Posted on Hozzászólás most!

A kutya etetése

A kedvencünknek szeretnénk mindent megadni, néha azonban túlzásba esünk, vagy megfelelő tápok helyett olcsó, de haszontalan „tápanyagokkal oldjuk meg a kutya etetését. De mit adjunk a szeretett állatnak? Mikor sok és mikor kevés, amit neki szánunk? A kutya etetése – éppen úgy, ahogy egy csecsemő esetében is – nagyon felelősségteljes feladat. Nem mindegy ugyanis, hogy mikor mit varázsolunk a táljába.
Válaszd a hozzáillőt! – A kutyatápoknál figyelni kell arra, hogy mindig a megfelelőt válasszuk. Tehát a kicsiknek, 4-5 hónapos korig a puppyt, majd jöhet a junior, aztán pedig a felnőtt tápok. És hogy honnan tudhatjuk, hogy felnőtt-e már kedvencünk? A kistermetű kutyák egy, a közepes és nagytestűek másfél év után, az óriástestűek pedig körül-belül két-három év után tekinthetők felnőttnek, ekkor a kutya etetése, a táplálék fajtája megváltozik, legalábbis meg kellene változnia. Fontos, hogy a tápváltás okozta hasmenéses tünetek elkerülése érdekében az átállást a felnőtt vagy éppen egy másik márkájú tápra legalább egy hónapig nyújtsuk el.
A kutya etetése megoldható házi koszttal?
Sokan osztják azt a nézetet, mely szerint a házi koszt éppolyan jó, mint a gyári tápok. Ez korán sincs így. Az emberi ételmaradék nem fedezi úgy a kutya vitamin- és fehérjeszükségletét, mint a kész kutyatápok. Ráadásul a zsíros, fűszeres ételek vagy akár a tej, a csokoládé nem csak hányást és hasmenést okozhat, de válogatóssá teheti a kutyát, sőt, komoly betegséggel, akár hasnyálmirigy – gyulladással is számolnia kell a gazdinak.
Természetesen speciálisan „kutya-recept” szerint összeállított étrendet otthon is készíthetünk a kedvencnek, ez azonban időigényes, az elkészült táp tárolása nehézkes, és nem igazán költséghatékony megoldás.
Ha spórolni szeretnénk, a pénztárcánk akkor se az olcsóbb konzervek felé húzzon minket, azoknak a legrosszabb ugyanis az ár-érték aránya, a benne található vízmennyiség miatt ugyanis itt kell a legtöbbet fizetnünk a tápanyagért.
A száraz tápoknál figyeljünk arra, hogy az minőségi összetevőkből készüljön, kerüljük a gyenge minőségű kizárólag gabonát tartalmazó száraztápokat.
Mikor mennyit egyen az eb?
Akkor tekinthető megfelelőnek a kutya etetése, ha az eb bordái könnyedén kitapinthatóak, de nem látszanak távolról, ekkor megfelelő a kutya súlya. Ha fél- egy éves már elmúlt a kutya, a gyártó által meghatározott középmennyiséget osszuk ketté, és adjuk oda az ebnek reggel illetve este a séta előtt. Ha fizikai állapota indokolja, csökkentsük vagy növeljük a mennyiséget. Tizenöt percet hagyjunk a táp elfogyasztására, ha ugyanis egész nap a táljában lévő étellel kell szemeznie, étvágytalanná válthat, valamint fogszuvasodást is előidézhet az állandó evés.
A jutalomfalatokkal vigyázzunk. Ezeknek ugyanis nincs igazi tápértéke, ellenben a roszabb minőségűek borzasztóan hizlalhatnak. Figyeljünk oda, hogy kalóriaszegény falatokat válasszunk vagy olyanokat, melyek a fogszuvasodás kialakulását gátolják. Vitaminok és külön ásványi anyagok vásárlása prémium táp etetésekor felesleges lehet, ugyanakkor a “kutya-recept” alapján történt etetés mellett ezek etetése ajánlott.
Egy kis odafigyeléssel, a megfelelő kutyatáp kiválasztásával kevesebbszer kell orvoshoz vinnünk a kedvencünket és megelőzhető több betegség. Ha szeretjük az állatot, tartsuk szem előtt, hogy a kutya etetése az első lépés a kedvencünk boldoggá és egészségessé tétele felé.

Posted on Hozzászólás most!

Éheztette és vascsővel verte kutyáját

Újabb állatkínzások történtek. Jánoshalmán kalapáccsal akartak agyonverni egy kutyát, Kecskeméten pedig vascsővel, husánggal torolta meg gazdája egy eben, hogy galambokra támadt. Jánoshalmán csapóvas csapdát tett ki egy lakatlan ház udvarára valaki. A Vadász utcai udvarban elhelyezett csapda egy kisméretű keverék kutyát fogott, majd a helyszínre érkezett háztulajdonos kalapáccsal akarta agyonütni az ebet. A bántalmazott kutyát végül egy helyi állatorvos szabadította ki a csapdából, és megfigyelésre a jánoshalmi gyepmesteri telepre szállította.
Kecskemét-Felsőcsalánosban szerda délután intézkedtek közösen a rendőrök a megyei állatvédelmi szolgálattal egy kutyatartónál – tájékoztatott minket Szabó Attila, a Bács-Kiskun Megyei Állatvédelmi őrszolgálat vezetője. A gazda ugyanis vascsővel illetve husánggal verte a kutyáját, mert az galambokat ölt. Szabó Attila szerint a lesoványodott állat azért támadt a madarakra, mert a gazdája éheztette. A kegyetlen állattartót a rendőrök figyelmeztették, hogy a következő esetben szigorúan eljárnak majd ellene.

Posted on 2 hozzászólás

A kutya nemesít

“A kutya nemesebbé teszi a nemest, és aljasabbá az aljast” (Jack London). Kisgyerekkoromban mindent megadtam volna azért, hogy kutyám lehessen. Bármilyen. Legalább egy egészen kicsike. Városlakó gyerek voltam világéletemben, de az igazi betondzsungeltől megkímélt a sors: volt a környékünkön elég zöldterület, ahol kutyát lehetett sétáltatni. Az alattunk lakó szomszédnak spánielje volt; a gardróbszekrény alsó rekeszében valóságos kutyaházat alakítottak ki a számára, és ezt én igen jó ötletnek tartottam. Szüleim azonban nem tudták elképzelni lakásban a kutyatartást: mindig azzal biztattak, hogy “majd ha kertes házba költözünk”…

A legtöbb gyerek vágyik arra, hogy saját kutyája lehessen, és ez nem is csoda, hiszen észrevétlenül, félig-meddig öntudatlanul, csecsemőkorától kezdve ezt sugallja neki az egész környezete. Se szeri, se száma a tündéri kiskutya-ábrázolásoknak a kisingeken, partedliken, már a rácsos ágyban elmaradhatatlan társ a játékkutya, és nem ritka az olyan gyerek, akinek rögtön a Mama és Papa után a következő értelmes szava a “vau-vau”. Később – az ifjúsági olvasmányok és filmélmények hatására – egyre szilárdabbá válik a csemete abbéli meggyőződése, hogy a világon a legjobb dolog egy négylábú barát.
A bökkenő csak az, hogy a felnőttek ezt sokszor egészen másképp látják. Az ő tudatukban különös módon függetlenné válik egymástól a matricákon, rajzfilmeken látott vagy regényben olvasott kutya a valódi, hús-vér négylábútól. Az egyik kedves, okos és szórakoztató, a másik piszkos, büdös és veszélyes. Amíg a kisbaba gügyögő hangon a kutyust utánozza, gyönyörűségüket lelik benne, később büszkék rá, ha kívülről fújja a fajtaneveket (bár ez ma már nem jellemző, mostanában a kis legények inkább az autómárkák közt szoktak jól eligazodni), de amikor arra kerül a sor, hogy “úgy szeretnék egy kiskutyát”, akkor megkeményednek az arcvonások, és felülkerekedik a szülői szigor meg a “józan ész”: ebbe a lakásba kutya nem teheti be a lábát!
Hogy bölcsen döntenek-e azok a szülők, akik nem engednek az unszolásnak, s jobbnak látják, ha szemük fényének az ebekkel való kapcsolata továbbra is csupán a képernyőre korlátozódik, nehéz megmondani. Kétségtelen, hogy több gyerek vágyódik kutya után, mint amennyi valóban alkalmas volna arra, hogy gondoskodjon róla, s az is igaz, hogy léteznek olyan körülmények, amelyek közé kutyát bekényszeríteni embertelenség volna (elég szomorú, hogy vannak gyerekek, akiknek ilyen körülmények között kell felnőniük, s ez manapság, úgy látszik, nem nyom oly sokat a latban, mint az állatkínzás). Ám az is biztos, hogy az a gyerek, akinek megadatik, hogy kutya mellett nőjön fel, olyan élményekhez és olyan lehetőségekhez jut, amelyek hatással – és majdnem bizonyos, hogy pozitív hatással – lehetnek az egész életére.
A család kutyája: Az, hogy a családba került kölyökkutya mennyire lesz valóban a gyerek kutyája, természetesen sok mindentől függ, mindenekelőtt a gyerek korától. Az egészen kicsi emberke még nem alkalmas arra, hogy ellássa egy állat felügyeletét, hiszen még ő maga is felügyeletre szorul. Ettől azonban ő még átéli azt az érzést, hogy saját kutyája van.
Még a kisiskolás sem képes teljesen önállóan ellátni a kutyát, nem baj viszont, ha előzőleg van alkalma hozzászokni a rendszerességre egy kisebb, kevesebb bajjal járó állatka gondozása által. A felső tagozatos tanuló már szinte teljesen egyedül viselheti gondját kedvencének, de elengedhetetlen, hogy a szülő is rajta tartsa a szemét.
A családba kerülő állat mindig egy kicsit családi ügy. A leglelkiismeretesebb gyerekkel is előfordulhat, hogy olykor-olykor különféle okoknál fogva nem tud időben hazaérni, hogy sétálni vigye a kutyáját, s az is rendszeresen megesik, hogy a nyári szünidős programok miatt marad az állat egy-két hétre a többi családtagra.
Sok mindent kell tehát mérlegelni az elhatározás előtt, ám az szinte bizonyos, hogy a kis álmodozó sokat fog nyerni azáltal, ha kedvenc négylábú mesehőse a regények lapjai közül belép az életébe.
Tanuld meg a hűséget: A kutya mellett megváltozik a gyerek viszonya az élővilághoz. Megtanulja értelmezni az állatok mozdulatait, megismerkedik olyan fogalmakkal, amelyek korábban nem léteztek a számára. Eleven filmként pereg le előtte egy élet: az első, csetlő-botló lépések, a tanulás, a felnőtté válás, az udvarlás, olykor akár a szülés és születés, végül az öregedés és a halál – a kutya sok mindenre segít felkészülni.
A kutya olyan barát, akinek mindent el lehet mondani. És az a legszebb benne, hogy mindig a gazdájának ad igazat, még ha ezt szavakkal nem is mondja ki. Jelenléte biztonságérzetet nyújt, mellette soha nem üres a lakás. Csodás élményekkel ajándékoz meg, ám ugyanakkor rákényszerít a lemondásra is: megesik, hogy még a legvonzóbb programnál is előbbre kell helyezni a napi rendes sétát. Rendszeres testmozgásra, egészségesebb életmódra kényszerít, és megtanít a gondoskodásra, az önuralomra. Akinek kutyája van, az nem viselkedhet meggondolatlanul, hiszen felelősséggel tartozik valakiért.
Ugyanakkor a kutyának olyasmit is megbocsát az ember, amit senki mástól nem viselne el. Észrevétlenül eltanulja tőle azt a képességet, amelynek fogalma elválaszthatatlan a kutyától, amióta csak világ a világ: a hűséget.