Posted on Hozzászólás most!

Ne tegyünk élő állatot a fenyőfa alá!

Keretes hirdetések, hangzatos szavak – így ünnepek előtt – mindennaposak, melyek vásárlásra buzdítanak. Akciós sál, kabát, cipő, és élő ajándékok. Élő ajándékok?
Kisállat (kutya, macska, rovar, hüllő) szaporítók hirdetik, hogy tenyészetük példányait vigyék ajándékba az ünnepekre (a “fa alá”).
A felelős állattartó tudja, hogy az állattartás időbe, rengeteg anyagi költségbe kerül. Az állat számára megfelelő (mozgástérben gazdag) életteret is biztosítani kell. Az ünnepek előtt megvásárolt állatkák örömteli pillanatokat szerezhetnek. Az Orpheus Állatvédő Egyesület tapasztalata az, hogy az ünnep utáni szürke hétköznapokban a növekvő, táplálást és időráfordítást igénylő állat a munka – tanulás mellett sokak számára csak nyűg lesz. Ezektől az állatoktól rendszerint a felelőtlen állattartásba belecsöppent emberek meg akarnak majd szabadulni.
Nem ritka, hogy az ajándékba kapott, de megunt díszhalakat (még élve) egyszerűen a wc-be engedik. Az apró rágcsálókat, teknősöket, vadászgörényt, pókot (és megannyi más ajándékba kapható állatot) legtöbbször ingyenesen vissza lehet juttatni valamelyik állatkereskedésbe. A kutyák – macskák szaporítói ritkábban veszik vissza az állatot, hiszen a kölyöknél nagyobb példányok szinte eladhatatlanok. Sok állat az utcára kerül, vagy menhelyeken kaphat ideiglenes befogadást. Legtöbb kóborrá lett állat azonban az utcán vagy a gyepmesteri telepen éri el a végső állomását. A kedvencet rosszul tartó lakost a törvények szankciókkal sújthatják, ami akár börtönbüntetést is jelenthet.
Ünnepekkor se feledkezzünk meg a felelős állattartás fontosságáról! Ne vásároljon élő állatot senkinek sem, hiszen nem tudhatjuk, hogy az érezni – szenvedni képes élőlény igazi öröm lesz -e a megajándékozott számára! A felelős “előre gondolkodással” az állatok sem fognak majd szenvedni! Élő állat helyett van ajándékozási alternatíva: a plüss maci, a szintetikus alapanyagokból készült figura vagy a tartós emléktárgy is okozhat örömteli pillanatokat a karácsony ünnepén, hiszen az ajándéknál sokkal fontosabb, hogy szeretetből és jó szándékból cselekedjünk – írja a Siófokinapilap.hu

Posted on Hozzászólás most!

Állatvilág – Sarkantyús teknős

Nyíregyháza – Nyolc négynapos sarkantyús teknős (Geochelone sulcata) napozik anyjuk hátán a Nyíregyházi Állatparkban. A sarkantyús teknős Afrika legnagyobb szárazföldi teknősfaja, egy kifejlett példány tömege akár a 80 kilogrammot is elérheti. Nyíregyházán először születtek utódok; a kicsik 115 nap alatt keltek ki tojásaikból, hosszúságuk 5,5 centiméter, súlyuk 25 gramm.
MTI Fotó: Balázs Attila

Posted on Hozzászólás most!

Teknősbékákat kínoznak a fesztiválon

Egyes amerikaiak fantáziája határtalan, már ami az állatkínzást illeti. Egy fesztiválon bárki benevezhet a versenybe, melynek célja, hogy egy, az üvöltözéstől és tömegtől halálra rémült teknősbéka fejét kivarázsolják a páncéljából. A célt nem lehet erőszak nélkül elérni, a béka nyakát jól meg kell fogni és szorítani.
Az eseményt az indianai Ohio megyében rendezik minden augusztus 20-án, már tíz éve. “A halálra rémült állatokat a farkuknál fogva ragadják meg, és több alkalommal is a földhöz verik. Fejüket kiszedik a páncélból, és addig nyújtják, csavarják a nyakát, amíg a versenyző egész tenyerével meg tudja szorítani a teknős nyakát” – nyilatkozta a PETA egyik tagja.
A szervezők azzal védekeznek, hogy nem ölik meg az állatokat. Az állatvédők szerint viszont a teknősök nem a helyszínen halnak meg, hanem később, nagy kínok között. A békák ugyanis súlyosan megsérülnek a versenyzők kezei között – írja a manna.ro.

Posted on Hozzászólás most!

Pusztulnak a teknősök szenvednek a delfinek a Mexikói-öbölben

Egyelőre nem tisztázott, hogy mitől pusztulnak egyre nagyobb számban a tengeri teknőcök a Mexikói-öbölben, ahol a BP fúrótornyának olajkatasztrófája óta különböző állatok – delfinek, teknősök, vízi madarak – tetemeinek százait vizsgálják a tudósok. A New York Times több laboratóriumot keresett fel, és kiderült, nem is olyan egyértelmű az olajszennyezés hatása az állatokra.
A boncolásokból kiderült ugyanis, hogy az olajszennyezés áttételesen, méghozzá nem várt módon ritkítja a tengeri faunát, az állatvilágot. A szennyezés hatására ugyanis az amerikai parti őrség kevésbé ellenőrizte a halászokat, rákászokat, akiknek illegális tevékenysége megnövekedhetett. Így azok hálóiba egyre több teknős akadt bele, ezért valószínűleg fulladásukhoz – a hálóba gabalyodó állatok agóniájához – csak áttételesen járult hozzá a fúrótorony katasztrófája.
A delfineken viszont számos más elváltozás figyelhető meg. Részben tájékozódási képességük romlott az olajtól, ami egyfajta kábítószerként hatott rájuk, másrészt a többi állathoz hasonlóan a lenyelt, a táplálékkal együtt bevitt olaj elleni védekezés is kimerítette a szervezetüket. Vérzéseket is okozhatott testükben a nyersolaj, amire szintén volt példa a Mexikói-öbölben.
A katasztrófa miatt az állatok közelebb merészkedtek a partokhoz, ami növelte a “közlekedési baleseteik” számát, vagyis többször ütközhettek csónakokkal, hajókkal. Az ütközések a legtöbbször végzetesnek bizonyultak számukra. Pedig elvileg még a sűrű forgalomban is ki tudnák kerülni a hajókat, de éppen az olaj kábító hatása itt kétszeresen is közrejátszhatott pusztulásukban.
A tengerbiológusok azért vizsgálják nagy számban az állati tetemeket, mert megállapításaik alapján kell majd várhatóan kártérítést fizetnie a mulinacionális olajvállalatnak, a BP-nek. A Mexikói-öbölben eddig 1866 elpusztult madárra, 463 teknőctetemre és 59 elpusztult delfinre találtak rá.

Posted on 1 hozzászólás

Tíz faj, amely kipusztulhat az olajkatasztrófa miatt

A Mexikói-öbölben egyre több állatot veszélyeztet a tengerbe ömlő hatalmas kiterjedésű olaj mennyiség – a National Geographic összegyűjtötte a 10 veszélyeztetettet.
Antillai csér: Az öböl menti partvonal a legnagyobb fészekrakóhely az USA-ban. Közel négyszáz különböző fajta madár jár ide minden tavasszal a tojásait kikölteni. Az olajszennyeződés nem csak a csérek fészkelőhelyét, hanem a tengert is tönkretette, ahonnan a madarak a táplálékukat szerzik be.
Kékúszójú tonhal: Az olajszennyeződés a legrosszabbkor jött, ugyanis az Atlanti-óceánban élő tonhal épp ebben az időszakban jár az öbölbe az ikráit lerakni. Ha az ikrák ki is kelnek, akkor az első dolog amivel a kis tonhalak találkozni fognak az olajszennyeződés lesz, pusztulásuk biztosra vehető.
Barna pleikán: Az állatok Louisiana állam szimbólumai és csak pár mérföldre fészkelnek a sárga olajfoltoktól. Az állatok ráadásul idejük többségét a víz felületén úszva töltik, onnan szerzik az élelmet és a tenger ad nekik menedéket. Elkerülhetetlen, hogy az olajfolt ne érintse őket hátrányosan.
Delfinek: Közel 5 ezer delfin van közvetlenül kiéve annak, hogy nyers olajat nyel le, vagy lélegez be. Ráadásul az olaj irritálhatja az állatok finom bőrét. A többi állathoz hasonlóan az olajfolt nem csak életterüket de táplálékforrásukat is megmérgezte.
Tengeri teknős: A partokon már egy tucat teknős tetemét szedték össze és a kutatók további elhullásokra számítanak. Az állatok belélegzik és megeszik az olajat, amely halálos méreg számukra. A teknős ráadásul már eddigi is a tenger egyik legveszélyeztetettebb faja volt, katasztrófa most a kihalás szélére juttathatja őket.
Osztriga: A Mexikói-öböl híres volt különleges osztrigafajairól, az állatokat előszeretettel szolgálták fel a parti éttermekben is. Az osztrigákat hatalmas tengeri telepeken tenyésztették, amelyeket most elöntött az olaj. Az állat ráadásul különösen szenzitív, amint kontaktusba kerül a szennyeződéssel elpusztul.
Planktonok: A tenger legapróbb élőlényei, de a legnagyobbak eleségeként szolgálnak. A piciny állatok számára végzetes lehet az olajszennyeződésbe sodródni. Ráadásul a tengerben úszó tojásaik is elpusztulnak. A kutatók szerint a szennyeződés hatására egész plankton-generációk fognak kihalni.
Nagy ámbráscet: A 20 méter nagyságú állat, a legnagyobb a fogascetek közül. Különösen veszélyeztetett. A cetek kedvelik a part menti vizeket, gyakran megfordulnak a Mexikói-öbölben. Az olaj komoly bőrirritációt okoz számukra, az anyag lenyelésével, belélegzésével pedig biztosan elpusztulnak.
Vörös kócsag: A madarak bár távolabb élnek a partoktól mégis gyakran megfordulnak a tengernél. Pusztulásuk azért fájó, mert a kócsagok szaporodási képessége nagyon gyenge. Egy pár alig néhány fiókát tud felnevelni egész élete során.
Havasi lile: Az apró madár élete nagy részét a föl-le reppenve a föld közelében tölti. Az állat közvetlenül nem biztos, hogy kontaktusba fog kerülni az olajfolttal, de a mérgezésben elhullott kagylók és osztrigák partra sodródó tetemeit nagy eséllyel meg fogja enni, ami biztos halálához vezet.

Posted on Hozzászólás most!

Állatok az űrben

Egerek
Az egerek indultak el először az űrbe, 1950. augusztus 31-én. Sajnálatos módon az ejtőernyőrendszer meghibásodása miatt a rakéta leszálláskor a földbe csapódott, és az állatok elpusztultak. 1951-ben már 11 egérke utazott együtt Yorick majommal az Aerobee fedélzetén. A majom szerencsésen túlélte az űrutazást. A kísérlet megismétléseképp 1958-ban a „Mouse In Able” projekt keretében repült három egér a Cin-Cin-mennyországba. Ha ez nem lett volna elég csapás az egértársadalomnak, 14 kicsiny állatka pusztult el a Jupiter rakétán, miután 1959-ben felszálltak Cape Canaveralból. Bezzeg a patkány túlélte: Franciaroszág 1961 februárjában lőtte ki Hectort, aki 149 km magasságba repült, majd szerencsésen földet ért.

Tengerimalacok
Az első tengerimalac kommandó a szovjet Szputnyik-9 űrhajóval 1961. március 9-én szállt fel. A fedélzeten uazott még Chernushka kutya és egy mű-űrhajós, Ivan Ivanovich is. Az űrsiklón utazak továbbá hüllők és egerek is. Ivan biztonságosan visszanavigálta az űrhajót a földre, és az állatok életben maradtak. 1990. október 5-én Kína elindította a bioszatellit FSW-1-3-t, amelyen szinte Noé gyűjteménye utazott. A fedélzeten 60 állat és növény volt, melyek 8 napi űrben keringés után tért vissza hozzánk – épen és egészségesen.

Gőték
Igen, ők is meghódították a világűrt. A Bion-7-küldetés keretében 1985-ben 10 ibériai bordás gőte és több más állat -köztük két majom is- utazott el a földről. Az állatoknak levágták elülső végtagjaik egy részét, hogy megfigyelhessék, hogyan regenerálódnak az űrben. A megfigyelés sikerrel zárult, a bátor asztronauták villámgyorsan visszanövesztették elvesztett végtagjaikat. További gőte-kiküldetések: Columbia (1994), a Foton-M2 küldetés (2005), Japán Space Flyer Unit (1995), MIR Űrállomás

Békák
1970-ben a NASA életre keltette az “Orbiting Frog Otolith” programot. Két amerikai ökörbékát küldött fe, hogy a kutatók tanulmányozni tudják, hogyan reagál a belső fül irányítása az egyensúlyra a súlytanság állapotában. A békák november 9-15 között voltak a kísérlet alanyai. A kutatók szempontjából a kísérlet sikerrel zárult, mert az adatokat megkapták, az űrhajót és a békákat viszont elveszítették.

Halak
Az űrbe a halak is eljutottak. A csontos hal volt az első, aki a fedélzetre úszott. Ezt a halfajtát előszeretettel használják kutatási célokra, mert jól alkalmazkodik akár extrém körülményekhez is. 1973-ban küldték fel őket először a földről, hogy szintén a belső füllel kapcsolatos vizsgálatokat végezzenek rajtuk. A csontos halakon kívül több fajtával is folytak vizsgálatok, guppik, pontyok és elevenszülő fogaspontyok is kerültek extrém körülmények közé. Arról nincsenek információk, vajon visszatértek-e ezek a néma űrkutatók.

Teknősök
Ha nem számoljuk a Tini Nindzsa teknősöket, akkor az első teknősök 1968. szeptember 15-én léptek az űrbe. A szovjetek elindították a Zond-5 űrhajót fedélzetén két teknősbékával.
Szeptember 18-án a Zond 5 megkerülte a Holdat, és biztonságosan visszatért földre. A teknősök csekély súlyvesztéssel megúszták a kalandot. A szovjet Szojuz-20 (1975) küldetés keretében komoly kormányzati munkát teljesítettek a teknősök. 90 napon keresztül voltak távol, és szerencsésen túlélték az utazást. Arról nincs információ, hogy szárazföldi vagy vízi teknősök utaztak a fedélzeten.

Macskák
Le a kalappal a francia űrkutatók elött. Nem elég, hogy az első patkányt ők bocsátották fel, 1963 októberében Felix, egy kóbor macska, a Véronique AGI rakétával elhagyta légkörünket, majd szerencsésen visszatért közénk. Egy héttel később elindítottak egy második macskát. Mondjuk az nem volt éppen szerencsés. Egyes információk szerint nem is Félix utazott a fedélzeten, mert a fellövés előtti utolsó pillanatban elszelelt, hanem egy nőstény macsek: Felicette. Bármi is az igazság, a franciák megkapták az „Első macska az űrben” díjat.

Pókok
ArabellaTöbb különböző űrpókot említenek a kutatások, de 1973-ban a Skylab-3 űrküldetés vitte az első példányokat. Két Európai kerti pók, Arabella és Anita volt a “szerencsés” nyertes. “A pókok az űrben” kísérletet Judy Miles álmodta meg. A kutatás kérdése az volt, hogy hogyan hat a súlytalanság és űrutazás a hálószövésre. Mindkét pók hősiesen teljesítette a feladatot, és megszőtte hálóját. A hálószövés tovább tartott, mint földi környezetben, de ezt a kutatók normálisnak minősítették. Később megállapították, hogy a vastagságuk eltért a megszokottól, de jobb minőségűek voltak, mint a földi hálók. Arabella és Anita sajnos nem élte túl az utazást, dehidrálódtak. Tetemük ki van állítva.

Majmok
Az 1940-es évek végén az Egyesült Államok V-2 rakétákon kezdett különféle állatokat az űrbe lőni. A legelső élőlények muslincák voltak. A légierő Aeromedical Laboratory “Albert” repülések (1948–1950) volt az első kísérlet, hogy főemlősöket használjanak kutatásaik során. I. Albertet 1948. június 11-én elindították az űr felé, de nem maradt életben, és még az űrt sem érte el. 1949. június 14-én, II. Albert elindult a világűr felé, és elérte a 133 kilométeres magasságot. Sajnos a sikert már nem tudta megünnepelni, a becsapódáskor meghalt. Ahogy már említettük, Yorick és a 11 egér 1951. szeptember 20-án rakétarepülést éltek túl, de Yorick két órával leszállás után elhunyt. Mindazonáltal 1959 május 28-án, két majom, Able és Baker, 482 kilométerre száguldott fel, így ők voltak az első majmok, akik ténylegesen az űrben jártak. Sajnos Able néhány nappal később eltávozott az élők sorából, amikor a doktorok megpróbáltak eltávolítani egy fertőzött elektródát a szervezetéből. Több más főemlős is megjárta az űrt, Sam, egy rhesus majom a Brooks Air Force Base fedélzetén repült Texasból (1959), Ham volt első csimpánz (1961), és Enos aki 1961-ban megkerülte a földet. Más országok is büszkélkedhetnek majoműrhajósokkal. A szovjet Bion űrprogram a 80-as és 90-es évek folyamán használta őket. Közülük Dryoma ráadásul egy sikeres űrutazás után Fidel Castro tulajdonában került. A franciák felküldtek egy disznó farkú makákó párt 1967-ben, és az argentinok is felbocsátottak kettőt 1969-ben és 1970-ben.

Kutyák
Belka és StrelkaA szovjetek az 50-es és 60-as években korai űrkísérleteikben nőstény kutyákat használtak. A repülések többsége sikeres volt, és néhány kutya többször is járt az űrben. 1951-ben Dezik és Tsygan voltak az elsők, akik túlélték az űrt. Sajnos Dezik elpusztult egy következő indítás során. A leghíresebb űrkutya valószínűleg Lajka, aki 1957. november 3-án a Sputnik-2 rakétával repült. Nem élte túl a megpróbáltatást, leszállás után néhány órával életét vesztette. Az oroszok számon tartják Belkát és Strelkát is, akik egy nyúllal, egerekkel, és patkányokkal a Sputnik-5 fedélzetén szálltak a messzeség felé. Strelka kölyökkutyái közül az egyiket később ajándékba adták Kennedy elnök lányának. Veterok és Ugolyok szintén megérdemlik, hogy megemlékezzünk róluk. 1966-ban, elérték azt, amit az embereknek csak 1973-ban sikerült. 22 napot töltöttek az űrben, és ép bőrrel megúszták a a kalandot.

Plusz egy, kicsi de bátor
Az Európai Űrhivatal 2007 szeptemberében a Foton-M3 küldetés keretében, egy apró, majdnemhogy elpusztíthatatlan kis állatot küldött az űrbe. Ez a kis medveállatka -aki nemrég óta hihetlen népszerűségnek örvend a kutatók körében, hiszen 10 napig bírta a vákuum hatásnak és ultraibolyasugárzásnak kitéve. Még a felsoroltaknál is több állati űrhajóst tudnánk említeni ebben a listában: skorpiók, csótányok, méhek, selyemhernyók, csigák, hangyák, tengeri sünök, garnélarákok, pillangólárvák segítettek minket embereket, hogy jobban megismerhessük magunkat és a minket körülvevő világot. Köszönjük állatok! – a forrás a Kultúrpart!

Posted on Hozzászólás most!

200 évig is élhetnek a fővárosi állatkert új óriásteknősei

Akár 300 kilósra is megnőhet, és 200 évig is élhet az a 6 aldabrai óriásteknős, amelyek csütörtök óta láthatóak a Fővárosi Állat- és Növénykertben. Az állatok még viszonylag fiatalnak számítanak, életkorukat 10-15 évre becsülik. Az állatkert közleménye szerint az óriásteknősök már tavaly megérkeztek Budapestre, ám a nagyközönség csak csütörtök délutántól láthatja őket a “Mérgesházban”.
Az aldabrai óriásteknősök a legnagyobb termetű szárazföldi teknősök közé tartoznak, méretben csak a galápagosi óriásteknős vetekedhet velük. A kifejlett aldabrai teknősök páncélhossza a 120 centimétert, tömegük a 250 kilogrammot is elérheti. Sőt, előfordult már olyan példány is, amely több mint 350 kilogrammot nyomott.
Ez a faj egyébként azok közé tartozik, amelyek a legtovább élnek, akár a 200 éves kort is megérhetik. Mivel egyetlen zoológus sem él ilyen hosszú ideig, a teknősök életkorának pontos megfigyelése rendszerint több kutatógeneráció együttműködésével lehetséges.
Ezek az óriásteknősök főleg a Seychelle-szigetekhez tartozó Aldabrán élnek, itt most körülbelül 150 ezer egyedről tudnak. Állatkertekben egyébként meglehetősen ritkán látható aldabrai óriásteknős.