Posted on Hozzászólás most!

Betiltotta az utcai állatáldozást a moszkvai rendőrség

A Kubinka és a Negyelin marsall utca kereszteződésében hívő muzulmánok bárányokat akartak levágni ünnepi áldozatként, követve a vallási hagyományokat. A rendőrség arra hivatkozva tiltotta meg a rituálét, hogy Moszkvában nem megengedett az állatok nyílt utcán való megölése, az áldozatot az erre kijelölt helyen kell bemutatni.
Az áldozati ünnepen a muszlimok legjobb ruhájukba öltöznek és imádkoznak a mecsetekben. Aki megteheti, az áldozatot mutat be Allahnak: általában bárányt ölnek le, húsát pedig szétosztják és imát mondanak. Az áldozati ünnep több napig tart.
Az orosz fővárosban idén az eddigi legtöbb hívő vett részt az áldozati ünnepen a hatóságok tájékoztatása szerint, számukat több mint 170 ezer főre becsülték. Csak a moszkvai nagymecsetben 80 ezren gyűltek össze – közölte a helyi rendőrség.
Moszkvában 6 mecset áll a muzulmán hívők rendelkezésére. A muftik tanácsa szerint kétmillióan, hivatalosan azonban csak 400 ezren élnek a muszlim vallás követői közül az orosz fővárosban.
Dmitrij Medvegyev orosz államfő külön üdvözletben köszöntette az Oroszországban élő muzulmánokat egyik legfontosabb ünnepükön.

Posted on Hozzászólás most!

Kutyavilág Oroszországban

Házi kedvencünk szállítását nem szabad elbagatellizálni. Ha már autónkba ültetjük a leghűségesebb négylábút, gondoskodnunk kell a biztonságáról. Mindenképp a hátsó ülésen kutyaövvel rögzítve, vagy kombi esetén a csomagtérben, ráccsal leválasztva illik megoldani az utazást.
A kitűnő eb, hiába emberibb néha saját szomszédainknál, a KRESZ betűi szerint rakománynak minősül, így megfelelő rögzítés hiányában, bírságot kockáztat a gazdi. De vajon mi a helyzet ezzel az elborult orosz arccal?
Biztos fejvakarásra készteti az igazoltató közeget, és valahogy a kutyus sem tűnik túl boldognak hátul – írja a Vezess.hu

Posted on Hozzászólás most!

Lajka kutya emlékére

A Szputnyik-1-nek olyan fantasztikus visszhangja volt világszerte, hogy Nyikita Hruscsov újabb, még nagyobb szenzációt kért Szergej Pavlovics Koroljovtól, a szovjet űrkutatás vezetőjétől. A kérést sikerült is teljesíteni: alig egy hónappal az első műhold után pályára került a Szputnyik-2, amelynek méreteit az amerikaiak egyszerűen nem akarták elhinni. Ezen jutott el az első élőlény, a legendás Lajka kutya a világűrbe.
1957. október 4-e túlzás nélkül nevezhető világtörténelmi dátumnak: ekkor állt Föld körüli pályára az első műhold, a Szputnyik-1, ami az űrkorszak kezdetét jelentette. Ugyanezen esztendő novemberének 3. napja a második nagy lépés az űrkutatás történetében: ekkor kezdődött Föld körüli pályán az első biológiai űrrepülés, azaz ekkor jutott el az első élőlény a világűrbe. A repülés során azt akarták megállapítani, hogy vajon egy élőlény, konkrétan egy kutya kibírja-e tartósan a súlytalanság állapotát.
Az űrutazást megelőző kísérletek: Koroljovék még a 2. világháború után kapták feladatul Sztálintól, hogy egy olyan rakétát kell építeni, amely szükség esetén képes az ellenséget soktonnás fegyverekkel támadni. Ezt az interkontinentális ballisztikus rakétát, az R-7-et sikerült is létrehozni. Egy ilyen, kissé módosított rakétából két olyan is készült 1957-re, amellyel műhold is indítható volt. Az egyik rakéta állította pályára a Szputnyik-1-et. A másik rakéta készen várakozott.
Koroljov és munkatársai kezdeményezésére a hordozórakéták fejlesztése során mindegyik típusból készültek magaslégköri kutatórakéták, amelyeken műszereket helyeztek el a hasznos teher térségében, aztán ejtőernyővel hozták vissza őket a mérési adatokkal együtt (lásd a képgalériában). 1949 és 1951 között számos ballisztikus pályán azt is kipróbálták, hogy egy ilyen repülésen hogyan viselkednek az élőlények; egy speciális kabinban kutyákat is indítottak.
Felmerül a kérdés, hogy miért nem kisméretű majmokkal kísérleteztek? A majmok nehezen dresszírozhatóak és túl érzékenyek. Kutyákat könnyebb volt megtanítani rá, hogyan viselkedjenek repülés közben. 1953-56 között a kutyákat már speciálisan kialakított szkafanderekben és katapultülésekkel indították a magaslégköri repülésekre, amelyek során már a 450 km-es magasságot is elérték, a súlytalansági állapot pedig már a kilenc percet is megközelítette. A kutyákat 80 km magasságban választották le a katapultos kabinokkal. A legfontosabb kérdésre azonban, hogy hogyan viselhető el a többnapos súlytalanság, ezek a ballisztikus repülések nem tudtak választ adni.
A kutya felkészítése: A kutya űrrepülése olyannyira izgatta Hruscsovot, hogy hetente többször is kért jelentéseket az előkészületekről. Október 26-án Koroljov elrepült Taskentbe, ahol a kutyák kiválogatása és előkészítése folyt a repülőorvosi intézetben. Tíz kutyából három, Albina, Lajka és Muha került a “kiképzett űrhajós” státuszába. Albina addigra már kétszer repült is rakétával, gyakorlott kísérleti kutya volt. Őt már nem akarták feláldozni, és a választás végül Lajkára esett. Szolid csendes állat volt, a program egyik vezetője egyszer haza is vitte, és a kutya örömmel játszadozott gyerekeivel.
A Szputnyik-2 tervezése, építése és kipróbálása éjjel-nappali munkával folyt, Koroljov alig aludt. Ebben a periódusban többször is előfordult, hogy konkrét, papíron előkészített számítások és tervek nélkül készítettek egy-egy egységet, Koroljov közvetlen instrukcióira támaszkodva.
Az űrkabinba egy olyan szalagos etetőrendszert építettek be, amely egy-egy napi adagban tartalmazta az ételeket. Három hétre, azaz 21 napra szánták Lajka táplálását. A kutyának lehetősége volt felállni, ülni, feküdni, sőt kicsit előre és hátra is tudott mozogni.
1957. október 31-én Lajka kutyát felkészítették a kabinba való behelyezésre. Másnap éjszaka egy óra körül felszállították a rakéta tetejére, és elhelyezték a gömbtartály alá a kutyakabint.
Lajka a világűrben: November 3-án a hordozórakéta elindult. A telemetriai adatok jelezték, hogy Lajka a gyorsulástól a kabin aljához lapult, de nem mozgott feleslegesen, bár pulzusa és lélegzésének gyakorisága a normális érték háromszorosára növekedett. A pályára állás után aztán Lajka állapota visszatért a földfelszínihez hasonló paraméterekkel jelzetthez, sőt, egy egész héten át normálisan viselte a súlytalanságot.
A repülés elő hetében így mindenki nagyon boldog volt: Hruscsov megkapta a szenzációs “ünnepi ajándékot”, a programban részt vevő szakemberek között pedig nagyon sok magas állami kitüntetést osztottak ki.
Lajka sajnos nem járt ilyen jól: nem élte túl a kísérletet, sőt a tervezettnél korábban, a hetedik napon múlt ki. A kabin hőszabályozó rendszere ugyanis meghibásodott, és túlmelegedés történt.
Megjegyzés: közelmúltban megjelent orosz források szerint Lajka mindössze 5-6 órát élt.
Lajka emlékére: Az amerikaiak kezdetben nem akartak hinni a Szputnyik-2 adatainak, annak, hogy a rakéta második fokozatával egybeépített eszköz hossza 30 m, átmérője 2,85 m, a műszeregység átmérője 1,2 m, tömege pedig 508,3 kg volt. (Az R-7 hordozórakéta induló tömege kb. 300 tonna, a pályára jutó össztömeg az üres rakéta miatt kb. 5 tonna volt.) Az USA-ban csak akkor döbbentek meg igazán, amikor nagy távcsövekkel felvételeket készítettek a Szputnyik-2-ről. Ekkor fogták csak fel, hogy a Szovjetunió rendelkezik olyan nagyteljesítményű interkontinentális hordozórakétával, amellyel el tudja érni az Egyesült Államok területét, 3-5 tonnás hasznos teherrel, akár bombával is. A felismerés gyorsította aztán meg az amerikai rakétafejlesztést és vezetett el a Föld legnagyobb, a mintegy háromezer tonna induló tömegű Saturn-5 óriás hordozórakéta építéséhez. Ezzel a rakétával repültek aztán az amerikai űrhajósok a Holdhoz és a Hold felszínére 1968-72 között.
“Nagyszerű, gyerünk kutyával” – könyvrészlet: 1957 októberében, amikor Koroljov visszatért Moszkvába, fogadta őt Hruscsov pártfőtitkár. A beszélgetésen a szovjetek akkori első vezetője gratulált Koroljovnak a Szputnyik-1 sikeres startjához, de meglepően őszinte volt. “Amikor írt nekünk a szputnyikról, mi nem hittünk önnek. Azt gondoltuk, fantáziál ez a Koroljov, igen… De most más a helyzet… Közeledik az Októberi Forradalom évfordulója, Szergej Pavlovics, negyven éves a szovjethatalom, igen… Jó volna valami az ünnepre, nemde?” Mikojan*, aki résztvett a beszélgetésen, egy olyan műholdat javasolt, amely az Internacionálét közvetítené szignálként. “Mit akarsz te az Internacionáléddal?” – vettette el az ötletet Hruscsov. “Mi lenne, ha elindítanánk egy szputnyikot egy élőlénnyel, egy kutyával?” – dobta be a gondolatot Koroljov. “Kutyával?” -merengett Hruscsov. “Ez igen, nagyszerű, gyerünk kutyával, de az ünnepre, megállapodtunk! Szergej Pavlovics, mindent kérhet, amit csak akar, de az ünnepre kell lennie!””Törekedni fogunk, Nyikita Szergejevics” – mosolyodott el Koroljov.
(A könyvrészlet forrása: Jaroszlav Golovanov: Koroljov – Tények és mítoszok, 1994, Moszkva, Nauka Kiadó. * a Szovjetunió legfelsőbb tanácsának akkori elnöke)

Posted on Hozzászólás most!

Orosz baromfitenyésztési állategészségügyi kongresszus

Moszkvában lezajlott a hatodik Nemzetközi Állategészségügyi Kongresszus baromfitenyésztés témában. A Kongresszust az Oroszországi Föderáció Mezőgazdasági Minisztériuma, az OF Állategészségügyi és Növényegészségügyi Felügyelete (Rosszelhoznadzor), az Orosz Állategészségügyi Készítmények és Takarmányadalékok Szövetsége, és az Orosz Baromfitenyésztők Szövetsége rendezte
Az egyik legdinamikusabban fejlődő ágazat képviselői megosztották egymással a baromfitermelés problémáit, fejlesztésének perspektíváit. A megnyitót Alexander Csernogorov, az Oroszországi Föderáció Mezőgazdasági Minisztériumának miniszterhelyettese tartotta, a résztvevőket köszöntötte még Galina Bobiljeva, a Roszptyiceszojuz (Orosz Baromfitenyésztők szövetsége) vezérigazgatója.
A Kongresszus keretében kerekasztal beszélgetések is megszervezésre kerültek ismert tudósok, gyakorlati állategészségügyi szakemberek részvételével fertőző patológiai és nem fertőző baromfibetegségekről. A rendezvény ideje alatt „Veterinarija” elnevezésű szakmai kiállítás keretében láthatók voltak az állatgyógyszerek, berendezések, tápok és azok adalékanyagai.
Összesen közel negyven felszólalás hangzott el (a szervezőbizottság a lényegesebb előadásokról összesített anyagot készít). A felszólalások közül érdemes kiemelni Galina Bobiljeva felszólalásának lényegét.
Az ágazat óriási fejlődés korszakát éli, az elmúlt évek termelésnövekedése stabil 10-15%-ot mutat. A baromfihús aránya az összes húsfogyasztásban eléri a 40%-ot, ami hatalmas lépés az 1990-es 15%-hoz képest.
A baromfiágazat tervei között szerepel, hogy 2012-re elérik a 3,2 millió tonnás termelést, tojásból pedig a 47 milliárd db.-ot (ez 3,6 milliárddal több a 2009-es évihez képest.) A saját termelés felfutásának köszönhetően egyáltalán nem képződött hiány a piacon az amerikai baromfi behozatal tilalom (klór-vita) miatt. A Kongresszuson újra felkérte a kormányt, hogy a már korábban kérelmezett importkvóta-csökkentést hagyja jóvá. Ez 2010-re 608 ezer tonnás, 2011-re 416 és 2012-re 220 ezer tonna behozatalt jelentene baromfiból.
Bobiljeva nem titkolta, hogy a komoly eredmények mellett még nem kevés probléma is van az ágazatban. Így jelentős az elmaradás a tenyészállatok kérdésében, gyengén fejlett a takarmánygyártás, valamint az állatgyógyászati készítmények fejlesztése és gyártása. Ugyancsak gond van a baromfitelepek műszaki ellátottsága területén, és a vámtarifa politika sincs jó előre kigondolva. A legnagyobb gondot a termelés önköltsége jelenti, ami nem ad lehetőséget az árcsökkentésre továbbra is teret adva az importnak.