Posted on Hozzászólás most!

Vaddisznónak nézte és lelőtte a kutyát aztán a barátját

Vaddisznónak nézte barátját ezért azonnal fegyvert rántott és lőni kezdett egy vadász. Miután elsütötte a fegyverét, emberi kiáltást hallott, ekkor derült ki, hogy nem állatot lőtt le, hanem a barátját, aki belehalt a sérüléseibe. A bíróság a férfit most 1 év 4 hónap fogházra ítélte.

Posted on Hozzászólás most!

Vadgázolásnál az állat sosem hibás

Egy biztos: az állat sosem hibás. Az viszont bonyolult, hogy akkor ki az, és ki fizet kinek, ha megtörtént a baj. Segítünk eligazodni nyulak, őzek, önkormányzatok és vadásztársaságok között. Kiderül az is, miért volt érdemes figyelni biológiaórán.

Egy útra tévedt vad elütésekor az anyagi kár a kisebb gond, de ha szerencsésen megússzuk sérülés nélkül, előbb-utóbb elkezdjük számolni a százezreket, és szeretnénk, ha valaki meg is térítené a kárunkat. Sok mindentől függ, hogy ki fizet a végén, ezért ha bekövetkezett a baj, mindenképp rendőrt kell hívni. Azt érdemes rögtön az elején tudomásul venni, hogy az állatok sosem hibásak. Mindegy, hogy szarvas, őz, vaddisznó, róka, fácán, nyúl vagy éppen sündisznó, az biztos, hogy régebb óta honos a területen, mint az úttest.
Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy egy kifejlett vadkan hatszázezer, egy többéves szarvasbika pedig három és fél millió forintot ér az államnak, a mezei nyúl is húszezer forint; aki netán direkt üti el egy jó pörkölt reményében, lopást követ el. A szeptember közepén kezdődő bőgési időszakban a bűncselekmény esetleges megúszásától függetlenül sem jár jól senki a céges teherautó lökhárítójára kent szarvasbikával, hiszen az állat mirigyei által ilyenkor termelt rigyetési szagnak köszönhetően a húsa gyakorlatilag ehetetlenné válik.
Arról sem az állatok tehetnek, hogy az autók erős fényétől azonnali menekülés helyett inkább ledermednek az út közepén, az pedig kifejezetten az emberek sara, hogy ínycsiklandozó kukoricával ültetik be az út menti vidéket. Ezek szerint tehát mindenképp az ember a hibás. De ki fizet?
Amikor az autós a hibás – A józan paraszti ész segít: ha valaki nem a KRESZ szerint, és főleg nem az útviszonyoknak megfelelően vezetett, csak saját magát okolhatja. Szintén így van, ha a baleset után a sietség kedvéért nem hívjuk ki a helyszínelőket. Utólag senki sem fog hinni nekünk. Amennyiben minden szabályt betartva, ám a saját ügyetlenségünk (lassú reakció, a fékezés hiánya) miatt ütöttünk el egy vadat, szintén senki sem fizet majd helyettünk az autónk javításáért, és még örülhetünk is, ha a vadásztársaság állja a saját kárát. Minden a vizsgálattól függ. Ha szándékosan ütünk el egy állatot, vagy ha a reflektortól leblokkolt állatot csapjuk el, minden költség minket terhel. Akkor is mi vagyunk a hibásak, ha szarvasbőgés idején ütünk el egy szerelmes jószágot, ez ugyanis jogi rendellenességnek minősül.
Amikor az vadásztársaság a hibás – A Ptk. 1996. évi LV. törvény szerint ”a vadászatra jogosult köteles megtéríteni a károsult részére a vad által a mezőgazdálkodáson és erdőgazdálkodáson kívül másnak okozott kárt”. Ez azt jelenti, hogy hiába van kint a tábla, ez nem mentesíti a vadásztársaságot a felelősség alól. Ha nincs kint a tábla, még egyértelműbb a helyzet. Illetve lenne, ha ez a gyakorlatban is így működne. Valójában ha a vadásztársaságokról remélünk pénzt, jó kis meccsre lehet számítani. Hiába hiányzik a tábla, a felelősséget egymás között passzolgathatja a helyi önkormányzat, az útkezelő és a vadgazda. Saját vétlenségünket nehéz bizonyítani, az esetek többségében a vadásztársaság csak a vadkárt vállalja. Könnyebb a helyzet, ha egy rossz irányba terelt hajtás következtében kerültek az állatok az útra, bár ilyen amatőr hibára kicsi az esély. A társaságok igyekeznek az etetőket is minél távolabbra helyezni az úttesttől, hiszen senki sem félti úgy az állományt, mint ők.
Amikor az önkormányzat a hibás – Ha a vadásztársaság bizonyítani tudja, hogy az önkormányzati bürokrácia labirintusában kavarodott el a több hónapja beadott táblakihelyezési kérvény, az önkormányzat a hibás. Persze, csak ha mi angyalok voltunk a felelősség-vizsgálat szerint.
Amikor az út karbantartója a hibás – Ha az útszéli növényzet elhanyagolt, nincs levágva, és ezért történik a baleset, a karbantartó a hibás. A helyszínelők ezt elég egyértelműen eldönthetik.
Állati adatok – A szarvasok általában éjszaka, csapatban (rudliban) közlekednek, ezért ahol eggyel találkoztunk, valószínűleg többel is fogunk. Az őz ezzel szemben magányosan bandukol, de a gida követi az anyját. Ne várjunk sokat az őzektől: elég butácskák szegények, így különösen figyelni kell rájuk. Persze egy harminckilós őz pusztítása semmi egy kétmázsás vaddisznóéhoz képest: ha az beesik az ablakon, nem sok jó vár ránk. A kukoricások állandó vendégei, mezőgazdasági területek mellett érdemes számolni velük.
Bár a disznókra jobb esetben tábla figyelmeztet, a mezei nyulaknak már nem jár ekkora megtiszteltetés. A bő hatkilósra is meghízó nyulak zokszó nélkül leülnek az út közepére, főleg ha fényt látnak (a duda segít). A fácán áprilisban, a párzási időben rohangál a legtöbbet, de az útszéli magvak is a civilizáció felé csábítják. Hajlamos pont túl későn felrepülni, összetörve a szélvédőnket. Egy mozgásképtelenné tett fácánnak a róka örül leginkább, akivel nem csak erdős területeken, hanem a települések környékén is találkozhatunk, mert hajlamos a veszettségre, és mert imád tyúkot lopni.
A vadbaleseteket teljesen nem tudjuk kizárni, ám ha betartjuk az alapvető játékszabályokat, nagy eséllyel megússzuk Bambi kivégzését, a sajátunkról nem beszélve. Forrás: Player.hu

Posted on Hozzászólás most!

XII. kerületben vaddisznók garázdálkodtak

A vaddisznók a nagy hidegnek köszönhetően, melegebb helyekre vándorolnak, ahol élelem is található. Egyre több vaddisznó keres magának élelmet a XII. kerületben, a kondákba verődött állatok visszaszorítására munkacsoportot alakított a hegyvidéki önkormányzat, amely a közelmúltban információs vonalat is létrehozott, azon vár bejelentést, ha valaki vaddisznót észlel, illetve tájékoztatást nyújt az ilyen esetben szükséges teendőkről. Váczi János, a kerület alpolgármestere az MTI-nek elmondta: az Irhás árok környékén élők közmeghallgatáson jelezték, hogy a helyzet tarthatatlanná vált, miután vaddisznó kondák jelentek meg az utcákon. “Biztos, hogy más kerületben örülnének, ha ilyen problémájuk lenne, mint itt nálunk, hiszen ez jelzi azt is, hogy ez egy jó levegőjű, kisvárosias zöld kerület, de ha valaki találkozik fél 5-kor, sötétedéskor egy 10 tagú csordával, miközben a gyermekét az óvodából vagy az iskolából viszi haza, azért ez elég rémisztő tud lenni” – fogalmazott az alpolgármester. Mint kifejtette, egész Európára jellemző, hogy megszaporodott a városokba betérő vaddisznók száma, ráadásul a múlt év végi száraz idő miatt az állatok megpróbálnak folyadékot, gyümölcsöt, élelmet keresni a kertekben. Hozzátette, hogy a gyenge kerítéseket könnyen áttörik a disznók, “feltúrják a kerteket, elrágják a locsolócsövet, megeszik a gyümölcsöket, kieszik a virágok hagymáit”. Az önkormányzat a hegyvidékiek kérésére munkacsoportot hozott létre, amelyben az önkormányzat, mezőőrök, a Pilisi Parkerdő és az erdészet szakemberei, a rendőrség és a lakók is képviseltetik magukat. Váczi János a lakossági tájékoztatás szerepét is hangsúlyozta, jelezve, hogy információs vonalat hoztak létre, amelyen be lehet jelenteni a vadon élő állatokat, továbbá tájékoztatják az érintetteket a teendőkről. Az alpolgármester óriási problémának nevezte, ha valaki eteti, odacsalogatja a házakhoz a vaddisznókat, ezt egyébként márciustól már büntetheti is a közterület-felügyelet. Arra kérte a lakókat, hogy ne hagyjanak szabadon zöld hulladékot, gyümölcsöt, szemetet, mert így nehéz visszavezetni az állatokat természetes életterükbe, az erdőkbe. Kitért arra is, hogy a városrészben befogott vaddisznókat a Budakeszi Vadasparkba, vagy távolabb viszik, ahonnét nem találnak vissza lakott területre. További intézkedésként említette a vadaknak jó búvóhelyet adó, gondozatlan, bozótos részek rendbetételét, valamint azt, hogy a homlokzat-felújításra tavasszal kiírandó társasházi pályázati források egy részét kerítések megerősítésére különítik el. Forrás: MTI

Posted on Hozzászólás most!

Engedély nélkül, igazolatlan eredetű vadra szerveztek hajtást

Eljárás indult a niklai Berzsenyi Dániel Vadgazdálkodási Egyesület ellen. Sajtóértesülések szerint a vadászati szabályokat sértették meg, amikor vásárolt és ládában a területre szállított vaddisznókra szerveztek hajtást, ráadásul engedély nélkül. A hatósági állatorvos hiába kérte a számlát és az orvosi igazolást az állatokról, azt nem tudták bemutatni, így mind a 14 vaddisznót lelövették. A vadászati hatóság az ügyben eljárást indított.

Posted on Hozzászólás most!

Vaddisznókór öli a kutyákat

Számtalan vadászkutya hullott el az elmúlt hetekben Vas és Zala megyében. Az állatok egytől-egyig vaddisznóhajtás után lettek rosszul, ezért a szakemberek álveszettség-járványtól tartanak.
Jobban járnak a nyugat-magyarországi vadászok, ha egy ideig nem viszik kutyáikat vaddisznóhajtásra. Az elsődleges információk szerint ugyanis a közelmúltban több vadászkutya is rejtélyes körülmények között pusztult el azután, hogy az erdő agyaras makktúróival találkoztak.
– A Vas és Zala megyéből kapott hírek szerint több vadászkutya is furcsa körülmények között lelte halálát – állítja Marót Béla fővadász, az Országos Vadászkamara kynológiai bizottságának elnöke. – Az elhullásokban azonos körülmény, hogy a kutyák egytől-egyig disznóhajtás után lettek betegek, és gazdáik elmondása alapján a veszettség tüneteit mutatták – teszi hozzá a szakember, aki éppen ezért arra gyanakszik, hogy álveszettség, vagy másik nevén Aujeszky-betegség üthette fel a fejét a vaddisznóállományban.
Ezt a kórt a kutyák kötelező veszettség elleni beoltásának bevezetését elérő Aujeszky Aladár állatorvos fedezte fel, de a veszettség kórokozójával ellentétben ez ellen mindmáig nem sikerült sem gyógyszert, sem vakcinát előállítani.
– A gyanú szerint a betegség Németország irányából terjedhetett el hazánkig. Szerencsére az emberre nem veszélyes, de a nagy értékű, hosszú évek alatt kiképzett vadászebeket érdemes egy ideig távol tartani a disznóhajtástól, és a nyers vaddisznóhústól – szögezi le Maróti fővadász. Borsonline.hu

Posted on Hozzászólás most!

Vaddisznó okozott balesetet az M3-ason

Egy vaddisznó okozott balesetet az M3-as autópályán vasárnap éjfél előtt nem sokkal, a balesetben egy ember súlyosan, egy pedig könnyebben megsérült, és az állat is elpusztult – közölte a rendőrség a honlapján hétfőn.
Miskolc felé tartott az autópályán személygépkocsijával egy pilisvörösvári férfi, amikor a 79-es kilométernél hirtelen egy nagytestű vaddisznó ugrott a jármű elé. A férfi az ütközést nem tudta elkerülni, és autója nekicsapódott az állatnak, amely elpusztult.
Az ütközés következtében a személyautó a vízelvezető árokba borult, a kiszakadó motorblokk pedig az aszfaltra esett. Az alkatrésznek nekiütközött egy másik járműszerelvény, amely szintén az árokba borult.
A balesetben a személyautó vezetője súlyos, míg egyik utasa könnyű sérüléseket szenvedett.

Posted on Hozzászólás most!

Vaddisznó-armageddon a Gerecsében, tizenegy áldozattal

Tíz vaddisznó és egy gímszarvas fulladt bele a Gyarmatpuszta melletti Janicsári-tóba, két vemhes koca is volt köztük. Az erdészek egészen biztosak abban, hogy agancsgyűjtők voltak a tettesek. Az erdészek által készített, a cikkben látható képek sokkolóak lehetnek. Hétfő reggel a Gyarmatpuszta melletti Jancsári-tóban tíz vaddisznó és egy szarvas tetemére bukkantak az erdészek. “Az állatok az elmúlt napokban illegális agancsgyűjtők elől menekülve szakadtak be a tó vékony jegén” – áll a Pilisi Parkerdő közleményében.
Miért olyan biztos, hogy ők voltak a tettesek? – kérdeztük Lomniczi Gergelytől, az erdészet szóvivőjétől.
Ez egy viszonylag zárt terület, távol a turistautaktól, véletlenül nem jár erre senki – magyarázta Lomniczi. A környéken az elmúlt napokban az erdészek ráadásul többször láttak agancsozókat.
A szarvasok ilyentájban hullatják el az agancsukat, aminek a feketepiaci értéke, átvevőtől függően, kilónként 1000-2000 forint. Vagy dísztárgyat faragnak belőle, vagy ősi kamugyógyszerekbe reszelik bele. Az agancs a törvény szerint egyébként az illetékes vadgazdálkodó tulajdona.
Az agancsgyűjtők nem olyanok, mint az ösvényeken közlekedő, az erdő állataira nem veszélyes kirándulók: minden télen óriási károkat okoznak azzal, hogy az erdők bokros, sűrűn benőtt részeit járják és megzavarják a vadakat. Ilyenkor van az ellési időszak is. Ha az elkergetett anyaállat otthagyja a kicsinyeit, azok megfagyhatnak, a legyengült felnőtt pedig könnyen bajba kerülhet, mint ezúttal is történt. Az agancsozók ugyanis szabályszerű hajtásokat rendeznek a sűrűben, hogy a menekülő szarvasok kilazult agancsa beleakadjon a bokrokba és szinte szó szerint az ölükbe hulljon. De a sisnyásban többféle állat él, így kerültek a képbe a disznók.
A Janicsári-tóban egy tavalyi malacokból és legalább két vemhes kocából álló konda és egy szarvas pusztult el. Egészen biztos, hogy üldözték őket, maguktól ugyanis nem mennek rá a vékony jégre.
A jég alá szorult tetemeket hétfő délelőtt kezdték kiemelni a Pilisi Parkerdő Zrt. munkatársai. (A helyszín maga nem a Pilisben, hanem a Gerecsében van, de ehhez az erdészeti céghez tartozik.) Délig hét vaddisznót sikerült kihúzni a tóból, a többi tetem továbbra is a jég fogságában van. A becsült kár eléri a kétmillió forintot.
Agancsot gyűjteni nemcsak annak értéke miatt tilos, hanem mert a szakemberek értékes információkhoz juthatnak általa a vadállomány méretéről, egészségi állapotáról, fejlődéséről. Forrás: Index.hu

Posted on Hozzászólás most!

Vadszabadítók

Már vagy két órája zötykölődöm a nyitott tetejű dzsippel, amikor a sofőr az errefelé főútnak nevezett aszfaltcsíkról egy keskenyebb földútra fordul. Phnom Penhből indultunk, célunk a kambodzsai fővárostól mintegy negyven kilométerre fekvő különleges állatmentő központ, ahol az illegális vadkereskedelem, a keleti orvoslás hiedelmei és a Délkelet-Ázsiában mindent az étlapra pakoló éttermek karmaiból megmentett tollas, szőrös és pikkelyes lények lelnek menedékre, és ha lehetőség van rá, egy idő után ismét szabadságra. A központba nem könnyű egy napra eljutni, mindössze egyetlen helyen hirdettek erre lehetőséget, hangsúlyozva, nem luxus utazás áll a résztvevők előtt. A vállalkozó kedvű társaság zöme ausztrál fiatalokból áll, ami korelnökként némi kedvezménnyel jár, hiszen egyedüliként nem a platón rázkódom, a sofőr melletti ülést kapom.
Phnom Penhből, a meglehetősen kaotikus forgalom közepette és a városrendezéssel vélhetően köszönő viszonyban sem lévő városszéli telepeken át jó időbe telik, mire kikeveredünk, itt a házak egy része cölöpökön áll, alul koszos mocsárvíz kavarog, hátrébb elárasztott rizsföldek zöldje látszik. A vidék már jóval egyhangúbb, elég száraz a táj, a kisült földeken csak a por száll, néha egy-egy szegényes település mellett robogunk el, háborítatlan, természetes környezet errefelé nem maradt. A lassan emelkedő földút mentén néhány sovány tehén imbolyog és egy-két öreg helybéli a dzsip elé kevés vizet löttyint valami fémedényből.
Vajh ez valami szerencsekívánság, vagy áldás, nem tudom, de tény, az út egy dombra vezet, amelyen egy buddhista templom áll. Mi azonban elfordulunk és a lankákon kezdődő ritkás száraz erdőben, mintegy félórás további rázkódás után befutunk a Phnom Tamao Vadvilágmentő Központhoz. A kép, ami fogad, néhány egyszerűbb karámmal és drótkerítéssel, elsőre semmi különöset nem ígér. Mindezt azonban a helyi viszonyokhoz kell szabni, ahol nincs más állatkert, vagy természetvédelmi központ. Itt viszont 2300 hektáron egy tíz éve nemzetközileg is példaértékű intézmény létezik, mely 90 védett állatfaj 1200 egyedét tartja, illetve mutatja be az évi 300 ezer, zömmel kambodzsai látogatónak.
A siker titka, hogy a központ hivatalosan a kambodzsai kormány igazgatása alatt működik, de a szakmai és az anyagi háttér jelentős része néhány nemzetközi nonprofit természetvédelmi szervezetnek köszönhető. Talán a legfontosabb köztük a washingtoni központú Wildlife Alliance (Vadvilág Szövetség), mely egy jórészt amerikai és brit természetvédők által 1994-ben alapított másik csoport evolúciójával vált 2006-ban azzá, ami ma: főként délkelet-ázsiai és távol-keleti veszélyeztetett állatfajok megóvását célzó szervezetté. Kambodzsai megjelenésük előtt a Phnom Penh-i éttermekben szinte mindennaposak voltak a védett vadfajokból készült ételek, cibetmacska- és makákóhús éppúgy kapható volt, mint hangyaevőtobzoska-sült vagy varánuszcurry. De sok fajt – így a két errefelé megtalálható medvefélét – gyógyhatásúnak vélt szerveiért tartottak fogságban, a piacokon és a nyílt utcán pedig mindenféle vadállatot kapni lehetett.
Az illegális vadbefogók kereskedelmi útvonalait semmi sem zavarta, sok nagyvad csapdában pusztult el, vagy szerzett súlyos sérülést, a baksisért pedig a helyi hatóság emberei mindenért szemet hunytak – tájékoztat Nick Marx, a szervezet vadvédelmi igazgatója, aki egy kambodzsai kormány által kinevezett igazgató alatt irányítja a telepet. Mindez odavezetett, hogy a vörös khmerek rémuralma után nehezen feltápászkodó országban a védett és ritka állatfajok száma megtizedelődött, néhány egyenesen a kihalás szélére sodródott.
A központ megalapítása mellett elsőként a vadbefogó-felhasználó láncra kellett csapást mérni. A szervezet kivételes sikert ért el: a kormány támogatásával és a külföldi adományokból egy 12 fős, általuk kiképzett vadvédelmi gyorsszolgálatot hoztak létre, melyben az erdészeti minisztérium szakemberei mellett felfegyverzett rendőrök kaptak helyet. A nagy sebességű dzsipekkel járőröző csapatok az évek során óriási változást értek el, gyakorlatilag töredékére szorították le az illegális vadkereskedelmet. Mintegy 45 ezer, sokszor kritikus állapotban lévő vadat szabadítottak ki az évek során a vadorzók, állatkereskedők, éttermek karmaiból – elefánttól a tigrisen át a legkülönfélébb madarakig, hüllőkig. Szakértelmüknek és az állatorvosi segítségnek köszönhetően az elkobzott állatok döntő többsége életben maradt és egy karanténállomáson töltött idő után a központba került, ahonnan, ha állapota megengedte, vissza a vadonba, az életbe.
– Az elcsípett kereskedők és az illegálisan tartott állatok tulajdonosai kemény (a hatóságnak a baksisnál többet hozó) bírságot fizettek, de több esetben börtön volt az ítélet. A legnagyobb eredmény pedig az, hogy mára országszerte tudják, a vadállatokat tilos megenni, vagy eladni – állítja az igazgató. A szolgálat jórészt a szövetség által pénzjutalommal honorált bejelentések alapján indul járőrözni és terepük nem a valódi, hanem a városi „dzsungel”. Persze nem hiszik, hogy minden vadkereskedelmi utat lezártak, de az eddigi siker mindenképp egyedülálló. A legfrissebb eredmény: tavaly a civil szervezet a kambodzsai kormánnyal egy olyan rendészeti hálózatot is létrehozott, amely a környező országokban működő hatóságokkal közösen próbál fellépni a határokon átívelő állatcsempészet ellen.
Helyi vezetőm, Vathana, fiatal lány és láthatóan névről ismeri a telep lakóit, akik vagy maguk is így érkeztek a központba, vagy már itt születtek. A kis tó környéke szabadon kószáló szarvasok és vízimadarak, no meg a csapatban élő makákók otthona, a maláj óriásmókus vagy a sárgatorkú nyest rácsos kifutókban lakik. A többi környező országban már szinte teljesen kipusztított sziámi krokodilok szaporulata is reményt keltő. Miután Kambodzsa e faj utolsó igazi menedéke, különösen nagy eredmény, hogy a központ 2009-ben 69 egyed DNS-analízisét végezte el és 35-öt találtak közülük tiszta vérű sziámi krokodilnak. Ez azért nagy szó, mert a fogságban, így a tenyésztelepeken tartott egyedek zömében bordáskrokodilok vére csörgedezik, és a hibridek nem alkalmasak a visszatelepítésre, márpedig a Wildlife Alliance a helyi hatóságokkal ilyen programot tervez.
Vathana különösen bensőséges kapcsolatban van a gibbonokkal. A fák légtornászai monogám kapcsolatban élnek, és ha párjukat elvesztik, többnyire egyedül maradnak. Sok gibbont tartanak Délkelet-Ázsiában, így Kambodzsában is házikedvencként, ám rendszerint úgy kerülnek fogságba, hogy anyjukat az orvvadászok lelövik. Ebből a traumából sok majom nem tud kikerülni, mindvégig vad marad. Így láncon, szíjon tartják, mint azt a példányt is, amelynek karjáról a szíj a szőrt végleg lemarta, de a központba kerülve néha már a kezét nyújtja az ismerősnek.
Az egyik legdrámaibb sztori a medvéké. A család legkisebb faját a maláji medvét a helyi éttermek gyakran szánták mancslevesnek, nagyobbik rokonát, az ázsiai fekete, vagy örvös medvét epéjéért tartották, annak ugyanis a hagyományos ázsiai kuruzslás szerint gyógyhatása van. A kis mackók viszont házikedvencnek, később mutogatni szánt látványosságnak kellettek, vagy eladták őket a környező országok, elsősorban Vietnam szörnyűséges „epetermelő” medvetelepeire, ahol a szűk ketrecekben megmozdulni sem képes állatok epéjét időnként hosszú tűvel eresztették le és fogták föl. A másik itteni nemzetközi természetvédő szervezet, az 1995-től működő, ausztrál alapítású Free the Bears Fund azonban hatékony akcióba lépett. A helyi hatóságokkal együttműködve 1997-től mostanáig 150 medvét szabadítottak ki Kambodzsában, emellett 36-ot Vietnamban, 25-öt Thaiföldön, 24-et Laoszban és 4-et Indonéziában, nem beszélve az 554 kiszabadított, jórészt táncoltatásra használt indiai ajakosmedvéről, köztük 2009-ben az utolsó ilyen sorsot megélt példányról.
Emma Gatehouse, a jórészt adományokból gazdálkodó szervezet tanácsadója és helyi koordinátora büszkén mutatja a Phnom Tamao vadvédelmi központban hét hektáron felépült 21 korszerű, növényekkel és mászólehetőségekkel, sziklákkal ellátott igazi medveotthont, köztük a maláji medvebocsoknak készített medvebölcsődét, amelynek minden költségét, így az ápolók kiképzését és fizetését is állják. Az egyik legfontosabb azonban az oktatóház, ahol a helyi látogatóknak, így a gyerekeknek mutatják be, miért fontos a vadon élő állatok, így a medvék megóvása. – A kambodzsaiakkal nagyon nehéz megértetni a természetvédelem fontosságát, épp ezért létfontosságú ez a feladat, mondja az ausztrál szakember. Itt még ma is mindenre, ami mozog, élelemként, vagy legalábbis táplálékkonkurensként tekintenek.
A mackók után még meglátogattuk a többi ritkaságot, a szintén megmentett gaurokat, szérókat (a zergék ázsiai rokonát), a különleges ritkaságnak számító líraszarvasokat (ezekből a hetvenes évekre kevesebb mint harminc maradt a világon), a párducokat és a hét tigrist – ezek egyike szintén elégedett kurrogással köszöntötte Vathanát. Tigriskölyök még nem született a központban, de ritka ködfoltos párduc már igen – ami nagyobb szó, büszkélkedik Nick Marx – a többi szaporulat mellett, melyekből egyebek között cibet- és apró párducmacskákat, pitonokat, varánuszokat, szarvasokat, tarajos sülöket, vaddisznókat, mongúzokat, papagájokat, galambokat és brahmin kányákat engedtek szabadon a környező védett erdőben. Ezeket még jó ideig figyelik, monitorozzák nyomaik és a csapásokon elhelyezett automata kamerák, illetve rádiós nyomkövetők segítségével. Ha a rehabilitált egyedeknek nehézségeik támadnak a szabadban, újra befogják őket. A központ működési költsége évente mintegy 290 ezer dollár, aminek jó részét külföldi adományokból szerzik, de minden dollárt megpróbálnak pontosan arra célra és úgy elkölteni, hogy az az egyes állatokon segítsen.
Itt minden példánynak megvan a maga, néha drámai története. Mint Chhouknak a néhány éves kis hím elefántnak, amelyet pár éve egyik lábán csapda okozta szörnyű sebbel, teljesen legyengült állapotban találtak egy távoli falu mellett. Nagy nehezen a központba szállították, évekig tartó rehabilitációval testileg-lelkileg helyrehozták, sőt alapos vizsgálatok után még lábprotézist is szereztek neki, amellyel már teljesen normálisan jár, amit jómagam is tanúsíthatok, hiszen néhány méterre trappolt el előttem ápolójával az egyik erdőrészből át az ösvényen túl kezdődő másikba. Sőt, mint Vathana elárulta, ez a „cipő” már a második, hiszen Chhouk is serdül, és a nagyobbacska tappancs nagyobb protézist kívánt.
Mögötte egy jóval termetesebb nőstény közeledett, de ő meg is állt barátkozni, banánt csemegézni. Luckyt hat hónapos korában találták elárvultan az ország egyik távoli vidékén. Vélhetően orvvadászok ölték meg anyját és a kiselefánt elszökött. Lucky ma a telep egyik kedvence, festményeit pénzért árulják, imád futballozni és kambodzsai popzenére táncolni. A legfrissebb gondot azonban Sambo jelentette (a megvadult elefántbika megölte gondozóját és több falubelit), el akarták altatni, de tavaly karácsonykor a központba szállították. Itt nincs megállás, a kambodzsai vadvilág, a természet állandó munkát ad az itt dolgozóknak. (Sambo a múlt héten egy állatorvosi beavatkozás során nem ébredt fel többé.)
Lassan vége a napnak, újra dzsipre kell szállni és sofőrünknek lesz még dolga visszafelé. Lefelé az úton az öregek ismét jönnek a kocsi elé löttyintett vízzel. Hát, ha szerencséről szól a dolog, eddig megvolt, Phnomh Tamao felfedte titkait. Forrás: Népszabadság

Posted on Hozzászólás most!

Rothadó állattetemek a tanyán

Domony – Akár egy horrorfilmben: mindenfelé élesített csapdákat, rothadó állattetemeket és fogságban senyvedő vadállatokat találtak az állatvédők egy tanyán.
– A háznál és annak környékén uralkodó állapotokról kirándulók értesítettek bennünket – mesélte Schneider Kinga, a Noé Állatotthon Alapítvány szóvivője. Egy karámba zárva gímszarvasbika raboskodott, az ólban pedig vaddisznópár, tőlük elzárva egy istállóban a kicsinyeik.
– A ház és a környéke tele volt csapdával – folytatta Schneider Kinga – Ezek a jelek egyértelműen vadorzásra utalnak. Mindez lakott területen, a szomszédok közvetlen közelében zajlott.
A Blikk úgy tudja: a tanya tulaja gyakorta ad el vadhúst illegálisan. A rendőrök állatkínzás gyanújával indítottak nyomozást. Forrás: Blikk

Posted on Hozzászólás most!

Lándzsával végezte ki a disznót

Lándzsával ölt meg egy vaddisznót egy kazári orvvadász; lopás és állatkínzás miatt indítottak nyomozást ellene – közölte a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője kedden az MTI-vel.
A 20 éves férfi engedély nélkül, hurkolásos módszerrel ejtett el egy 80 ezer forint értékű vaddisznót hétfőn a Kazár melletti erdőben. Az állatot házi készítésű lándzsával ölte meg, majd a helyszínen feldolgozta. A rendőrök akkor fogták el, amikor már hazafelé tartott a vadhússal – mondta Dankóné Nagy Éva. A férfit őrizetbe vették.