gazdája, Andrássy Izabella lovaskultúra-oktató is támogatja Virágot.

Tavaly novemberben ismerhették meg olvasóink Nyári Virág, a Kerekegyházán élő, neuroblastoma négyes stádiumú gyermekkori rákbetegséggel harcoló kislány történetét. A 9 éves kislány egyszer már majdnem legyőzte a szörnyű kórt, mely 3 éves korában tört rá először. Akkor – mivel itthon az összes terápiás lehetőséget kimerítették már – szülei úgy döntöttek, hogy Bécsben kezeltetik tovább.
A bécsi kezelés jó eredményekkel kecsegtetett, azonban néhány hónapig tartó tünetmentes időszak után Virág betegsége kiújult. – A négyes stádium azt jelenti, hogy mire felfedezték nála a betegséget, már áttéteket képzett a daganat. Először a veséjének egy részét távolították el, majd saját donoros csontvelő-transzplantáción esett át. Miután két éve egy kontrollvizsgálaton kiderült, hogy a betegség visszatért, akkor a világ legkeményebb kemoterápiáit kapta, majd egy idegen donoros csontvelő-transzplantáció és újabb terápiák sora következett – sorolta korábban nagy vonalakban az átélt borzalmakat Virág édesapja, Nyári József.
„Mesés” lélekgyógyulás
A kislány most az utolsó blokkterápia előtt áll. Február végén utazik Bécsbe a család. Egy lovardában találkozunk újra: Virág Mese hátán ül, édesapja az ajtóból nézi „óriássá nőtt” lányát.
– Korábban gondolni sem mertem erre a pillanatra, mindig csak az éppen aktuális kezelés túlélése volt a cél. Meg persze az, hogy egyáltalán kijussunk Bécsbe, mert anyagilag is rendkívül megterhelő a kezelések sora – mondja József. – Az, hogy az utolsó kezeléseket így végig tudtuk csinálni, kizárólag a Petőfi Népe és a baon.hu olvasóinak köszönhető. A novemberben megjelent cikk után rengeteg segítséget kaptunk. Összegyűlt annyi pénz, hogy eddig tudtuk a terápiákat és a bécsi utakat fedezni. Soha nem fogom tudni megfelelően megköszönni az embereknek ezt a példátlan összefogást – mondja hálától csillogó szemmel József.
– Virágnak nem csak a testét, a lelkét is rendkívüli módon megviseli ez a betegség. Igazi örökmozgó, imádja az állatokat, kisebb farmot rendeztünk már be otthon. Az, hogy most – hála Izabellának – itt lehet és lovagolhat, óriási töltést ad neki. Van mit várnia – mondja József, miközben lesi Virág minden mozdulatát.
Nem volt kérdés, hogy segítek, amiben csak tudok
– Fa vagy, és fúj a szél. Hogy csinálnak a fák, amikor fújja őket a szél? – kérdezi Andrássy Izabella lovaskultúra-oktató, miközben a Virággal nyugton lépdelő Mese mellett sétál a fedett lovardában. Virág magasra nyújtja a kezeit, dől egyet jobbra, egyet balra. Szakadatlanul mosolyog, és integet felénk.
– Családi hagyomány nálunk, hogy megpróbálunk segíteni, ahol tudunk – mondja Izabella, miután véget ért Virág lovas terápiája, és Mesét visszavezették a boxba. Novemberi cikkünk után, melyben olvasta: Virág nagy vágya, hogy lovagoljon, az elsők között jelentkezett, hogy a kislány álmai valóra válhassanak. Bértartásban vannak a lovai a
lovardában, de ingyen ajánlotta fel segítségét.
– Egy játékos állapotfelméréssel kezdtük meg a munkát, de előtte természetesen kikértük az orvosai véleményét is. Neki nagyon sok idegrendszeri sérülése van, ez a háromdimenziós mozgás pedig kiválóan stimulálja az idegpályák csatlakozásait. A lovas terápia nem arról szól, hogy neki fantasztikus lovasnak kell lennie, hanem hogy különböző játékos tornagyakorlatokkal, a nagyizmok átmozgatásával el tudjunk jutni a kisizmokig – tér ki a részletekre Izabella.
– Boldog vagyok, ha lovagolhatok, ez a legjobb a világon – mondja csillogó szemmel Virág, miután a lovaglás végén ajándék répacsemegét visz Mesének, és nagy-nagy öleléssel megköszöni Izabellának is az élményt.
Már merünk tervezni: segíteni akarunk az érintett családoknak
– A cikk megjelenése után – melyben Virág szerényen jelezte, hogy szeretne egy lovat – összefogott a lovastársadalom is, hogy segítsen – rázza fejét József, miközben játékosan-mosolyogva néz lányára. – Látjuk, hogy mind fizikálisan, mind mentálisan rengeteget segít a gyógylovaglás Virágnak. Úgy néz ki, hogy az egyik fő segítőnk néhány hónapon belül megajándékozza Virágot egy lóval, „aki” nem csak a barátja lesz, de segít neki a felépülésben is. Izabella vállalja, hogy tanítja majd ezt az állatot, hogy egy igazi terápiás ló váljon belőle. Már elkezdtük a tanyán építeni azt az istállót, ahol – ha én is kitanultam már a mesterséget, és meglesz a megfelelő anyagi fedezetünk – tartani fogjuk, addig azonban a lovarda tulajdonosa, B. Tóth Feri bácsi megengedte, hogy itt legyen – vázolja a terveket József.
– Ha megvalósul ez az elképzelésünk, akkor az érintett családoknak is segíteni akarunk: a beteg gyerekeknek ingyenes lehetőséget biztosítunk majd arra, hogy a tanyánkon bármikor lóra üljenek; hogy a természetben legyenek; hogy megismerkedhessenek más állatokkal is. A szakértők is ezt mondják, és hát Virágon is látjuk, hogy mennyit segít neki a felépülésben a ló és más állatok közelsége. Innen már nincs visszaút: ha eddig eljutottunk, akkor Virágnak teljesen – testileg-lelkileg – meg kell gyógyulnia. Nekem, nekünk meg kötelességünk, hogy valamit visszaadjunk abból a rengeteg szeretetből és segítségből, amit kaptunk – azoknak, akiknek szükségük van rá. Mert segítség nélkül mi sem mentünk volna semmire – mondja József. Forrás: Baon.hu