Posted on Hozzászólás most!

Sosem gyilkolt juhokat a tasmán tigris

Éppen ma 75 éve, hogy elpusztult a thylacine nevű faj utolsó ismert példánya. A tasmán tigrisként emlegetett különleges erszényes ragadozó ellen az ausztrál gazdák azért indítottak hajtóvadászatot, mert meg voltak győződve arról, hogy juhaikra vadászik – a legfrissebb kutatások szerint azonban az állat képtelen lett volna elejteni egy kifejlett birkát.
A furcsa erszénye húsevő utolsó ismert példánya egy hím volt, amely a Ben névre hallgatott, és amely a tasmániai Hobart Állatkertben pusztult el 1936-ban. A faj egykoron benépesítette egész Ausztráliát és Új-Guineát, az európai telepesek megjelenése után azonban élettere egyre zsugorodott, a 19. század végére pedig már kizárólag Tasmániában élt néhány példány belőlük.
Sorsát az a hiedelem pecsételte meg, amely szerint előszeretettel vadászott juhokra – ez volt az oka annak, hogy az ausztrál gazdák hajtóvadászatot indítottak ellene, és végül teljesen ki is pusztították. Márpedig a tudósok szerint az állat képtelen volt elejteni egy kifejlett juhot – írja a Journal of Zoology.
A tasmán tigris állkapcsának elemzése során ugyanis megállapították, hogy az túl gyenge lett volna ahhoz, hogy segítségével az állat megöljön egy juhot – még egy bárány elejtése is nagy erőfeszítésébe került volna. Az erszényes a szakértők szerint nagy valószínűséggel apró rágcsálókkal táplálkozott – ez pedig azt jelenti, hogy sok más fajhoz hasonlóan ez a különleges állat is a céltalan emberi erőszak áldozata lett. OrientPress Hírügynökség

Posted on Hozzászólás most!

Állatbarátságok: Csimpánz eteti a tigrist

Egy thaiföldi állatkertben Do Do, a farmernadrágot hordó kétéves nőstény csimpánz pótmamaként cumisüvegből eteti Aornt, a 60 napos tigriskölyköt.
A bangkoki Samut Prakan krokodil telelep és állatkert – mint neve is mutatja – főleg krokodilokat tart, nem is keveset, hiszen több mint 80 ezer hüllő él a területén. Most azonban a fő látványosság, a közönség kedvence a csimpánz és a kis tigris.

Posted on Hozzászólás most!

Tarlós tigriseket keresztelt

Virgil, Thrax és Manu oltást és csipet is kapott a Budapesti Állatkertben. A három hím példány a Virgil, a Thrax és a Manu neveket kapta. A kölyköket és anyjukat, Nivát hétfőn engedték kifutóra, így mostantól a nagyközönség is láthatja őket – tudatta közleményében az állatkert. A május 10-én született apróságok eddig “rejtve” voltak, csak a gondozók láthatták őket. Mielőtt bemutatkoztak, az apróságoknak meg kellett kapniuk a szükséges kombinált védőoltást, illetve az azonosító mikrochipet is. Az állatorvosok egyúttal a kistigrisek nemét is megállapították. A vizsgálat során mindhárom állat hímnek bizonyult. A három kölyköt egyébként le is mérték: egyenként 7-8 kg-ot nyomtak, életkoruknak megfelelő testtömeg jellemzi őket – közölte az állatkert. Budapesten utoljára 1992. május 5-én születtek kistigrisek. Az akkori tenyészállatok, Jeroska és Nahar “frigyéből” szintén három kölyök született. Az azóta eltelt csaknem két évtizedben rendszerint nem voltak megfelelő tenyészállatok, vagy nem tetszettek egymásnak. A mostani szaporulatot az tette lehetővé, hogy a nyolcéves Norbi nevű hím korábbi párja, Nadia helyére tavaly októberben új nőstény érkezett, a hatéves Niva. A kölykök érkezése nemcsak azért fontos, mert örömmel tölti el az állatkert látogatóit, hanem azért is, mert veszélyeztetett fajnak tekintett tigrisek állatkerti szaporításának természetvédelmi jelentősége is van.

Posted on Hozzászólás most!

Mosthaszülők az állatoknál

Etológia – A fajok közötti szülő-gyerek kapcsolat következményei – Bizarr szülő-kölyök párosok alakulhatnak ki a természetben akkor, ha egy elárvult állatkölyköt egy másik faj egyede fogad örökbe. Emberi nézőpontból nézve legtöbbször ellenállhatatlanul vonzónak tartjuk a tigrist nevelő tacskót, a gazellagidát istápoló oroszlánt, és irigyeljük a jegesmedvebocsot cumiztató állatgondozót. Arra azonban ritkán gondolunk, hogyan végződnek ezek az altruista megnyilvánulások, amikor az elárvult kölyök felnő.

A kutatók szerint az esetek többségében nincs hepiend. A kutyák által nevelt tigris, vagy a majom által örökbefogadott pumakölyök nem tud visszatérni természetes környezetébe, nem tanulja meg a fajra jellemző viselkedésformákat, nem tud beilleszkedni, vadászni, küzdeni, párt szerezni, utódokat nevelni.
Német kutatók a PM magazin szerint vadonban megfigyelt és állatkertekből összegyűjtött párosok százait vizsgálták meg, ahol vadállatkölyköket más faj egyedei nevelték fel.
Egy észak-vesztfáliai vadászt a kutyája lepett meg egy csíkos utóddal, amikor az erdőből visszatérve odatámogatott hozzá egy kimerült, éhező, alig pár napos kis vadmalacot. A kutya álvemhes volt, azaz hormonálisan felkészült az utódgondozásra, az elárvult malacka pedig valószínűleg jól jött anyai ösztönei kiélésére. A kutyák egyébként gyakran esnek át álvemhességen, de ettől függetlenül is igen megbízható mostohaszülőnek számítanak, olyannyira hogy esetenként még jóval nagyobb állatokat, például őzgidákat, sőt egy észak-kínai állatkertben két pandabocsot is felnevelt kutyamama, és olyan erős kötelék alakult ki közöttük, hogy később alig tudták őket elválasztani.
Az anyatejjel együtt a kölykök gyakran a másik állatfaj bizonyos jellemvonásait és tulajdonságait is magukba szívják. Éppen ezt a mechanizmust próbálták kihasználni egy thaiföldi állatkert munkatársai, amikor a visszatelepítésre szánt tigriskölyköket vaddisznó mostohára bízták. A korábbi vizsgálatokból ugyanis kiderült, hogy a sertéstejtől a tigriskölykök nagyon jól fejlődnek és rendkívül erősek lesznek, amire nagy szükségük van a vadonban. A kocának csupán egy kölyköt hagytak meg az állatkertben, ami óriási attrakciónak számított, mert szemmel láthatóan nagy volt közöttük a harmónia, és a koca még a széltől is óvta tigriskölykét.
Ugyancsak sztár volt a nemrég elpusztult árva jegesmedvebocs, Knut is, vagy Budapesten Bömbi, a kutya segítségével felnevelt oroszlánkölyök.
Az ilyen párosok rajongók ezreit vonzzák az állatkertekbe. A vadonban azonban ritkán van jó vége a fajok közötti szülő-gyerek kapcsolatnak. Amint a nevelőszülő hormonjai normális szintre süllyednek, már egyáltalán nem biztos, hogy a mama nem fogja zsákmányállatnak tekinteni nevelt kölykét, vagy fordítva.
A legnagyobb veszedelem, hogy a más állatfaj által felnevelt kölykök általában nem tudnak többé különbséget tenni barát és ellenség között. Valójában annál nagyobb az esélyük a túlélésre, minél közelebbi rokonuk fogadta őket örökbe, pl. vaddisznót házimalac, nyestet macska, rókakölyköt kutya. Berlini zoológusokmegfigyeltek egy vándorsólymot, amely egy víztorony tetején lévő elhagyott, kétségbeesetten csipogó vörösvércse-fiókát szánt meg és fogadott örökbe. Még vadászni is sikerült megtanítania, bár a vándorsólyom által preferált galambok kicsit nagy falatnak bizonyultak a sokkal kisebb testű vörösvércsének.
Ennél azonban sokkal különösebb örökbefogadásokat is észleltek a természetben. Előfordult, hogy egy teknős egy vízilóbébit adoptált, és többször is megfigyelték, hogy madarak a vízfelszínre feljövő aranyhalakat etetik teljes erőbedobással a saját utódaik helyett, mert a halak tátogó szája ellenállhatatlan kulcsingerként hat a madárszülőkre.
Számos példát megfigyeltek az etológusok által bevésődésnek nevezett jelenségre is, amely Konrad Lorenz kísérleteiből lehet ismerős sokaknak, és amelynek lényege, hogy az újszülöttek életük korai szakaszában hajlamosak bármilyen megpillantott élőlényt vagy alakzatot anyjukként azonosítani. Konrad Lorenz kislibái őt pillantották meg először, és őt követték anyjukként, de Németországban egy hattyú szerencsétlen módon egy vízibiciklit követett mindenhová, egy peches sündisznókölyök pedig egy seprűt tartott mamájának.
Kutyáknál és farkasoknál kollektív örökbefogadásokat is többször feljegyeztek, amikor a falka fogad be és közösen nevel árva kölyköket, sőt akár gyereket is. Gondoljunk csak Romulusz és Rémusz legendájára, Tarzanra, Mauglira, amit mesének tekintünk ugyan, de létezik számos hiteles beszámoló is hasonló esetekről. A legutóbbi talán a 2004-es szibériai Andrej Tosztik volt, akit szülei három hónapos korában tettek ki a házból. Andrejt hét évvel később néhány szociá lis munkás találta meg, addig a család kutyája nevelte. A kisfiú négykézláb járt, ugatott, és megszaglászta az ételt mielőtt belekóstolt volna.
A megvizsgált több száz esetből arra következtettek a kutatók, hogy az állatok rendelkeznek valamiféle nehezen meghatározható morális érzékkel, ösztönnel, ami időnként ráveszi őket arra, hogy a természet törvényeinek ellenében – mely szerint a gyengének pusztulnia kell – is gondoskodjanak az elesettekről és gyámoltalanokról. Gyakran nem is csupán nőstények, hanem hím állatok is adoptálnak kölyköket. Az emlősök körében különösen sok örökbefogadó apuka van, de olyat is megfigyeltek, hogy egy homoszexuális hím pingvinpár nevelte fel idegen pingvinfaj fiókáját.
A valódi és képletes kakukkfióka mindenképp saját fajának és genetikai kódjának átörökítésétől vonja el a nevelőszülőt, ami a természetben nem kifizetődő. Forrás: Népszabadság, Nol.hu

Posted on Hozzászólás most!

Tigrist láttak Nagykovácsiban

Tigrist láttak az erdőben – ez a bejelentés érkezett kedden Nagykovácsiból a Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz. Az állatot az erdőben látták, a természetőrök arra gyanakodnak, hogy az említett ragadozó inkább egy hiúz lehet, bár ennek is elég kicsi az esélye.
A veszélyes nagymacskáról állampolgári bejelentés érkezett a természetőrökhöz kedden. Eszerint az állatot Nagykovácsiban, az erdőben látták mászkálni – értesült a Független Hírügynökség. Ennek valóságtartalmát vizsgálják, bár az gyakorlatilag kizárt, hogy valóban egy tigrisről lehet szó. Arra gyanakodnak, hogy esetleg egy hiúz lehet a rejtélyes állat, a szóba jöhető fajok közül ugyanis még az hasonlít leginkább az említett macskafélére. Úgy tudni, az érintett terület a Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozik.
Lomniczi Gergely, a Pilisi Parkerdő Zrt. szóvivője a Független Hírügynökség kérdésére elmondta, hogy nem csak a tigris, de a hiúz előfordulásának esélye is nulla ezeken a területeken. A két ragadozó közti hasonlóság kapcsán pedig arról tájékoztatott, hogy már testméretben is elég nagy a különbség köztük, a hiúz ugyanis átlagosan 100-150 kilogrammal könnyebb. A hiúz egyébként természetes körülmények között nem él meg a budai hegyekben. Magányos állat, akinek nagy vadászterületre, nyugodt környezetre van szüksége. A Börzsönyben előfordulnak, de a Duna markáns választóvonalat jelent, már csak azért is, mert nehezen tudnának átkelni a folyón. Az pedig, hogy fényes nappal, lakott területen megjelenjen, szinte kizárt. Forrás: Független Hírügynökség

Posted on Hozzászólás most!

Börtön tigrishúsért

196 ezer dolláros büntetést és börtönt is kiszabhatnak arra a malajziai étterem tulajdonosra, akinél védett állatok darabjaira bukkantak. A kamrában többek között szárított tigrishúst is találtak.
A Malajzia keleti partvidékén lévő Pahangban a hatóságok egy férfi házában és boltjában 17 kilogramm indiai muntyák szarvashúsra, két megnyúzott őzegérre, 54 argus pávatollra és egy fehérmellű lápityúkra találtak. A száraz tigrishús pedig egy lepecsételt befőttesüvegben volt több más, eddig még nem ismert állat maradványaival együtt. Az is kiderült már, hogy a gyanúsított viszonylag könnyen juthatott tigrishúshoz, mivel kubang rosa-i otthona épp egy nagyon fontos tigrisvédelmi folyosó mellett található. A Sungai Yu-nak nevezett folyosó köti össze Malajzia legfontosabb két nemzeti parkját, amelyek a tigrisek fő élőhelyeit védik.
Az előállított férfinek nem ez az első dolga a hatóságokkal, mivel három évvel ezelőtt már elkapták, hogy engedély nélkül tartott indiai muntyák szarvashúst. Ezúttal szigorú büntetésre számíthat, mivel 2010 óta tilos tigrisrészeket és argus pávatollakat birtokolni engedély nélkül az ázsiai országban. A tavaly született természetvédelmi jogszabály szerint a fokozottan védett állatok részeinek az engedély nélküli birtoklása akár börtönnel is sújtható. A férfit továbbá azért is elítélhetik, mivel ugyancsak engedély nélkül tartott védett fehérmellű lápityúkot és konyhájában más egzotikus madarak húsát is megtalálták.
Korábbi razziákon Triang város két házában is találtak engedély nélkül vaddisznó húst, ezért két férfit és egy nőt előállítottak. Február elején pedig egy sárgabóbitás kakadut és két kékfejű denevérpapagájt találtak egy férfinél Janda Baik városában. A gyanúsítottakra minden esetben büntetés vár, mivel a tavaly decemberben elfogadott malajziai törvény szigorúan szabályozza a védett állatokkal való kereskedelmet.
Nagy port kavart fel az is Malajziában, hogy hetekkel ezelőtt négy embert tartóztattak le, akik közül az egyik házi készítésű fegyvert viselt és valószínűleg illegális vadászatra készültek. Az új jogszabály ilyen esetekben is igen szigorúan jár el és a természetvédelmi őrök elkobozhatják a fegyvereket.
A védett állatok kereskedelmét nyomon követő Traffic szervezet szerint mindenképpen súlyos büntetést kell kiszabni arra az emberre, amelyik tigrisrészeket tartott a boltjában és házában. A malajziai természeti kincsek védelme rendkívül fontos, ezért elrettentésül, a hatóságoknak az új jogszabály szigorával kell élniük.

Posted on Hozzászólás most!

Tigrissel egy ágyban a 17 éves lány

A legveszélyesebb vadállattal éjszakázik mindennap Felicia Frisco. A tizenhét éves tampai lány egy félesztendős hímmel, Will-lel osztja meg otthonát és ágyát, mégis nyugodtan alszik.
A tizenhét éves Felicia Frisco szülei évtizedek óta vadállatokkal foglalkoznak, lányuk szinte testvérként nőtt fel a hatalmas bestiák mellett.
– A szüleim mindig arra neveltek, hogy tartsak meg bizonyos távolságot az állatokkal, mert a tigrisek mégiscsak veszélyesek, és soha nem szabad bennük feltétel nélkül bízni. De én úgy gondolom, hogy egy bengáli tigrist nevelni semmivel sem nehezebb, mint egy kutyát – jelentette ki a tampai tini a Peoplepets.com nevű portálnak.
Felicia még a szobáját is megosztja a féléves nagymacskával, Will-lel. Együtt sétálnak, játszanak, sőt alszanak is, ez utóbbit azonban csak addig, amíg Will betölti az egy évet, utána ugyanis félő, hogy kitúrná Feliciát az ágyából, talán fel is falná, hogy kényelmesebben heverészhessen.
Will egyébként nem az első nagymacska, amellyel Felicia szoros kapcsolatot ápolt, Will apjával, Darubával is együtt élt már egy évig. Forrás: Bors

Posted on Hozzászólás most!

Vadszabadítók

Már vagy két órája zötykölődöm a nyitott tetejű dzsippel, amikor a sofőr az errefelé főútnak nevezett aszfaltcsíkról egy keskenyebb földútra fordul. Phnom Penhből indultunk, célunk a kambodzsai fővárostól mintegy negyven kilométerre fekvő különleges állatmentő központ, ahol az illegális vadkereskedelem, a keleti orvoslás hiedelmei és a Délkelet-Ázsiában mindent az étlapra pakoló éttermek karmaiból megmentett tollas, szőrös és pikkelyes lények lelnek menedékre, és ha lehetőség van rá, egy idő után ismét szabadságra. A központba nem könnyű egy napra eljutni, mindössze egyetlen helyen hirdettek erre lehetőséget, hangsúlyozva, nem luxus utazás áll a résztvevők előtt. A vállalkozó kedvű társaság zöme ausztrál fiatalokból áll, ami korelnökként némi kedvezménnyel jár, hiszen egyedüliként nem a platón rázkódom, a sofőr melletti ülést kapom.
Phnom Penhből, a meglehetősen kaotikus forgalom közepette és a városrendezéssel vélhetően köszönő viszonyban sem lévő városszéli telepeken át jó időbe telik, mire kikeveredünk, itt a házak egy része cölöpökön áll, alul koszos mocsárvíz kavarog, hátrébb elárasztott rizsföldek zöldje látszik. A vidék már jóval egyhangúbb, elég száraz a táj, a kisült földeken csak a por száll, néha egy-egy szegényes település mellett robogunk el, háborítatlan, természetes környezet errefelé nem maradt. A lassan emelkedő földút mentén néhány sovány tehén imbolyog és egy-két öreg helybéli a dzsip elé kevés vizet löttyint valami fémedényből.
Vajh ez valami szerencsekívánság, vagy áldás, nem tudom, de tény, az út egy dombra vezet, amelyen egy buddhista templom áll. Mi azonban elfordulunk és a lankákon kezdődő ritkás száraz erdőben, mintegy félórás további rázkódás után befutunk a Phnom Tamao Vadvilágmentő Központhoz. A kép, ami fogad, néhány egyszerűbb karámmal és drótkerítéssel, elsőre semmi különöset nem ígér. Mindezt azonban a helyi viszonyokhoz kell szabni, ahol nincs más állatkert, vagy természetvédelmi központ. Itt viszont 2300 hektáron egy tíz éve nemzetközileg is példaértékű intézmény létezik, mely 90 védett állatfaj 1200 egyedét tartja, illetve mutatja be az évi 300 ezer, zömmel kambodzsai látogatónak.
A siker titka, hogy a központ hivatalosan a kambodzsai kormány igazgatása alatt működik, de a szakmai és az anyagi háttér jelentős része néhány nemzetközi nonprofit természetvédelmi szervezetnek köszönhető. Talán a legfontosabb köztük a washingtoni központú Wildlife Alliance (Vadvilág Szövetség), mely egy jórészt amerikai és brit természetvédők által 1994-ben alapított másik csoport evolúciójával vált 2006-ban azzá, ami ma: főként délkelet-ázsiai és távol-keleti veszélyeztetett állatfajok megóvását célzó szervezetté. Kambodzsai megjelenésük előtt a Phnom Penh-i éttermekben szinte mindennaposak voltak a védett vadfajokból készült ételek, cibetmacska- és makákóhús éppúgy kapható volt, mint hangyaevőtobzoska-sült vagy varánuszcurry. De sok fajt – így a két errefelé megtalálható medvefélét – gyógyhatásúnak vélt szerveiért tartottak fogságban, a piacokon és a nyílt utcán pedig mindenféle vadállatot kapni lehetett.
Az illegális vadbefogók kereskedelmi útvonalait semmi sem zavarta, sok nagyvad csapdában pusztult el, vagy szerzett súlyos sérülést, a baksisért pedig a helyi hatóság emberei mindenért szemet hunytak – tájékoztat Nick Marx, a szervezet vadvédelmi igazgatója, aki egy kambodzsai kormány által kinevezett igazgató alatt irányítja a telepet. Mindez odavezetett, hogy a vörös khmerek rémuralma után nehezen feltápászkodó országban a védett és ritka állatfajok száma megtizedelődött, néhány egyenesen a kihalás szélére sodródott.
A központ megalapítása mellett elsőként a vadbefogó-felhasználó láncra kellett csapást mérni. A szervezet kivételes sikert ért el: a kormány támogatásával és a külföldi adományokból egy 12 fős, általuk kiképzett vadvédelmi gyorsszolgálatot hoztak létre, melyben az erdészeti minisztérium szakemberei mellett felfegyverzett rendőrök kaptak helyet. A nagy sebességű dzsipekkel járőröző csapatok az évek során óriási változást értek el, gyakorlatilag töredékére szorították le az illegális vadkereskedelmet. Mintegy 45 ezer, sokszor kritikus állapotban lévő vadat szabadítottak ki az évek során a vadorzók, állatkereskedők, éttermek karmaiból – elefánttól a tigrisen át a legkülönfélébb madarakig, hüllőkig. Szakértelmüknek és az állatorvosi segítségnek köszönhetően az elkobzott állatok döntő többsége életben maradt és egy karanténállomáson töltött idő után a központba került, ahonnan, ha állapota megengedte, vissza a vadonba, az életbe.
– Az elcsípett kereskedők és az illegálisan tartott állatok tulajdonosai kemény (a hatóságnak a baksisnál többet hozó) bírságot fizettek, de több esetben börtön volt az ítélet. A legnagyobb eredmény pedig az, hogy mára országszerte tudják, a vadállatokat tilos megenni, vagy eladni – állítja az igazgató. A szolgálat jórészt a szövetség által pénzjutalommal honorált bejelentések alapján indul járőrözni és terepük nem a valódi, hanem a városi „dzsungel”. Persze nem hiszik, hogy minden vadkereskedelmi utat lezártak, de az eddigi siker mindenképp egyedülálló. A legfrissebb eredmény: tavaly a civil szervezet a kambodzsai kormánnyal egy olyan rendészeti hálózatot is létrehozott, amely a környező országokban működő hatóságokkal közösen próbál fellépni a határokon átívelő állatcsempészet ellen.
Helyi vezetőm, Vathana, fiatal lány és láthatóan névről ismeri a telep lakóit, akik vagy maguk is így érkeztek a központba, vagy már itt születtek. A kis tó környéke szabadon kószáló szarvasok és vízimadarak, no meg a csapatban élő makákók otthona, a maláj óriásmókus vagy a sárgatorkú nyest rácsos kifutókban lakik. A többi környező országban már szinte teljesen kipusztított sziámi krokodilok szaporulata is reményt keltő. Miután Kambodzsa e faj utolsó igazi menedéke, különösen nagy eredmény, hogy a központ 2009-ben 69 egyed DNS-analízisét végezte el és 35-öt találtak közülük tiszta vérű sziámi krokodilnak. Ez azért nagy szó, mert a fogságban, így a tenyésztelepeken tartott egyedek zömében bordáskrokodilok vére csörgedezik, és a hibridek nem alkalmasak a visszatelepítésre, márpedig a Wildlife Alliance a helyi hatóságokkal ilyen programot tervez.
Vathana különösen bensőséges kapcsolatban van a gibbonokkal. A fák légtornászai monogám kapcsolatban élnek, és ha párjukat elvesztik, többnyire egyedül maradnak. Sok gibbont tartanak Délkelet-Ázsiában, így Kambodzsában is házikedvencként, ám rendszerint úgy kerülnek fogságba, hogy anyjukat az orvvadászok lelövik. Ebből a traumából sok majom nem tud kikerülni, mindvégig vad marad. Így láncon, szíjon tartják, mint azt a példányt is, amelynek karjáról a szíj a szőrt végleg lemarta, de a központba kerülve néha már a kezét nyújtja az ismerősnek.
Az egyik legdrámaibb sztori a medvéké. A család legkisebb faját a maláji medvét a helyi éttermek gyakran szánták mancslevesnek, nagyobbik rokonát, az ázsiai fekete, vagy örvös medvét epéjéért tartották, annak ugyanis a hagyományos ázsiai kuruzslás szerint gyógyhatása van. A kis mackók viszont házikedvencnek, később mutogatni szánt látványosságnak kellettek, vagy eladták őket a környező országok, elsősorban Vietnam szörnyűséges „epetermelő” medvetelepeire, ahol a szűk ketrecekben megmozdulni sem képes állatok epéjét időnként hosszú tűvel eresztették le és fogták föl. A másik itteni nemzetközi természetvédő szervezet, az 1995-től működő, ausztrál alapítású Free the Bears Fund azonban hatékony akcióba lépett. A helyi hatóságokkal együttműködve 1997-től mostanáig 150 medvét szabadítottak ki Kambodzsában, emellett 36-ot Vietnamban, 25-öt Thaiföldön, 24-et Laoszban és 4-et Indonéziában, nem beszélve az 554 kiszabadított, jórészt táncoltatásra használt indiai ajakosmedvéről, köztük 2009-ben az utolsó ilyen sorsot megélt példányról.
Emma Gatehouse, a jórészt adományokból gazdálkodó szervezet tanácsadója és helyi koordinátora büszkén mutatja a Phnom Tamao vadvédelmi központban hét hektáron felépült 21 korszerű, növényekkel és mászólehetőségekkel, sziklákkal ellátott igazi medveotthont, köztük a maláji medvebocsoknak készített medvebölcsődét, amelynek minden költségét, így az ápolók kiképzését és fizetését is állják. Az egyik legfontosabb azonban az oktatóház, ahol a helyi látogatóknak, így a gyerekeknek mutatják be, miért fontos a vadon élő állatok, így a medvék megóvása. – A kambodzsaiakkal nagyon nehéz megértetni a természetvédelem fontosságát, épp ezért létfontosságú ez a feladat, mondja az ausztrál szakember. Itt még ma is mindenre, ami mozog, élelemként, vagy legalábbis táplálékkonkurensként tekintenek.
A mackók után még meglátogattuk a többi ritkaságot, a szintén megmentett gaurokat, szérókat (a zergék ázsiai rokonát), a különleges ritkaságnak számító líraszarvasokat (ezekből a hetvenes évekre kevesebb mint harminc maradt a világon), a párducokat és a hét tigrist – ezek egyike szintén elégedett kurrogással köszöntötte Vathanát. Tigriskölyök még nem született a központban, de ritka ködfoltos párduc már igen – ami nagyobb szó, büszkélkedik Nick Marx – a többi szaporulat mellett, melyekből egyebek között cibet- és apró párducmacskákat, pitonokat, varánuszokat, szarvasokat, tarajos sülöket, vaddisznókat, mongúzokat, papagájokat, galambokat és brahmin kányákat engedtek szabadon a környező védett erdőben. Ezeket még jó ideig figyelik, monitorozzák nyomaik és a csapásokon elhelyezett automata kamerák, illetve rádiós nyomkövetők segítségével. Ha a rehabilitált egyedeknek nehézségeik támadnak a szabadban, újra befogják őket. A központ működési költsége évente mintegy 290 ezer dollár, aminek jó részét külföldi adományokból szerzik, de minden dollárt megpróbálnak pontosan arra célra és úgy elkölteni, hogy az az egyes állatokon segítsen.
Itt minden példánynak megvan a maga, néha drámai története. Mint Chhouknak a néhány éves kis hím elefántnak, amelyet pár éve egyik lábán csapda okozta szörnyű sebbel, teljesen legyengült állapotban találtak egy távoli falu mellett. Nagy nehezen a központba szállították, évekig tartó rehabilitációval testileg-lelkileg helyrehozták, sőt alapos vizsgálatok után még lábprotézist is szereztek neki, amellyel már teljesen normálisan jár, amit jómagam is tanúsíthatok, hiszen néhány méterre trappolt el előttem ápolójával az egyik erdőrészből át az ösvényen túl kezdődő másikba. Sőt, mint Vathana elárulta, ez a „cipő” már a második, hiszen Chhouk is serdül, és a nagyobbacska tappancs nagyobb protézist kívánt.
Mögötte egy jóval termetesebb nőstény közeledett, de ő meg is állt barátkozni, banánt csemegézni. Luckyt hat hónapos korában találták elárvultan az ország egyik távoli vidékén. Vélhetően orvvadászok ölték meg anyját és a kiselefánt elszökött. Lucky ma a telep egyik kedvence, festményeit pénzért árulják, imád futballozni és kambodzsai popzenére táncolni. A legfrissebb gondot azonban Sambo jelentette (a megvadult elefántbika megölte gondozóját és több falubelit), el akarták altatni, de tavaly karácsonykor a központba szállították. Itt nincs megállás, a kambodzsai vadvilág, a természet állandó munkát ad az itt dolgozóknak. (Sambo a múlt héten egy állatorvosi beavatkozás során nem ébredt fel többé.)
Lassan vége a napnak, újra dzsipre kell szállni és sofőrünknek lesz még dolga visszafelé. Lefelé az úton az öregek ismét jönnek a kocsi elé löttyintett vízzel. Hát, ha szerencséről szól a dolog, eddig megvolt, Phnomh Tamao felfedte titkait. Forrás: Népszabadság