Posted on Hozzászólás most!

Kutyapszichológia 24 – Utazás, cirkusz az autóban

Sok kutyát ismertem, melyeknek a kocsi hátsó ülése maga volt a megtestesült pokol. Emlékszem egy állatra, amely végigugatta a teljes négyórás utat Lincolnshire-ből Skóciáig, valamint egy másikra, amely szó szerint át akart törni menet közben az ablakon. Sok gazda nehezen tűri az ilyesmit, és néhány kilométeres útnál hosszabbra nem vállalkozik a halálra rémült kutyával.
Ha jobban belegondolunk, a kutyák ijedsége nem is olyan meglepő. Az autó sok tekintetben nem más, mint az otthon, a fészek kicsinyített mása. Amikor oda beszáll, a kutyát a falka vagy annak néhány tagja veszi körül. Körös-körül odakintről pedig csak úgy zúdul befelé a sok látnivaló, amit a kutya aligha érthet, ugyanakkor mind potenciális veszélyforrást jelenthet a falkára. Ilyesfajta szituációban az lenne a csoda, ha a kutyákon nem lenne úrrá a vakrémület. Szerencsére elmondhatom, hogy az autós káosznak nevezett problémával minden gazda meg tud birkózni. Két esettel fogom szemléltetni, hogy még a legsúlyosabbnak tűnő esetekben is milyen könnyű a kutyából vidám utazót faragnunk.
A Cleethorpe házaspár már mindent megpróbált, hogy kutyájukat, a labrador-border collie keverék Blackie-t meggátolják abban, hogy azonmód élő ágyúgolyóvá váljék, mihelyt az autóba ültetik. Felcsavarták a rádiót maximális hangerőre, ordítoztak az állattal, mindhiába. Minden utazás rémálommá vált, beleértve az egészen rövideket is, mint például a tengerpartra vivőt, ahol Blackie azután végre sétálhatott.
Amikor meglátogattam őket, az első fél óra a szokásos menetrend szerint zajlott. Amíg a módszerem lényegét magyaráztam nekik, közben persze a vezérségem jeleivel bombáztam a kutyát. Blackie egyre inkább átpártolt a gazdáitól hozzám. Amikor az emberek látják, hogy a kutyájuk így viselkedik velem, aggódni kezdenek. Attól félnek, hogy valamilyen furmánnyal elszeretem tőlük a kutyájukat, és az a továbbiakban csak nekem fog engedelmeskedni. Az igazság persze az, hogy a kutya egy olyan vezérnek hisz engem, aki végre majd vigyáz rá és az egész falkájára is. Ezt a folyamatot azután természetesen a gazdák is végigvihetik, most már a saját vezérségük érdekében. Könnyű belátni, hogy a módszert a legjobban úgy tudom bemutatni, ha először magamon demonstrálom a hatékonyságát. A gazda és a kutya közötti kötelék megmarad, csak ideiglenesen hozzám kerül a kutya fölötti hatalom.
Hamarosan úgy láttam, hogy elegendő haladást értem el Blackievel ahhoz, hogy tegyünk egy próbát az autóval. A házaspár a szokásos módon előre ült, én telepedtem az utasülésre, míg a kutya, megint csak a megszokott módon, a furgon hátuljában kapott helyet. Sok gazda, az én szememben felelőtlen módon, hagyja, hogy a kutyája szabadon mászkáljon keresztül-kasul az üléseken. Blackie gazdái ezzel szemben ráccsal választották el a rakteret az utastértől. Most még egy pórázt is rácsatoltam a kutya nyakörvére, amit a rácson átvezetve tudtam fogni. Ezzel a módszerrel bizonyos kontroll alatt tudtam tartani Blackie-t.
Amikor beindult a motor, a lehető legnyugodtabban és csendben ültem. Ahogy gurulni kezdtünk, egyik karommal átnyúltam a rácson, és kezemet Blackie vállára tettem. Amikor a kutya fel akart ugrani, finoman visszanyomtam, amire azonnal elernyedt, és fekve maradt.
Hat-nyolc kilométert tehettünk meg, gyakorlatilag céltalanul, keresztül a város legforgalmasabb részén. Azt szerettem volna, ha Blackie a lehető legtöbb zajjal, látvánnyal, tehát potenciális veszéllyel szembesül eközben. Az út alatt végig a vállán tartottam a kezem. Ha úgy éreztem, hogy kezd nyugtalankodni, gyengéden fokoztam a nyomást a hátán. Fontos megjegyezni, hogy van egy nagyon finom határ, amely a nyers erőszakot elválasztja a gyengéd biztatástól. A legtöbb ember szerencsére ösztönösen képes ráérezni erre. Ha mégsem sikerül, azzal a hasonlattal szoktam élni, hogy olyan ez, mint amikor a gyermekünket először visszük fogorvoshoz, ahol tartanunk kell őt a kezelés alatt. Kínos, ám szükségszerű beavatkozás előtt áll. Nekünk az a dolgunk, hogy a lehetőségekhez képest minél kevésbé szenvedjen a kezelés alatt. Mialatt hazafelé tartottunk az autóval, már nem kellett fognom Blackie-t. A kutya szépen üldögélt a kocsi hátuljában, nézve a tovasuhanó világot. Azóta sincs semmi probléma, ha utazásra kerül a sor.
Akárcsak az ember, a kutya is magában hordozza a korábbi kellemetlen tapasztalatok emlékét. Ha például valaki szenvedett már autóbalesetet, előfordul, hogy vonakodik újból autóba szállni. Hogy ez mennyire így van a kutyákkal is, arra rájöhettem, amikor egy igen kínos esethez hívtak segíteni. A kérdéses dobermann olyan rémes baleset áldozata volt, hogy még a helyi újságok is foglalkoztak a történettel. A kutyára sérülten és lelkileg is összetörve találtak rá egy útpadkán. Szinte hihetetlen, de kiderült, hogy az elvetemült gazdák szó szerint kidobhatták a száguldó kocsiból ezt a nyomorult állatot! A sérülések súlyossága miatt azonnal az állatkórház intenzív osztályára került. Eleinte nem sok esélyt adtak a felépülésére, azonban a kutya lassan, de mégiscsak meggyógyult, és végül egy Barnetby nevű faluban lakó házaspár vette magához. Ők fedezték fel, hogy a szerencsétlenség milyen mély nyomokat hagyott maga után a kutya emlékezetében.
A dobermannok nem tartoznak a reszkető virágszálak közé, ez a kutya mégis az őrjöngő pánik állapotába került, mihelyt megpillantott egy autót. Amikor a gazdái bekényszerítették a kocsijukba, a rettegő állat televizelte a jármű belsejét. Ebben a helyzetben sokan egyszerűen elaltatták volna a dobermannt, mert könnyű lett volna menthetetlennek ítélni az állapotát. Azonban ismét csak olyan gazdákról volt szó, akiket valóban érdekelt az állataik jóléte. Elszánták magukat, hogy minden lehetségest megpróbálnak, csak hogy segítsenek rajta.
Velük töltöttem egy napot, mialatt elmagyaráztam, hogy hosszú küzdelemre számíthatunk. Olyan kutyáról volt szó ugyanis, melynél igen mélyen gyökerező félelmet kell kigyomlálnunk, mielőtt képes lesz újból akár csak a közelébe menni bármilyen autónak. Szerencsére új ismerőseim kitűnő tanítványnak bizonyultak. Két hét alatt sikerült nekik végigmenni a köteléképítés szokásos formuláin, megszerezve ezzel a vezéri pozíciót. Ezek után arra kértem őket, hogy mindenfajta közös tevékenységet irányítsanak úgy, hogy lehetőleg az autó közelében legyenek közben a kutyával.
Egy egész hónapig tartó munka vette kezdetét. Az étellel megrakott kutyatálat úgy helyezték el, hogy onnét teljes rálátás nyíljon a kocsijukra. Ezzel az volt a célunk, hogy a kutyában kioltsuk a beidegződést, hogy egy autó látványa csakis valami rosszat jelenthet. Amikor ezzel megvoltunk, fokozatosan közelebb kellett jutni az autóhoz. Nagyon fontos volt, hogy mindeközben végig nyugodtak és csendesek maradjunk. A gazdák mindent megtettek, még azt is, hogy vacsorájukat a kocsifelhajtón, sámlin ülve költötték el, csak hogy lelket önthessenek a kutyájukba. Végül aztán fáradozásaiknak meglett a gyümölcse. Az áttörés akkor következett be, amikor sikerült rávenni a dobermannt, hogy az ebédjét az álló kocsi hátuljában fogyassza el. Ezt követően apportírozós játékokat játszottak vele úgy, hogy a tárgyat az autóból kellett visszahozni, illetve máskor ők ültek a kocsiban, és oda kellett vinnie a kutyának a tárgyat hozzájuk.
A javulási folyamat hihetetlenül lassú volt, ám ezek a gazdák elszánták magukat, hogy mindent végigcsinálnak. Elérkezett az idő, amikor a kutya már a járó motorú autóban is hajlandó volt enni. Amikor idáig jutottak, fel-alá kezdtek gurulni a kocsifelhajtón, miközben a kutya odabent táplálkozott. Mindazonáltal olyan mélyek voltak a lelki sérülések ennél az állatnál, hogy nyolc hétnek kellett eltelni, míg végül kihajthattak vele az utcára. Örömmel újságolhatom, hogy azóta viszont a család együtt autózgat, és a korábbi rémület elpárolgott a körükből. A dobermann ismét képes élvezni az autós kiruccanásokat.

Posted on Hozzászólás most!

Különösen viselkednek a delfinek

Egyre több delfin „fut” saját örömére a vízen az ausztráliai Adelaide-nél – erre Mike Bossley delfinkutató lett figyelmes. Ez az első alkalom, hogy ilyen „kulturális viselkedést” figyeltek meg anélkül, hogy az állatok utána jutalomban részesültek volna – mondta Bossley a Die Welt című német lap internetes kiadása szerint.

A kutató több mint húsz éve végez megfigyeléseket palackorrú delfineken az Adelaide város melletti Port River torkolatánál. Az egész a Billie nevű delfinnősténnyel kezdődött. Az állat 1988-ban hároméves árvaként három hétig egy delfináriumban nevelkedett, hogy megerősödjön. Ezt követően mintegy harminc fajtársával a Port River torkolatánál éldegélt. Miután 1995-ben ivarérett lett, elkezdett néha farokúszóin futni: a mutatványt valószínűleg még a delfináriumban leste el.
Tíz évvel később egy társa, Wave is átvette a szokatlan viselkedést. És bár Billie egy éve elpusztult, pár hete Bossley újabb nősténynél és három hímnél is megfigyelte a vízen futás tudományát. A delfinkutató semmi más okot nem talált a viselkedésre, mint hogy a delfinek élvezik tudásukat. Ugyanis nem egy bizonyos helyen, nem vadászat közben, és gyakran egyedül „futkorásznak”.
A kulturális viselkedésre – amely generációról generációra továbbadódik – akad példa az állatvilágban. Például afrikai csimpánzcsoportoknál, amelyek tagjai sajátos módszert fejlesztettek ki a termeszvadászatra. A Port River-i delfinek esetében azonban nincs különösebb oka az „öröklődő” viselkedésnek, az inkább a művészetre hajaz – fogalmazott Bossley.

Posted on Hozzászólás most!

A gazdájuk mozdulatait utánozzák a kutyák

A kutyák „automatikusan imitálják” gazdáik testmozdulatait – állítja egy vizsgálat. Ez az automata imitáció az embereknél a szociális tanulás létfontosságú része. Ám osztrák kutatók azt jelentették, hogy a jelenség – amikor egy másik egyén testmozdulatának látványa arra készteti a megfigyelőt, hogy ugyanúgy mozduljon – számos egyéb állatnál is evidens.
Azt állítják, mindez adatokat szolgáltat arról, a tanulás ezen formája miként fejlődött. A Dr. Friederike Range osztrák kutató vezette tanulmány azt is sugallja, hogy a mód, ahogyan az emberek kapcsolatban állnak és játszanak kutyáikkal azok növekedése során, formálja imitáló képességüket. Range szerint ez nem spontán dolog. „ A kutyáknak nagyon sok gyakorlásra van szükségük, hogy megtanulják.”
A kutató és csapata ezt az imitációt egy sor vizsgálattal vette górcső alá, melynek során egyszerű, ajtónyitási tesztet alkalmaztak. A csapat olyan dobozt fejlesztett ki, melynek elejére csúsztatható ajtót szereltek, amelyet egy fogantyúval lehetett kinyitni. A gazdák demonstrálták, hogyan nyitják ki az ajtót kezüket, vagy szájukat alkalmazva. „Amikor a gazdik a kezüket használták, a kutyának mancsával kellett kinyitnia az ajtót, hogy jutalmat kapjon” – mondja Range. Amikor az emberek szájukat alkalmazták, a kutyáknak is ugyanúgy kellett eljárniuk.
Range magyarázata szerint egy második kutyacsoportnak alternatív módszert kellett elsajátítania. Amennyiben a gazdi a kezét használta, a kutyának a száját kellett, amikor szájukat használták, a kutyáknak mancsukat kellett alkalmazniuk. Azon állatok, melyeknek ugyanazt kellett tenniük, amit gazdijuk, sokkal gyorsabban megtanulták a feladatot. Ez azt mutatta, hogy a kutyák fogékonyak arra, hogy a gazdi keze vagy szája mozgását imitálják.
Range szerint, ez a típusú tanulás nyilvánvaló evolúciós előnyt jelent az állatok számára. „Anélkül tanulhatják meg az élet bizonyos aspektusait, hogy próbálkozniuk kellene, mely mindig valamiféle kockázattal jár.”

Posted on Hozzászólás most!

A póráz két végén Jimi és Duke

Ideális esetben a helyzet a következő: az ember és kutyája viszonyában a gazdi a főnök – kedvesen hozzászólva, vagy akár parancsszavakkal irányítja kedvencét, befolyásolja viselkedését. Kapcsolatuk baráti, harmonikus. De mi van akkor, ha valami elromlik és a kutya mindezt nem így gondolja? Uralomra tör, vagy más módon kezd “rosszalkodni”, magatartási rendellenességeket produkál. Nos, ekkor lép színre Victoria Stilwell kutyapszichológus és beveti sikeres módszereit. Kikérdezi az elkeseredett gazdit, és például rejtett kamerával megfigyeli a haszontalankodó jószágot. Felállítja a diagnózist, jótanácsokat ad és megfelelő tréninget javasol. Mindezt azért, hogy helyreálljon a rend és a kutyás családokba újra béke költözzön.

Posted on Hozzászólás most!

A póráz két végén: Diesel Husky

Ideális esetben a helyzet a következő: az ember és kutyája viszonyában a gazdi a főnök – kedvesen hozzászólva, vagy akár parancsszavakkal irányítja kedvencét, befolyásolja viselkedését. Kapcsolatuk baráti, harmonikus. De mi van akkor, ha valami elromlik és a kutya mindezt nem így gondolja? Uralomra tör, vagy más módon kezd “rosszalkodni”, magatartási rendellenességeket produkál. Nos, ekkor lép színre Victoria Stilwell kutyapszichológus és beveti sikeres módszereit. Kikérdezi az elkeseredett gazdit, és például rejtett kamerával megfigyeli a haszontalankodó jószágot. Felállítja a diagnózist, jótanácsokat ad és megfelelő tréninget javasol. Mindezt azért, hogy helyreálljon a rend és a kutyás családokba újra béke költözzön.

Posted on Hozzászólás most!

A póráz két végén: Lilly

Ideális esetben a helyzet a következő: az ember és kutyája viszonyában a gazdi a főnök – kedvesen hozzászólva, vagy akár parancsszavakkal irányítja kedvencét, befolyásolja viselkedését. Kapcsolatuk baráti, harmonikus. De mi van akkor, ha valami elromlik és a kutya mindezt nem így gondolja? Uralomra tör, vagy más módon kezd “rosszalkodni”, magatartási rendellenességeket produkál. Nos, ekkor lép színre Victoria Stilwell kutyapszichológus és beveti sikeres módszereit. Kikérdezi az elkeseredett gazdit, és például rejtett kamerával megfigyeli a haszontalankodó jószágot. Felállítja a diagnózist, jótanácsokat ad és megfelelő tréninget javasol. Mindezt azért, hogy helyreálljon a rend és a kutyás családokba újra béke költözzön.

Posted on Hozzászólás most!

A póráz két végén: Pugsley

Ideális esetben a helyzet a következő: az ember és kutyája viszonyában a gazdi a főnök – kedvesen hozzászólva, vagy akár parancsszavakkal irányítja kedvencét, befolyásolja viselkedését. Kapcsolatuk baráti, harmonikus. De mi van akkor, ha valami elromlik és a kutya mindezt nem így gondolja? Uralomra tör, vagy más módon kezd “rosszalkodni”, magatartási rendellenességeket produkál. Nos, ekkor lép színre Victoria Stilwell kutyapszichológus és beveti sikeres módszereit. Kikérdezi az elkeseredett gazdit, és például rejtett kamerával megfigyeli a haszontalankodó jószágot. Felállítja a diagnózist, jótanácsokat ad és megfelelő tréninget javasol. Mindezt azért, hogy helyreálljon a rend és a kutyás családokba újra béke költözzön.

Posted on Hozzászólás most!

A póráz két végén: Pongó

Ideális esetben a helyzet a következő: az ember és kutyája viszonyában a gazdi a főnök – kedvesen hozzászólva, vagy akár parancsszavakkal irányítja kedvencét, befolyásolja viselkedését. Kapcsolatuk baráti, harmonikus. De mi van akkor, ha valami elromlik és a kutya mindezt nem így gondolja? Uralomra tör, vagy más módon kezd “rosszalkodni”, magatartási rendellenességeket produkál. Nos, ekkor lép színre Victoria Stilwell kutyapszichológus és beveti sikeres módszereit. Kikérdezi az elkeseredett gazdit, és például rejtett kamerával megfigyeli a haszontalankodó jószágot. Felállítja a diagnózist, jótanácsokat ad és megfelelő tréninget javasol. Mindezt azért, hogy helyreálljon a rend és a kutyás családokba újra béke költözzön.

Posted on Hozzászólás most!

A kutyakiképzés alapok

Minden gazdi azt szeretné, hogy kutyája engedelmes legyen. De mit is kell ehhez tennünk? Először is tudatosan kell döntenünk a fajtaválasztás kérdésében. A nevelés szempontjából lényeges, hogy milyen fajtát választunk, hiszen az általános engedelmességi feladatokon túl lehetnek speciális igényeink is, például ha egy igazi házőrzőt szeretnénk. A kutyák alapvetően nagyon okosak, gyorsan és szívesen tanulnak, örömmel végzik el a rájuk bízott feladatokat. Minden kutya megtanítható a leggyakrabban alkalmazott parancsszavak (ül, áll, fekszik, helyben marad, lábhoz) megértésére és azok teljesítésére, azonban vannak kifejezetten kiképzésre javasolt fajták.

Őket használják a rendőrségnél, tűzoltóságnál vagy ők segítenek a katasztrófa sújtotta területeken a mentésben. Ilyen fajta a német juhászkutya, a dobermann, a boxer, az airedale terrier, az óriás schnauzer vagy éppen a rottweiler. Ezeket a fajtákat az intelligencián túl a kiváló állóképesség, a bátorság, a mozgékonyság és a masszív testalkat jellemzi. Ezek a tulajdonságok a munkakutyáknál nélkülözhetetlenek. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy egy rendőrkutyának olykor több bűnözővel is fel kell venni a harcot. A munkakutyákat – bármely területen dolgoznak is – speciális képzésnek vetik alá.
Házi kedvenceinknek azonban elegendő, hogy az alapvető engedelmességi feladatokat megtanulják. A kiképzés, nevelés alapja a szeretet. Ha szeretjük a kutyát, és miért ne szeretnénk, hiszen azért vagyunk gazdik, akkor nagyon sok mindent el tudunk érni. Másik fontos dolog a következetesség és a jutalmazás.
A fajtaválasztás utáni következő lépés az egyed kiválasztása. Ez azért fontos, mert egy alomban is nagyon különféle jellemű egyedek lehetnek, amelyek más-más feladatra lehetnek alkalmasak. A kölyök életének első 12 hetében sok minden eldől. Kiderül, hogyan tud közösségi viszonyokat kialakítani a testvérekkel, milyen lesz az emberhez fűződő kapcsolata, melyeket a jó és a rossz tapasztalatai alapján él meg. Ezt az időszakot nevezik korai szocializációnak, és általában ilyenkor kerülnek új gazdihoz is.
Kutatók kimutatták, hogy a korai szocializálódás időszakában szerzett élmények, tapasztalatok a kutya későbbi életére is kihatnak. Ha például az emberi közelséget ebben az időszakban nélkülöznie kellett a kölyöknek, vagy esetleg bántalmazták, az a kutyának behozhatatlan hátrányt jelenthet.
A legfontosabb jellembeli tulajdonságok a kutya életének 4-16. hete között alakulnak ki, ezért a tenyésztőnek döntő a szerepe. Munkakutyának ne válasszunk félénk, visszahúzódó kölyköt. Ideális esetben az alom kiegyenlített. A kiválasztott kölyök legyen mozgékony, de ne túl élénk, érdeklődő tekintetű. Ha például csettintünk egyet, akkor szaladjon hozzánk, érdeklődve figyeljen, és ne húzódjon be egy sarokba.
Másik fontos kérdés a kutya neme. A kanok keményebbnek mondhatók, néha keményebb kéz kell hozzájuk, mint a szukákhoz. A szukák könnyebben taníthatók, simulékonyabbak és kevésbé bonyolódnak hatalmi harcokba. Ennél a kérdésnél nagyon fontos a gazda egyénisége is. Van, akihez egy szuka és van, akihez egy kan kutya illik jobban.
Ha kiválasztottuk a kutyát, és lehetőség van rá, az 5. héttől látogassuk a tenyésztőnél, és játszunk vele. Ennek nagy hasznát vesszük, ha majd a 8. hét körül hazavisszük és már kedves ismerősként tekint ránk.
Az alábbiakban az engedelmesség alapját képező parancsszavakat és azok betanítását ismertetjük:
Első feladatunk a névhez szoktatás lesz. Rövid, jól érthető, lehetőleg az első szótagban kemény hangzású hívónevet válasszunk. Ha a kutyához szólunk, mindig kezdjük a nevével, így nagyon hamar megtanulja azt. Eleinte ha a kutya reagál a nevére, jutalmazzuk meg. Ez később már elmaradhat.
A behívást a kutya nevének kimondása után a “hozzám” parancsszóval gyakoroljuk. Ha szabadban nagyobb távolságokra megy el tőlünk a kutyánk, célszerű síp vagy füttyjelet alkalmazni a behívásra. Ezt kézjellel is kiegészíthetjük. A hallott füttyjelre (ami legyen mindig ugyanaz) a kutya felfigyel. Ilyenkor kiáltsuk, hogy “hozzám” és használjunk kézjelet is. Jó módszer, ha ilyenkor elfutunk, hiszen akkor majdnem biztos, hogy a kutyánk utánunk fut. Mindig jutalmazzuk meg, ha visszajön. Később már az ismert füttyjelre is hozzánk fog jönni.
A “helyedre” vezényszóval kutyánkat a biztonságot és védelmet nyújtó házába, vagy a helyére tudjuk küldeni. Erre sokszor szükségünk lesz.
Akkor csináljuk ügyesen, ha a kutya rájön arra, hogy az a bizonyos hely csak az övé, ott nem zavarják. Figyeljünk arra, hogy a helyén soha se szidalmazzuk, csak pozitív behatások érjék, hogy szeressen ott lenni. A helyhez szoktatást úgy is elkezdhetjük, hogy oda tesszük az ételét, italát vagy a játékait. Bármivel oda csalogathatjuk a kutyát amit szeret, de ne erőszakoskodjunk vele. A helyhez szoktatás alatt következetesen a “helyedre” vezényszót használjuk.
A parancsra ültetés az egyik legfőbb alapgyakorlat. Ennek hiányában nem kezdhetjük el a kiképzést. A jobb kezünkben tartott pórázt felhúzzuk és bal kezünkkel a kutya farát lenyomjuk. Közben az “ülj” parancsszót mondjuk, majd simogatással dicsérjük. Hasonlóan fontos a “feküdj” parancs is. A növendék kutyákat úgy taníthatjuk meg erre, hogy először leültetjük, majd bal kezünkkel a marjánál lenyomjuk és elülső lábait kihúzzuk, így kedvencünk feküdni kényszerül. Természetesen a “feküdj” vezényszót használjuk a művelet alatt. Az állításnak az engedelmességi vizsgán és a kiállításokon túl hasznát vehetjük még akkor is, ha például fésülni vagy fürdetni akarjuk kedvencünket.
Legyen a kiindulás az ülő testhelyzet. Jobb kézzel a pórázt előre húzzuk, bal kézzel a hasa alá nyúlunk és megemeljük, hogy felálljon. Az “állj” parancsszót használjuk.
A helyben maradást bármilyen testhelyzetben taníthatjuk. Például ha fekszik a kutya, távolodjunk el tőle először csak pár lépésre, és közben mondjuk, hogy “ott maradsz”. Ha fel akar állni, ismételjük a vezényszót. Idővel egyre nagyobb távolságokra mehetünk a kutyától. Amikor közeledünk felé, baloldalról kerüljük meg, ültessük fel és dicsérjük meg.
Kutyás berkekben ki ne hallott volna már az apportról. Mit is jelent ez valójában? Az apport francia szó, azt jelenti elhozni. Bármilyen tárgyra használhatjuk, amit kedvencünk majd visszahoz nekünk, de többféle méretben lehet kapni speciális apportfákat is.
Az apportírozásnak fontos szerepe van, hiszen az apportkézségtől függ, hogy egy kutya jó nyomkövető lesz e vagy sem. A kutyák nagyon szívesen játszanak, és ösztönösen szaladnak a mozgásban lévő tárgyak, személyek után. Ezt használhatjuk ki, amikor labdát, botot dobálunk neki és ő nagy örömmel fut, és keresi ezeket a tárgyakat. Mindig a kutya méretéhez megfelelő nagyságú apporttárgyat használjunk. Először gurítsuk el az állattól nem túl messze és menjünk mi is utána, tehát mutassuk meg az állatnak, hogy mit kell majd csinálnia. Később nagyobb távolságokra is dobhatjuk a labdát, vagy egyéb tárgyat, és közben mondjuk az “apport” “hozd” parancsszavakat. A sikert mindig jutalmazzuk!
Minden parancstanításra igaz, hogy csak addig gyakoroljunk a kutyával, amíg azt szívesen teszi. Ne legyünk türelmetlenek, és ne várjunk csodákat sem.
Nincs buta kutya, csak könnyebben és nehezebben tanítható. Ne adjuk fel a tanítást és semmiképpen se haragudjunk kedvencünkre, ha nem olyan gyorsan tanul, mint ahogy mi azt szeretnénk. Ha problémák adódnak és bizonytalanok vagyunk, vagy nem érzünk kedvet a tanításhoz, mindenképpen forduljunk szakemberhez. A kiképzőknek többféle módszer áll rendelkezésükre, és tapasztalataik alapján ki tudják választani a kutyánknak a legmegfelelőbbet. Lehetőség nyílik bentlakásos kiképzésre, és elmehetünk kedvencünkkel kutyaiskolába is. Ez azért is ajánlatos, mert kutyánk játszótársakra talál, mi meg a többi gazdival megbeszélhetjük aktuális “kutyás problémáinkat”.
Ne feledjük, hogy szeretettel, odafigyeléssel és türelemmel elérhetjük, hogy kutyánk engedelmes társunkká váljon. És ami a legfontosabb, ez teljesen természetes lesz neki!