Posted on Hozzászólás most!

Betilthatják a farkasvadászatot Svédországban

Az Európai Bizottság azt tervezi, hogy jogi lépéseket tesz Svédország ellen, mivel az ország területén tavaly óta ismét legális a farkasvadászat bizonyos kereteken belül. Az állatok vadászatát 1964 óta 2010-ben engedélyezték először – idén összesen 20 farkas megölése törvényes.
Az európai környezetvédelmi biztos, Janez Potocnik szerint a farkasvadászatot mindenképpen be kellene fejezni, mivel az állatok genetikai bázisa igen szűk egész Skandináviában. Svédországban például a vadon élő ragadozók száma összesen 200, amelyből tavaly 27-et lőhettek le legálisan a vadászok – írja a svéd The Local.
Az idei vadászat szombaton kezdődött el, és hétfőre már 14 állatot ejtettek el a vadászok. Potocnik azt javasolta a Bizottságnak, hogy lépjenek fel az országgal szemben, mivel a farkasvadászat engedélyezése sérti az uniós környezetvédelmi szabályokat.
Az EU korábban már megegyezett a svédekkel, hogy változatosabbá teszik a farkasok genetikai állományát azzal, hogy Európa más részeiről is telepítenek át ragadozókat, ez azonban eddig még nem teljesült. Sőt, mivel az állatok nagyon elszaporodtak, ezért 2009-ben döntött úgy a parlament, hogy ismét engedélyezik a farkasvadászatot, és a populáció maximális számát 210-ben határozzák meg. Forrás: OrientPress Hírügynökség

Posted on Hozzászólás most!

A svédek egymillió nyércet kínoznak évente a szőrméjéért

Miután a svéd nyércet agyonütik és megnyúzzák, könnyen lehet, hogy jó minőségű bundáját egy felvásárló veszi majd meg egy dán aukción. A Copenhagen Fur a világ egyik legjelentősebb aukciója: 2010 februárjában összesen négymillió nyérc prémje került itt kalapács alá, átlagosan 11 ezer forint / prém áron, a felvásárlók fele pedig jellemzően kínai volt, de az oroszok és törökök is aktívan részt vettek. A prémpiacon a keresletet az uralkodó divatirányzatok, a változó kínálat, de a klíma is befolyásolja: tavaly például a kisebb kínálat, valamint a hideg oroszországi és kínai tél felnyomta az árakat. A nyércipar világszerte mintegy 50 millió prémet termel évente, amelyből Dánia 13,5 millió prémjével (Kína mellett) a legnagyobb termelőnek számít. Svédország a dán nercprém-mennyiségnek mindössze egytizedét termeli, maximálisan 1,5 milliót darabot.
A svéd választási kampányban a bundájukért tartott nyércek helyzete is kavarhat komoly politikai vitát. Nem kell más, csak egy évente minimum egymillió prémet termelő vitatott iparág, egy öntörvényű állatjogi szervezet ijesztő képei, egy ügyesen időzített vád a jobbközép kormány ellen, és a svéd média érdeklődése a 2006 óta szunnyadó problémakör iránt.
Svédországban szeptember 19-én tartanak parlamenti választásokat, s a július végi vakáció után újra felpörgő kampányban olyan marginális témák is nagy megvilágítást kaphatnak, amelyek máskor nem vinnék át a vezető politikusok ingerküszöbét. Jó példa erre a svéd médiában augusztus 9-e és 11-e között zajló nyércvita, amely a múlt hét egyik vezető témája volt a skandináv országban.
A svéd Állatjogi Szövetség (Djurrättsalliansen) hétfőn indította el a nyércfarmok elhanyagolt bundás lakóiról és a svéd prémes haszonállatok jogi védelméről szóló vitát, amelyben az ellenzéki vörös-zöld pártok támadták a jelenlegi jobbközép kormányt, követelve a Svédországban működő 75 nyércfarm gyors leépítését.
Az állatjogi szervezet titokban lopózott be a svéd nyércfarmok egyötödére és filmezte le a kis egyenketrecekbe szorított, leharapott fülű, kannibállá váló állatokat, valamint több tucat társuk kidobott tetemét. Ezeken a farmokon „több mint egymillió nyérc futkos ide-oda a ketrecében, várva a halálra. A siralmas körülmények nem méltók egy modern társadalomhoz” – írta augusztus 9-i vitacikkében a vörös-zöld koalíció három politikusa, akik szóról-szóra ugyanazt kommunikálták, mint az állatjogi szervezet nyilvánvalóan zöldpárti perspektívából beszélő szóvivője Malin Gustafsson. Az aktivisták anyagának hitelességét és reprezentatív voltát egyetlen párt sem kérdőjelezte meg, inkább csípőből reagált a sajtó illetve a közszolgálati televízió leleplező riportja által felkínált problémára.
A nyércvitában egyrészt a jobb- és a baloldali kormányalternatíva, másrészt három parlamenti párt markáns véleménye csapott össze: a 2008 decemberében létrejött vörös-zöld koalíció pártjai, a Baloldali Párt (V) és a Zöld Párt (MP), valamint a vitában szorongatott Centrumpárt (C) egyetértettek abban, hogy a svéd állatvédelmi törvény 4. §-ával ellentétes jogsértő állapotot meg kell szüntetni a nyércfarmokon, a problémát azonban különböző módszerekkel kívánták megoldani:
A Baloldali Párt a prémes állatok tenyésztésének teljes tilalmát tűzte zászlajára, és Lars Ohly pártelnök kedden már Eskil Erlandsson mezőgazdasági miniszter lemondását követelte. Ohly szerint ugyanis „Erlandsson a profitot az állatok élete és jóléte elé helyezte, ami elfogadhatatlan”.
A centrumpárti mezőgazdasági miniszter, aki július végén még arról beszélt, hogy hogyan tenné a svéd gazdákat 2030-ra a világ legklímabarátabb földműveseivé, most védekezésre kényszerült a nyércvitában: Erlandsson válságtalálkozót hívott össze, amely után gyors intézkedéseket, a 2011-es költségvetésből pedig több pénzt ígért a nyércfarmok ellenőrzésére. Bár a miniszter állította, hogy „megijedt” az aktivisták képeinek láttán, sem ő, sem a Centrumpárt elnöke Maud Olofsson nem tartotta elképzelhetőnek az évente 1-1,5 millió prémet termelő nyércipar megkurtítását. A magát a jobbközép koalíció „zöld hangjaként” reklámozó Centrumpárt hitelét azonban alááshatja a nyércvita: „a mezőgazdasági miniszter centrumpárti. Ha az állatvédelem meggyengült, az főként az ő felelőssége” – mondja Ulf Bjereld, a Göteborgi Egyetem politológiaprofesszora a Kitekintőnek.
Míg az agrár-gyökerekkel rendelkező liberális Centrumpártot gyengítheti, addig a Zöld Pártnak kedvezhet az állatvédelem ilyetén módon való politikai napirendre kerülése. A zöldek ráadásul azt ígérik, hogy ha nyernek a választásokon, leporolják a svéd parlament jobboldali többsége által 2006-ban leszavazott, a nyérctenyésztőkkel szemben szigorúbb követelményeket támasztó szociáldemokrata törvényjavaslatot, amellyel a baloldali pártok gyakorlatilag megfojtanák a nyércipart, és dél-svéd nyércfarmerek tucatjait lehetetlenítenék el.
Triviálisnak tűnhet, hogy Svédországban vezető politikusok prémes állatokról vitáznak, de a ’88-as választásokon már kiderült, hogy az országos médiában az állatokról illetve tetemeikről mutatott felkavaró képek komoly potenciális erővel bírnak: 1988 nyarán Svédország nyugati partjainál döglött fókák tűntek fel, aminek következtében a környezetvédelem előtérbe került a kampányban, és a Zöld Párt 5,5%-os eredménnyel történetében először bejutott a svéd parlamentbe. Azt a választást emiatt fókaválasztásként emlegetik. Az elhanyagolt nyérceknek ezzel szemben nem lesz meghatározó jelentőségük a 2010-es választásokon – állítja Ulf Bjereld professzor, aki ugyanakkor megerősíti a nyércvita relevanciáját az idei kampányban. Ezt teszi a Sydsvenska Dagbladet nevű napilap is szerdai vezető cikkében.
A svéd nyércipar sorsa most a választások kimenetelétől függ: ha a Fredrik Reinfeldt miniszterelnök vezette jobbközép polgári Szövetség hatalmon marad, akkor a svéd nyérctenyésztők továbbra is vihetik majd a kis menyétfélék hosszúkás prémjeit a dán Copenhagen Fur prominens aukcióira, miközben az önkormányzatok sűrűbben ellenőrzik majd őket. Ha viszont a vörös-zöldek nyernek, módosíthatják az eddig is erősnek tartott állatvédelmi törvényt, és esetleg hatályba léphet a Persson-kormány által javasolt 4/A. § paragrafus, amely szerint a ketrecben tenyésztett nyérceknek joguk lesz az időnkénti magányhoz és hozzáférést kell biztosítani nekik olyan vízhez, amiben úszhatnak.
Bár a nyércvita alapvetően marginális jellegét visszaigazolni látszik, hogy se a szociáldemokraták miniszterelnökjelöltje Mona Sahlin, se a a posztért újra induló Fredrik Reinfeldt nem kommentálta azt közvetlenül, augusztus 14-én a nyércek mégis újra betolakodtak a köztudatba: amikor a svéd Mérsékelt Pártot 2006-ban új munkáspártként újradefiniáló Reinfeldt a stockholmi Södermalmstorg-on tartotta nyári beszédét, az Állatjogi Szövetség a „ne áruld el a nyérceket!” rigmussal demonstrálta a jobbközép pártok nyércpolitikájával kapcsolatos elégedetlenségét, és ezzel megzavarta a munka, jólét és adócsökkentés liberálkonzervatív idilljét.
A kampányvonat azonban robog tovább Svédországban, és bár maga mögött hagyja az epizodikus nyérceket, de megmarad az emlék, hogy volt egy sajátos vita, amelyben öntörvényű aktivisták ijesztő felvételeikkel képesek voltak az állatvédelmet politikai napirendre emelni, és behúzni azt egy parlamenti választási kampányba.