Posted on Hozzászólás most!

Mark Carwardine az állatokról

Van még egy ok a gondoskodás mellett, és azt hiszem, nem is kell több. Ez nyilvánvalóan az az ok, amiért oly sokan az orrszarvúk, arapapagájok, kakapók, delfinek és ehhez hasonló állatok megmentésének szentelték az életüket. Ez pedig egyszerűen a következő: a világ szegényebb, sötétebb, magányosabb hely lenne nélkülük.
Mark Carwardine

Posted on Hozzászólás most!

Elloptak egy Queen-dalt szajkózó papagájt

London – Idegőrlő papagájt loptak el Nagy-Britanniában: állandóan a Queen együttes Bohém rapszódiáját szajkózza.
A 8 éves afrikai szürkére egy betöréskor tettek szert a tolvajok Manchesterben. A madár 44 éves gazdája nem tartja kizártnak, hogy visszaviszik az állatot, mert kizártnak tartja, hogy elviselnék állandó rapszódiázását.
“Nem hiszem, hogy értékelnék Chico szüntelen rikácsolását, inkább a falra másznak tőle” – idézte a férfit a brit Metro újság.
A tolvajok a papagájjal amúgyis “törököt fogtak”, mivel könnyen lebuktathatja őket jellegzetes és igen szűk állandó repertoárja révén, ráadásul bizonyítéknak is kiváló. MTI

Posted on Hozzászólás most!

Itatás is fontos a madaraknál

A víz egy nagyon fontos élethez szükséges elem. A madaraknál is nagyon fontos. A szokatlanul későn és hirtelen érkezett tél komoly kihívást jelent az állatoknak, így a madaraknak is. Mivel rendkívül hideg és szélsőségesen száraz szibériai légtömegek alakítják Magyarország időjárását, fontos, hogy az etetés mellett a madarak itatásáról is gondoskodjunk. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) azt javasolja, hogy reggelente töltsük fel az éjjel befagyott itatókat “kézmeleg” vízzel. Mivel a madarak a képződő jéghártyát még át tudják törni a csőrükkel, ezzel egész délelőttre elláttuk őket folyadékkal. A víz mellett természetesen a már hagyományosnak mondható etetőanyagokról, mint az alma, a mag és az állati zsiradék (cinkegolyó, vaj, faggyú) is gondoskodnunk kell. Csak akkor kezdjük el etetni a madarakat, ha a táplálék-utánpótlásról egész szezonban gondoskodni tudunk. Ha az állatokat az etetőkhöz szoktatjuk, de az üresen hagyjuk, a madaraknak nem lesz idejük új forrásokat találni, és legyengült szervezetük a mínuszokban egy éjjelt sem bír ki. A vizek befagyása a vízimadarak életét is befolyásolja, de ezek a fajok nem szorulnak rá a segítségünkre, mert a récék, ludak, sirályok a jégpáncéllal fedett tavakról a folyóvizekre költöznek, vagy Európa délebbi és tengerparti régióiba vándorolnak. A meteorológiai jelentések alapján az ország több területén alakulhat ki kritikus hóhelyzet. Ilyenkor a legfontosabb teendő, hogy a feltöltött etetőkről és itatóról – különösen, ha ezek nem fedettek – alkalmanként távolítsuk el a havat, hogy a madarak hozzáférjenek az életmentő eleséghez és vízhez. Forrás: inforadio.hu

Posted on Hozzászólás most!

Papagájok – háttérkép és infók


A papagájfélék (Psittacidae) a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe tartozó egyik család. Papagáj szavunk Közép-Afrikából származik – Sierra Leonéban él egy néptörzs, a timneh, amelyről a jákópapagáj egyik alfaja a Psittacus erythacus timneh nevet kapta. E néptörzs az említett papagájt “pampakaj”-nak nevezte, ami fecsegő-locsogónak felel meg. A szó még sokat változott, a beduin kereskedők, akik a madarakat Észak-Afrikába vitték eladásra, pl. “bábagá”-ra módosították, majd innen jutott a madár jóval később, francia, illetve portugál közvetítéssel Európába, és neve is itt nyerte el a ma elterjedt “papagáj” formát.
Később már a jákópapagáj törzsalakja, a Psittacus erythacus erythacus is kedvelt importáru lett. Amikor a kedves, szelíd, tanulékony madarat kézre hívták, német nyelvterületen ez így hangzott: “ja, komm!”, vagyis “na, gyere!”. Ezt a madár úgy adta vissza, hogy “jákó”, és ez – név gyanánt – rajta is maradt.
A papagájok tudományos neve – Psittacus – pedig görög eredetű. Kutatva az ógörög szótárban, megtaláljuk a pszitta szót, amelynek jelentése: hí, hajj, huss – az ókor baromhajcsárok ily módon biztatták állataikat.
Feltalálási helyükről, vagy az ott élő néptörzsről nevezték el a dél-amerikai aymara-, gvajakil-, pávuapapagájokat. A vörösessárga hasú Aratinga Solstitialis neve a napra utal. A lóri maláj szó, a “nüri”-ből származik, amit bizonyos területeken “lüri”-nek ejtenek – jelentése: fénylő. Szintén maláj szó a “kaka”, amely idősebb testvért jelent, és azt a “tua” szóval – öreg érett – erősítik meg. Ily módon a “kakadu” név a madár hosszú élettartalmára utal. A maoriknál a “kaka” szó papagájt jelent, ebből ered az egyik Nestor-papagáj és a bagolypapagály neve.
Az arák rikácsolásából Burmeisternek az “ara-ra” hangsor csendült ki, ez a név tehát hangutánzó.

Posted on Hozzászólás most!

1700 papagájt tartott a lakásában

Ezerhétszáz hullámos papagájt találtak a hatósági emberek egy berlini, 63 négyzetmétere lakásban. Egyedül a hálószoba volt madármentes, a többi lakrész televolt madárfészkekkel, madárülőkékkel, etetőkkel.
A 60 éves nyugdíjas hölgy maga sem tudta, hogy hány madara van. A szomszédok által riasztott hatóságok pedig napokig gyűjtötték be a papagájokat, mert egész Berlinben, beleértve az állatkertet, nem találtak elég helyet az elhelyezésükre.
Az ellenőrzés első érkeztekor a hölgy vagy 350 papagájt egyszerűen hagyott kirepülni az ablakon. Legalábbis ennyire saccolták a kiérkezett szakértők a szárnyra kapott madarak számát.
A következő nap újabb 600 madarat számoltak meg a lakásban, és még nem látszott a vége. Amikor már 1030 madarat befogtak, és még mindig csicsergett az egész lakás, aggódni kezdtek.
Meg kellett ugyanis szakítani az akciót, hogy megfelelő elhelyezést találjanak a nem mindennapi mennyiségű madárnak. Végül is 1700 madarat számoltak össze, és akkor vált teljesen láthatóvá a lakás állaga is.
Mindent guanó és toll borított, amerre a szem ellátott fészkek, a bútorok szinte a felismerhetetlenségig voltak bepiszkolva, és összekarmolva. A lakónak új lakásba kell költöznie, mert ez jelenleg lakhatatlan.
Az ügy kapcsán kiderült, hogy nem is annyira egyedi az eset. A madárkolónia felszámolásának hetében a berlini állatvédők, és állatfelügyelők 160 házi kedvencet gyűjtöttek be a lakásokból. Kutyákat, macskákat, majmokat, de kecskéket is.

Posted on Hozzászólás most!

Megadta a lakáscímét az elveszett papagáj

Egy elveszett tokiói papagáj miután befogták, és egy állatmenhelyre került, megadta a címét, és így hamarosan visszavitték a gazdájához.
Az állatbarátoknak nem azonnal esett le a tantusz. Azért végül feltűnt, hogy a színes tollú madár állandóan egy nevet, saját nevét ismételgette, majd megadott egy teljes és pontos lakáscímet. Végül kihívták a rendőröket, akik meg is találták a címen Nakamura Yosuke-kun gazdáját.
Az érintett afrikai papagáj a tudósok szerint az egyik legértelmesebb madár. Egy hat éves gyerek kognitív képességeivel rendelkezhet.

Posted on Hozzászólás most!

Vadszabadítók

Már vagy két órája zötykölődöm a nyitott tetejű dzsippel, amikor a sofőr az errefelé főútnak nevezett aszfaltcsíkról egy keskenyebb földútra fordul. Phnom Penhből indultunk, célunk a kambodzsai fővárostól mintegy negyven kilométerre fekvő különleges állatmentő központ, ahol az illegális vadkereskedelem, a keleti orvoslás hiedelmei és a Délkelet-Ázsiában mindent az étlapra pakoló éttermek karmaiból megmentett tollas, szőrös és pikkelyes lények lelnek menedékre, és ha lehetőség van rá, egy idő után ismét szabadságra. A központba nem könnyű egy napra eljutni, mindössze egyetlen helyen hirdettek erre lehetőséget, hangsúlyozva, nem luxus utazás áll a résztvevők előtt. A vállalkozó kedvű társaság zöme ausztrál fiatalokból áll, ami korelnökként némi kedvezménnyel jár, hiszen egyedüliként nem a platón rázkódom, a sofőr melletti ülést kapom.
Phnom Penhből, a meglehetősen kaotikus forgalom közepette és a városrendezéssel vélhetően köszönő viszonyban sem lévő városszéli telepeken át jó időbe telik, mire kikeveredünk, itt a házak egy része cölöpökön áll, alul koszos mocsárvíz kavarog, hátrébb elárasztott rizsföldek zöldje látszik. A vidék már jóval egyhangúbb, elég száraz a táj, a kisült földeken csak a por száll, néha egy-egy szegényes település mellett robogunk el, háborítatlan, természetes környezet errefelé nem maradt. A lassan emelkedő földút mentén néhány sovány tehén imbolyog és egy-két öreg helybéli a dzsip elé kevés vizet löttyint valami fémedényből.
Vajh ez valami szerencsekívánság, vagy áldás, nem tudom, de tény, az út egy dombra vezet, amelyen egy buddhista templom áll. Mi azonban elfordulunk és a lankákon kezdődő ritkás száraz erdőben, mintegy félórás további rázkódás után befutunk a Phnom Tamao Vadvilágmentő Központhoz. A kép, ami fogad, néhány egyszerűbb karámmal és drótkerítéssel, elsőre semmi különöset nem ígér. Mindezt azonban a helyi viszonyokhoz kell szabni, ahol nincs más állatkert, vagy természetvédelmi központ. Itt viszont 2300 hektáron egy tíz éve nemzetközileg is példaértékű intézmény létezik, mely 90 védett állatfaj 1200 egyedét tartja, illetve mutatja be az évi 300 ezer, zömmel kambodzsai látogatónak.
A siker titka, hogy a központ hivatalosan a kambodzsai kormány igazgatása alatt működik, de a szakmai és az anyagi háttér jelentős része néhány nemzetközi nonprofit természetvédelmi szervezetnek köszönhető. Talán a legfontosabb köztük a washingtoni központú Wildlife Alliance (Vadvilág Szövetség), mely egy jórészt amerikai és brit természetvédők által 1994-ben alapított másik csoport evolúciójával vált 2006-ban azzá, ami ma: főként délkelet-ázsiai és távol-keleti veszélyeztetett állatfajok megóvását célzó szervezetté. Kambodzsai megjelenésük előtt a Phnom Penh-i éttermekben szinte mindennaposak voltak a védett vadfajokból készült ételek, cibetmacska- és makákóhús éppúgy kapható volt, mint hangyaevőtobzoska-sült vagy varánuszcurry. De sok fajt – így a két errefelé megtalálható medvefélét – gyógyhatásúnak vélt szerveiért tartottak fogságban, a piacokon és a nyílt utcán pedig mindenféle vadállatot kapni lehetett.
Az illegális vadbefogók kereskedelmi útvonalait semmi sem zavarta, sok nagyvad csapdában pusztult el, vagy szerzett súlyos sérülést, a baksisért pedig a helyi hatóság emberei mindenért szemet hunytak – tájékoztat Nick Marx, a szervezet vadvédelmi igazgatója, aki egy kambodzsai kormány által kinevezett igazgató alatt irányítja a telepet. Mindez odavezetett, hogy a vörös khmerek rémuralma után nehezen feltápászkodó országban a védett és ritka állatfajok száma megtizedelődött, néhány egyenesen a kihalás szélére sodródott.
A központ megalapítása mellett elsőként a vadbefogó-felhasználó láncra kellett csapást mérni. A szervezet kivételes sikert ért el: a kormány támogatásával és a külföldi adományokból egy 12 fős, általuk kiképzett vadvédelmi gyorsszolgálatot hoztak létre, melyben az erdészeti minisztérium szakemberei mellett felfegyverzett rendőrök kaptak helyet. A nagy sebességű dzsipekkel járőröző csapatok az évek során óriási változást értek el, gyakorlatilag töredékére szorították le az illegális vadkereskedelmet. Mintegy 45 ezer, sokszor kritikus állapotban lévő vadat szabadítottak ki az évek során a vadorzók, állatkereskedők, éttermek karmaiból – elefánttól a tigrisen át a legkülönfélébb madarakig, hüllőkig. Szakértelmüknek és az állatorvosi segítségnek köszönhetően az elkobzott állatok döntő többsége életben maradt és egy karanténállomáson töltött idő után a központba került, ahonnan, ha állapota megengedte, vissza a vadonba, az életbe.
– Az elcsípett kereskedők és az illegálisan tartott állatok tulajdonosai kemény (a hatóságnak a baksisnál többet hozó) bírságot fizettek, de több esetben börtön volt az ítélet. A legnagyobb eredmény pedig az, hogy mára országszerte tudják, a vadállatokat tilos megenni, vagy eladni – állítja az igazgató. A szolgálat jórészt a szövetség által pénzjutalommal honorált bejelentések alapján indul járőrözni és terepük nem a valódi, hanem a városi „dzsungel”. Persze nem hiszik, hogy minden vadkereskedelmi utat lezártak, de az eddigi siker mindenképp egyedülálló. A legfrissebb eredmény: tavaly a civil szervezet a kambodzsai kormánnyal egy olyan rendészeti hálózatot is létrehozott, amely a környező országokban működő hatóságokkal közösen próbál fellépni a határokon átívelő állatcsempészet ellen.
Helyi vezetőm, Vathana, fiatal lány és láthatóan névről ismeri a telep lakóit, akik vagy maguk is így érkeztek a központba, vagy már itt születtek. A kis tó környéke szabadon kószáló szarvasok és vízimadarak, no meg a csapatban élő makákók otthona, a maláj óriásmókus vagy a sárgatorkú nyest rácsos kifutókban lakik. A többi környező országban már szinte teljesen kipusztított sziámi krokodilok szaporulata is reményt keltő. Miután Kambodzsa e faj utolsó igazi menedéke, különösen nagy eredmény, hogy a központ 2009-ben 69 egyed DNS-analízisét végezte el és 35-öt találtak közülük tiszta vérű sziámi krokodilnak. Ez azért nagy szó, mert a fogságban, így a tenyésztelepeken tartott egyedek zömében bordáskrokodilok vére csörgedezik, és a hibridek nem alkalmasak a visszatelepítésre, márpedig a Wildlife Alliance a helyi hatóságokkal ilyen programot tervez.
Vathana különösen bensőséges kapcsolatban van a gibbonokkal. A fák légtornászai monogám kapcsolatban élnek, és ha párjukat elvesztik, többnyire egyedül maradnak. Sok gibbont tartanak Délkelet-Ázsiában, így Kambodzsában is házikedvencként, ám rendszerint úgy kerülnek fogságba, hogy anyjukat az orvvadászok lelövik. Ebből a traumából sok majom nem tud kikerülni, mindvégig vad marad. Így láncon, szíjon tartják, mint azt a példányt is, amelynek karjáról a szíj a szőrt végleg lemarta, de a központba kerülve néha már a kezét nyújtja az ismerősnek.
Az egyik legdrámaibb sztori a medvéké. A család legkisebb faját a maláji medvét a helyi éttermek gyakran szánták mancslevesnek, nagyobbik rokonát, az ázsiai fekete, vagy örvös medvét epéjéért tartották, annak ugyanis a hagyományos ázsiai kuruzslás szerint gyógyhatása van. A kis mackók viszont házikedvencnek, később mutogatni szánt látványosságnak kellettek, vagy eladták őket a környező országok, elsősorban Vietnam szörnyűséges „epetermelő” medvetelepeire, ahol a szűk ketrecekben megmozdulni sem képes állatok epéjét időnként hosszú tűvel eresztették le és fogták föl. A másik itteni nemzetközi természetvédő szervezet, az 1995-től működő, ausztrál alapítású Free the Bears Fund azonban hatékony akcióba lépett. A helyi hatóságokkal együttműködve 1997-től mostanáig 150 medvét szabadítottak ki Kambodzsában, emellett 36-ot Vietnamban, 25-öt Thaiföldön, 24-et Laoszban és 4-et Indonéziában, nem beszélve az 554 kiszabadított, jórészt táncoltatásra használt indiai ajakosmedvéről, köztük 2009-ben az utolsó ilyen sorsot megélt példányról.
Emma Gatehouse, a jórészt adományokból gazdálkodó szervezet tanácsadója és helyi koordinátora büszkén mutatja a Phnom Tamao vadvédelmi központban hét hektáron felépült 21 korszerű, növényekkel és mászólehetőségekkel, sziklákkal ellátott igazi medveotthont, köztük a maláji medvebocsoknak készített medvebölcsődét, amelynek minden költségét, így az ápolók kiképzését és fizetését is állják. Az egyik legfontosabb azonban az oktatóház, ahol a helyi látogatóknak, így a gyerekeknek mutatják be, miért fontos a vadon élő állatok, így a medvék megóvása. – A kambodzsaiakkal nagyon nehéz megértetni a természetvédelem fontosságát, épp ezért létfontosságú ez a feladat, mondja az ausztrál szakember. Itt még ma is mindenre, ami mozog, élelemként, vagy legalábbis táplálékkonkurensként tekintenek.
A mackók után még meglátogattuk a többi ritkaságot, a szintén megmentett gaurokat, szérókat (a zergék ázsiai rokonát), a különleges ritkaságnak számító líraszarvasokat (ezekből a hetvenes évekre kevesebb mint harminc maradt a világon), a párducokat és a hét tigrist – ezek egyike szintén elégedett kurrogással köszöntötte Vathanát. Tigriskölyök még nem született a központban, de ritka ködfoltos párduc már igen – ami nagyobb szó, büszkélkedik Nick Marx – a többi szaporulat mellett, melyekből egyebek között cibet- és apró párducmacskákat, pitonokat, varánuszokat, szarvasokat, tarajos sülöket, vaddisznókat, mongúzokat, papagájokat, galambokat és brahmin kányákat engedtek szabadon a környező védett erdőben. Ezeket még jó ideig figyelik, monitorozzák nyomaik és a csapásokon elhelyezett automata kamerák, illetve rádiós nyomkövetők segítségével. Ha a rehabilitált egyedeknek nehézségeik támadnak a szabadban, újra befogják őket. A központ működési költsége évente mintegy 290 ezer dollár, aminek jó részét külföldi adományokból szerzik, de minden dollárt megpróbálnak pontosan arra célra és úgy elkölteni, hogy az az egyes állatokon segítsen.
Itt minden példánynak megvan a maga, néha drámai története. Mint Chhouknak a néhány éves kis hím elefántnak, amelyet pár éve egyik lábán csapda okozta szörnyű sebbel, teljesen legyengült állapotban találtak egy távoli falu mellett. Nagy nehezen a központba szállították, évekig tartó rehabilitációval testileg-lelkileg helyrehozták, sőt alapos vizsgálatok után még lábprotézist is szereztek neki, amellyel már teljesen normálisan jár, amit jómagam is tanúsíthatok, hiszen néhány méterre trappolt el előttem ápolójával az egyik erdőrészből át az ösvényen túl kezdődő másikba. Sőt, mint Vathana elárulta, ez a „cipő” már a második, hiszen Chhouk is serdül, és a nagyobbacska tappancs nagyobb protézist kívánt.
Mögötte egy jóval termetesebb nőstény közeledett, de ő meg is állt barátkozni, banánt csemegézni. Luckyt hat hónapos korában találták elárvultan az ország egyik távoli vidékén. Vélhetően orvvadászok ölték meg anyját és a kiselefánt elszökött. Lucky ma a telep egyik kedvence, festményeit pénzért árulják, imád futballozni és kambodzsai popzenére táncolni. A legfrissebb gondot azonban Sambo jelentette (a megvadult elefántbika megölte gondozóját és több falubelit), el akarták altatni, de tavaly karácsonykor a központba szállították. Itt nincs megállás, a kambodzsai vadvilág, a természet állandó munkát ad az itt dolgozóknak. (Sambo a múlt héten egy állatorvosi beavatkozás során nem ébredt fel többé.)
Lassan vége a napnak, újra dzsipre kell szállni és sofőrünknek lesz még dolga visszafelé. Lefelé az úton az öregek ismét jönnek a kocsi elé löttyintett vízzel. Hát, ha szerencséről szól a dolog, eddig megvolt, Phnomh Tamao felfedte titkait. Forrás: Népszabadság

Posted on Hozzászólás most!

Szökött papagájok Szombathely belvárosában (videóval)

Két szabadon lévő szép papagáj hívta fel magára a figyelmet. A nagytestű madarak a verebekkel kergetőztek, vagy vezetékeken, fák tetején üldögéltek. A Fekete István Állatvédő Egyesület keresi a madarak gazdáit. Sokan látták szombaton Szombathelyen a hazánkban szokatlan, nagy testű madarakat szabadon repdesni. A Savaria Filmszínház mellett egy biztonsági őrtől megtudtuk, órákon át ült az egyik madár a mozi tetején és az egyik villanyvezetéken. Páran megpróbálták lecsalogatni, de csak unottan nézett rájuk, időnként pedig rikkantott egyet.
A feltehetőleg szökött madarakról a Fekete István Állatvédő Egyesület is tudomást szerzett, tagjaik a tulajdonos keresésébe kezdtek. Mint mondták, a legkézenfekvőbb megoldásnak az tűnt, hogy a városban zajló díszmadár kiállításról szökhettek a jószágok, de ott azt a tájékoztatást kapták, hogy onnan nem hiányzik madár. Próbálkoztak a madarak csalogatásával is, hiába.
Azt, hogy a szökött madarak mennyire bírják a mínuszokat egyelőre nem tudjuk, de számos díszmadárként tartott jószág – köztük papagájok is – tökéletesen átvészelhetik a telet, sőt, fészket is rakhatnak. A városi mikroklímában téli körülmények között a madaraknak kirakott etetőkbe járnak, magvakat, gyümölcsöket falatoznak és meleg levegő kiáramlásánál húzzák meg magukat.
Az ilyen “télálló” madarakra a nagyobb veszélyt a feltűnő tollazatuk jelenti. A téli fehérségben a rikító piros, sárga és zöld szín messziről feltűnik a ragadozó madaraknak, akik ínyenc csemegeként fogyaszthatják az apróbb termetű szökevényeket. A lomhább madarakra a földön a macskák és a járművek jelentenek veszélyt.
Szombathelyen évekkel ezelőtt verébcsapatba épült be egy papagáj. Hetekig látták a Fő téren, aztán nyoma veszett. A Magyar Madártani Egyesület Budafokon fészket építő barátpapagáj párt figyelt meg. A jószágok a telet is gond nélkül átvészelték. A szakemberek azonban nem örülnek felhőtlenül annak, ha más kontinensről származó idegen fajok telepednek meg szökésük után egy településen. Ezek ugyanis kiszoríthatják az “őslakosokat”, elszaporodásukkal pedig felboríthatják a korábbi egyensúlyt. Így csappant meg jelentősen a hazai mocsári teknős állomány, miután megunt ékszerteknősöket dobtak a tavakba a felelőtlen gazdáik. Az ékszerteknősök viszont elszaporodtak.

Posted on Hozzászólás most!

Papagáj rikoltozása kergette el a betörőket

Egy papagáj rikoltozása ijesztette el azokat a betörőket, akik az éjszaka közepén hatoltak be egy lakásba a londoni Docklands negyedben.
Az állat olyan éktelen, fülsiketítő kiáltozásba kezdett a hívatlan vendégek láttán, hogy a környező utcákban mindenki felébredt – számolt be a Telegraph online változata.
A Kuzya nevű papagáj gazdája, Selon Gennadi Kurkul szerint a behatolók megzavarták az állat éjjeli nyugalmát, aki ezt rendszerint igen nehezen viseli. A rikoltozás ezután olyan nagyszabásúra sikerült, hogy a betörők egyszerűen pánikba estek, és elhagyták még a kerületet is.
Így mindössze Kurkul úr tárcája bánta a vizitet, ami sokkal rosszabbul is elsülhetett volna, ha Kuzya nem oly érzékeny az éjjeli nyugalmára.