Posted on Hozzászólás most!

A kutyakiképzésről általában

A kertes házak őrzésére és sportkiképzésre egyaránt a nagy termetű fajták egyedei a legalkalmasabbak, így hát van kereslet a német juhászkutyák, a boxerek, a dobermannok, a rottweilerek, a belga juhászkutyák, az óriás schnauzerek, és a német dogok iránt.
Társas együttlétükkor ezek a kölykök rendkívül játékosak, ennek során alakul ki a falkában elfoglalt helyük. Az emberrel való érintkezésük nyomán az a képzetük támad, hogy az ember ugyanolyan falkatárs, mint saját fajtársaik.

Egy éves kor körül kifejezetten örömüket lelik az ellenszegülésben, s gyakran egyszerűen nem szándékoznak szót fogadni. Hogyan kerüljük ezt el? A válasz könnyű: kiképzés útján!
A jó nevelés egy egész életre bevésődik a kutyába, de a helytelen is! Engedjük, hogy a kölyök kitombolja magát, így egészségesen, erőteljesen fejlődhet, és az igazi kiképzés csak az első életév betöltése után kezdődjön el. Ott, ahol a gazda a tanítás során csak erőszakkal és kényszerrel botladozik előre, biztosan zsákutcába jut. Biztosabb eredményt ígér, ha a fiatal kutyában rejlő ösztönöket használjuk ki. A durva erőszak félelmet és kedvetlenséget vált ki nála, és kárt szenved a gazdával szembeni bizalom is. Az örömmel dolgozó eb mindig a legtöbbet fogja teljesíteni.
Játékos ösztön magában rejti azt a lehetőséget, hogy nagyobb fáradtság nélkül hajtassunk végre vele csaknem minden alapvető gyakorlatot.
Az elhozási hajlam (apport) előfeltétele a nyomkövetési kedvnek, amely már 8-10 hetes korában megvan a kutyában. Nagyon fontos, hogy a nyomkövetés tanítása érdekében megtartsuk ezt a zsákmányolási ösztönt.
A kiképzés semmiképpen sem jelent csupán játékos tanítást. A játékosság arra kényszeríti a kutyát, hogy kezdetben “bolondozva” hajtsa végre azt, ami tőle kívánunk. Kizárólag fokozatosan alkalmazzuk a kényszert akkor, ha a kutya egyszer már felismerte azt, hogy mit várunk tőle. Semmi néven nevezendő nevelés nem nélkülözhet bizonyos kényszert. A helyes viselkedés ösztönzéseként, a dicséretet és a büntetést alkalmazhatjuk.
Egyetlen kutya sem fogja kifogástalanul végrehajtani a tőle elvárható összes gyakorlatot, ugyanakkor egy bizonyos területen csaknem minden eb tud valami különlegeset teljesíteni. A nagyon elfoglalt emberek gyakran bíznak meg más személyt kutyájuk kiképzésével. Ennek igazán sok értelme nincs, hiszen többnyire a kiképzőnek fog engedelmeskedni, a gazdának sajnos nem! Ezért kell magunknak foglalkozni a kutyánkkal, így megtanuljuk az alapkiképzés gyakorlatait. Egy nagytermetű kutya felett csak úgy lehetünk úrrá, ha tanítványunk szívesen engedelmeskedik. Ha az engedelmesség tanítását elmulasztottuk, akkor jóval nehezebb a dolgunk. Ilyenkor szinte elölről kell kezdenünk a kiképzést. Amennyiben csalódásra is sor kerül, ne veszítsük el lélekjelenlétünket, hanem gondoljunk arra, hogy előbb-utóbb sikerül.
Ősidők óta él benne vad őseitől örökölt falkaösztön (a közösségi hajlam), de a harc árán kialakult rangsort is magáévá tette. A falka élén mindig a falkavezető áll. A falka minden tagja pedig engedelmeskedik neki. A falkavezető kutya helyére a falkavezető ember került. Amennyiben helyt akarunk állni, legyünk képesek arra, hogy alárendeltségre kényszerítsük kedvencünket. Meg kell tanulnia, hogy lemondjon mindenről, ami számunkra nem kívánatos, és megtegyen mindent, amit kívánunk tőle. Előnyös, ha a kutya jól nevelt, illetőleg jól kiképzett. Semmi sem olyan értékes nála, mint az engedelmesség, és a megbízható éberség.
Miként az ember, úgy a kutya is érez örömet, gyűlöletet, szeretett, barátságot, a szerint, ahogyan egy bizonyos dolgot érzékelt, illetve átélt, és ennek megfelelően állítja be magát azzal a dologgal szemben. Ebből adódik az, hogy ha meg akarjuk tartani kedvencünk munkában tanúsított örömét, úgy nem szabad soha olyan kellemetlen érzést kelteni, amelyre azonnal visszaemlékszik, mihelyt tőle a gyakorlat végrehajtását kívánjuk meg.
Érdemes megjegyeznünk: csaknem minden kutya szívesen tanul, hajtja végre az akaratunkat. Mindenekelőtt azonban magunk tanuljuk meg azt, amit tőle kívánunk, ne verjük meg őt saját ostobaságunk miatt. Míg a tanítványunk egész életén át arra törekszik, hogy megértsen minket, használjuk fel életünk egy kis töredékét arra, hogy mi is megértsük őt. Csak ekkor fogjuk szeretni, és benne értéket látni. Ha van szívünk és lelkiismeretünk, nem bánunk soha igazságtalanul a kutyánkkal.
A kutya nem olyan teremtmény, mint az ember, aki képes beszélni. De nem is gép, hanem lélekkel bíró lény. Nem tudja azt, hogy mi a jó, és mi a rossz. Érzi azonban az örömet és a bánatot, a vidámságot és a fájdalmat, mint ahogy mi is. Hibája is van, mint önnek és nekem. Tanulni akar, de szeretetre is szüksége van. Hamar felismeri, vajon a javát akarjuk-e? Ha veszélyben vagyunk, mellettünk marad. Minthogy a kutya őse a falka legerősebbjeinek engedelmeskedett, így mi is csak akkor imponálunk neki, ha féken tudjuk tartani. Nem helyes, ha egy gyenge ember igen kemény, erőteljes kutyát tart. Ha a kutya megharapja saját gazdáját, akkor az rendszerint annak jele, hogy az illető nem méltó hozzá.
Sajnos sok emberben nincs meg a szükséges erő és tehetség a kutya kiképzéséhez. Kiterjedt tanulmányozás és az ezen a területen nyert ismeretek ellenére is sikertelenség mutatkozik náluk. Ugyanakkor mások viszont, akik elméletileg jóformán egyáltalán nem foglalkoznak nevelési kérdésekkel, szép eredményeket érnek el.
Dicsérettel és feddéssel mértéket kell tartani. Nem szükséges az, hogy a kész kutya minden teljesítményéért jutalomban részesüljön ahhoz, hogy előtte a jó és a rossz fogalma tisztázódjék. Azt a felfogást, hogy a kutyának jutalomfalat formájában adott dicséret a legmagasabb elismerés bizonyítéka lenne, nem biztos, hogy helytálló.
Valamely felmutatott teljesítményért a kutyát kezdetben legalább is barátságos – “Jól van. Okos!” – szavakkal jutalmazzuk. Nagyon lényeges, hogy minden gyakorlás után jó egyetértésben váljunk el tanítványunktól. Emiatt a gyakorlat végén mindig olyan feladatot hajtassunk végre vele, amelyet nagyon könnyedén és szívesen visz véghez, s dicsérjük meg.
A keménységgel és a fenyítéssel nagyon takarékosan bánjunk. Mindig csak valamely nem kívánt cselekedettel kapcsolatosan büntessük meg tanítványunkat. Sohase alkalmazzunk fenyítést, ha nem vagyunk biztosak abban, hogy a kutya is felismeri a büntetés célját. Egy elkövetett csintalanság utólagos büntetésével kapcsolatosan a legtöbb esetben nem várhatjuk el tőle azt, hogy megértse annak okát! Azt a büntetést, amelyben a kutya részesül, a legtöbb esetben a gazda érdemli ki. Vagyis, ha nem tudom kényszeríteni tanítványomat valamilyen feladat végrehajtására, akkor helytelen bármilyen büntetésben részesítenem. Ugyanakkor, ha a fenyítés helyett az engedelmességi gyakorlatok bizonyos mennyiségével büntetem a kutyámat, akkor tudatom vele fölényemet és kívánságomat.
A kutya nem ismer emberi értelemben vett erkölcsöt, ezért nem is helyes fenyítésről, dicséretről beszélni. Azonban már annyira hozzászoktunk az állati lélek emberiesítéséhez, hogy ezek a kifejezésmódok egészen magától értetődőnek tűnnek számunkra. Az a tragédiája a kutyának, hogy emberi gondolatokat, erényeket és gyengeségeket feltételezünk nála. Amennyiben a kutya emberi értelemben okos lenne, úgy mindent megtenne, hogy az engedetlenség következményeit elkerülje.
Minden gazdának lebegjen szeme előtt, hogy nem szabad olyan valamiért büntetni kedvencét, ami előzőleg, mint tilos, nem vált előtte ismeretessé. Tartsuk féken az egyéni haragunkat. Vannak olyan érzékeny kutyák, amelyek az egyszeri ütést sem felejtik el sohasem! Az ilyeneknél a “Szégyelld magad rászólással többet érünk el, mint a többinél egy kisebb fenyítéssel.
Dr. Szinák János (Kutya.hu)

Posted on Hozzászólás most!

A 4 éves Alex kutya mentette meg a megskalpolt kislány életét

Veréssel fenyegetik telekszomszédai Klapka Györgyöt, mert szerintük érzéketlenül nyilatkozott arról a szerencsétlen sorsú kislányról, akit az ő telkén martak véresre a kutyák.
Klapka György legfőbb gondja, hogy miként rázza le magáról a felelősség terhét, miután kutyái véresre marcangoltak egy gyereket – állítják a vállalkozó MÉH-telepének környékén élők, akiket felháborítottak az „aranyember” első nyilatkozatai.
– Csak találkozzam vele, majd jól megkapja a magáét, jól elverem. Nem a kislány tehet arról, hogy nekimentek a kutyák – dühöngött egyikük, amikor a kőbányai helyszínen jártunk.
Klapka is ingerült, nem érti, miért vádolják.
– Felbőszít, hogy ilyeneket mondanak. Akkor miért nem háborodott fel a környék, amikor félévenként 3-4 millió forint kárt okoztak nekem a tolvajok? Azért vittem oda a kutyákat. Nem tehetek arról, ami történt – emelte fel hangját a lapunknak nyilatkozó Klapka.
Mint ismert, a nyolcéves gyereket súlyos sérülésekkel szállították a Heim Pál kórházba. Úgy tudni, a fülét leharapták, majd szinte megskalpolták az ebek, több plasztikai műtét vár rá, jelenleg altatják az intenzív osztályon. A kislány édesanyjával a kórházban találkozott a Bors munkatársa. A megtört asszony nem mozdul el gyermeke ágya mellől, és még képtelen nyilatkozni a történtekről.
A szörnyű tragédia akkor történt, amikor a gyerek 36 éves nagybátyjával – a kutyák gondozójával, a telep őrzőjével – a helyszínre ment, hogy az állatokat megetesse, ám amikor kinyitotta a kennel ajtaját, az ebek rátámadtak.
– Most tudtam meg, hogy a kislány rendszeresen járt a telepre a nagybátyjával, játszott a kutyákkal, és eddig nem volt baj. Ám most egy szőrös csizma volt rajta, arra ugrottak rá a kutyák, a kislány sikított, elesett, és akkor támadtak rá. Nagyon sajnálom a történteket – mondta Klapka, aki alkalmazottját, Gyulát sem hibáztatja.
– Megkérdezte, hogy kirúgom- e, mondtam, nem, sőt adtam egy ügyvédet is mellé, mert nincs pénze. Borzasztó állapotban van, nagyon szerette a kislányt. Szorgalmas, becsületes, rendes ember. Nem okolom, és a két állatot sem altattatom el. Ha az utcán megtámad két kutya egy gyereket, én vagyok az első, aki azt mondja, le kell lőni őket. De ez a kettő eddig soha senkit nem bántott – tette hozzá Klapka.
Mint később kiderült, a gyerek és talán a nagybátyja életét is a szomszédos színesfémtelep harci ebe, Alex mentette meg.
– Hallottuk a kutyákat a szomszédban, kinyitottuk a kaput, Alex meg egyenesen átrohant Klapka telepére, és nekirontott a két kutyának. Ő szedte le a megvadult ebeket a kislányról. Gyulának így sikerült kihúznia a kapun kívülre az unokahúgát, és rázárta a kaput az egymást marcangoló kutyákra. Aztán jöttek a mentősök, rendőrök, végül gázsprayvel fújták le a megvadult állatokat – mondta a szomszéd telep tulajdonosa. A négyéves rottweiler, Alex feje véres, egész nap fekszik, gazdája orvost hívott hozzá A két megvadult kutya az Illatos úti állatmenhelyen várja, hogy döntsenek a sorsáról.
A képen: A szomszéd udvar rottweilere, a négyéves Alex (balra) mentette meg a kislányt. Igaz, kutyát is megviselte a harc Klapka támadó ebével (jobbra) való harc. Fotó Cser Dániel, forrás: Borsonline.hu.

Posted on Hozzászólás most!

Kutyapszichológia 17 – Verekedések leszerelése

Néhány éve, amikor a kutyák és a farkasok viselkedésének közös vonásait kerestem, láttam egy érdekes filmet, amely a Yellowstone Nemzeti Parkban élő farkasokról szólt. Habár Észak-Amerikát úgy ismerjük, mint a farkasok egyik mentsvárát, a Yellowstone Park területéről mégis mintegy hatvan éven keresztül hiányzott ez a ragadozó. Aztán betelepítettek egy falkányi állatot, hogy ismét elszaporodjanak arrafelé a farkasok. Őróluk szólt a dokumentumfilm.
Ez az alkotás nagyban a segítségemre szolgált, hogy kialakíthassam a módszerem alapjául szolgáló elméletemet. Számomra a legfontosabb jelenet az volt a filmben, amikor a falka új alfa-hímet volt kénytelen választani. A korábbi vezért egy vadász golyója terítette le, így csak az alfa-nőstény maradt életben, hogy vezesse a falkát. Hamarosan érkezett egy hím a szomszédos falkából, hogy átvegye a vezérséget. A kibontakozó jelenet egyszerűen lenyűgöző volt. Az idegen elkezdett üvölteni, és fülelt, vajon felhangzik-e válaszképpen a falkavezér üvöltése. Miután semmi ilyesmit nem hallott, egyre beljebb merészkedett a vezérét vesztett falka területére.
Jelenléte nem maradt válasz nélkül. Bonyolult és időnként igen agresszív rituálé bontakozott ki. A farkasok nem fogadták túl barátságosan a betolakodót. Az összecsapások kidolgozott koreográfiát követtek. Szinte minden a pózokon múlott. A látvány sokszor az indiánok harci táncára emlékeztetett, amikor lándzsát vetnek az ellenfél lába elé a földbe. A farkasok minden nekirohanás után visszavonultak, hogy azután újból támadjanak. Mindez pedig vastagon körítve volt testbeszéddel. Eközben a jövevény látszólag teljesen nyugodt maradt. Egyszerűen csak állt egy helyben, miközben csóválta a farkát. Egyáltalán nem lépett fel fenyegetően a falkabéli farkasokkal szemben. Ugyanakkor gyengeséget vagy félelmet sem mutatott. A falka tagjai hat és fél kimerítő órán át folytatták a megfélemlítő szertartást. Végül azután történt valami meglepő. Egyszer csak abbamaradt a támadás, és a farkasok elkezdtek egyenként odamenni a jövevényhez. Az mindent egy lapra tett fel. Ha veszít, a falka csaknem biztosan végezni fog vele. Ám végül az övé lett a diadal.
Amikor a falka tagjai egyenként behódoltak, előlépett az alfanőstény. A győztes hím végső gesztusként rátette a mellső lábát a nőstény vállára, fejét pedig annak nyaka fölé fektette. Ez a póz talán egy másodpercig sem tartott, ám arra elegendő volt, hogy jelezze: a jövevényé a hatalom. Ő az új alfa. Gyönyörű pillanat volt, amelyben benne lüktetett a természet tisztasága és ereje. A falkatagok ott ugrándoztak körülöttük, szinte örvendezve annak, hogy a rend helyreállt, és a csapatnak ismét van vezetője.
Habár a kutya kikerült a farkasfalkából, a falka ösztönei benne munkálkodnak. Hiába vált a mi háziállatunkká, nap mint nap ugyanezeken a rituálékon megy keresztül. Ez talán soha nem nyilvánul meg annyira világosan a gazda szeme előtt, mint amikor kutya harcol kutya ellen. A legtöbb kutyatartóhoz hasonlóan nekem is az egyik legfőbb félelmem, hogy valamelyik kutyámat egyszer komolyan megtámadja egy másik. A kutyák képesek súlyos sebeket ejteni az ellenfelükön. Esetenként az sem idegen tőlük, hogy megöljenek egy másik kutyát.
Amikor a kutyák összeverekednek, a rajtuk eső fizikai sérülések együtt járnak a gazdák lelki sebeivel. Christine esetében sem volt ez másként, akinek a televíziós műsor keretei között segítettem. Christine egy kis gazdaság bérlője volt Yorkshire-ben. Két keverék kutyát is vitt magával: Basil élénk, sárga-fehér foltos, border collie-szerű állat volt, Tess pedig kis fekete kutyus.
Christine gondjait mégis egy harmadik állat okozta. Reggie, egy nagy termetű, fekete-sárga rottweiler keverék, a nő által bérelt tanya, úgymond, tartozéka volt. Az én álláspontom szerint a rottweilerek igazán nem szolgáltak rá félelmetes hírnevükre. Sok nagyon szeretetreméltó kutyával találkoztam már ebből a fajtából. Sokan nem tudják, hogy a rottweilert eredetileg svájci és német földművesek használták őrkutyaként. Reggie teljes mértékben megfelelt ezeknek az elvárásoknak. A kutyát hosszú futóláncon tartották. Ezt a módszert én tiszta szívemből csak ellenezni tudom. Az említett korlátozott mozgási szabadság ellenére is Reggie nagyon hatékonyan őrizte bárkivel szemben a portát. Minden tekintetben félelmetes kinézetű állat volt.
Christine bajait az okozta, hogy Basil egyike volt annak a kevés lénynek, amelyek egyáltalán nem féltek Reggie-től. Számos alkalommal előfordult, hogy a kisebb kutya, amint kilépett a házból, mindjárt odament a rottweiler keverékhez, és összeverekedett vele. Azt hiszem, sokunk számára ismerős a német juhászra rontó Yorkshire terrier, vagy a dobermannal viaskodó tacskó látványa. Amíg mi, emberek világosan látjuk a méretbeli eltéréseket, a legtöbb kutya látszólag nincs tisztában a maga méreteivel és az ebből fakadó következményekkel. Ebben persze megint tetten érhetjük a sajátos emberi szemléletmódot. Mert pont mi voltunk azok, akik a különböző fajtáknak eltérő evolúciós utat szabtunk. A valóságban a legtöbb fajta nincs túlságosan messze egymástól, még nem túl sok generációnyi különbség választja el őket. Ezért aztán nincs abban semmi meglepő, hogy a kutyák öröklötten hasonlatosnak képzelik magukat a többi fajtársukhoz. A példánkban szereplő esetre gondolva, Basil feltehetően magát is a rottweilerhez hasonlatos kutyának tarthatta. Szerencsétlenségére a méret és az erőfölény mind az ellenfél oldalán állt. Reggie mintegy kétszer akkora volt, mint Basil. Ráadásul láncra volt kötve, így igazán nem sok egyéb választása volt, mint harcolni és megvédeni magát. Basil füleit, lábait és testét lassanként ellepték a tépett, zúzott, harapott sebek, úgyhogy a kutya már-már leginkább valami anyagdarabokból összevarrt babához kezdett hasonlítani. Reggie-n sokkal kevesebb harci sérülés látszott, ám nyilvánvalóvá vált, hogy a két kutya lassan, de biztosan darabokra tépi egymást.
Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a módszeremmel nem lehet a kutyákból kiölni agresszív hajlamaikat. A harapósság nem tanult és felejthető szokás, hanem szerves része az adott kutya egyéniségének. Néha az efféle kutyákat a Rambo-sorozat első részének főszereplőjéhez szoktam hasonlítani. Amíg békén hagyták, Rambo is úgy élt, mint a többi normális ember. Amikor azután bántották, Rambo hirtelen visszatalált ahhoz a tudáskészlethez, amely elképesztően erőszakos emberré alakította. Kétségkívül vannak olyan kutyák is, amelyek nézeteltérés esetén borzalmas sérüléseket tudnak okozni akár az embereknek is. A pitbullokat például pontosan a harcra szelektálták – amikor ilyen szituációba kerülnek, teljes egészében kibontakoztatják vérengző természetüket. A módszerem nem arra való, hogy bármelyik kutyában kioltsa az agresszív hajlamokat. Arra viszont képes vagyok, hogy megtanítsam az embereket, miképpen kezeljék kutyáikat, hogy az agresszióra alkalmat adó helyzeteket biztonságosan elkerülhessék.
Sajnos meg volt kötve a kezem, amikor Reggie-n is segíteni próbáltam, mert Christine nem tudta rávenni a birtok tulajdonosát, hogy engedélyezze a kutyával való foglalkozást. A tulajdonosnak egyszerűen egy huszonnégy órán át szolgálatban lévő őrkutyára volt szüksége. Basil persze más eset volt. Abban a pillanatban, amikor először megpillantottam, már tudtam, hogy a vezérségre törő, ám vágyában beteljesületlen alfa tipikus esetével állok szemben. Az összes jellegzetesség megvolt nála: húzta a pórázt, felugrált, és állandóan ugatott. Látszott rajta, hogy a ház urának képzeli magát. Még arra is rászokott, hogy felugorjon a konyhaasztalra, mert onnét kilátott az ablakon, így szemmel tarthatta az udvart.
Christine elkezdte a szokásos köteléképítést Basillel. Megkértem, hogy ez alatt az idő alatt különösen ügyeljen arra, hogy a kutya ne mehessen oda Reggie-hez. A két kutya még csak ne is lássa egymást. Amikor úgy gondoltam, hogy Basil “elkészült”, kivittük őt az udvarra. Nem is pórázt tettünk rá, hanem hámot! Tudtam, mennyire izgatott szokott lenni, és nem akartam, hogy valahogy kitépje magát a kezünk közül. Előkészületeink közé tartozott az is, hogy Reggie-t egy pajtába rejtettük.
Amint azonban Basil elért régi ellensége területére, kiengedtük Reggie-t is, aki persze most is a láncára volt erősítve. Letérdeltem, és csendben, nyugodtan tartottam Basilt, mintegy hatméternyire a lánc hatósugarán kívül. Még ma sem tudom, az a lánc hogyan bírta ki azokat a pillanatokat! Reggie mélyről feltörő morgással valósággal röpült Basil felé. Basil ugyancsak kész volt megütközni vele, úgyhogy amennyire csak bírtam, tartottam a kutyát. Úgy tűnt, a két kutya pillanatokon belül miszlikre szeretné tépni egymást. Ám én vigyáztam, hogy a konfliktus maradjon meg a jelzések szintjén, és az állatok ne férkőzhessenek egymás közelébe.
Idővel aztán lejjebb szállt az adrenalin szintje, és a fáradtság jelei mutatkoztak a kutyákon. Az acsarkodás nem hat órán át tartott, mint a farkasoknál, talán ha negyedórás lehetett. Abban a pillanatban, amikor a kutyák elcsendesedtek, az előre megbeszélt módon kilépett Christine a házból, kezében egy-egy tál eledellel mindkét kutya számára. Ennek a momentumnak kétszeresen is jelzésértéke volt. Azt szerettük volna először is, ha a kutyákat egymás jelenlétében éri a pozitív élmény. Másodszor pedig azt is a tudomásukra hoztuk ezzel, hogy csak akkor kapják meg a jutalmat, ha békén hagyják egymást.
Ebben az esetben mégsem tudtunk teljes sikert elérni. A két kutya még hosszú ideig harcban állt egymással. A helyzetet nem lehetett gyorsan megoldani. Basil elég jól reagált a köteléképítési folyamatra, és egyre szelídebb lett a Reggie-vel folytatott összetűzések során. Sokszor már nem is jutottak el a verekedésig. Basil sebeit egyre ritkábban kellett összevarrnia az állatorvosnak. Ha a rottweiler keverék is a megfelelőképpen viselkedett volna, nem kétséges, hogy megszűntek volna az összecsapások. Minderre azonban nem nagyon számíthattunk, és a legjobb, amit remélhettem, hogy Basil ezentúl legalább csak ritka vendég lesz a rendelőben.
Ahányszor csak autóba ülünk, legyünk bár a legtapasztaltabb sofőrök is, mindig számítanunk kell arra, hogy összetalálkozhatunk egy ámokfutó vezetővel. Ugyanilyen veszélyek leselkednek átvitt értelemben a kutyatartókra is, amikor elhagyják állatukkal az otthon biztonságát. Az esetek többségében a kutyasétáltatás kellemes és voltaképpen valódi társasági elfoglaltság. Magam is számos barátságot kötöttem már, miközben kicsiny falkámat sétáltattam. A szomorú valóság azonban az, hogy minden kutyatulajdonos számára előbb-utóbb eljön a pillanat, amikor találkoznak egy harcias idegen kutyával.
Ez ellen nem sokat tehetünk. A gazdák jó része nem rendelkezik kellő érzékkel és befolyással a kutyája megfékezéséhez. Minden derék gazdára jut legalább egy, aki felelőtlenül viselkedik. És szemben szinte az össze többi viselkedésfajtával, a kutyák természetes védekező magatartását nem tudjuk kiiktatni a kedvenceinkből arra az esetre, ha elkerülhetetlenné válik a harc. Csak azt tudom tanácsolni, hogy amikor csak lehet, próbáljuk meg minél inkább kerülni az ilyen alkalmakat.
Annak érdekében viszont igenis sokat tehetünk, hogy ne a mi kutyánk legyen a támadó. Ennek eléréséhez ismét a farkasfalka törvényeihez és az állat alapvető tulajdonságaihoz kell visszanyúlnunk. A természetben a farkasfalkák mindent megtesznek, csak hogy ne találkozzanak a többi csapattal. Éppen azért jelölik meg olyan intenzíven a csapáikat és a tanyáik környékét, hogy a többiek tiszteletben tarthassák azok sérthetetlenségét. A valódi összetűzések igen ritkák a köreikben.
Ha ezt észben tartjuk, rá fogunk jönni, hogy a kutyák számára igenis természetellenes dolog a többi “falkával” történő gyakori találkozás. Emlékezzünk csak: a kutya szemében a legkisebb csoport akár két főből is állhat, egy kutya – és egy ember. A magát falkavezérnek gondoló kutya számára a másik kutyasétáltató felbukkanása valóságos vészhelyzet lehet! Ha összetűzés alakul ki, ez az állat mindent meg fog tenni a saját falkája (képzelt) érdekeiért. Még nagyobb mérvű a kutya idegessége, ha az efféle találkozásra a jól ismert sétaterepen, a megszokott útvonalon kerül sor. Ha elképzelései szerint ő az alfa, az ilyen esetekben úgy viselkedhet, mintha a falka területét védené.
Az efféle idegesítő helyzetek leszerelésére szoktam javasolni a gazdáknak az úgynevezett “falkatalálkozásokat”. Ennek párhuzamosan kell történnie azzal, hogy a gazda megtanulja, miként lehet ő a séta irányítója. A dolog lényege az, hogy séta közben hozzá kell szoktatnunk a kutyát a többi kutyasétáltatóval való találkozáshoz (vagyis ahhoz, hogy a “falkák” időnként keresztezhetik egymás útját). Hosszú távon az a cél, hogy a kutya mintegy érzéketlenné váljon az idegenekkel szemben, mint ahogyan a modern városi ember is elviseli a többi ember nyüzsgő jelenlétét. Amikor két kutya találkozik séta közben, a gazdák akkor cselekszenek a leghelyesebben, ha egyszerűen nem törődnek a másik kutyával. Ha a saját kutyánk követi a mi példánkat, vagyis nem foglalkozik a másikkal, jutalmazzuk meg egy kis falattal. A kutyát így az eset kapcsán pozitív megerősítés éri. A folyamat erőszakmentes lesz, hasonlít arra, amit más vonatkozásokban már otthon is gyakoroltunk. A gazda legfontosabb feladata, hogy itt is kimutassa vezéri kvalitásait, amit a kutya felismer és bízhat benne.
Már említettem azonban, hogy hiába gyakorolunk mi a saját kutyánkkal rengeteget, amikor semmit sem tehetünk mások és a kutyáik viselkedésének irányítására. Sokszor megkérdezték már tőlem, miről lehet felismerni a támadásra hajlamos kutyákat. Az emberek természetesen szeretnének felkészülni azokra az esetekre, amikor a kutyák összekapnak. Mikor válik a morgó kutyából támadó kutya, mi váltja ki ezt a támadást és így tovább. Azt szoktam válaszolni erre, hogy nekünk sokkal inkább a másik gazdát kell figyelnünk, hagyjuk a kutyánkra az idegen kutya felmérését.
Ha egy gazda felszabadult és vidám, nagy valószínűséggel a kutyája is hasonló beállítottságú lesz. Viszont ha a gazda idegesen hadonászik, izgatottnak vagy mérgesnek látszik, és alig bírja a pórázon féken tartani a kutyáját, nagy eséllyel maga a kutya is robbanékony hangulatban lesz. Általában azok a kutyák a legveszélyesebb támadók, amelyek ilyen emberrel vannak. Amikor egy másik kutya megrohanja a miénket, talán ez a legnagyobb kihívás a vezérségünk szempontjából. Azt tanácsolom, hogy próbáljuk meg mindenáron elkerülni az effajta összecsapásokat. Nagyon rossz taktika, ha kioktatjuk a másik gazdát, vagyis magunk is támadást indítunk. A legfontosabb, hogy higgadtak maradjunk. Emlékezzünk Kipling szavaira, és ne veszítsük el a fejünket.
Sokan kérdezik, miért nem helyes az, ha egyszerűen felkapjuk a kutyát, ha verekedés robban ki. Ez azért rossz, mert ezzel csak összezavarjuk az állatot. Egyfelől kiemeljük a saját szintjéről, és nem tudja maga elintézni a dolgot a másik kutyával. Másrészt ilyenkor a gazda is ki van téve a harapásoknak. Sokkal jobb, ha erős vezérként lépünk fel, és olyan módon vezetjük a kutyát, amiből tanulhat maga is.
Nem kétséges, hogy a verekedésektől való félelem tönkreteheti a gazda örömét, amit máskülönben a séta jelenthetne neki. Jó példa erre a nyugdíjas ápolónő, Artley kisasszony esete. A hölgy egy bájos kis házikóban lakott Bridlington tengerparthoz közeli részén. Két gyönyörű bobtailje volt, Ben és Danny. Sajnos a kutyák egyre agresszívabbakká váltak, amikor séta közben más ebekkel találkoztak. És bizony egy kutya, ha megüti az ötven kilót, már elég nagynak számít. Összehasonlításképpen a szinte áttetsző Artley kisasszony nem nyomhatott többet negyvenöt kilónál. Nem csoda, ha nem bírta féken tartani Bent és Dannyt a póráz végén, még kevésbé kaphatta volna őket ölbe vész esetén. Ennek eredményeképpen egyre tehetetlenebbé vált kutyái vadságával szemben.
Mikor végül rászánta magát, hogy felhívjon, a helyzet már odáig fajult, hogy a szegény hölgy kizárólag a leglehetetlenebb időpontokban merészkedett az utcára a kutyáival. Elmesélte, hogy éjfélkor, illetve hajnali ötkor sétáltatja a kutyákat, hogy lehetőleg sikerüljön elkerülni a veszélyes helyzeteket. Biztos vagyok benne, hogy a többséghez hasonlóan ő sem nagyon bízott benne, hogy gyógyírt hozhatok neki. Meg is értettem emiatt, ám szerencsére később mintegy öt perc alatt sikerült meggyőznöm arról, mekkorát tévedett!
Artley kisasszony a kertben tartotta a két bobtailt, mert túlságosan rakoncátlanok voltak. A lakás berendezése kifogástalan ízlésről tanúskodott, és a két kutya viháncolása azonnali megsemmisüléssel fenyegette a sok értékes csecsebecsét. Megérkezésem után azonban mindössze öt percre volt szükségem, hogy lecsendesítsem az állatokat. Ahogy beléptem, szokásomhoz híven azonnal a legyőzhetetlen vezér jelzéseit öltöttem magamra, akinek fensőbbségéhez kétség sem férhet. A két kutya hamarosan nyugodtan hevert a nappaliban, hat év után először lépve be a házba!
A gazda fő problémáját azonban mégiscsak a séták jelentették. Egyszerű megoldást eszeltem ki. Az volt a célom, hogy a hölgy megtanulja elkerülni az összetűzésekhez vezető szituációkat. Megkértem, próbálja meg falatkákkal elcsalni a kutyáit a közeledő másik kutyáktól. Ha például a járdán szembejön egy másik kutyasétáltató, menjen át az utca túloldalára a két kutyával. Ha már biztos távolságban vannak, jutalmazza meg a kutyákat a falattal. Ezzel nemcsak fizikailag távolodhatnak el a veszélyes közelségből, hanem a kutyák látni fogják, hogy gazdájuk igazi vezér, aki úgy döntött, falkáját megvédendő kész az azonnali cselekvésre. Ezzel párhuzamosan azt is tanácsoltam Artley kisasszonynak, hogy lehetőleg mindvégig higgadtan és nyugodtan viselkedjen.
Ezúttal nem lehetett rögtön nagy eredményeket felmutatni. A köteléképítési folyamat tökéletes végigvitele döntő fontosságú, mielőtt az ember kilépne a kutyájával az utcára. Súlyosabb eseteknél azt szoktam tanácsolni, hogy legalább egy héten keresztül gyakoroljanak otthon a kutyával azelőtt, hogy szembesítenék az első igazán kritikus szituációval. A kutyánk ugyanis azért verekszik általában az utcán, mert azt hiszi, vezérként neki kell megvédeni a falkát. Ha otthon tudatosult már benne az új helye a rangsorban, könnyebben fog séta közben is engedelmeskedni az új alfának.
Artley kisasszony híven betartotta az előírásaimat. Két hét múlva már normális sétaidőben vihette az utcára a kutyáit. Egy évvel a nála tett látogatásom után felhívott, és abból, amit mesélt, nyilvánvalóvá vált számomra, hogy az életében hatalmas változást jelentett a kutyái megregulázása. Beszámolt róla, hogy éppen a tengerparton voltak, ahol Ben és Danny jót hancúrozott a többi kutyával. Bridlington utcáin így vált teljessé a béke.

Posted on Hozzászólás most!

Rendőrkutya támadt rendőrre Baranyában

Információink szerint saját szolgálati kutyája támadta meg a rendőrt a baranyai településen. A férfit megműtötték, állapota jelenleg stabil.
Saját kutyája harapta meg csütörtök délután azt a felsőszentmártoni férfit, akit súlyosnak tűnő sebesülésekkel szállítottak kórházba. A fiatalembert Pécsre, a PTE ÁOK Traumatológiai Klinikájára vitték. A helyszínen tapasztalt súlyos vérveszteség miatt mentőhelikopterrel szállították a megyeszékhelyre a sérültet.
Úgy tudjuk, hogy a férfit testének lágy részein, elsősorban alsó végtagjain és hastájékon harapta meg a kutyája. Információink szerint a férfit este megoperálták, információink szerint életveszélyes állapotban van.
Saját kutyája harapta meg csütörtök délután azt a felsőszentmártoni férfit, akit súlyosnak tűnő sebesülésekkel szállítottak kórházba. A fiatalembert Pécsre, a PTE ÁOK Traumatológiai Klinikájára vitték. A helyszínen tapasztalt súlyos vérveszteség miatt mentőhelikopterrel szállították a megyeszékhelyre a sérültet.
Úgy tudjuk, hogy a férfit testének lágy részein, elsősorban alsó végtagjain és hastájékon harapta meg a kutyája. Információink szerint a férfit este megoperálták, információink szerint életveszélyes állapotban van.
A kutyatámadással kapcsolatban a rendőrség pénteken közleményt adott ki, melyből kiderül, hogy a rendőr szolgálati időn kívül foglalkozott a szolgálati kutyával, amikor az megtámadta és több helyen megharapta. A férfit súlyos sérülésekkel szállították kórházba, megműtötték, állapota jelenleg stabil.
A két éves, rottweiler fajtájú szolgálati kutya február óta volt a körzeti megbízott gondozásában, kiképzés alatt állt. A kutyát még a tegnapi napon a Dunakeszi Kutyavezető-képző Központba szállították megfigyelésre. Forrás: Bama.hu

Posted on Hozzászólás most!

Eb IQ

Mérhető az ebek eszessége. Az intelligencia bajnokai. A kutyák gondolkodása ma már sok tekintetben az emberéhez hasonló – vallja Csányi Vilmos etológus. A kutyák szerelmeseit erről nem nehéz meggyőzni. Talán ennek is köszönhető, hogy évről-évre elkészül a toplista a négylábú IQ-bajnokokról.
Border Collie – Az örök első
A collie nem véletlenül vezeti évek óta a listát. A kölykök esetében már öt hónapos kor körül megmutatkozik, hogy a kutyus milyen képességekkel rendelkezik. A tudatos tenyésztők ez idő tájt tesztelik, vajon a kölyök milyen géneket örökölt szüleitől: ha liba, birka mellé teszik, elkezd-e ösztönösen terelni. A collie azonban nem csak kiváló terelő, de első az engedelmességi vizsgákon, az agility-ben, és a flyball versenyeken is. Ez a brit szigeteki határőr ízig-vérig munkakutya: nem csak okos és értelmes, de hihetetlenül kötődik gazdájához is
Uszkár – A szófogadó
Uszkár és uszkár közt is van különbség: míg az óriás-és középuszkárok a képzeletbeli eszességi dobogó második helyéig jutottak, addig a törpe-és toy uszkárok inkább kedvességükkel veszik le lábukról a gazdit. Az óriás-, vagyis a királyuszkár esetében akkor érünk el gyors eredményt, ha mindig következetesek maradunk. Ezek a kutyák ugyanis megérzik, ha gazdájukkal baj van, ehhez pedig elég, ha megváltozik a kétlábú isten hanghordozása. A nevelés éppen ezért csakis játékos formában történhet. Az óriásuszkár nem csak értelmes, de szívós fajta is, ha valamit el akar érni, nem kíméli magát.
Német Juhászkutya – ő nem alkuszik
A németek kedvenc családi kutyája szintén ragos elismerést vívott ki magának. A bronzérmes kutyus akkor érzi jól magát, ha megvédheti otthonát és a környezetében élőket. Életének középpontja a gazda, akitől elvárja, hogy naponta több órát foglalkozzon vele, tanítsa, okítsa. Azon kevés kutyák közé tartozik, akiket nem lehet megvesztegetni. Ez annak köszönhető, hogy általában egygazdás, vagyis egyetlen személyhez kötődik erősen. Ez a kutya nem érzi jól magát, ha nincs mit tennie, nem véletlenül „használja” nagy előszeretettel a rendőrség, de ez a fajta mentő-és keresőkutyaként is bizonyított már.
Golden Retriever – Mindene a család
Az aranyszőrű kutya nem csak okos, de a világ számos pontján az egyik legkedveltebb fajta is. Az egykor vízi vadászatra, apportírozásra kitenyésztett fajta hihetetlenül társaságkedvelő, kedves és engedelmes. Sőt, nem csak kiválóan alkalmazkodik, de igen fejlett szaglással is rendelkezik. Tanítása során soha nem szabad gorombán bánni vele, mert az egész életére megjegyzi. A képzés alkalmával fontos, hogy következetesek legyünk, és az is, hogy a feladatok változatosak legyenek. Az engedelmességi vizsgán éppen úgy helytáll, mint egy flyball versenyeken.
Doberman – Éhes a parancsra
Az adóhatóság megbízható „őre”. Merthogy Karl Friedrich Louise Doberman adóbehajtó azért tenyésztette ki ezt az impozáns fajtát, hogy hű kísérői legyenek, amikor sok pénzt visz magával. A doberman határozott fellépést igényel, de nem szabad vele szemben durván és agresszívan viselkedni. Az idegenekkel szemben barátságtalan, ha számára ismeretlen személy közelít a családtagokhoz, azonnal támadó pózba áll, de végső lépésre csak gazdája utasítását követően szánja el magát. Tény, ez a kutya bizony csak gyakorlott és tapasztalt gazdák számára ajánlott.
Afgán agár – Öntörvényű, nem buta
A ranglista utolsó helyén tanyázó fajta nem észbéli hiányosságai miatt lett sereghajtó. A nemes, független afgán agár azért került a lista végére, mert igen öntörvényű. Ez az eb bizony nem való kezdő kutyásnak, nem tiszteli az embert, nem ismeri el falkavezérnek – hacsak kitartó, következetes és igen időigényes munkával nem sikerül ezt bebizonyítanunk neki. Az afgán agár, amit eredetileg vadászatra használtak szinte minden mozgó dolgot azonnal üldözőbe vesz. A gazdi ilyenkor pedig hiába is próbálja meg visszahívni, nem biztos, hogy sok sikerre számíthat.
Tesztelje kedvencét – Négylábú társaink intelligenciájának mérése, ahogyan az emberek IQ-tesztelése is, valójában a problémamegoldás képességét, a találékonyság, a tények összefüggésének felismerését díjazza. Éppen ezért a kedvenc fajtájának általános jellemzőihez érdemes igazítani őket.
1. feladat – Elsőként felesleges nagy dologra gondolni. Ha kutyánk csak abban az esetben jön oda hozzánk, ha pontosan a nevén szólítjuk, és nem a kedvenc futballcsapatunk vagy énekesünk nevét emlegetjük hasonló hangsúllyal, akkor minden tőle telhetőt megtett.
2. feladat – Ültessük le a kutyust, és egy kisebb szekrény, vagy paraván mögé helyezzük el az előzőleg megszagoltatott jutalomfalatot. Az okos kutya pillanatok alatt rájön, hogy kedvenc csemegéjét akkor kapja meg, ha megkerüli az „építményt”.
3. feladat – Lengessen meg egy nagyobb fürdőlepedőt a kutya előtt. Fontos, hogy kedvence érezze: most eljött a játék ideje. Dobja, helyezze a kutya fejére a lepedőt. Figyelje meg, mennyi idő alatt szabadul ki kedvence. Ha valódi IQ-bajnok, mindössze pár másodpercre lesz szüksége.
4. feladat – Helyezzünk több lefordított műanyag poharat a földre. Az egyik pohár alá rejtsük el a kutya kedvenc játékát, vagy egy jutalomfalatot, majd adjuk ki a vezényszót: „keresd”, vagy használjunk a kutya számára már ismert utasítást. Ha a kutya azonnal megtalálja az elrejtett dolgot, nem csak az orra jó, de mentális képességeivel sincs baj.
5. feladat – Tegyük kutyusunk kedvenc jutalomfalatát egy lyukas labdába. A labdát helyezzük el a földön, de tegyünk mellé másik két labdát is. A kutyusnak nem csak azt a labdát kell tudnia kiválasztania, amiben a jutalomfalat van, hanem azt illik is onnan kiszednie.
6. feladat – Tanítson kedvencének új vezényszót! A lényeg, hogy a parancsot kösse össze mozdulattal. Ügyeljen rá, hogy a hangja kiegyensúlyozott, kedves, ugyanakkor határozott maradjon. Példa: Enyhén nyomja meg a kutya farok tövét, és ismételje az „ülj!” vezényszót. A gyakorlatot végezze el háromszor. Negyedszerre csak a vezényszó hangozzék el. Ha kutyája magától is leült, biztos lehet benne, hogy magas az intelligencia szintje.

Kutyafajták IQ-listája
1. Border collie
2. Uszkár
3. Német juhászkutya
4. Golden retriever
5. Dobermann
6. Shetlandi juhászkutya
7. Labrador retriever
8. Papillon
9. Rottweiler
10. Ausztrál cattle dog
11. Pembroke welsh corgi
12. Snaucer
13. Angol springer spániel
14. Belga juhászkutya
15. Schipperke
16. Skót juhászkutya
17. Német rövid szőrű pointer
18. Angol cocker spániel
19. Breton spániel
20. Amerikai cocker spániel
21. Weimari vizsla
22. Berni pásztor
23. Pomerániai törpespitz
24. Ír vízispániel
25. Magyar vizsla
26. Cardigan welsh corgi
27. Puli
28. Yorkshire terrier
29. Airedale terrier
30. Border terrier
31. Brie-i juhászkutya
32. Manchester terrier
33. Szamojéd
34. Újfundlandi
35. Ír szetter
36. Amerikai staffordshire terrier
37. Majompinscher, angol szetter, fáraókutya
38. Norwich terrier
39. Dalmata
40. Sima szőrű foxterrier
41. Ír farkasagár
42. Kuvasz
43. Saluki
44. Cavalier king charles spániel
45. Szibériai husky
46. Tibeti spániel
47. West highland white terrier, skót szarvasagár
48. Bokszer, dog
49. Tacskó, staffordshire bullterrier
50. Alaszkai malamut
51. Whippet, shar-pei
52. Rhodesiai ridgeback
53. Welsh terrier, ír terrier
54. Boston terrier
55. Akita
56. Norfolk terrier
57. Mopsz
58. Francia buldog
59. Brüsszeli griffon
60. Kis olasz agár
61. Kínai meztelen kutya
62. Dandie dinmont terrier
63. Tibeti terrier
64. Pireneusi juhászkutya
65. Bernáthegyi
66. Bullterrier
67. Chihuahua
68. Lhasa-apso
69. Bullmasztiff
70. Shih-tzu
71. Basset hound
72. Angol masztiff, beagle
73. Pekingi palotakutya
74. Angol véreb
75. Borzoi (orosz agár)
76. Csaucsau
77. Angol buldog
78. Basenji
79. Afgán agár

Megjegyzés: Az alábbi intelligencialistát a Brit Columbia Egyetem kutatói állították össze. Arra azonban felhívjuk a figyelmet: ez nem egy minden szempontból hiteles sorrend, hiszen több európai, sőt: a legtöbb magyar fajta (komondor, pumi, mudi, magyar agár, erdélyi kopó) hiányzik a felsorolásból, így az biztosan nem teljes. Forrás: Dombovári Edina, Bors Kedvencek

Posted on Hozzászólás most!

Halára mart a rottweiler egy egyéves kislányt

Az ausztriai Staningersdorfban egy 7 éves rottweiler a kora reggeli órákban halára marta a család 7 éves kislányát. A gyereket az apja még kórházba szállította, de az orvosok már nem tudtak segíteni rajta, a kislány belehalt a súlyos mellkasi és fejsérüléseibe.
A kutya gazdája hivatásos kutyavezető a rendőrségen, és reggel a munkából tért haza. A kislány és a kutya is örömmel üdvözölték, amikor az állat teljesen váratlanul a gyerekre támadt. Mire leszedték az áldozatáról, már súlyos sebeket ejtett rajta.
A családot trauma utáni pszichológusi felügyelet alá helyzeték, és megkezdődött a vizsgálata annak, mi vezethetett a tragikus eseményhez. Egyelőre nem vádolnak senkit, még gondatlansággal sem, de a hatóságok tudni akarják mi is történ pontosan, miért halt meg a kislány, akinek a testét orvosszakértő is felboncolja.