Posted on Hozzászólás most!

A talajetető előnye – közösségi tér a madaraknak

Az etetési időszak kezdetén gyakran felmerülő kérdés, hogy – Hol etessük a madarakat? A rövid válasz erre az, hogy lehetőleg többféle magasságban és ha tehetjük, akkor a földön is. Ennek oka, hogy az etetőre járó madarak jelentős része talajon táplálkozni szerető faj, mely jobban érzi magát, előnyben részesíti a tágas, nyílt, kopár területeket. Mivel a Madárbarát kert program – így a téli madáretetés is – ugyan olyan mértékben szól a természetvédelemről, mint az állatokat megfigyelő emberek élményszerzéséről, szórakoztatásáról, talajetető és -itató alkalmazásával rengeteg izgalmas, egyébként rejtett madár viselkedésbe nyerhetünk bepillantást. Madármegfigyelési szempontból a csapatosan járó magevők, különösen a verebek a legizgalmasabbak közé tartoznak, mert ezek a madarak nemcsak táplálkoznak és isznak, fürdenek a talajetetőn, de közösségi életet is élnek itt. Az alábbi felvételen olyan verebek láthatóak, melyek maradéktalanul kihasználják egy talajszinti etető komplex “wellness” szolgáltatását: fürdenek a száraz, fagymentes időben fellazuló porban, miközben csipegetve táplálkoznak, sőt játszanak is a különböző anyagdarabkákkal. Forrás: mme.hu

Posted on Hozzászólás most!

Egyre csak szűkül az állatok élettere

Mintegy hetven mezei hörcsögöt kell befognia a Bécsi Egyetem biológusainak az osztrák főváros második legnagyobb körforgalmában, hogy megkezdődhessenek az U1-es metró új szakaszainak építési munkái. Nyár óta hörcsögöket hajkurásznak a Bécsi Egyetem biológusai az osztrák főváros második legnagyobb körforgalmában, amely fontos közúti és tömegközlekedési csomópont. Az 1970-ben létesített háromsávos, hatlámpás körforgalom kerülete 700 méter, középen több helyi és távolsági autóbusz megállójával. A bécsi közlekedési vállalat, a Wiener Linien tervei szerint 2015-ben itt is lenne megállója a meghosszabbított U1-es metrónak. Azonban éppen ide fészkelte be magát mintegy hetven védett mezei hörcsög, akiket most óvatosan be kell fogni és áttelepíteni. A mogyoróvajjal „kibélelt” ketreccsapdáknak eddig mintegy ötven rágcsáló nem tudott ellenállni, ők a közeli Volksgartenben leltek új otthonra. A többi kisállatot még a tél beállta előtt el kell kapniuk a biológusoknak, mivel október végétől téli álmot alszanak a 1,5-2 méter mélyen lévő járataikban. A Wiener Linien tájékoztatása szerint a hörcsögök nem hátráltatják a metróépítési munkálatokat, mivel a most zajló előkészítő szakaszba az ő áttelepítésüket is beleszámolták, az alagutat pedig csak 2012-ben kezdik el kifúrni. A  bécsi Zentralfriedhofban (Központi Temető) Kurt Kracher kaptott lencsevégre egy rágcsálót, ahol szintén egész kolóniák élnek belőlük. Forrás: greenfo.hu

Posted on Hozzászólás most!

Újabb ciánszennyezés közeledik?

A román-ausztrál tulajdonú AURUL SA Rt. nagybányai létesítményéből 2000. január 30-án egy gátszakadás következményeként közel 100 ezer köbméternyi cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz ömlött a Lápos folyóban, onnan a Szamosba, majd óriási természeti károkat okozva eljutott a Tisza folyóba. A szennyezés katasztrofális következménnyel járt, több millió élőlény pusztult el.
A 2000. januári környezetszennyezés után, ugyanezen év márciusában újabb katasztrófa sújtotta a folyókat, a borsabányai balesetnél nehézfémeket tartalmazó zagy került a Csiszla patakba, abból pedig a Visó folyón keresztül a Tiszába. A baleset oka mindkét esetben az volt, hogy a gátak nem bírták tartani a nagy mennyiségű tárolt szennyvizet és esővizet, és átszakadtak (hasonlóan a tavaly történt kolontári iszapkatasztrófához).
A szennyezések során az érintett folyókban körülbelül 1200-1300 tonna hal pusztult el, továbbá egyéb élőlények – mint szitakötők, rákok, vagy kérészek – állománya is évek alatt jött rendbe. Ettől is borzasztóbb eredmény volt, amit a szennyezés után két nappal mutattak ki: a mikroszkópikus élővilág 100 %-os pusztulását mutatták ki a Szamoson, a Tisza vásárosnaményi szakaszán 15-80% volt. A planktonikus élővilág 70-80%-a elpusztult, emellett a halállomány pusztulása is jelentős volt, olyan halfajok, melyek a szennyezés előtt már veszélyeztetettek voltak, végleg ki is pusztulhattak. A folyóba ömlött, minden élőlényre halálos méreg 180-szor lépte túl a megengedett határértéket. A madarak és emlősök esetében ugyan nem volt ekkora kár, azonban a halállomány kipusztulása miatt a madarak nem tudtak halászni, így ezek esetében a veszteség hosszú távon is mérhető. A ciánszennyezés után – bizonyára sokan emlékeznek is rá – sokkoló kép tárult az ember elé az érintett folyók mellett: haltetemek százai hevertek a partokon.
A januári ciánszennyezésért felelős vállalatnál még csak kísérlet sem történt arra, hogy a szennyezést enyhítsék, lokalizálják, a cégnél kárelhárítási terv sem létezett. Az AURUL SA Rt. a környék fémbányáinak meddőhányóiban lévő aranyat és ezüstöt olyan ciános kioldással nyerte, melyet fejlett országokban már nem is használnak. (Ezt a technikát az EU országaiban egyébként az Európai Parlament egy megszavazott határozatban tiltja, azonban a határozatnak törvényereje nincs.) Az eljárás vízigénye igen nagy, emiatt az ülepítés után a mérgező mosóvizet újrahasználták. A Nagybányától pár kilométerre lévő tározót – melybe a meddőércet szállították – 10-12 évre tervezték, mégpedig úgy, hogy az abba kerülő káros anyagok ne juthassanak a környezetbe. Ehhez képest rögtön az indítás után két szivárgást is jelentettek.
Mind a nagybányai, mind a borsabányai szennyezésnél a környezetvédelmi szabályok be nem tartása, valamint a felelőtlenség volt az ok, aminek eredményeképpen olyan mértékű környezeti katasztrófát okoztak, amelynek évtizedes következményeivel is számoltak szakértők.
Magyarország a ciánszennyezés után 29,3 milliárd forintos kárigényt jelentett be, Románia az Aurult tette felelőssé, azonban a vizsgálatok alapján megállapították, hogy „előre nem látható körülmények” okozták a balesetet. A magyar állam 2001-ben kártérítési pert indított az AURUL ellen, a per elhúzódott, de 2006-ban a katasztrófáért az AURUL jogutódját, a Transgold céget tették felelőssé. Teljesen nyilvánvaló, hogy Magyarország sem Romániától, sem a csődbement Aurul bányavállalattól, sem annak jogutódjától nem számíthat természeti és anyagi kárai megtérítésére.
Románia most egy újabb, a 2000. évi katasztrófát okozó cianidos technológiát alkalmazó újabb bányanyitásra kíván engedélyt adni a Rosia Montana Gold Corporation nevű 80%-ban kanadai tulajdonban álló magáncégnek az erdélyi Érchegységben található Verespatakon. A verespataki beruházás nem új keletű, a beruházó 1997 óta lobbizik a bányanyitás engedélyezéséért. Az engedélyezés elhúzódását, a vele szembeni nemzetközi civil ellenállás kibontakozását jelentősen elősegítette az Aurul katasztrófája. Ezt követően évekig úgy tűnhetett, hogy a bányanyitásból nem lesz semmi, de a román kormány legújabb intézkedései, az engedélyezési eljárás célhoz közeledése azt mutatja, a pénz győzhet a józan ész felett.
Kérdésünkre Bödecs Barna, a Jobbik szakpolitikusa elmondta: a bánya megnyitása Magyarország természetvédelmi, és gazdasági érdekeivel ellentétben áll, a jövőre nézve óriási kockázatot rejt magában. Az ilyen típusú aranybányák kizárólag befektetői anyagi érdeket szolgálnak, a harmadik világban, gyarmatokon megengedettek, ahol az őslakosok élethez, egészséges környezethez való joga teljesen érdektelen szempont. A beruházó pénzének felhasználásával gyakorlatilag megvásárolja az emberek véleményét, vagyontárgyait, a hatóságok, illetve a remélt munkahelyek, adóbevételek miatt a befogadó ország döntéshozóinak, hatóságainak jóindulatát. 100%-os biztonság, mint amelyről Borbély László Románia környezetvédelmi minisztere az Új Magyar Szónak adott 2011. július 28-i nyilatkozatában beszélt, egy ilyen technológia esetében gyakorlatilag nem létezik. Itt egy 800 hektáros területen kialakítandó, 180 m magas gáttal körülvett cianidos zagytározóról van szó, melynek minden cseppje halálos méreg. 300 tonna aranyért 4 hegyet dózerolnának el.
Aki világosan szeretné látni, mi történik ma Romániában, annak Kocsis Tibor „Új Eldorádó” című filmjét ajánljuk megtekintésre. A Jobbik számára elfogadhatatlan az a román politikai álláspont, amely e bánya engedélyezését a nemzetközi jog alapján kizárólag belpolitikai kérdésnek tekinti anélkül, hogy az ország által korábban Magyarországnak okozott károkért, és a jövőbeni kockázatokért felelősséget vállalnának.
Forrás: barikad.hu

Posted on Hozzászólás most!

Kopogással “beszélgetnek” a földikutyák

A hajdúbagosi földikutya-rezervátum kiemelkedő fontosságú védett terület. Nemcsak azért, mert a Kárpát-medence életföldrajzi szempontból egyik legsajátosabb, fokozottan védett állatfajának, a nyugati földikutyának jelentős állományát őrzi, hanem azért is, mert a nyírségi táj egyik jellemző darabját, élőhelytípusát és életközösségét annak sajátos növény- és állatfajaival együtt védi. Ez a terület az Alföld mára már jórészt eltűnt homokpusztai élővilágának egyik utolsó hírmondója, “élő múzeuma”.
A terület Hajdúbagostól északra kisebb akácosokkal és tölgyesekkel szegélyezett homokbuckás legelőterületen található. Ezt a 265 hektáros területet 1976-ban nyilvánították védettnek: fő cél a fokozottan védett állatfaj állományának és élőhelyének megóvása. A körzet a Nyírség déli peremén, annak fő vízválasztójától délre fekszik; a Berettyó vízgyűjtő területéhez tartozik, közvetlen befogadója a Derecskei-Kálló. A terület döntőrészt gyep, emellett azonban részben őshonos, részben tájidegen fajokból álló 33,7 hektárnyi erdő.
A földikutya nevében csak a “földi” az igaz – hiszen ez a rágcsáló föld alatti életmódját jelenti -, de kutyáról szó sincs. A jószágról szóló állattani irodalomból kiderül, hogy már Petényi Salamon és Glos Sámuel (1845), valamint Csató János (1897) sem volt megelégedve ezzel a népi elnevezéssel. Szerintük helyesebb lett volna a fogas vakony elnevezés, amit több példával is magyaráztak.
“Valjon tulajdona-e ez állatnak valaminemű ugatás vagy hozzá hasonlatos szó, hang? Arra azt válaszolhatom: hogy én magam, ámbár sok elevent tartottam és különféle viszonyokban e tekintetben is figyelemmel kísértem, tőle fogságban, egy pisszenő nyikkanásnál, mellyet haragra fölingereltetésében hallatott, egyéb hangot soha nem hallottam, de e felől másoktól sem tudósíttattam. De mindezen eddig általam külsőképen tett s azon igazságot: hogy ez állat tökéletes vak, de hogy megtagadott látásérzéke fogyatkozását pótolja a felette finom, s igen potenczírozott szaglás és tapintás érzéke” – írták a 19. századi szerzők.
A földikutyafélék, amelyek az egérfélék családjának (Muridae) önálló alcsaládját (Spalacinae) képezik, a füves puszták és félsivatagok lakói Európa délkeleti részén, Kis-Ázsiában és a Közel-Keleten. Legnyugatibb előfordulásaik a Kárpát-medencében, ezen belül is az Alföldön vannak. A nálunk előforduló egyetlen faj, a nyugati földikutya élővilágunk maradványjellegű tagja.
Akkor telepedett meg Magyarországon, amikor az utolsó jégkorszak végén és utána az Alföld éghajlata a kelet-európai sztyeppekéhez hasonló volt. Az éghajlat változásával a füves puszták egyre inkább visszaszorultak, és a földikutya népességei kicsiny élőhelyszigetekre húzódtak vissza a lösz- és a löszös-homok hátakon. Amikor az Alföld legnagyobb részét mezőgazdasági művelés alá vonták, elterjedési területük még jobban beszűkült. Ez a folyamat különösen a nagyüzemi mezőgazdaság kiépülésekor vált kritikussá, hiszen ekkor a nagy táblás szántóföldi művelés során még a korábbi mezsgyék, dűlők zömét is beszántották: ezzel megszűntek azok a kis élőhelytöredékek is, ahol egy-egy kicsiny földikutya népesség meghúzhatta magát. Korábban számos élőhelye volt az Alföld keleti részének pusztáin.
A földikutyának rejtett, föld alatti életmódja miatt leginkább csak járatait lehet felfedezni. Ezek hasonlóak a vakondéihoz, csak a földkupacok nagyobbak, akadnak köztük egy méter átmérőjűek is. Egyenes vonalban helyezkednek el, mutatva a földikutyák útvonalát, amely a föld alatt mintegy 10-15 centiméterrel húzódik.
A föld alatti táplálkozási járatokat éléskamrák szakítják meg. A földikutya külön tárolja az aktuálisan elfogyasztandó és a tartaléknak szánt gyökereket, gumókat. Utóbbiakat a fél méter mély kamrákban helyezi el. Az összegyűjtött növényi eleséget 10-15 centiméteres darabokra szabdalja, egyenként földrétegbe csomagolja. Vacka szintén mintegy fél méterre található a talajfelszíntől.
A felszínre önszántukból nemigen jönnek, mit sem érnének a napfénnyel, hiszen szinte teljesen vakok. Debrecen egyik első természettudósa, Földi János – az idézett szakemberek véleményét megelőzve – úgy nevezte: vak murmutér.
Csak azért nem megy csodaszámba, hogy egyáltalán egymásra tudnak találni a hím és nőstény egyedek, mert igen jó a szaglásuk és tapintásuk. A találkozás nyomán általában egy-két utóddal növekszik a populáció létszáma.
A földikutya nagyjából hörcsögméretű (18-24 cm testhosszúságú), zömök rágcsáló. Szeme csökevényes, a fej bőre teljesen elfedi. Feje vastag koponyacsontú, széles és lapos; arckoponyája tompa ék alakú, a föld túrására alkalmas. Megfigyelték, hogy járataik “mennyezetén” lapos fejtetőjükkel, ütemes kopogással jeleket adnak egymásnak. Metszőfogai erős vésőszerűek. Elülső lábai különösek, ujjai fogásra alkalmasak, sőt a hüvelykujj a többi ujjal szembe is állítható, akár az emberi kézen. Az állat tenyerén 2-2 erősen elszarusodott ásógumó van. Rövid farkát bundája teljesen elfedi.
Kizárólag növényevő, főleg hagymákkal és gumókkal él. A lucerna és a herefélék gyökere, a burgonya, a takarmány- és cukorrépa, a sárgarépa és a petrezselyem gyökere kedvelt táplálékai közé tartozik. A kiskerttulajdonosok károsnak tartják, ám rendszerint összetévesztik a sokkal gyakoribb kósza pocokkal. A valóságban a földikutya okozta kár az állat gyér egyedszáma és alacsony szaporasága miatt aligha lehet jelentős.
A földikutya meghatározott talajviszonyokat igényel. Számára sem a kemény szik, sem a laza homok, sem a levegőtlen, agyagos öntéstalajok nem megfelelőek, mivel egyikben sem tud járatokat készíteni. A sűrű gyökér-szövevényű erdő, de a szántóterület sem alkalmas a megélhetésére.
Rejtett életmódja ellenére bőven vannak ellenségei: a menyét, a hermelin, a közönséges görény, de leginkább a kutyák pusztítják.
A fentiekből kitűnik, hogy a földikutya miért annyira ritka, veszélyeztetett állat ma már nálunk. A hajdúbagosi rezervátum az egyik legjelentősebb hazai állományt őrzi, nagyságát 50-100 egyed közöttire becsülik.
Megmaradásuk feltétele, hogy a környékben élők és a vendégek szigorúan betartsák a természetvédelmi területre vonatkozó szabályokat.
Forrás: Zöld Válasz

Posted on Hozzászólás most!

Óvjuk házi kedvenceinket és a természetben élő állatokat is!

A nagy hidegben kint tartott kedvenceink számára feltétlenül biztosítsunk energiában dús eleséget. Napközben többször ellenőrizzük az ivóvizes tálakat, a fagyott vizet ilyenkor langyosra kell cserélni.
Ne feledjük el azt sem, hogy a hideg idő hatására nem csökken le kedvenceink mozgásigénye. Minden nap szánjunk időt a velük való sétára, játékra. Az utcán sétáltatott állatok viszont marási sebeket szerezhetnek, ha sózott területeken sétálunk velük.
Az állatok védelmében ajánlatos ezeket a helyeket elkerülni vagy a kedvencünk tappancsát “cipővel” megvédeni, sőt, a rövid szőrű, érzékeny kutyáknak kabátkát is vehetünk, illetve házilag is varrhatunk. Az utcákon sok kóbor állat is kószál. Aki csak tud, az fogadjon be közülük egyet. Az Orpheus Állatvédő Egyesület ebrendészeti szolgálata a nagy hideg beköszönte után számtalan esetben találkozott fagyásveszélynek kitett kóbor és gazdás állatokkal. A háziállatok felelős tartása az állattartók erkölcsi és büntetőjogi kötelessége is!
Kutya az udvaron: Vásárolhatunk hőszigetelt kutyaházat, ugyanezt (ha van barkács műhely) otthon mi magunk is elkészíthetjük. A hideg ellen védő kutyaház a kutyánál kicsit kell, hogy nagyobb legyen. A túl nagy házat a kutya nehezebben „fűti be”. A ház kívülről és belülről fából kell, hogy legyen, köztes anyagként szigetelőhabot tölthetünk bele. A jó kutyaház 5-6 cm-es lábakon kell, hogy álljon, ez megvéd a saras esőtől, a latyakos hótól is. A házon belül puha szőnyeggel, rongyokkal béleljünk. Udvaron telelő kutyust télen nem szabad fürdetni. A kutyaházat tegyük fedett helyre, lehetőleg minél szélvédettebb, melegebb helyre. Ha nagyon hideg van, a kinti kutya is kapjon napjában többszöri élelem mellett bebocsátást fűtött helyre.
Készítsünk madáretetőt! Amikor beköszönt a hideg , érdemes körülnézni kertünkben, vajon hogyan jutnak élelemhez a madarak, mi tudja megvédeni őket a hidegtől. Jó, ha a kertnek olyan része is van, ahol a sűrű bozót a lombkorona szintjéig ér. A talajt takaró növények, a fás, bokros ligetek is búvóhelyül szolgálnak. Ne takarítsuk teljesen tisztára kertünket. Az elszóródott magvakat hagyjuk meg a madaraknak. A füvet se nyírjuk le mindenütt.
Hadd húzódjanak meg a rovarok, teleljenek át a lárvák, téli táplálékot szolgáltatva a madaraknak. A napraforgó-magvak sok madarat (a csuszkát, pintyet, feketerigót, mátyásmadarat, harkályt) életben tart. A köles, a repcemag, a kukoricadara más fajok téli eledele. A rovarevő madarak számára a legmegfelelőbb a marhafaggyú, amely magvakkal gazdagítható.
Célszerű az eledelt hálóba helyezni, majd a fákra függeszteni, esetleg kisebb farönkök üregeibe rejteni. A gerlék, verebek kedvelt téli csemegéje a kukoricadara, amelyet a földről szeretnek felcsipegetni. Az eledel a lehető legszárazabb helyekre kerüljön. Ne készítsünk etetőt furnérból, mert a madarak megehetik az összeillesztésnél használt ragasztót! Kerüljük a sózott, cukrozott magvakat.

Posted on Hozzászólás most!

Kutyás alapítványok, menhelyek segítségre várnak

Rengeteg kutya hontalan és gazdára vár. Ez az oldal olyan alapítványokat mutat be, akik arra szentelik mindennapjaikat, hogy ezeken a kutyákon segítsenek és ápolják őket. Minden ilyen kutya gazdira és szeretetre vár, amit megfelelően viszonozna is. Aki csak teheti, ugyancsak segítse ezen alapítványok munkáit adója 1%-ával vagy bármilyen adománnyal, esetleg munkájuk gyümölcseként fogadjanak örökbe kutyát. Ezen az oldalon találhatóak még ezen kívül kutyákkal foglalkozó alapítványok, akik például vakoknak tanítanak munkakutyákat, vagy ehhez hasonló munkára áldozzák életüket. Kérlek nézd át ezt a linkgyűjteményt, hiszen ezen alapítványok, otthonok, menhelyek segítségedre várnak:
Bogáncs Kutya- és Kisállatotthon Kiemelten Közhasznú Alapítvány, Magyar Állatvédők Országos Egyesülete, Noé Állatotthon Alapítvány, Árvácska Egyesület – Gyömrő, Sirius Állat- és Természetvédelmi Közhasznú Alapítvány, Lelenc Kutyamentő Egyesület, Illatos út Fővárosi Közterület-felügyelet Állategészségügyi Telepe, Bajai Hesser Gyula Állatmentõ Missió, Pomázi Állatvédõ és Állatsegítõ Egyesület, Kutyával az Emberért Alapítvány, Pedigree® Örökbefogadás, Mancs-Rancs Állatmentő Alapítvány, Rex Kutyaotthon Alapítvány, Csillagszem Állatvédelmi Alapítvány, Zöld Menedék Állatvédő Alapítvány, Kutyák a Rák Ellen az Életért Közhasznú Alapítvány, Közelebb az Állatokhoz Közhasznú Alapítvány, Füzesabonyi Állatvédő Alapítvány, Az Állatotthon Alapítvány vasadi menhelye, Német Juhászkutya Fajtamentés Alapítvány, Állatbarát Alapítvány, Állatmenhely Nyílt Alapítvány Cegléd, Állatokat Védjük Együtt Alapítvány, Árvácska Állatmenhely – Szentendre, Élettér Állat- és Természetvédő Egyesület, Konrad Lorenz Természet- és Állatvédő Egyesület, Kutyatááár Mohácsi Kutyaotthon, Mentsvár az Állatokért Közhasznú Alapítvány, Siófoki Állatvedő Alapítvány, Tappancs Állatotthon Alapítvány, Tolna Megyei Állat- és Természetvédő Alapítvány, Zemplén Gazdátlan Állataiért Alapítvány, Győri Állatmenhely – Emberek az Állatokért Alapítvány, Fauna Alapítvány, Svábhegyi Állatmenhely, KUCI Kisállatmenhely Alapítvány, Herman Ottó Országos Állat – és Természetvédõ Egyesület Budapesti Állatotthona, Pápai Humán Állatvédő Egyesület, Frakk Várpalota és Környéke Állatvédő Egyesület, “Vahur” Ajka és Térsége Állatvédő Egyesület, 101 Kiskutya Alapítvány (Szekszárd), Vácika Cerberus Alapítvány (Paks), Barcsi Természet- és Állatvédő Egyesület, Philip Egyesület – Kaposvár, Alpha Segítőkéz Alapítvány – Székesfehérvár, Belfegor és Maci Állatmenhely Alapítvány – Érd, Elek – Ágh Állatmenhely Alapítvány – Tököl , Bottyán EQUUS Alapítvány – Őrbottyán, Csodakutya Állatasszisztált Terápiás Közhasznú Alapítvány