Posted on Hozzászólás most!

A meleg pingvinnek is szaporodnia kell

A fajfenntartás érdekében szét kell választani és nőstény egyedekkel kell pároztatni a torontói állatkert homoszexuális párként viselkedő két pápaszemes pingvinjét (Spheniscus demersus).
10 esztendős Pedro és a 20 éves Buddy idén érkezett a torontói intézménybe a Pittsburghi Nemzeti Madárparkból, hogy párra leljenek az állatkert nőstény pingvinjei között. A két hím azonban inkább egymás társaságát részesíti előnyben: “ölelgetik”, hívogatják egymást és udvarolnak a másiknak. Az intézmény ezért úgy döntött: a fajfenntartás érdekében véget vet a románcnak.
“Két nőstény is követi őket, csak rá kell vennünk a fiúkat, hogy érdeklődjenek irántuk” – idézte Tom Masont, az állatkert madarakkal és gerinctelen állatokkal foglalkozó munkatársát a The Toronto Star című lap internetes kiadása. Mint hozzátette: “Ha Pedro és Buddy nem lennének genetikailag oly fontosak, akkor hagynánk őket azt csinálni, amit akarnak”.
Az 1990-es években nagyjából 225 ezer pápaszemes pingvin élt a vadonban. Ma már csak 60 ezer körül mozog a számuk és a populáció mérete rohamosan csökken. A biológusok szerint ennek az az oka, hogy a változó óceáni áramlatok miatt a pingvinek táplálékforrásai egyre messzebb sodródnak a madarak afrikai fészkelőhelyeitől. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) szerint a vadon élő pápaszemespingvin-állomány még a század vége előtt teljesen kipusztulhat.
A chicagói Populációkezelési Központ szakemberei ezért minden fogságban élő példány számára igyekeznek megtalálni a legmegfelelőbb társat: a pingvineket “összehozzák”, szétválasztják, és különböző állatkertekbe költöztetik őket a genetikai diverzitás, vagyis a fajon, illetve populáción belüli genetikai változatosság maximalizálásának – és a beltenyészet elkerülésének – érdekében.
Ahogy az állatkert legtöbb lakójánál, úgy a pingvinek esetében is nagy kihívást jelent a fogságban való szaporítás. Még ha a nőstényeknél sikeres is lenne a mesterséges megtermékenyítés, a pingvinek esetében a tojások kiköltése olyan idő- és energiaigényes folyamat, amelyet egyetlen szülő szinte biztosan nem tudna elvégezni.
A New York-i Central Park állatkertjének homoszexuális állszíjas pingvinjei (Pygoscelis antarcticus), Roy és Silo, azzal váltak népszerűvé 2004-ben, hogy kiköltöttek egy tojást, amelyet a gondozóik bíztak rájuk. A párt később a közös utód sem tudta összetartani, Silo ugyanis egy nőstény miatt elhagyta korábbi kedvesét.
A franciaországi Funkcionális- és Evolúciós Ökológia Központ 2010-ben készített tanulmányának konklúziója szerint a homoszexualitás nagyon elterjedt a pingvinek körében, de egy ilyen kapcsolat általában nem tart tovább néhány évnél. Pedro és Buddy szétválasztása csak addig fog tartani, amíg sikeresen megtermékenyítik a megfelelő nőstényeket. A tojások kiköltésének idejét talán már újra egymás mellett tölthetik. MTI

Posted on Hozzászólás most!

Legyél te is állatvédő beállítottságú

Az ország 93.000. km2-es területén folyamatosan egymillió feletti a kóborrá vált “kedvencek” száma. Évente mintegy 150.000. állatot ölnek meg Magyarországon a gyepmesteri (sintér) telepeken! Az állatok felelőtlen szaporítása az anyagi haszon reményében folyik többnyire, de a tudatlanság is szerepet játszik az állapotokért.
Legtöbb szaporító (az e célból üzemelő) tenyésztő szervezetek tagjai, akik kisállatokat nemesítés címén szaporítanak. Sznob céljaik után futkosva kiállításokra járnak díszes címerekért, és pároztatják az állatokat. Igazából a nagy hasznot külföldi eladásokból remélnek, de ez csak keveseknek válik valóra. Az állatok szaporítói részére az állatok árát a divat éves trendje diktálja… A legtöbb kisállat szinte anyagi és erkölcsi értéktől mentesen, sokszor felkészületlen, felelőtlen gazdához kerül, aki az állattartás döntését nem egy életre és nem az állat szeretetére alapozottan kezdi el.
Az állattartók nagyobb része a tudatos környezeti-természeti értékek ismeretében válik állattartóvá, de a felelőtlen állattartók “perifériája” folyamatosan növekszik.
Gyakran helytelenül, ajándékként kerül (karácsonyra, húsvétra, névnapra…) egy állat egy gazdához, és az öröm pár nap múlva elmúlik, az állat pedig jobb híján az utcára kerül…
A túlszaporítás következtében feleslegessé vált, és kidobott állatok a közterületeken bóklászva hatványozódnak. A környezeti értékekre, az élőlényekre érdektelen lakosság igényeit a gyepmester (közegészségügyi céllal) elégíti ki.
Ne engedd környezetednek a felelőtlen állattartást! Óvd a környezetedet, és az abban tartott állatokat!
Te is legyél állatvédő! Tudod: világunkat Mi magunk alakítjuk, mindenki azzá válik, amit tesz…
Ne vásárolj tenyésztőtől kisállatot, hanem, ha igazi, önzetlen, anyagiaktól mentes társra vágysz, fogadj be kóbor állatot az utcáról, vagy valamely állatmenhelyről! Keressd a gyepmesteri telepeket is, mert az oda bevitt állatokat (ha nem viszi ki onnan egy jótét lélek) elpusztítják.
Fontos: a kóbor állat befogadása egy speciális feladat. Tudni kell, hogy a (gyakran évekig) kóbor állat nagyon félénk, gyakran még az ételtől is bevizel… A sokkhoz közeli állapotot, a félelmet fokozatosan, bizalommal kell kezelni. Az emberi környezetbe való szocializációt (beilleszkedést) nagy türelemmel kell véghezvinni. Az eredmény nem marad el!
Ha már van állatod, annak ivartalanításával globális szinten (hosszútávon) segítheted azt, hogy kevesebb állat szülessen, így kevesebb állat válik kóborrá!
Orpheus Egyesület

Posted on Hozzászólás most!

Egy kiskutya rövid élete

Nem igazán emlékszem a helyre, ahol születtem. Szűk volt és sötét, és az emberek sohasem játszottak velünk. Emlékszem Anyura és az ő puha bundájára, aki sajnos gyakran beteg volt és sovány. Alig tudott tejet adni nekem, a bátyáimnak és a húgaimnak.
Emlékszem közülük sokan elpusztultak, még mindig nagyon hiányoznak nekem. Emlékszem viszont a napra amikor elválasztottak Anyutól. Olyan szomorú voltam és féltem is, a tejfogaim épp csak kinőttek és nagyon is Anyuval kellett volna maradnom még, de ő beteg volt és az Emberek állandóan azt mondogatták, hogy pénzre van szükségük és elegük volt a rendetlenségből, amit a húgaimmal csináltunk.
Betettek minket egy ketrecbe és egy idegen helyre vittek. Csak kettőnket. Összebújtunk és nagyon féltünk, és még mindig egyetlen kéz sem jött hozzánk cirógatni, vagy babusgatni. Csak az a sok fény, hang és szagok!
Egy üzletben vagyunk ahol rengeteg különböző állat van! Néhány vijjogva csiripel, van amelyik nyávog, megint mások kukucskálnak csak.
A húgommal együtt egy kis kalitkába vagyunk zsúfolva és más kölykök hangját is hallom körülöttünk. Látom az embereket amint bámulnak rám, szeretem a kis embereket, a gyerekeket. Olyan édesek és mókásak, mintha játszani akarnának velem!
Egész nap a kalitkában maradunk, néha gonosz emberek megütik az üveget, hogy megijesszenek bennünket, néha kivesznek minket, hogy megmutassanak az embereknek. Néhányan gyengédek, néhányuk viszont bánt minket, viszont mind azt mondja
– Á milyen aranyosak! Szeretnék egy ilyet!
De végül egyikünket sem vitt haza senki.
A nővérem tegnap este múlt ki, amikor az üzlet sötét volt. Rátettem a fejemet a puha szőrére és éreztem amint az élet elszállt csöppnyi testéből. Hallottam amint azt mondták, nagyon beteg volt, és azt, hogy akciós áron leszek eladva, csakhogy hamar eltűnjek a boltból. Azt hiszem az én gyönge nyüszítésem volt az egyetlen ami gyászolta őt, amint reggel kivették Húgom testét a ketrecünkből és a szemétbe dobták.
Ma egy család jött és magukkal vittek! Micsoda boldog nap ez nekem! Igazán kedves család, ok igen-igen akartak engem! Vettek nekem egy tálat és eledelt és a kislány olyan gyöngéden tartott a karjaiban. Annyira szeretem őt! Az anyukája és az apukája azt mondta milyen édes és jó kiskutya vagyok! Úgy hívnak Angyal. Szeretem nyalogatni a gazdijaimat. A család olyan jól gondomat viseli, szeretnek, gyöngédek és édesek velem. Szelíden tanítanak a jó és a rossz dolgokra, enni adnak és rengeteg szeretetet. Az egyetlen amit szeretnék, hogy örömöt leljenek bennem. Imádom a kislányt és ha szaladgálunk, vagy játszom vele, azt nagyon élvezem.
Ma az állatorvosnál voltunk. Ez egy szörnyű hely volt és nagyon meg voltam ijedve. Kaptam néhány szurit, de a legjobb barátom – a kislány – olyan óvatosan tartott és azt mondta minden rendben lesz, hogy megnyugodtam. A doki szomorú dolgokat mondhatott a szeretett családomnak, mert rém lehangoltak lettek. Olyasmit mondtak, mint súlyos csípő-elmozdulás és mondtak valamit még a szívemről is…
Hallottam amint a doktor a felelőtlen kutyaszaporítókról beszélt és, hogy a szüleim nem lettek kivizsgálva. Nem tudom, ezek mit jelenthetnek, csak azt, hogy nagyon rosszul esik ilyen gondterheltnek látni a családomat. De ők még mindig szeretnek engem és én is nagyon szeretem őket!
Ma vagyok 6 hónapos. Míg a többi hasonló korú kiskutya jól megtermett és pajkos, nekem szörnyen fáj ha csak megmozdulok is. A fájdalom soha nem csillapodik.
Akkor is fáj amikor futok, vagy a hőn szeretett kislánnyal játszom, sőt a lélegzetvételt is fájdalmasnak találom. Megteszem a tőlem telhető legjobbat, hogy az az erős kölyök legyek amilyennek tudom, elvárnának, de ez oly nehéz. Majd a szívem szakad meg a szomorú kislány láttán és hallani az Anyut és Aput beszélni arról, hogy lehet, hogy elérkezett az idő. Számos alkalommal jártam már az állatorvosnál, és a leletek sohasem jók. Mindig csak Veleszületett Rendellenességekről beszélnek.
Én csak a meleg napfényt szeretném végre, futkározni és játszani és odabújni hozzájuk. A múlt este volt a legrosszabb, a Fájdalom mostanra már állandó kísérőm, már az is fáj, ha felkelek és inni megyek. Próbálok felállni, de csak nyüszítek a fájdalomtól. Végül betesznek az autóba. Mindenki szomorú és én nem tudom miért. Rosszul viselkedtem talán? Próbálok jó lenni és kedves. Mit csináltam rosszul? Ó bárcsak ez a fájdalom múlna már! Bárcsak felszáríthatnám a könnyeit ennek a kislánynak.
Próbálom kinyújtani az orromat és megnyalni a kezét, de ismét csak nyüszíteni tudok a fájdalomtól.
Az állatorvos asztala furcsán hideg. Ismét nagyon meg vagyok ijedve. Mindegyik ember ölel, szeret engem, a könnyeik a puha bundámra potyognak. Érzem a szeretetüket és ugyanakkor a szomorúságukat is. Végre sikerül finoman megnyalogatni a kezeiket. Még a doktor sem tűnik olyan gondterheltnek ma, gyöngéd és érzek valami enyhülést a fájdalmamban is. A kislány óvatosan tart és én hálás vagyok neki mindazért a szeretetért, amit nekem ad.
Most egy kis csípést érzek az első mancsomban. A fájdalom múlik és béke telepszik rám. Most már meg is tudom finoman nyalogatni a kezét. Álomszerű a látvány, ami elém tárul: Anyu, bátyáim és húgaim egy távoli zöld mezőn vannak a Szivárvány Hídnál. Azt mondják, ott nem létezik a fájdalom, csak béke és boldogság.
Búcsút intek a családnak az egyetlen módon, ahogy tudok: kis farok csóválással és az orrommal megérintem őket. Végig azt reméltem, hogy hosszú-hosszú éveket töltök el velük, de nem lehetett.
-Látják, mondta az orvos, az állatkereskedésben kapható kölykök NEM felelősségteljes tenyésztőktől származnak Már nem fáj semmi, és jól tudom, sok év fog eltelni, míg ismét találkozhatom a szeretteimmel.
Bárcsak másképp alakultak volna a dolgok…
(Az eredeti írás J. Ellis munkája. Motiváció: Segít megállítani a kutya-szaporítók lelkiismeretlen munkáját és azokét, akik a pénzért tenyésztik az állatokat, nem pedig a fajta nemesebbé tételéért.) Fordította: Vukovics Péter

Posted on Hozzászólás most!

Visszaeső illegális állatszaporító

Másik kerületben bukkant fel az az idős asszony, akit korábbi lakhelyén már elmarasztaltak illegális állatszaporításért. Az állatvédők most súlyosabb szankciókat követelnek.
Nagy meglepetés fogadta május 4-én a NOÉ Állatotthon Alapítvány és Budapest X. kerületének önkormányzata helyszínre kivonuló képviselőit, amikor meglátták a külterületi telek kerítéséhez kiballagó idős nőt: ugyanaz a személy volt ugyanis, akivel évekkel ezelőtt már dolguk volt hasonló ügyben: az akkor még a XVI. kerületben egyedül élő hölgyet 2006-ban is szabálytalan állattartásért és szaporításért jelentették fel.
Sándor Hédi, a NOÉ elnöke a mostani tapasztalatokról a STOPnak elmondta: a gazda 25 kutyát vallott be, ám a kiérkezők szerint a négylábúak száma legalább 30-40 közé volt tehető. A legnagyobb probléma az volt, hogy a nő oltási papírokat nem tudott felmutatni, s minden bizonnyal beltenyészetben fejlődtek az ebek. Az állatok szemmel láthatóan elhanyagoltak, csatakosak voltak, minden bizonnyal férgekkel, bolhákkal voltak teli, s egyetlenegy kutya sem volt ivartalanítva. Emellett már eltörpült az a probléma, hogy ezeket a kicsi, hosszú szőrű kutyusokat lakásban, s nem az udvaron kellett volna tartani.
A probléma tehát ismerős volt Sándoréknak, hiszen első alkalommal 2006 novemberében jutott az alapítvány tudomására egy XVI. kerületi bérelt ingatlanon tartott kutyafalka híre. Több mint 50 kutya élt azon a külterületi ingatlanon. Az idős nő eredetileg lhasa-apso és shih-tzu fajtájú társasági kutyák tenyésztésével foglalkozott, de a kutyák egy idő után gát nélkül, keverékként és beltenyészetként is szaporodtak. Az ebek állategészségügyileg ellátatlanok voltak, kötelező védőoltásaik hiányoztak, kullanccsal, bolhával, féreggel és rühökkel fertőződtek, szőrük gondozatlan, rasztás volt, s természetesen rosszul szocializálódtak. A kerítés folytonossági hiányosságait kihasználva rendszeresen kijártak a közeli főútra, több esetben balesetveszélyt okozva. Sok kutya az autók kerekei alatt végezte. 2006 végén a nő lemondott mintegy 20, majd később 9 kutyáról a NOÉ számára, a többi kutyához azonban ragaszkodott, azoktól megválni nem volt hajlandó, noha ellátásukról nem tudott megfelelően gondoskodni.
Mivel az áldatlan állapotok nem szűntek meg, 2008-ban az alapítvány bejelentést tett az ügyről a XVI. kerületi Önkormányzat Polgármesteri Hivatalának Környezetvédelmi Irodáján. Ennek hatására a hivatal helyszíni szemlét követően 2009. március 4-én lezárta az ügyet, mindössze írásbeli figyelmeztetésben részesítette a nőt, s pénzbírságot helyezett kilátásba, amennyiben tovább folytatja a tevékenységet. Az asszony ekkor költözött át Kőbányára, ahol esze ágában sem volt felhagyni a gondatlan cselekedetekkel, amelyekről a NOÉ idén márciusban egy bejelentés alapján szerzett tudomást Eszerint a kerületi ingatlanon hetekig hantolatlanul heverő, palatáblával letakart, nagytermetű, keverék kutya tetemét találták meg.
Az elnök hangsúlyozta: mivel tettével a nő több, hatályban lévő törvényt is visszaesőként sértett meg, feltétlenül szükségesnek tartják, hogy az állattartástól haladéktalanul tiltsák el, a jelenleg tulajdonában lévő állatok kerüljenek el tőle, valamint visszatartó erejű állatvédelmi bírságot szabjanak ki rá. A szervezet próbált egyezkedni a nővel is, aki a beszélgetés végén már sírva kérte az állatok nála hagyását, mondván, elengedhetetlen neki a létfenntartáshoz az a pár ezer forint, amit a kölykökért kap. Sándor felajánlotta, hogy legalább a vemhes kutyákat hadd vigyék el, de nem sikerült megegyezniük. Az elnöknek információja van arról, hogy az asszony készül tovább költözni, így könnyen lehet, tevékenységét máshol ismét folytatni fogja. Hatósági foglalás pedig egyelőre nem lehetséges, mivel az önkormányzat a bürokrácia miatt jókora késéssel hozhat csak ez irányú határozatot. A NOÉ így nem igazán látja az alagút végét…