Posted on Hozzászólás most!

All Natural

All Natural (Minden temészetes) – Fotó: Vártok Szilvia, a teljes galériához kattints a fotóra.

A gyerekek megértik a távolságot köztük és a felnőttek között, ahogy a kutyák is tudják, hogy mások, mint az emberek, és bár a felnőttek játszhatnak gyerekjátékokat, mindig megmarad az érzés, hogy nem olyanok, mint ők.
Margaux Fragoso

Bárcsak megértenék az emberek, hogy az állatok ugyanolyan kiszolgáltatottak, s ugyanúgy függenek tőlünk, mint a gyerekek, ezt a gyámságot ránk ruházták.
James Herriot

Posted on Hozzászólás most!

A természet IQ-ja

A természet IQ-ja című, közel egyórás film az állati ösztönök megfejtetlen rejtélyeit és az eredetükre adható lehetséges válaszokat mutatja be.
A rovarok, a madarak és az emlősök viselkedésük jelentős részét veleszületett, ösztönös módon hajtják végre. De vajon honnan származnak titokzatos és összetett viselkedési mintáik? A természet IQ-ja című könyv szerzője Hornyánszky Balázs és Tasi István. A kötet amerikai kiadása az USA Book News versenyében a tudomány kategórián belül a Best Books of the Year díjban részesült 2009-ben. Az azonos című film a könyv mondanivalóját látványos természetfilm jelenetekkel illusztrálja, és arra készteti a nézőt, hogy megkérdőjelezhetetlennek hitt igazságokat gondoljon újra. Leleményes zsákmányszerzőkkel, a védekezés, álcázás és csalás mestereivel, együtt élő fajokkal és a madárvándorlás meghökkentő eseteivel ismerkedhetünk meg, miközben kirajzolódik előttünk a modern természettudományos magyarázatok egyik fehér foltja – és a lehetséges megoldások skálája.
A természet IQ-ja nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy nyílt párbeszédet kezdeményezzen Darwin evolúcióelméletének alternatíváiról. A film az állatvilág ösztönös viselkedési formáiból száz példát tár elénk. Ezek mindegyikére jellemző a magas fokú komplexitás, valamint az, hogy e magatartásformák csak akkor eredményesek, ha a viselkedéslánc minden láncszeme egyidejűleg van jelen. Ha csak egyetlen láncszem is hiányzik, az egész viselkedés működésképtelen. A szerzők ebből azt a logikus következtetést vonják le, hogy az ilyen jellegű viselkedések nem hosszú evolúciós folyamat során alakultak ki, hanem készen jelentek meg.
A rendkívül díszes, gazdagon illusztrált könyv egyszerre gyönyörködtet, szórakoztat és elgondolkodtat. Napjainkban a legtöbb kutató Darwin evolúcióelméletét fogadja el, és a viselkedési formák fokozatos, lépcsőzetes változásával magyarázza a magatartásformák kialakulását. Óriási meglepetések érhetnek azonban bennünket, amikor ezen a módon próbáljuk levezetni a konkrét állati cselekvések kialakulását ? s kiderül, hogy ez lehetetlen. Elképzelhető, hogy egy természetfeletti intelligencia tükröződik a sokszínű világban, mely saját, ötletes megoldásait alkalmazta az élővilág kialakítása során. Hornyánszky Balázs, Tasi István.
Vetítések az Urániában, jelképes belépővel. A film premiervetítése szeptember 18-án esedékes, melyre már minden hely elkelt, az Uránia Filmszínház azonban még háromszor műsorára tűzte a különleges alkotást! Szeptember 21. péntek 19:00, 23. vasárnap 17:00, 26. szerda 21:00

Web: http://iqfilm.hu/

Posted on Hozzászólás most!

Az állatok más nemzetek – Henry Beston

Az állatokról egy másik, bölcsebb és talán rejtélyesebb elképzelésre van szükségünk. Az egyetemes természettől távol, bonyolult leleménnyel élve a civilizált ember a teremtményeket tudásának nagyítóján át vizsgálja, és így felnagyítva lát egy tollat, az egész kép pedig torzul. Atyáskodunk felettük tökéletlenségük miatt, tragikus sorsuk miatt, hogy olyan mélyen alattunk öltöttek alakot. És itt tévedünk, hatalmasat tévedünk.
Mert az állat nem az ember mércéjével méretik. Egy olyan világban, ami a miénknél régibb és teljesebb, kidolgozottan és tökéletesen mozognak ők, olyan érzékekkel megáldva, amiket mi elvesztettünk, vagy sosem értünk el, olyan hangokkal élve, amiket sosem fogunk hallani. Ők nem felebarátok; ők nem beosztottak; ők más nemzetek, akik az élet és idő hálójában összeakadtak velünk, rabtársakként a Föld ragyogásában és vajúdásában.
Henry Beston, amerikai író és természettudós

Posted on Hozzászólás most!

Egyre több csapás pusztít a Földön

Az elmúlt években – úgy tűnik – megszaporodott a természeti katasztrófák száma. Mi állhat ennek a hátterében? Erről kérdeztük Timár Gábor egyetemi docenst, az ELTE Geofizikai és Űrtudományi Tanszékének vezetőjét.
A közelmúltban Magyarországon is érezhetően rengett a föld, szerencsére elenyésző károkat okozva. Japán észak-keleti partvidékét viszont a Richter-skála szerinti 9,0-s erősségű földrengés rázta meg, rá két hétre pedig Myanmarban, Tacsilek városban a thaiföldi határ közelében rengett a föld 6,8-as erősséggel. Arról is nap mint nap hallunk, hogy 1750-től napjainkig bolygónk átlaghőmérséklete több mint 0,9 Celsius-fokot emelkedett – ebből 0,6 fok az utóbbi ötven év számlájára írható. A jövőben ennél jóval radikálisabb változás is bekövetkezhet: az elkövetkező évtizedben akár évente 0,1–0,2 Celsius-fokot is emelkedhet a Föld átlaghőmérséklete. Vajon összefüggésbe hozhatók a Föld felszíne alatti történések, a légkör melegedésével? Nekünk is tartanunk kell egy erősebb rengéstől? Egyáltalán mi az oka a földrengéseknek?
– A Földnek három fő rétegét különböztetjük meg. Kívül helyezkedik el a földkéreg, alatta a köpeny, és legbelül a mag, amely szilárd belső részből és az azt körülvevő folyékony halmazállapotú anyagból áll – mondta Timár Gábor egyetemi docens, az ELTE Geofizikai és Űrtudományi Tanszékének vezetője.
– Földünk több tíz kilométer vastag, szilárd kérgét több kőzetlemez alkotja, ezek jégtáblákhoz hasonlóan „úsznak” az alattuk elhelyezkedő felső köpeny, az asztenoszféra anyagán. Ezeket a „jégtáblautánzatokat” a földköpenyben jelentkező áramlások hajtják. Amikor az óceáni kéreg eléri a szárazföldet, becsúszik a földköpeny alá, ami a földkéreg alatt helyezkedik el. Ezt nevezzük lemeztektonikának. Amikor már nem bírják a keletkező feszültséget, a sok felgyülemlett energia földrengés formájában oldódik fel. Ez jelentősen átrendezi a két kőzetlemez felszínét, és akár több tízméteres szintbeli eltéréseket okozhat a rengés előtti állapothoz képest. Ilyen földrengés történt Japánban, ami az eddig mért rengések közül a negyedik legerősebb volt – mondta lapunknak a szakember. A legveszélyesebb helyek ilyen szempontból a csendes-óceáni tűzkör mentén találhatók, ahol a vulkáni tevékenység és a kőzetlemezek találkozása miatt kifejezetten gyakoriak a földrengések. Magyarországon is folyamatosan mozog ugyan a föld, de a rengések többségének magnitúdója nem éri el a 2,5-ös értéket, vagyis gyakorlatilag észrevétlenül zajlik, ez az úgynevezett mikroszeizmikus rengés.
A GeoRisk Földrengéskutató Intézet adatai szerint évente 100-120 ilyen rengés megy végbe Magyarországon, míg 5,5- 6-os erősségű (makroszeizmikus rengés) csak ötvenévenként van.
– Földrengések mindig is voltak, a gyakoriságuk nem mutat növekvő tendenciát, legfeljebb erősebb a sajtójuk – nyugtat meg Tímár Gábor. – A globális felmelegedés mindezt nem befolyásolja, hiszen a földrengéseknek és az általuk kiváltott szökőáraknak teljesen más okai vannak.
Ennek ellenére a globális felmelegedés következményeit sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hiszen szélsőséges időjárást hoz magával, ami gyakori aszályhoz, árvizekhez, rendkívüli mennyiségű csapadékhoz és hóviharokhoz, hurrikánokhoz, szökőárakhoz, földcsuszamlásokhoz vezethet, továbbá a termékeny területek sivataggá válhatnak. A legnagyobb veszély az állatvilágot fenyegeti. A Föld déli és északi pólusán található vastag jégsapkák olvadása miatt sok sarkvidéki állat vadászterülete csökken, ami fokozatos pusztulásukhoz vezet. Ha a tengerek és óceánok felmelegednek, megváltozik a kémhatásuk, így a bennük élő állatok és növények nem tudják kiválasztani a számukra szükséges meszet a megváltozott összetételű vízből, így ők is a kipusztulás szélére sodródnak, ugyanígy a velük táplálkozó állatok.
Nemcsak az állatokat, az embereket is közvetlen veszély fenyegeti. A jégtakaró olvadása miatt megemelkedő tengervíz elöntheti a szárazföldi területeket, a tudósok szerint például Hollandia teljesen víz alá kerülhet, ha ilyen mértékben folytatódik a felmelegedés.
A megoldás tehát mindenképpen az odafigyelés. Próbáljunk meg minél kevesebb energiát használni, minél kevesebb káros anyagot a levegőbe juttatni. Bár a globális felmelegedés hatását nem érezzük annyira közelinek és „valódi veszélynek”, mint a földrengéseket, káros hatása akár többszöröse is lehet, mint a földrengések által okozott pusztítás – írja a Bors.

Posted on Hozzászólás most!

Óvjuk házi kedvenceinket és a természetben élő állatokat is!

A nagy hidegben kint tartott kedvenceink számára feltétlenül biztosítsunk energiában dús eleséget. Napközben többször ellenőrizzük az ivóvizes tálakat, a fagyott vizet ilyenkor langyosra kell cserélni.
Ne feledjük el azt sem, hogy a hideg idő hatására nem csökken le kedvenceink mozgásigénye. Minden nap szánjunk időt a velük való sétára, játékra. Az utcán sétáltatott állatok viszont marási sebeket szerezhetnek, ha sózott területeken sétálunk velük.
Az állatok védelmében ajánlatos ezeket a helyeket elkerülni vagy a kedvencünk tappancsát “cipővel” megvédeni, sőt, a rövid szőrű, érzékeny kutyáknak kabátkát is vehetünk, illetve házilag is varrhatunk. Az utcákon sok kóbor állat is kószál. Aki csak tud, az fogadjon be közülük egyet. Az Orpheus Állatvédő Egyesület ebrendészeti szolgálata a nagy hideg beköszönte után számtalan esetben találkozott fagyásveszélynek kitett kóbor és gazdás állatokkal. A háziállatok felelős tartása az állattartók erkölcsi és büntetőjogi kötelessége is!
Kutya az udvaron: Vásárolhatunk hőszigetelt kutyaházat, ugyanezt (ha van barkács műhely) otthon mi magunk is elkészíthetjük. A hideg ellen védő kutyaház a kutyánál kicsit kell, hogy nagyobb legyen. A túl nagy házat a kutya nehezebben „fűti be”. A ház kívülről és belülről fából kell, hogy legyen, köztes anyagként szigetelőhabot tölthetünk bele. A jó kutyaház 5-6 cm-es lábakon kell, hogy álljon, ez megvéd a saras esőtől, a latyakos hótól is. A házon belül puha szőnyeggel, rongyokkal béleljünk. Udvaron telelő kutyust télen nem szabad fürdetni. A kutyaházat tegyük fedett helyre, lehetőleg minél szélvédettebb, melegebb helyre. Ha nagyon hideg van, a kinti kutya is kapjon napjában többszöri élelem mellett bebocsátást fűtött helyre.
Készítsünk madáretetőt! Amikor beköszönt a hideg , érdemes körülnézni kertünkben, vajon hogyan jutnak élelemhez a madarak, mi tudja megvédeni őket a hidegtől. Jó, ha a kertnek olyan része is van, ahol a sűrű bozót a lombkorona szintjéig ér. A talajt takaró növények, a fás, bokros ligetek is búvóhelyül szolgálnak. Ne takarítsuk teljesen tisztára kertünket. Az elszóródott magvakat hagyjuk meg a madaraknak. A füvet se nyírjuk le mindenütt.
Hadd húzódjanak meg a rovarok, teleljenek át a lárvák, téli táplálékot szolgáltatva a madaraknak. A napraforgó-magvak sok madarat (a csuszkát, pintyet, feketerigót, mátyásmadarat, harkályt) életben tart. A köles, a repcemag, a kukoricadara más fajok téli eledele. A rovarevő madarak számára a legmegfelelőbb a marhafaggyú, amely magvakkal gazdagítható.
Célszerű az eledelt hálóba helyezni, majd a fákra függeszteni, esetleg kisebb farönkök üregeibe rejteni. A gerlék, verebek kedvelt téli csemegéje a kukoricadara, amelyet a földről szeretnek felcsipegetni. Az eledel a lehető legszárazabb helyekre kerüljön. Ne készítsünk etetőt furnérból, mert a madarak megehetik az összeillesztésnél használt ragasztót! Kerüljük a sózott, cukrozott magvakat.

Posted on Hozzászólás most!

Az ember rendszere

Az evolúció sok mindennel felruházta reményteljes gyermekét, az embert. Remek új tulajdonságokkal: közösségi érzéssel, vezetők iránti tisztelettel és elfogadókészséggel, szociális tanulóképességgel, együttműködési hajlammal, nyelvvel, szabálykövető képességgel, a hit lehetőségével és varázsával, hogy csak a legfontosabbakat emeljem ki e bőségszaruból, ami az embert az állatoktól megkülönbözteti.
Szegény evolúció nem gondolta, hogy teremtménye ilyen sikeres lesz, és pillanatok alatt – no persze csak evolúciós értelemben, ott a pillanatokat millió években számolják –, meghódítja a bolygót új tulajdonságainak segítségével, és hatalmas társadalmi rendszereket, városokat, államokat, globális emberiséget épít majd fel. Persze az evolúció előre soha sem gondol, mindig csak a múlt sikereit összegzi egy-egy konstrukciójában. Most aztán itt állunk az új helyzetben néhány alapvetően fontos képesség nélkül.
Az ember mint egyén, tökéletesen eligazodik a maga dolgaiban, ha családról vagy más kisebb közösségek problémáiról van szó. Magatehetetlen, sőt kifejezetten a saját kárára van, ha összetettebb, magasabb szervezettségű rendszerek tagjaként működik. Egyszerű példája ennek az ember és a többi élőlény, az állatok, növények igencsak zaklatott viszonya. Néhány tízezer évvel ezelőtti őseink teljes joggal érezhették, hogy valamiféle paradicsomkertbe kerültek, ahol minden azért van, hogy őket szolgálja. Tehát nyilazz le, csapj agyon minden szembejövő állatot, ha húsa, bőre vagy szőrméje kedvedre való. Végső soron az állatok is eszik egymást, van belőlük elég. Persze az ember a jó tulajdonságok következtében nagyon játékos is lett, nemcsak azért vadászik mert éhes, hanem pusztán szórakozásból is. Ki tud pontosabban célozni, ki ügyesebb a nagyobb, értékesebb példányok elejtésében, kinek lesz nagyobb a terítéke a vadászat végén? Remek szórakozásnak tűnt ezekben a kérdésekben barátságosan vetélkedni.
A vadak persze gyorsan fogytak, a vadászétvágy még gyorsabban nőtt, a kultúrát kellett segítségül hívni, szabályokat törvényeket. A mai vadász előbb megnézi a naptárt, mi is lehet ezen a napon lőni, aztán elballag a legközelebbi vadásznaplóhoz, ott megnézi, hogy a fürgébbek mit írtak, hova mennek, mit szándékoznak ma lőni, aztán ha maradt még alkalmas terület, maga is beírja magát a naplóba. Jól szabályozott, ügyes rendszer. Vadászközösségekre épül, és ebben azért a vadász még jól tájékozódik. Bonyolultabb a helyzet az útépítésnél, erdőirtásnál, lakótelep építésre alkalmas terület kijelölésénél. Elveszünk területeket, jó nagy darabokban a természettől, van ott elég, és kiépítjük a magunk kicsit szürke, sok benne a beton, emberi környezetét, az állatok, növények meg húzódjanak valamennyit megint arrább. Valahogy még ez is szabályozható különféle előírásokkal, de mindenki érzi, hogy nem az a fontos hogyan vagyunk képesek más élőlényekkel együtt élni, hanem az, hogy nekünk, éppen jónak tekintett hiedelmeink alapján kényelmes életünk legyen.
Amikor már itt tartunk, csőstül jönnek a legváratlanabb problémák. Fogy a bioszféra, eltűntek a nagyobb testű ragadozók, korcsosulnak a még szabadon élő növényevők, különös járványok jelentkeznek, néha évekre eltűnnek a mezei nyulak, ritkábban porozódnak be a hasznosnak vélt növények virágai, irdatlan esők és hatalmas árvizek zúdulnak ránk, és leginkább azt gondoljuk, hogy a sors kíméletlen csapásai ezek, de majd segít a beton és segítenek a gépek. A segítség pedig rendszerint ront a helyzeten és a helyzet értékelésében egyre bizonytalanabbak leszünk. Mi történt, és miért?
Részei vagyunk egy elképesztően bonyolult rendszernek, a bioszférának és képtelenek vagyunk rendszerszemlélettel gondolkodni a mindennapi problémáinkban. A tudomány persze tud, néhányan közülünk nagyjából értik a helyzetet, de még ők is vitatkoznak sokszor, és aligha lehet arra számítani, hogy egyszer mindenkinek lesz rendszerszemlélete. Pedig logikailag nagyon egyszerű, a rendszer azt jelenti, hogy van „valami” ami, sokféle kisebb-nagyobb részből, elemekből áll, amelyek folyamatosan befolyásolják egymás helyzetét, létezését és a rendszer elemeinek túlnyomó többsége szükséges ahhoz, hogy az a valami, az „egész” megmaradjon legalábbis abban a formában, ahogyan egy adott időszakban volt. Ilyen bonyolult rendszer például a bioszféra, persze velünk együtt. Sokan gondolhatják, hogy felfogtuk, értjük, de nekünk jó lesz ez a rendszer egy egészen más formában is, mondjuk úgy, hogy már csak háziállatok és termesztett növények meg elkoszosodott tengerek lesznek, de itt a szárazföldön majd szép üvegházakat csinálunk meg pompás állatkerteket, ahova járhatnak a gyerekek akár hetente.
Ezzel a gondolattal az a baj, hogy bár logikusnak tűnik, nem az, mert nem rendszerszemléletű. Először is nem ismerjünk a saját földi rendszerünk a bioszféra működési mechanizmusait, és nem tudjuk megkülönböztetni a rendszer más formába történő átalakulását a pusztulástól. Az ilyen nagyon bonyolult rendszerek ugyan gyorsan képesek átalakulni, de lassan és biztosan pusztulnak, ha visszafordíthatatlan kár éri őket. Ha lenne rendszerszemléletünk, akkor minden bioszféra építőkőre vigyáznánk, nemcsak országos méretben, hanem a mindennapokban is, nem hánynák a szemetet az erdő aljára például, nem szórnánk be mérgező vegyületekkel a földjeinket évente többször is, nem irtanánk, hanem segítenénk az erdő lakóit.
A rendszerszeméletet az iskolákban is kéne tanítani. Sokat segítene ez más területeken is. Például a politikában, a társadalmi élet megszervezésében. Mert a társadalom is rendszer és nagyon összetett. Termeljük a javakat és igényeink, lehetőségeink szerint fogyasztjuk, cseréljük. Miután szociális, másokról is gondoskodni képes faj vagyunk, a javak egy részét a közösbe adjuk, adó formájában, és a közösből kapunk eztazt, ha arra szükségünk van, iskolát, orvost, közlekedést. Amikor számolatlanul kérünk, veszünk, és úgy gondoljuk, hogy a mi adományunk amúgy is olyan kicsi lenne, semmi baj nem történik, ha nem adunk, akkor pusztulni kezd a rendszer, mert a példa ragadós, és ha sokan vonják ki magukat a szabályok alól, akkor megbomlik az adok-kapok hatások egyensúlya.
A rendszer pusztulása pedig mindenkinek kára, annak is aki adott, annak is aki nem. Ha mindennapi tevékenységeinkben számot vetnék azzal, hogy a konkrét cselekedeteink, a javak fogyasztása, pazarlása, a hozzájárulás elmulasztása milyen rendszerszintű problémákat vet fel, megváltozhatna a társadalom. Arra nem nagyon kell tanítani az embereket, hogy ha egy teremben sokan vannak és rossz a levegő, kevés az oxigén akkor nyissanak ablakot. Erre mindenki rájön, mert ebben az esetben a saját tevékenysége – az oxigén elfogyasztása – és a kellemetlen végeredmény közötti kapcsolat egyértelmű és szerényebb képességű elmék számára is gyorsan felfogható. A bonyolultabb, soktényezős összefüggések átlátása nem jön magától, erre minket nem készített fel az evolúció. A rendszerszemléletet a kultúra, a nevelés, az iskola, a társadalmi felvilágosítás eszközeivel magunknak kellene pótolni. A bioszférát és a társadalmat csak így lehet fenntartani. Forrás: Nol

Posted on Hozzászólás most!

Biodiverzitás: a genetikai erőforrások egyenlőbb szétosztása

A gazdasági folyamatokban megjelenő természeti kincsek, növényi javak, állati erőforrások származási, feldolgozási és fogyasztási helye gyakran nem azonos. Hát még a növényből egy messzi kutatóintézetben génmódosítással előállított növény forgalmazásának profitja! Ezek a földrajzi eltérések vagyoni különbségeket eredményeznek. A természeti erőforrásokból eredő hasznok egyenlőtlen eloszlását harmonizálná és kiegyenlítené az a nemzetközi egyezmény, melyet Montreálban szövegeztek. A cél, hogy a származási ország lakói minél nagyobb hányadban részesüljenek a termőföldjük javai nyújtotta előnyökből és a technológiai transzfer is beinduljon. A biodiverzitásról szóló paktumot októberben szavazzák meg Japában.
Mint ismeretes, minden élőlény rendelkezik génállománnyal. Növények, állatok, emberek egyaránt. Sőt az egyszerű mikroorganizmusok is. A gyógyszeripar, a mezőgazdaság és általában véve a nyugati fogyasztói társadalom termelési folyamatai azonban alaposan megtizedelnek egyes növény- és állatfajokat fajokat. Mivel a biológiai sokszínűség eltér bolygónk különböző tájain, a természeti erőforrásokat multinacionális társaságok, kutatóintézetek, forgalmazó cégek szállítják el és hasznosítják távoli tájakon, sokszor több ezer kilométerre onnan, ahol az adott növényt termesztették vagy az állatot tenyésztették. És a munka gyümölcséből gyakran éppen a származási ország kap a legkevesebbet. Ennek korrigálását, “a genetikai erőforrások fair és egyenlő megosztását” tűzte ki célul az ENSZ a biodiverzitásról szóló szerződése.
Montreálban hét napon át tanácskoztak júliusban a világ vezető gazdasági nagyhatalmai, hogy egyezményesen megfogalmazott szöveget tűzzenek majd az október 18-án Japánban kezdődő Biodiverzitás Csúcstalálkozó napirendjére.
Egyenlőbb hozzáférés: A biológiai sokszínűségről szóló egyezményt az 1992-es Riói Föld Csúcson írták alá (’93 decemberében lépett hatályba), a megreformálására irányuló szándék pedig a 2002-es Johannesburgi Fenntartható Fejlődési Csúcstalálkozóhoz köthető, melyen 4000-en vettek részt. Az egyezmény égisze alá 193 ország lépett be. A génmódosított növényekről szóló cartagenai megállapodást 156 állam írta alá, valamint az EU.
A Monsanto cég például az elmúlt évtizedekben sokszor volt tárgya monopolista vádaknak, amiért megtiltotta a vetőmagjait vásárló gazdáknak, hogy más cégek magjait elvessék, és a génmódosított növényei szabadalmait is nagy titoktartással őrizte. Ennél jóval nyitottabb piaci folyamatokat irányoz elő az új megállapodás-terv.
Árcédulát a természetre: A most szövegezett szerződés része annak a folyamatnak, mely az ENSZ környezetvédelmi szervezete, az UNEP kezdeményezésére felértékeli az ökoszisztémákat és pénzértéket állapít meg az egyes biológiai tényezők és természeti folyamatokra, hogy e források károsítása, szennyezése is megfeleltethető legyen bizonyos pénzértékkel – vagyis megállapíthatók legyenek a környezetvédelemre fordítandó összegek és az egyezmény jogalapot adjon a fizetési kötelezettségre a szennyező országoknak, tartományoknak, városoknak.
Felmerült az ötlet, hogy egyes városok fizessenek az erdők és tőzegföldek megőrzéséért, és abból tisztítsák meg a szóban forgó városokat ivóvízzel szolgáló talajvizeket. Az egyezménnyel azt is szeretnék elérni, hogy a génmódosított növényekből származó előnyök sem egyoldalúan vándoroljanak egyes iparági szereplők zsebeibe. Magyarán az új (növényi) termékfejlesztésekből generált bevételek elosztására is bele kíván szólni, illetve a technológiai transzfert is elősegíti.
Az úgynevezett ABS-egyezmény tervezete augusztus 29-én kerül szavazásra a COP-10 országok 10. kongresszusán a japán Aichiban. 2010-et az ENSZ a Biodiverzitás Évének nyilvánította, hogy ezzel is felhívja a figyelmet a fajpusztulás káraira és annak emberi életre gyakorolt hatására.
Betiltotta a génmódosított cukorrépát a bíróság: Pénteken egy amerikai bíró a környezetvédők által benyújtott kereset ügyében úgy döntött, megtiltja a Monstanto óriáscégnek, hogy genetikailag módosított (GMO) cukorrépát vessen. A bíró arra hivatkozott, hogy az amerikai Mezőgazdasági Minisztérium alapos környezeti hatástanulmány nélkül engedélyezte a szóban forgó növényfajta termesztését, jelentette a Reuters. A döntést egyes szakértők a biotechnológiai szektor fékezhetetlen erejét visszaverő precedensként üdvözölték. A határozat nem érvényes a már elvetett vagy learatott növényekre. A per folyamán a Monstanto azzal próbálta meggyőzni a bírót, hogy terméke kivonása a piacról 2 milliárd dollár veszteséget fog okozni a társaságnak a következő 2 évben. A gazdák ezentúl csak természetes (vagyis genetikailag nem módosított) cukorrépa-magot ültethetnek. Eddig a cukorrépa termés 95 százalékát génmódosított vetőmagból kelt ki. A 2007-08-as szezonban 1,3 milliárd dolláros forgalmat generált a cukorrépa termesztés az USA-ban.

Posted on Hozzászólás most!

Az élet fagyos szigete 4

IV. rész – A megszelídített vadon
A Magyar Antarktisz Expedíció a harmadik hónapját tölti a György-király szigeten A déli féltekén márciusban a nyár búcsút int és az időjárás egyre viharosabbá, kiszámíthatatlanabbá válik. Így az expedíció egyre több időt kénytelen a sátorba bezárva tölteni. A szigetet szinte egyik pillanatról másikra elhagyják a pingvinek, akik melegebb vizek felé vándorolnak. A nyári kutató bázisok a közelgő tél miatt bezárnak, a télre itt maradó kutatók pedig felkészülnek a 8 hónapon át tartó hosszú sötét napokra. A filmsorozat utolsó része bemutatja a kutatóbázisok életét, az expedíció mindennapjait a vízmerítéstől egészen az ízletes eper puding főzéséig. A Déli-sark felől fújó orkán erejű szelek egyre kockázatosabbá teszik a jégen való közlekedést, így az expedíciónak nem marad más lehetősége a hazajutáshoz, csak hogy az utolsó orosz kutatóhajótól segítséget kérjen. A film hossza: 27 perc. Tovább a többi részre

Posted on Hozzászólás most!

Az élet fagyos szigete 3

III. rész – A jégvilág titkai
Az antarktiszi György-király szigeten található jégkupola szegélye a globális felmelegedés hatására gyors ütemben zsugorodik, emiatt szokatlanul gyors domborzati változásoknak lehetünk tanúi. Ezeknek a jégmentes oázisokban zajló folyamatok megismerése alapján modellezhetőek azok a globális változások, amik a Földünk egészére hatnak. A filmes stáb rendkívül jó kapcsolatot épített ki a szigeten található 11 bázis kutatóival, ennek köszönhetően bepillantás nyerhetünk a nemzetközi antarktiszi kutatásokba, azok múltjába és a bolygónk jövőjét alakító folyamatok előrejelzésének fortélyaiba. Választ kapunk, hogy a zsugorodó tengerjég milyen drasztikus hatással van az élővilágra, a tápláléklánc teljes felborulására. A film hossza: 27 perc. Tovább a többi részre