Posted on Hozzászólás most!

Együtt mentik a gazdit kutyájával

Nem gondolták volna az Országos Állatvédőrség Alapítvány munkatársai, hogy a csak mostanra enyhülő rendkívüli hidegében nem csak a négylábúakról, de gazdáikról is gondoskodniuk kell.
A viskók, tákolt építmények lakói annyira ragaszkodtak állataikhoz, hogy inkább nem mentek be a hajléktalanszállókra, csak ne kelljen magukra hagyni őket. Sok hajléktalan él kutyával: számukra ők jelentik a társat, ráadásul kevéske értékeikre is vigyáznak.
A képen: A viskók, tákolt építmények lakói annyira ragaszkodtak állataikhoz, hogy inkább nem mentek be a hajléktalanszállókra.
– Sajnos a hajléktalanszállókra nem engedik be az állattal érkezőket, így a gazdik és kutyáik egyaránt az utcára szorulnak. Ezek az állatok nem kaptak oltásokat. Segélyakciót szerveztünk és körülbelül 14-15 autóra való adományt kaptunk, amelynek egy részét már szétosztottuk. Tartós élelmiszert, kutyatápot, nyakörvet, pórázt, ágyneműt és meleg ruhát vittünk a hajléktalanoknak, akiktől azt hiszem, sok esetben tanulhatnánk. Példamutató az, ahogy az állataikkal bánnak. Volt olyan is, aki csak egy kályhacsőre vágyott, hogy ő és kutyája ne fagyjanak meg – mondta Joó István, az alapítvány szakmai igazgatója. Forrás: Blikk.hu

Posted on Hozzászólás most!

Kutyapszichológia 16 – Pórázról elszabaduló kutyák

Amikor a kutyát eleresztjük a pórázról, talán a legfontosabb az, hogy vissza is tudjuk majd hívni. Lehetnek olyan esetek is, amikor ez élet-halál kérdésévé válik. Ez egyike azon szituációknak, amikor a kutyának a gazdájában a vezért kell látnia, a személyt, akinek a feladata (és képessége is) a létfontosságú döntések meghozatala.
Hosszú évek munkája során nem egy esetet láttam már, amikor az irányíthatatlanság végzetes eseményeknek lett az okozója. Különösen az egyik ilyen vérfagyasztó történet jut eszembe sokszor. Reggel volt, éppen az orvosom háza előtt várakoztam. Az épület közelében forgalmas főút húzódott. Ahogy ott várom, hogy a rendelő kinyisson, egyszer csak megpillantok egy Yorkshire terriert, amint a közeli birtokról egyenesen az út irányába rohan. A kutya nyomában három gyermek szaladt, akik mindhiába kiabáltak és integettek neki. A kis terrier mindig megállt, hátrapillantott, aztán ahogy a gyerekek közeledtek, továbbszaladt.
Az úton közben zajlott a reggeli forgalom, mindenfelé autók robogtak. A kutya pontosan az út felé tartott. Tudtam, hogy nem késlekedhetem, ezért torkom szakadtából rákiabáltam a gyerekekre, hogy álljanak meg. Biztos elcsodálkoztak, hogy ki lehet ez az őrült, aki úgy ordít és integet feléjük, mintha legalábbis a világvége jött volna el. Ám ugyanakkor nagy bajban is voltak, úgyhogy szerencsére úgy cselekedtek, ahogy kértem. Először is azt mondtam, hogy maradjanak csöndben. Majd arra utasítottam őket, hogy forduljanak meg, és fussanak vissza a birtok felé. Nagy megkönnyebbülésemre a terrier észrevette ezt és megállt, alig pár lépésnyire az útpadkától. Majd megfordult, és a gyerekek után iramodott. Dermesztő pillanat volt. Ha a gyerekek tovább üldözték volna a kutyát, az szinte biztos berohan az autók kerekei alá.
Abban a pillanatban persze nem volt időm arra, hogy megmagyarázzam a gyerekeknek, mit is csináltak rosszul. Amikor elkezdtek futni a kutya után, akkor mintegy leálltak vele játszani, és elfogadták, hogy ő vezeti őket. Ennek a fogócskának márpedig véget kellett vetni és újraosztani a szerepeket. Biztos vagyok benne, hogy a lecke hatásos volt. Mindennél fontosabb, hogy megértessük a kutyával, mit is akarunk. Ehhez pedig, mint mindig, most is állhatatosságra és higgadtságra van szükség az ember részéről.
Az egyik legemlékezetesebb esetem Beau, a bernáthegyi volt. Vele is a Yorkshire-i Televízió bemutató jellegű programjának keretében találkoztam. Mindannyian ismerjük, micsoda hírnévre tettek szert a bernáthegyiek mint mentőkutyák. A legendás pálinkás hordóval a nyakörvükön a nagy termetű bundások számtalan bajba jutott hegymászót és utazót mentettek meg az Alpok bércei között. Nos, Beau még csak a közelébe sem ment a hegyeknek. Ő egy olyan különleges bernáthegyi volt, aki nem kereste az embereket. Ehelyett inkább az emberek próbálták megtalálni őt.
Beau gazdája, egy Heidi nevű hölgy, ideje java részét azzal töltötte, hogy a kutyáját kergette a közeli parkok valamelyikében. Bármit tett is, képtelen volt visszahívni magához az állatot. Már odáig jutott, hogy kezdte feladni a próbálkozásokat. Séta közben nem csatolta le többé Beau-t a hosszú póráz végéről. A hölgy nem merte elengedni a kutyát.
Mivel azonban Heidi ugyanakkor lelkiismeretes gazda is volt, jól tudta, ez a megoldás nem az igazi a kedvence számára. Beaunak, mint a kutyák többségének, némi leckére volt szüksége. Megkértem hát Heidit, engedje el Beau-t a pórázról. A bernáthegyi azonnal eliramodott, hatalmas tankként robogva a parkban. Amikor aztán arra került a sor, Heidi pontosan olyan hiábavalóan kezdte szólongatni a kutyát, ahogyan azt megjósolta nekem. Úgy hatszor hívta, azután feladta. A hiba, amit Heidi elkövetett, elég szokványos volt. Amikor szétnéztem a lakásában, azt tapasztaltam, hogy az asszony mindenfelé táplálékot hagyott szanaszét a kutya számára. Séta közben mindig ő követte Beau-t, ha az szökésben volt éppen. Ez pedig nem jelez mást a kutyának, mint hogy ő az igazi vezér, nem pedig a gazda. Heidi megengedte, hogy minduntalan a kutya diktálja a feltételeket, a saját játékszabályai szerint.
Heidinek először is le kellett rohannia Beau-t a neki szóló jelzésekkel, amelyek természetesen a köteléképítés négyes szabályrendszeréről szóltak. Ugyanis mindig otthon kell megtanulni bánni a kutyával ahhoz, hogy azután már nyugodtan kiléphessünk vele az utcára. Beau alapjában véve jó természetű kutya volt, aki gyorsan felfogta, mi is az új felállás. Ez az időszak persze a legtöbb gazda számára nem tartozik a legkönnyebbek közé. Én mégis arra szoktam kérni őket, szilárdan tartsanak ki, amíg csak nincsenek teljesen készen az átneveléssel. Két hétbe tellett, amíg Beau kezdett engedelmeskedni Heidi hívásának a házban és a kertben. A gazda megtanulta jutalmazni a jó viselkedést, cserében a kutya rájött, hogy melyik magatartást követi az ízletes falat. Ekkor következett a döntő pillanat, az asszonynak ki kellett terjeszteni az otthon szerzett tiszteletet. Úgy kellett fellépnie, mint a személynek, aki majd a “vadászatot” is vezeti. Ez egyáltalán nem ígérkezett könnyűnek.
Beau mindig nagyon izgatott lett, amikor Heidi elővette a pórázt. Ezért arra kértem a nőt, hogy próbálja minél nyugodtabban megoldani ezt a szituációt. Ha a kutya elkezdett tombolni, a pórázt tegye le az asztalra, és menjen odébb. Ennek az üzenetnek a következő a lényege: “A kutya elrontotta a dolgot, ezért elmarad a vadászat.” Beau-nak fel kellett ismernie, hogy cselekedeteinek következményei vannak. Amikor a kutya lecsillapodott végre, Heidi csak akkor csatolta rá a pórázt, és indult el vele az ajtó felé. Nagyon fontos volt, hogy már ekkor, a séta legelején nyilvánvalóvá váljon, ki is vezet kit. Így tehát, amikor az ajtón kilépve Beau elkezdte húzni a pórázt, Heidinek ismét “ki kellette szállnia”, vagyis megfordulnia és visszamenni a házba. Három vagy négy napig is eltartott, amíg sikerült nekik a kapun kívülre kerülni. Beau állandóan húzott, ezért a séta mindig hamvába holt. Végül azonban a kutya megértette, mit akarunk tőle, és már nem feszítette a pórázát.
Most már a visszahívás gyakorlása következett. Heidi egy hosszú kötél betoldásával meghosszabbította a pórázt. Ezután azt tanácsoltam, hogy engedje a kutyát mintegy kétméteres távolságba, és onnét hívja vissza jutalomfalat segítségével. Ha sikerült a dolog, fél-egy méterrel mindig messzebbre engedhette a kutyát a következő alkalommal. Beau szépen teljesítette a gazdája kérését, amíg végül a kötél teljes tízméteres hosszúsága ki nem bontakozott. Ekkor pedig már nem volt más hátra, mint hogy Heidi elengedje a kutyát.
Ezek után pontosan azt kellett gyakorolniuk póráz nélkül, amit addig póráz segítségével. Heidinek újra meg újra be kellett hívnia a kutyát. Minderre otthon került sor, és a sok fáradozásnak hamarosan meglett az eredménye. Heidinek mind nagyobb távolságról sikerült magához édesgetnie Beau-t, akit a táplálék varázsa mindig visszakormányozott a gazdájához. Hamarosan már ötven méterről is sikerült behívni a bernáthegyit. Egy hónap sem telt bele, és Heidinek végre része lehetett abban a hatalmas örömben, amit mindig is várt a kutyasétáltatástól. Elmúltak azok az idők, amikor a séták abból álltak, hogy a nő kétségbeesetten hajszolta bóklászó kutyáját. ,-{ Beau szinte az első szóra ott termett a gazdájánál. Ennél jobban nem is sikerülhetett volna a dolog, és érzésem szerint a végére Beau is sokkal vidámabb, egészségesebb kutyává alakult.
Hosszú évek alatt azt is megtanultam, hogy a kutyákkal való munka mindig megkívánja, hogy az ember képes legyen a rögtönzésre. Éppen ezért módszeremet a rugalmasság is jellemzi, hogy minél inkább az adott gazda életviteléhez alakíthassuk azt. Amikor a saját német juhászomat neveltem, rájöttem, hogy az is kell, hogy a ;’ kutya személyiségéhez passzoljon a tanítási módszer. Mindig is az volt a véleményem, hogy minél intelligensebb egy kutya, annál jobban ragaszkodik a saját szokásaihoz. Az okos kutyák folyton a saját megoldásaikon törik a fejüket. Bármire próbáljuk is rávenni őket, mintha mindig azt kérdeznék, miért is kell nekik ezt megtenni. Ugyanakkor ezért van az is, hogy az értelmes kutyák könnyen alakíthatóak a módszeremmel. Hamar rájönnek, megértik, hogy nekik ebből csak jó származhat, és már el is fogadják az új rendet. A német juhászkutyánál kevés értelmesebb fajta létezik. És még kevesebb olyan kutyát láttam, aki gyorsabban haladt volna a tanulásban, mint Daisy May, az általam tenyésztett német juhász. Daisy May kirobbanóan energikus kutya, akivel igazi öröm együtt lenni. Nagyon könnyen elsajátította a módszeremet, és egykettőre beilleszkedett a falkámba. Mígnem aztán egy nap, amikor éppen a szabadban voltunk, hirtelen próbatétel elé állított.
Mindig is szerettem kisebb autós kirándulásokra indulni a kutyákkal. Az említett alkalommal is efféle kirándulást tettünk egy földúton, hogy a kutyák kedvükre rohangászhassanak egyet. Amikor aztán már ideje volt hazafelé indulnunk, Daisy kerek perec megtagadta, hogy beszálljon az autóba. Ott álltam a kocsiajtó mellett, s hívtam a kutyát. De az egyre csak ugrált körülöttem, és esze ágában sem volt beszállni.
Persze megtehettem volna, hogy egyszerűen a grabancánál fogva berakom az autóba. Azonban, ahogyan ezt már többször említettem, én azt szeretem, ha a kutyák a maguk akaratából teljesítik a kéréseimet. A célom mindig is az volt, hogy az együttműködésről pozitív tapasztalataik legyenek. Ha most betuszkoltam volna Daisy Mayt az autóba, az nagyon rossz emlékeket hagyott volna benne. Tehát valami mással kellett próbálkoznom. Amikor a kutya egyre csak játszadozott, én szépen beültem a kocsiba, és elhajtottam – nélküle. Világos válaszút elé állítottam. Ott belül minden arra késztette, hogy a falkában a helye, hogy nélkülünk nem tudna élni. Vagy mégis a falkán kívüliséget választja?
Alig húsz méter megtétele után megálltam, kiszálltam, és hívtam megint. Daisy May odaszaladt, de ismét csak ugrándozott körülöttem. Világosan látszott, hogy folytatni akarja a játékot, és esze ágában sincs beszállni. Én erre ismét visszaültem és elhajtottam, ám ezúttal már gyorsabban és messzebbre. Ezzel mintegy azt kérdeztem: “Tényleg el akarsz válni tőlünk?” Közben figyeltem a kutyát a visszapillantó tükörben. Ott futott a kocsi mögött. Amikor azután megálltam, habozás nélkül beugrott a többi kutya közé. Nagy-nagy dicsérettel jutalmaztam érte.
Más gazdák kutyáinál szerzett tapasztalataim arra intettek, hogy az efféle nagy jelentőségű leckéket, amilyen hamar csak lehet, meg kell ismételni. Így hát a következő napon újból elmentünk ugyanarra a helyre. Daisy May először ismét nem akart beszállni az autóba. Most már egyáltalán nem volt kedvem játszadozni vele. Ahogy elkezdett ugrabugrálni, elhatároztam, hogy megmutatom, mire számíthat, ha nem viselkedik rendesen. Beültem az autóba, és sebesen elhajtottam, mintegy kétszáz méterre a nyílt mezőre. Hozzá kell tennem persze, hogy a közelünkben legalább ötszáz méteres körzetben nem volt autóút. Daisy May ész nélkül loholt utánunk. Amikor kinyitottam az ajtót, már ugrott is befelé. Ez volt az utolsó alkalom, hogy szükség volt erre a színjátékra. Daisy May azontúl mindig az első volt a kutyáim közül, ha beszállásról volt szó.

Posted on Hozzászólás most!

Kutyasétáltatás a törvény és a rendeletek kuszaságában

Nem teljesen értem, konkrétan miért zavar egyes nem állatbarát polgártársakat, ha közterületen, parkokban a kutyák gazdájuk mellett, esetleg el-el szaladva, de senkit nem bántva, senkit sem zaklatva szabadon közlekednek, ha gazdájuk a megfelelő eszközöket magánál tartva, a környezet tisztán tartásáról, a kedvenc utáni „maradék” eltávolításáról gondoskodik.
Nem értem, de tény: zavar egyeseket, már a póráz nélküli kutyák látványától is rettegnek, és szinte minden budapesti közterületen, egyre több fővárosi kerület ebtartási rendeletében, az egész kicsi ebeken kívül még szájkosár viselésére is kötelezik az ember legjobb barátját. Pedig már etológus kutatók vizsgálatokkal bizonyították, egy normálisan viselkedő kutya is elkerülést, megbámulást vált ki az emberekből, ha szájkosarat visel. A pofafogó kötelezővé tétele csak az előítéletek fokozására alkalmas- fogalmazták meg a tavaly nyáron az ELTE Etológiai Tanszéke által rendezett nemzetközi konferencián. És különös fintora a valóságnak, hogy tizennyolcezer hobbi és szolgálati eb részvételével elvégzett internetes külföldi felmérés azt az eredményt hozta, hogy a legtöbbször embert harapott kutyák kistestűek, leggyakrabban a tacskók és a csivavák. Ennek ellenére, ha vizsla méretű, vagy nagyobb kedvencünk van, készüljünk fel rá, hogy egyes kerületekben, ha nincs rajta a szájkosár, a közterület-felügyelők figyelmeztetni fognak.
Konkrét bírságot eddig tudomásom szerint, csupán a fővárosi kezelésű Margitszigeten szabtak ki, egy német anyanyelvű, magyarul törve beszélő hölgyre, aki póráz nélkül sétáltatta ott nyáron, napközben keverékét. És beszélnek büntetésekről Erzsébetvárosban is, szintén a póráz hiánya esetén.
Nézzük hát, mi a törvény, rendeletek, hova menjünk, hogy szabadon szaladhasson kedvencünk, és mi is sétálhassunk egy nagyot. Elsőként javaslom mindenkinek a kijelölt kutyafuttatókat. Kevés van belőlük, egy részük nem megfelelő kerítésű, van, ahol kerítés sincs, de jelen pillanatban azok a helyek azok, amelyek egész Budapesten, és a főváros határán kívüli területek közül is hivatalosan lehetőséget adnak arra, hogy az ebek szabadon szaladjanak, játszanak, ismerkedjenek egymással. A kedvencekre leselkedő fertőzés-veszély ott se nagyobb, mint bárhol máshol az utcán, egy felelős gazdi pedig minden évben nem csak a kötelező veszettség, hanem más kutya-betegségek, így a parvo és a szopornyica ellen mindenféleképpen, oltatja kedvencét. Erzsébetváros kutyafuttatókért felelős önkormányzati cége még külön pörzsöléses fertőtlenítést is végez a futtatók, így a legnagyobb, a Klauzál téri kavicsán is a higiénia fenntartása érdekében.
A kutyafuttatók kerületenkénti helye a kerület honlapján, az eb vagy közterületi rendeletek mellékleteként megtalálható. Sajnos a fővárosi kezelésű parkokban egyelőre nem jelöltek ki ilyen helyeket, kivéve a Hegyvidékkel közös fenntartású Városmajor hátsó részén. Kiemelten jó futtató a vadiúj, többhektárnyi, kerített, fásított, törmelékkel sárban is körbejárható úttal rendelkező kőbányai, a Harmat utca – Újhegyi Lakótelep melletti, a volt szemétbánya rekultivált területén létrehozott, de sajnos táblával nem jelzett létesítmény, ahol szemeteseket, ürülékgyűjtőket sem helyeztek el…
Szintén ajánlani tudom mindenkinek az I. kerületi, gellérthegyi, a Hegyalja útról felsétálható, az önkormányzati honlapon feltüntetett, de a helyszínen virtuálisan jelenlevő futtatót. Táblát senki se keressen, az valahol a Korda-villa alatti meredeken lehetett valaha. Ugyanakkor egészen a Gellért szoborig sétálgatva, lépcsőt mászva, a szabadon levő, de kezelhető ebekkel, a hivatalos futtatón érezhetjük magunkat. A belváros is kitett magáért az Erzsébet-téri nem táblás, de jól zárt, és nagy létesítménnyel. És Újbudán, a metróépítés miatt felére csökkentett területű, de így is hatalmas, deszka-kerítésű, de kutyáknak biztonságos, varjak által is előszeretettel látogatott Kelenföld-városközponti, hetes buszmegálló melletti szaladó is nagyon jó. Óbuda önkormányzata honlapján futtatónak jelzi, a kutyások használják is, de nincs táblázva, ürülékgyűjtővel felszerelve a Nagyszombat utcai Amfiteátrum területe sem.
Külön meg kell említeni a sok, drágán elkészült, de kutyák számára használhatatlan létesítményeket, amelyeket nem kutyások megkérdezésével készítettek, és a helyi ebtartók összefogása kellene, hogy átalakíttathassák. Ilyen a belvárosi Hild tér, a józsefvárosi Kálvária-tér, a XII. kerületi Királyhágó tér, a terézvárosi Podmaniczky utca két nem zárt futtatója.
Ha tanítani szeretnénk ebünket, a kutyaakadályokkal felszerelt, zárt kerítésű játszók alkalmasak arra. Ebünk ügyesedik, mozog, fárad, mi pedig egy-egy jutalomfalattal rávéve a gyakorlatokra, javítjuk a vele való kapcsolatunkat. Ilyen játszóhely van a II. kerületi Szépvölgyi úton, a HÉV-megálló mellett, autóval szemből odahajtva, a vízmű mellett jó kis parkolót találunk. A zuglói Örs Vezér terén, a negyedik, lakótelepi sarkon, a metróval és a Sugárral is szemben is nagyon jó a pálya. Régi hely, kissé már lelakott, és az a hír járja, áruházi célra hamarosan eladják a ferencvárosi Mester utcai egyik futtatót. Még használható. Nem sokkal mellette a belváros felé közel van egy másik létesítmény is, az akadályok ott újabbak, de szökős ebeknek nem biztonságos a dróthálós, alacsony kerítése.
Azok a területek Magyarországon, ahol a kutya nem hivatalos vadászat keretében mindenféle korlátozás nélkül rohangálhat, igen szűken vannak. A közterületi szabálysértésekről szóló kormányrendelet veszélyeztetés kutyával paragrafusa meghatározza a helyzetet. Természetvédelmi és vadászterületen, ami szinte minden települések közötti terület az országban, póráz nélkül tilos elengedni az ebet. Az utóbbi években, nem teljesen jogszerű módon, de a vadászok állítása szerint a vad zaklatása miatt, több szabadon sétáltatott kutya életének a kioltásával járt, a gazda orra előtt. Vigyázzunk hát a szabadon engedéssel.
Nagy valószínűséggel azonban nem vadászterület például a pestiek egyik kedvenc fürdőhelye, az Szentendrei út Duna felőli felén, az Omszki tó magasságában lévő kavicsbánya-tó rendszer, így ott a többi fürdőzőt és a horgászokat nem zavarva szabad lehet kedvencünk. Szintén sokan szeretik nyáron a csepeli tavakat, ahol a külterületi rész és a Budapest határán túli terület nagy valószínűséggel nem vadászterület.
A kormányrendelet szerint a városok külterületén csak felügyelet nélkül nem lehet szabadon az eb, így elvben lehetséges a külterületeken a póráz nélküli futtatás. De ha zölddel, erdővel fedett az a rész, akkor már Budapesten a zöldterületi fővárosi rendelet vonatkozik rá pórázkötelezettséggel, és minden esetben, a konkrét helyet vizsgálva meg kell győződni a nem természetvédelmi és nem vadászterület-minősítésről.
A szabad, hivatalosan is póráz nélküli helyek után tekintsük át a hivatalosan pórázkötelezett, de gyakorlatban, óvatosan!, engedelmes kutyákkal anélkül is használható helyeket. Ilyenek a főváros által kezelt, kiemelt parkok, kivéve napközben, és turista-szezonban, a Margitsziget.
A főváros zöldfelületek védelméről és használatáról szóló rendelete csupán pórázkötelezettséget ír elő, a kerületi jogszabályokkal ellentétben a szájkosarat nem forszírozza. A fővárosi rendelet él ott is, ahol a kerület nem alkotott ebrendeletet, vagy nem szabályozta a közterületen mozgó kutyákra vonatkozó szabályokat máshol, például a II. kerület a közterületi rendeletében. Ilyen hely a hamarosan megszülető rendeletig a XII. kerület, ahol most van lehetősége a helyi kutyásoknak az önkormányzati képviselőkön keresztül számukra is kedvezően, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének ajánlásával egyezően befolyásolni a készülő jogszabályt. A Hegyvidéken jelenleg tehát hivatalosan pórázon, de szájkosár nélkül járhatnak az ebek, és azt a pórázt se veszi senki túl komolyan, ha a kutya nem hajt vadat, vagy télen nem szalad be a szánkózó gyerekek közé a szuper kirándulóhely Normafánál.( bár a természetvédelmi terület-táblára figyeljünk, ha van)
A kiemelt fővárosi park-közterületek közül, amelyek kutya sétáltatásra alkalmasak, ahol csak a póráz kötelező, és kora reggel, este talán az sem, megemlíthetjük a Duna-partot a pesti oldalon, a Lágymányosi hídi végnél és az Árpád hídi végnél, ahol ezek a területek parkosítva vannak, és az autóforgalom nem közvetlenül a rakparton halad. Ilyen terület az egész Gellért-hegy is, a Feneketlen-tavi park, ahol futtató is van, és a Tabán. A Tabánban van kijelölt I. kerületi futtató-rész, amelynek a tábláját már régen eltüntették, de az a meredek, kutyának nem szerencsés rézsűn van. A kutyások a lankásabb területre járnak, de jó, ha tudják, ott a pórázkötelezettség az érvényes szabály.
A Vérmező szintén ide tartozik, de ott jelen pillanatban is szabad sétálós kutyás élet zajlik. Az elmúlt években azonban ott ismeretlen, s a gyanúk szerint emberi közreműködéssel kitett méreg-anyagtól elpusztult több védett madár, emlős és kutya, így azokra az ebekre, akik a bokrokba visszahívhatatlanul beszaladnak, és mindent fölesznek, ott jobb vigyázni. A Vérmező kutyásai a legtisztábbak a fővárosban, ott, ha elfogyott az ürülékes zacskód, többen kérés nélkül nyújtanak feléd, és az esti sötétben nem ritka a kedvence „nyomát” mobiltelefonnal világítva kereső gazda sem. A kutyák egy része pedig biciklilámpával a nyakörvén jár este, hogy láthassa tulajdonosa a mozgását. A mérgezések miatt jó a kapcsolat a park éjjel-nappal ott levő, és figyelő csöveseivel, bár a bokrok illemhelynek használatát ott is nehezményezik. És a kutyások egy része csatlakozott a polgárőrséghez.
A Városliget szintén fővárosi terület, azonban nincs ott kijelölt futtató, a régi kutyás hely, a Királydomb sem az már. És nagyon vigyázni kell ott nyáron, minden bokorban ott emberi ürülékbe hempereghet, ehet bele az arra hajlamos eb.
A Népliget is kiemelt fővárosi zöldterület, pórázkötelezettséggel.
Javasolni tudom azonban mindenkinek a Hajógyári szigetet, ahol szabadon futkározhatnak a kutyák, az északi részen nincs autóforgalom, fővárosi területként ugyan pórázkötelezettség van, de ezt a rendezvényeken túl, amíg nincs konfliktus, senki sem tartatja be.
A kedvencünkkel, ha nem parkba, hanem korzózni, városi, kirakatnézegetős sétára vágyunk, szintén a fővárosi kezelésű utakat válasszuk, ne kelljen a szájkosár. Ilyenek például a Krisztina körút, a hidak, a Ferenciek tere, a Bajcsy-Zsilinszky út, a Múzeum körút, az Andrássy út, a Deák Ferenc és az Erzsébet tér, felsorolásuk a 2005-ben meghozott fővárosi közterületi rendelet mellékletében.
Végül meg kell említenem a fővárosi kerületek eb- és közterületi rendeleteit, ahol a pórázkötelezettség a minimum, de szinte mindenhol a szájkosár is kötelező, változó fajtákra, és méretre, de általában minden, nem kifejezetten kistestű ebre. Konkrét szabályozást a kerületek honlapjain, az ebrendeletek mellékletében találunk. Kivétel a kutyafuttatók területe. És ehhez képest kevés és kicsi a futtató. Ha országos szinten kitekintünk, Győr városa például kutyaparadicsom, nem kerített, de nagyon sok, nagy kijelölt kutyás, a „vizek városához” méltóan folyóparti hellyel. Forrás: Neveletleneb

Posted on 2 hozzászólás

Állatvédelmi törvény 2010 – kutyák

Állatvédelmi törvény, kivonata a kutyákra vonatkozó részekről:
A Kormány 41/2010. (II. 26.) Korm. rendelete a kedvtelésből tartott állatok tartásáról és forgalmazásáról
A Kormány az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 49. §-a (3) bekezdésének f) pontjában, a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény 12. §-a (1) bekezdésének b) és d) pontjában kapott felhatalmazás alapján – az Alkotmány 35. §-a (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott feladatkörében eljárva – a következőket rendeli el:

Általános rendelkezések
1. § (1) E rendelet alkalmazási köre a kedvtelésből tartott állatok tartására és forgalmazására terjed ki.
(2) E rendelet alkalmazásában
a) kedvtelésből tartott állat: a rendszertani besorolásától függetlenül minden olyan állat, amelyet nem kizárólag tudományos kutatás, állati eredetű termék előállítása, igavonás, teherhordás, természetvédelem, géntartalékvédelem és – eb és macska kivételével – közcélú bemutatás céljából tartanak, tenyésztenek, forgalmaznak, …, és a vadászatra használt állat;
(2) Ebet forgalmazni, illetve tulajdonjogát forgalmazásnak nem minősülő más módon átruházni kizárólag az állatot azonosító elektronikus transzponderrel (bőr alá ültetett mikrochip) történő megjelölése után lehet. Amennyiben a jelölésre használt transzponder nem felel meg a 11784 ISO-szabványnak vagy a 11785 ISO-szabvány A. mellékletének, az állattartónak a hatósági ellenőrzés időpontjában biztosítania kell a transzponder leolvasásához szükséges eszközt.
(3) Amennyiben a kedvtelésből tartott állat tartásáról, tenyésztéséről, jelöléséről, illetve nyilvántartásáról külön jogszabály rendelkezik, csak az ott meghatározott rendelkezéseknek meg felelően tartott, tenyésztett és nyilvántartott, valamint megjelölt állat hozható forgalomba.
(5) Kedvtelésből tartott állatnak a vásárokról és a piacokról szóló külön jogszabály szerinti állatvásáron történő forgalmazása során be kell tartani az állatkereskedésben tartott állatok tartási körülményeire vonatkozó rendelkezéseket. 12. § A 2. § (1) bekezdésében, a 3. §-ban, a 6–8. §-ban, a 9. § (2) bekezdésében, a 10. § (1) bekezdésében, a 11. §-ban, valamint a 13–16. §-ban foglalt elő írásokat a kedvtelésből tartott állatnak a határon átnyúló szolgáltatási tevékenység keretében történő forgalmazására is alkalmazni kell.

A kedvtelésből tartott állatok tartására és az állatokkal való bánásmódra vonatkozó rendelkezések
13. § Az állattartónak rendelkeznie kell a kötelező immunizálásra vonatkozó mindenkori adatokkal és dokumentumokkal, egyedi tartós megjelöléssel rendelkező állat esetében az állat azonosítására vonatkozó adatokkal és dokumentumokkal is. Amennyiben az állat új tulajdonoshoz kerül, részére e dokumentumokat át kell adni, illetve tájékoztatni kell az állat fajáról (fajtájáról), – ha ismert – az egyed neméről és koráról, továbbá az egyed tartásához szükséges minimális ismeretekről.
14. § (1) Az állatok számára a táplálékot, … az adott fajnak, az egyed korának és élettani állapotának megfelelő minőségben, mennyiségben és lehetőség szerint az adott faj természetes viselkedési szokásaihoz leginkább alkalmazkodó időközönként kell biztosítani.
(2) A kedvtelésből tartott állatot úgy kell tartani, hogy az állat tartása lehetővé tegye annak természetes viselkedését, ugyanakkor a környező lakóközösség kialakult élet- és szokásrendjét tartósan és szükségtelenül ne zavarja.
(3) A kedvtelésből tartott állatot és az állat artási helyét az állat tartójának naponta legalább egy alkalommal ellenőrizni kell. Az állattartónak gondoskodnia kell arról, hogy az állatok tartási helyén a környezeti viszonyok megfeleljenek az állatok szükségleteinek. Állandó fényben vagy állandó sötétségben, valamint állandó zajban állatot tartani nem szabad.
(4) A kedvtelésből tartott állattartási helyének olyan méretűnek kell lennie, hogy az állat fajára jellemző mozgási igényét ki tudja elégíteni. Lófélék és eb esetében a mozgási igény az állat mozgatása útján is kielégíthető, azonban esetükben is törekedni kell az olyan tartási módra, amely lehetővé teszi az állat kedve szerinti mozgását.
(5) Tilos
a) ebet tartósan 10 m2-nél kisebb területen,
b) ebet tartósan 4 m-nél rövidebb eszközzel kikötve, tartani.
(6) Ebek csoportos tartása esetén számukra egyedenként legalább 6 m2 akadálytalanul használható területet kell biztosítani. Nem minősül csoportos tartásnak a szuka együtt tartása a kölykeivel, azok hathetes koráig.
(7) Amennyiben ebet futólánccal – vagy ahhoz hasonló elven működő szerkezettel – kikötve tartanak, a feszített és futó részek hosszának összege nem lehet kevesebb 5 m-nél, valamint a futó rész nem lehet rövidebb 3 m-nél.
(8) A csoportosan tartott állatok esetében – hacsak az adott fajra vonatkozó tudományosan elfogadott ismeretekből más nem következik – a tartási helyet úgy kell kialakítani, hogy mindegyik egyed versengés és agresszió nélkül egy időben hozzáférjen az etető-, itató-, fürdő-, pihenő-, illetve búvóhelyhez.
(9) A talajszinten élő állatok hálós aljzaton nem tarthatók, kivéve, ha füves területen, illetve közvetlenül a talajon helyezik el a ketrecet.
(13) Az ebek kikötéséhez, illetve vezetéséhez használt eszközöknek az állatra történő rögzítésére kizárólag nyakörv vagy hám használható oly módon, hogy az az állat egészségét ne veszélyeztesse.
(14) Az (5) bekezdés a) pontjában, valamint a (6) bekezdésben foglalt rendelkezés nem terjed ki az állatmenhelyekre.
15. § (1) Az állatokat úgy kell tartani, hogy ne veszélyeztethessék más állatok – kivéve a ragadozó állatok táplálására szánt élő egyedek –, illetve az ember biztonságát. (2) Különböző fajhoz tartozó állatok csak akkor tarthatók együtt – az (1) bekezdésben leírtak figyelembevételével –, ha az állatok egymás testi épségét nem veszélyeztetik, az együtttartás idegi megterhelést egyik fajhoz tartozó egyed számára sem okoz, továbbá ha minden egyed rendelkezik olyan tartózkodási hellyel, ahol zavarás nélkül nyugalomban táplálkozhat és pihenhet. Agresszív viselkedésű állatokat tilos más állatokkal együtt tartani.
16. § (1) A kedvtelésből tartott állatokkal kíméletesen kell bánni, azoknak szükségtelenül fájdalmat, szenvedést, illetve félelmet okozni nem szabad.
(2) A kedvtelésből tartott állat tartója köteles az állat életfeltételeinek kialakítása és a tartása
során
a) az adott faj viselkedési és szociális igényeit is figyelembe venni,
b) az állatot a fajának (fajtájának), korának, fiziológiai állapotának és tartási céljának (használatának) meg felelően olyan takarmánnyal ellátni, amely annak jólétét szolgálja.
(3) A kedvtelésből tartott állat tartójának meg kell akadályozni azon állatok szaporodását, amelyeken olyan küllemi, illetve viselkedésbeli hibák fordulnak elő, melyek szenvedést okoznának az utódaiknak, vagy káros egészségügyi hatással lennének rájuk nézve.
17. § (1) Belterület közterületén – kivéve az ebek futtatására kijelölt területet – ebet csak pórázon lehet vezetni. Közterületen ebet csak olyan személy vezethet, aki az eb irányítására, kezelésére és féken tartására képes.
(2) Közterületen az eb tulajdonosának biztosítania kell, hogy az eb sem más állatot, sem embert harapásával ne veszélyeztethessen.
(3) Szájkosarat használni a (2) bekezdésben foglaltak végrehajtása érdekében – ha külön jogszabály a szájkosár használatát nem írja elő – kizárólag az egyed jellemzően agresszív magatartásának ismerete esetén kell.

Átmeneti és záró rendelkezések
18. § (1) Ez a rendelet – a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel – a kihirdetését követő 3. napon lép hatályba.
(2) Az 1–17. §, a 19. §, 24–25. §, valamint az 1–3. számú melléklet 2010. július 1-jén lép hatályba.
(3) Az Ávtv. 48/B. §-a szerinti adatokat az állattartó 2010. október 31-ig köteles bejelenteni a területileg illetékes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségnek.
(4) E rendelet hatályba lépésekor magánháztartásban már tartott állat vonatkozásában a 14. § (5) bekezdésének c) és d) pontjában foglalt rendelkezésnek 2012. december 31-ig kell megfelelni. „17. § (1) Csomagküldő kereskedelem útján a kedvtelésből tartott állatok tartásáról és forgalmazásáról szóló jogszabály szerinti kedvtelésből tartott állat nem forgalmazható.
[Nem forgalmazható üzleten kívüli (házaló) kereskedelem útján]
„d) élő állat, növényi szaporítóanyag,”
Bajnai Gordon, miniszterelnök

Posted on Hozzászólás most!

A póráz két végén Toadie és Smartie

Ideális esetben a helyzet a következő: az ember és kutyája viszonyában a gazdi a főnök – kedvesen hozzászólva, vagy akár parancsszavakkal irányítja kedvencét, befolyásolja viselkedését. Kapcsolatuk baráti, harmonikus. De mi van akkor, ha valami elromlik és a kutya mindezt nem így gondolja? Uralomra tör, vagy más módon kezd “rosszalkodni”, magatartási rendellenességeket produkál. Nos, ekkor lép színre Victoria Stilwell kutyapszichológus és beveti sikeres módszereit. Kikérdezi az elkeseredett gazdit, és például rejtett kamerával megfigyeli a haszontalankodó jószágot. Felállítja a diagnózist, jótanácsokat ad és megfelelő tréninget javasol. Mindezt azért, hogy helyreálljon a rend és a kutyás családokba újra béke költözzön.

Posted on 1 hozzászólás

A póráz két végén: Jimi és Duke

Ideális esetben a helyzet a következő: az ember és kutyája viszonyában a gazdi a főnök – kedvesen hozzászólva, vagy akár parancsszavakkal irányítja kedvencét, befolyásolja viselkedését. Kapcsolatuk baráti, harmonikus. De mi van akkor, ha valami elromlik és a kutya mindezt nem így gondolja? Uralomra tör, vagy más módon kezd “rosszalkodni”, magatartási rendellenességeket produkál. Nos, ekkor lép színre Victoria Stilwell és beveti sikeres módszereit. Kikérdezi az elkeseredett gazdit, és például rejtett kamerával megfigyeli a haszontalankodó jószágot. Felállítja a diagnózist, jótanácsokat ad és megfelelő tréninget javasol. Mindezt azért, hogy helyreálljon a rend és a kutyás családokba újra béke költözzön.