Posted on Hozzászólás most!

Az állatvédelem aktuális kérdéseiről egyeztettek civilek a VM-ben

A civil szervezetek és a Vidékfejlesztési Minisztérium közti párbeszéd és együttműködés fontosságáról beszélt a tárca környezet- és természetvédelemért felelős helyettes államtitkára az állatvédő szervezeteknek tartott fórumon. Rácz András emlékeztetett arra, hogy rendszeresek a hasonló egyeztetések környezet- és természetvédelmi szervezetekkel is.
Rácz András hangsúlyozta, hogy a civilek javaslatait, észrevételeit figyelembe veszik az adott terület szabályozásánál. Ezen kívül arra is volt már példa, hogy egy-egy egyesület kész jogszabály-tervezetet tett le az asztalra.
A menhelyek lehetőségei, az állatkínzás, az oktatás ügye, és a kóbor ebekkel kapcsolatos kérdések merültek fel a leggyakrabban az eddigi állatvédelmi fórumokon. Az elmúlt majdnem két évben 20-25 szervezet képviseltette magát rendszeresen az egyeztetéseken, és tett javaslatot különböző aktuális ügyekben.
Szintén sok kérdést vetett fel az állatvédelmi törvény módosítása. Pallós László országos állatvédelmi főfelügyelő a fórumon emlékeztetett arra, hogy egy alkotmánybírósági döntés, civil kezdeményezés és a veszélyes ebek szabályozásának újragondolása együttesen vezetett el a jogszabály-változtatáshoz.
A módosítás egyik legnagyobb visszhangot kapott eleméről, az ebrendészeti hozzájárulásról elmondta: az évi maximum 6 ezer forintos díjat nem kötelező kivetni, ez egy lehetőség az önkormányzatok számára. Az éves oltások adatai alapján Magyarországon körülbelül 2 millió kutya él, a kóbor ebek száma eléri a százezret. Forrás: Vidékfejlesztési Minisztérium Sajtóirodája

Posted on Hozzászólás most!

Az egyik kutya a másik nem – Agresszív kutya más ebekkel

Hogyan tanítsuk a kutyát, miképp alakítsuk ki a megfelelő viszonyt négylábú kedvencünkkel, és hogy tanuljuk meg az ő nyelvét? Mert hogy ezt bizony nekünk kell elsajátítani! főszereplő ezúttal Bogi, a négyéves fehér boxer, aki miatt a gazdi kétségbe van esve, mivel a kutyus nagyon agresszív más ebekkel.

Posted on Hozzászólás most!

Egyik kutya másik nem – viselkedés otthon

Az Egyik kutya másik nem második adásában a Buksi névre hallgató kutyus megtanulta például azt, hogy nem szabad megtámadni a gazdáját, amikor éppen napi munkákat végez a ház körül. A kutyának és gazdájának is tudnia kell pontosan, hogy mikor van a játék ideje, és mikor nincsen, így könnyen végezhető a házimunka.

Posted on Hozzászólás most!

Kutyapszichológia 22 – Amikor növekszik a falka

Ezerkilencszázkilencvenhétben, egy őszi estén felhívott egy ír úriember, bizonyos Ernest. A férfi éppen esküvő előtt állt, ám sietve meg kell jegyeznem, hogy nem a menyasszonyával vagy a lagzival adódtak problémái, hanem a kutyájával. Ernest már több mint harminc éve ismerte Enidet, a hölgyet, akit el szándékozott venni. A nő, akárcsak ő, megözvegyült, ám ismeretségüket még a korábbi házastársaiknak köszönhették. Barátságuk tartósnak bizonyult, annak ellenére, hogy Enid Észak-Angliában, Ernest pedig Írországban lakott. Végül elhatározták, hogy egybekelnek, és az ír-tenger túlpartján épülő új házukban fognak élni, Louth megyében.
A gond csak az volt, hogy míg ők ketten alig várták, hogy együtt lakhassanak, kutyáik nem osztották ezt a lelkesedést. Ernest nem sokkal a felesége halála után vett egy keverék szuka kölyköt, Gypsyt. Az azóta eltelt hét év alatt Gypsy lett az első számú élőlény az életében. A menyasszonyt hasonlóan szoros szálak fűzték a maga kedvencéhez, a Kerry névre hallgató, tizenhárom éves labrador keverékhez. Ernest havonta meglátogatta menyasszonyát, és ezen alkalmak során megpróbálták összebarátkoztatni a kutyákat. Sajnos az állatok egyáltalán nem álltak kötélnek. A pár mindennel megpróbálkozott, még egy viselkedéskutatóval is, aki azonban egy ötoldalas esettanulmányon kívül semmivel sem tudott hozzájárulni a két állat közötti jó viszony kiépítéséhez. Ernest és Enid emiatt nagyon elkeseredtek.
Úgy szerveztem, hogy egy barátom kutyapanziójában találkozhassak a párral és a kutyáikkal. Először közös sétára invitáltam őket. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a két kutya állandóan méregeti egymást, ha pontos akarok lenni, inkább Gypsy volt az, aki froclizta Kerryt. A hangulat mindenesetre elég feszült volt közöttük. Aki felhív engem, hogy segítsek, mindenképpen olyan ember, akit erősen foglalkoztatnak a kutyája problémái, és őszintén szeretné megszüntetni ezeket. Ezek a gazdák nem abból a típusból valók, akik elaltatják a harapós kutyájukat, vagy a menhelyre viszik, mert nem boldogulnak velük. Ernest és Enid is azzal a meggyőződéssel kerestek fel, hogy bármit mondok is majd, ők megteszik, csak hogy megoldást találjanak a kutyáiknak. A bajt az okozta, hogy Kerry féltette Enidet, és Gypsy ugyanígy volt Ernesttel. Természetesen mindkét kutya falkavezérnek tekintette magát. Amikor a gazdák összeköltöztek, a falka megnövekedett, és a két kutya egyaránt igényt tartott az új falka vezéri posztjára. Ebben a helyzetben én arra törekedtem, hogy a kutyákat rávezessem egymás kölcsönös tiszteletére, arra, hogy a másik félben támaszt és társaságot leljenek. Ezek után mindkettőjüket alacsonyabb rangra kellett szállítanom, hogy az új falkában már alárendeltként jelenjenek meg.
Elsőként megkértem a tulajdonosokat, hogy hagyják ott a kutyáikat az Enid otthonához közel eső panzió kenneljeiben. Egymás melletti kifutókban helyeztük el őket, úgyhogy amikor a szeretett gazdik távoztak, csak a másik kutya jelentett társaságot nekik. A harmadik napon értük mentem, és kivittem őket a tágas gyakorlótérre. Ezzel az volt a célom, hogy immár közös térben legyenek, mégis olyan nagy hely álljon a rendelkezésükre, hogy ha akarják, elkerülhessék egymást. Itt ugyanis mindkettőjüknek elegendően nagy személyes tere volt.
Gypsy és Kerry eleinte nagy ívben elkerülték egymást. Ez reménykedésre adott okot, és amikor harmadik napja csináltam ezt velük, már láttam, hogy érdeklődnek egymás iránt. Csóválták a farkukat, sőt, játékra hívták egymást. Jeladás volt ez a számomra, hogy továbbléphetünk. A következő napon közös kennelbe tettem őket. Nagy, két férőhelyes kifutó volt, külön fekhellyel, külön itató- és etetőtállal, úgyhogy ha akartak, ismét csak elkülönülhettek egymástól. Aznap este felhívott a panziótulajdonos ismerősöm, hogy feleslegessé vált az egyik vacok, ugyanis a két kutya egymás mellett fekszik. Nagy-nagy elégedettséget éreztem akkor! Ellenálltam a kísértésnek, hogy azonnal értesítsem Enidet is a jó hírről, ugyanis semmi sincs olyan rossz, mint túl korai reményt kelteni valakiben, amikor a dolgok még rosszra is fordulhatnak. Ehelyett azonnal a következő fokozatra kapcsoltam. Egy hétig tartottuk a kutyákat a közös kennelben, ami alatt szépen fejlődtek is.
Míg Ernest továbbra is Írországban volt, először Enidet kértem meg, hogy látogassa meg a kutyákat. A legfontosabb most az volt, hogy a kutyáknak bemutassuk, felesleges a megnövekedett falka alfa-pozíciójáért folytatott harc, hiszen az már foglalt, és a tulajdonosa: az ember. Ezért megkértem Enidet, a viszontlátáskor “ne is vegye észre” a kutyákat. El is magyaráztam, hogy ellenkező esetben Kerry úgy viselkedne, hogy “Végre itt az én kicsikém, most már minden a régi lesz ismét!”, és Gypsy azonnal magára marad. Ehelyett azt szerettem volna, ha mindkét kutya elhagyatottnak érezné magát, mert így ismét hamar egymáshoz fordulnának társaságért. Mintegy fél óráig tartott ez a próbatétel: ezalatt Enid nem kényeztette egyik kutyát sem, nem cirógatta őket, de még csak szemkontaktust sem létesített velük. Ez nagyon kemény feltételnek tűnhet, ám én azt akartam, hogy a kutyák ne vetélkedjenek, amíg Enid jelen van. Jó párszor megismételtük ezt, és a nő minden alkalommal kissé kedvesebb lehetett a kutyákhoz, megsimogatta az állatokat, falatokat adott nekik, ám mindezt csendben, mindenféle hűhó nélkül tette. Megtanulta, hogy a cél eléréséhez a nyugodtság és a következetesség a legfontosabb eszközünk.
Amikor Ernest is el tudott jönni, megkértem, hogy Enidhez hasonlóan ő is ismételje meg az eljárást. Azt akartam, hogy menyasszonyához hasonlóan ő is egyedül csinálja a vezérség átvételét. Amikor Gypsy megpillantotta őt, rendkívül izgatottá vált. Nem is egyszer rámorgott Kerryre. Ha Ernest elkezdte volna kényeztetni, talán még rá is támad a másik kutyára – és éppen ez volt az, amit szerettünk volna elkerülni. Nem volt könnyű dolga, ám Ernest elhatározta, hogy végigcsinálja, és úgy is lett. Két nap telt el, és a férfinak sikerült mindazt elérnie, amit korábban Enidnek.
Mielőtt Ernest hazautazott volna Írországba, azt gondoltam, itt az ideje, hogy mind az öten egyszerre vágjunk neki egy közös sétának. Elérkezett a nagy nap, amikor ott álltunk a gyakorlótéren, és mindannyiunkat öröm és nyugalom töltött el. El sem tudom mondani, milyen jó érzés volt ez, hiszen olyan embereknek tudtam segíteni, akik életük egy meghatározó pillanatában fordultak hozzám, én pedig tényleg sokban hozzájárulhattam a boldogságukhoz. A módszer működött!
Nem sokkal később meghívót kaptam Ernest és Enid esküvőjére. A szertartás után, legnagyobb meglepetésemre, elhívtak a fogadásra is. Amikor bementünk az étkezőbe, a fő asztalnál foglalhattam helyet. Ernest megható beszédben köszönte meg mindazt, amit értük tettem. Nagyon meg voltam hatva, megrohantak az érzések. Akkor döbbentem rá, mekkora jelentőséggel bírhat a munkám egyes emberek számára. Ez volt életem egyik legmeghatározóbb élménye. Rájöttem, az emberek életében milyen óriási szerepet játszhat a kutyák iránti szeretet. Mindezt nem hittem volna el addig a napig.
A következő héten a két kutya beköltözhetett az ifjú pár új otthonába. A továbbiakban szerencsére csak néhány apróbb probléma miatt kellett hozzám fordulniuk. Az új család mindent egybevetve csodálatosan harmonikus közös élethez kezdhetett hozzá. Úgy egy hónappal később azután felhívott a teljesen összeroppant Enid. Dublinban voltak vásárolni, és hogy, hogy nem, Kerry kiugrott az autóból, és nyoma veszett. Ernest és Enid járt a rendőrségen, rádióhirdetést adott fel, falragaszokat helyezett el – minden hiába! Teljesen odavoltak, és én őszintén osztoztam a fájdalmukban.
Tíz nappal később, amikor már minden reményt feladtak, egyszer csak telefonált valaki Dublinból, hogy talált egy kóbor kutyát, amelyre ráillett a leírás. Máris autóba pattantak, és száguldottak Kerryért, mert ő volt a befogott állat! Enid úgy gondolta, a kutya viszontlátása lesz a nagy élmény, ám ehelyett az lett a legmeghatóbb pillanat, amikor Kerry elrobogott mellettük, egyenesen az autóhoz, amelyben Gypsy trónolt. Amikor kinyitották az ajtót, Gypsy kiugrott, nyüszítve és szinte átpördülve a levegőben, annyira örült megkerült társának. Most is megvan a karácsonyi képeslap, amit így írtak alá: “Ernest, Enid és a lányok.” Amikor rápillantok, mindig megjelenik előttem a fenti jelenet.

Posted on 1 hozzászólás

Cerberos Kutyaiskola

Cerberos Kutyaiskola – A Cerberos Kutyaiskola immár négy esztendeje működik a főváros X. és XVI. kerületének határán. Elsősorban viselkedés-problémás, antiszociális ebekkel foglalkozunk.
Kiképzőink sok éves tapasztalattal rendelkeznek ezen a téren. Számtalanszor találkoztunk kétségbeesett gazdikkal. Őket hallgatva felmerült egy kérdés: „Miért nem keresnek fel egy kutyaiskolát?” Hiszen egy hozzáértő szakember tudna segíteni a kutyával kapcsolatos problémákon. Feltéve a kérdést, mindig hasonló válaszokat kaptunk: ”Elvittem, de azt mondták: öreg, agresszív, összeférhetetlen, hiperaktív, harapós, félős… Egy szóval problémás.”
A menhelyekre tíz kutyából hármat azért adnak be, mert megharapott valakit, vagy csak kezelhetetlen. Mivel ez a zavar általában tanult hibás viselkedésforma, a kutyák 98%-ánál a gazdák együttműködésével jelentős javulás érhető el.
Célunk, hogy munkánkkal csökkentsük a kutyatámadások számát, s hogy a kutyák élhetőkké – együtt élésre alkalmassá váljanak. Jelentős azon ebek száma is, amelyek ezáltal menekültek meg attól, hogy az amúgy is zsúfolt menhelyek egyikén, netán az utcán – veszélyeztetve embereket és állatokat – vagy injekció által fejezzék be életüket.
Olyan szakemberek fogtak össze akik szeretnék, ha Magyarországon is beszélhetnénk kultúrált állattartásról. Van közöttünk kiképző, állatorvos, kutyakozmetikus, viselkedési szaktanácsadó…
Az elmúlt három év alatt több mint négyszáz eb és gazda fordult meg nálunk, köztük Adrian Paul angol színész és élettársa kutyáikkal; Nógrádi Bence, dél-afrikai író és családja kutyáikkal; Péter Szabó Szilvia, a NOX énekesnője kedvencével, Ganxsta Zolee és felesége argentín dogjaikkal és mentő csapatukkal; Dögei Éva szinkronszínésznő Szusi kutyájával, Molnár Ilona szinkronszínésznő Kuszi kutyusával, Dr. Böhm György rendező, színdarabíró, MüPa művészeti igazgató az örök ovis Fügével, és más ismert személyiségek is.
A Cerberos Kutyaiskola 2009. májusában megnyitotta 2. iskolájának kapuit. A Kecskeméti iskola felépítésében, működésében teljes mértékben az anyaiskola elveit követi. Kiképzői országosan elismert szakemberek, akik munkájukkal szeretnék elérni, hogy a kulturált állattartás ne csak a fővárosban, hanem Budapesttől távol is elérhetővé váljon.
Klubtagjaink szabadidejükben menhelyeken, gyepmesteri telepeken segítik az ottani önkéntesek munkáját.
Foglalkozásainkon, tanfolyamainkon kívül ingyenes előadás-sorozatokat szervezünk (Mentési Alapismeretek Tanfolyam, Állatvédő Klub), ezzel is segítve a felelősségteljes és kulturált állattartás megismertetését. Oktatók: Joó István, Trungel László, Mézes Dorottya, Kormos Noémi, Selmecy Balázs, Dorogi Zita, Ifj. Joó István, Flóra Renáta, Paréj Zsuzsanna, Kurucz Krisztina, Tora Lilla, Zárug Ildikó, Fássy Zoltán, Bleicher Kata, Bálint Andrea, .  Segédoktató: Pajor Andrea

Iskolavezető kiképzők

Cerberos Kutyaiskola - Kiképzőink - Joó István
 Joó István “Suttogó”
Iskolavezető
Trungel László
Kiképzésvezető
 

 Kiképzők

Cerberos Kutyaiskola - Kiképzőink
 Mézes Dorottya
bemutatócsoport, Cerberos klub,
kistestű kutya kezdő, szocializáció
Kurucz Krisztina
kezdő, BH, ringdresszúra,
szocializáció
Cerberos Kutyaiskola
Ifj. Joó István
óvoda
 Flóra Renáta
óvoda
Tora Lilla
középhaladó
Paréj Zsuzsanna
kistestű kutya kezdő, klub
Kormos Noémi
Selmecy Balázs
 Kormos Noémi
kezdő, szocializáció
 Selmecy Balázs
kezdő, szocializáció
Zárug Ildikó
Zárug Ildikó
kezdő, ovis bemutatócsoport
 Fássy Zoltán
ovi, kezdő, szocializáció
Kiképzőink - Kata
 Kiképzőink - Andi
Bleicher Kata
klub
 Bálint Andrea
kezdő
   
 Dorogi Zita
klub
 
Kiképzőink Cerberos
 Szabó Attila (Kecskemét)
Iskolavezető
Hornyik Adrienn
(Kecskemét)
Kiképzőink Cerberos
Kiképzőink Cerberos
Urbán Borbála
(Kecskemét)
 Pocsai Ivett
(Kecskemét)

Posted on Hozzászólás most!

A póráz két végén Jimi és Duke

Ideális esetben a helyzet a következő: az ember és kutyája viszonyában a gazdi a főnök – kedvesen hozzászólva, vagy akár parancsszavakkal irányítja kedvencét, befolyásolja viselkedését. Kapcsolatuk baráti, harmonikus. De mi van akkor, ha valami elromlik és a kutya mindezt nem így gondolja? Uralomra tör, vagy más módon kezd “rosszalkodni”, magatartási rendellenességeket produkál. Nos, ekkor lép színre Victoria Stilwell kutyapszichológus és beveti sikeres módszereit. Kikérdezi az elkeseredett gazdit, és például rejtett kamerával megfigyeli a haszontalankodó jószágot. Felállítja a diagnózist, jótanácsokat ad és megfelelő tréninget javasol. Mindezt azért, hogy helyreálljon a rend és a kutyás családokba újra béke költözzön.

Posted on Hozzászólás most!

A póráz két végén: Teo

Ideális esetben a helyzet a következő: az ember és kutyája viszonyában a gazdi a főnök – kedvesen hozzászólva, vagy akár parancsszavakkal irányítja kedvencét, befolyásolja viselkedését. Kapcsolatuk baráti, harmonikus. De mi van akkor, ha valami elromlik és a kutya mindezt nem így gondolja? Uralomra tör, vagy más módon kezd “rosszalkodni”, magatartási rendellenességeket produkál. Nos, ekkor lép színre Victoria Stilwell kutyapszichológus és beveti sikeres módszereit. Kikérdezi az elkeseredett gazdit, és például rejtett kamerával megfigyeli a haszontalankodó jószágot. Felállítja a diagnózist, jótanácsokat ad és megfelelő tréninget javasol. Mindezt azért, hogy helyreálljon a rend és a kutyás családokba újra béke költözzön.

Posted on Hozzászólás most!

Hogyan bánjunk egy túlzottan aktív kutyával?

Hogyan bánjunk egy túlzottan aktív kutyával? Egyes kutyák túlságosan is aktív életet élnek: amikor más kutyák sétálnak, ők szaladnak, míg mások alszanak, ők járnak. Amikor pórázon vannak, húzzák és rángatják az utcán a gazdájukat. Amikor megszabadulnak a póráztól, keresik az összetűzést, majd elszaladnak. Túlzottan sokat ugatnak, felugranak a szépen öltözött idegenekre, rágják és húzzák a pórázt, ellopják az ételt a pultról, és nagyon sok figyelmet követelnek. Miért ennyire aktívak a kutyák? Tovább a fórumba a teljes cikkre