Posted on Hozzászólás most!

Továbbra is döglött állattal, pisztollyal, hullával pózolunk

A fegyverrel pózolókat rendőrökkel riogattuk, a döglött állattal fotózkodókat minősítettük, mégis úgy tűnik, adtunk a falnak egy pofont. A pózerek ugyanis nem hogy eltűntek volna, egyre többen csinálnak magukból totál idiótát.
Az, hogy egyesekben milyen elfojtott perverzió hatására alakul ki olyan inger, amely hatására kényszert éreznek döglött állatokkal – vagy emebrei hullával – közösen fotózkodni, számomra érthetetlen. Az excsajok vagy oldalt vagy fegyverrel pózolókat pedig már meg sem említem. Nem gondolom ugyanis azt, hogy valaki attól válik übercsávóvá vagy keménykislánnyá, hogy egy pisztolyba vagy szamurájkardba kapaszkodik éppen. Az nyilvánvaló, hogy egyes társadalmi rétegekben az ököljog és a testi fölény kihangsúlyozása a szellemi potenciál és az intelligencia gyérségének leplezésére szolgál, ám a 21. században ez több, mint égő. Egyes portálok azonban kiválóan profitálnak ebből, ha nem is pénzügyileg, de látogatottság szempontjából mindenképpen. Fölmerülhet a kérdés, hogy szükségünk van-e egy középkori pellengérhez hasonló szégyenfalra, ahol a társadalmunk söpredékeit csodálhatjuk naponta, ám ezt nem tisztünk eldönteni.
A magamutogatási vágy határtalan – Arról azonban érdemes beszélni, hogy miért érzik mégis egyesek, hogy egy-egy ilyen oldalra ma már dicsőségszámba megy felkerülni. Félelmetes ugyanis, hogy a mai generáció mennyire szomjazza a feltűnést, hiszen elég, ha a különféle szubkultúrákra gondolunk, amelyek már önmagukban is polgárpukkasztásra alkalmasak.
Nem volt azonban ez másként régen sem, ugyanúgy voltak punkok, rockerek, mint ahogy ma emósok vagy éppen gótok. A világháló vált mégis mára a fiatalok elsődleges kifejezési eszközévé, amely minduntalan gerjeszti a folyamatot. Hóbortok és pózerek jönnek-mennek, miközben olyan érzésünk támad, hogy egy degenerált világban élünk, ahol rajtunk kívül úgy tűnik mindenki más fordítva ül a lovon.
Van, ami nem felejt – Most mondhatják sokan, hogy ezekből nem kellene minduntalan ügyet kreálni, hiszen egyszer a csupaszon döglött macskával pózolók is felelősségteljes felnőttekké, a társadalom megbecsült tagjaivá vállnak, ám nekem vannak ezzel kapcsolatban fenntartásaim. Aki egyszer ugyanis odáig eljut, hogy akár brahiból, akár véresen komolyan felölt magáról a közösségi oldalra egy olyan fotót, amelyet talán a leginkább utált ellenségének sem kívánna, nehezen hihető, hogy néhány évvel később agyat növesztve felelősségteljesen szemléli majd a külvilágot. De ha még így is történne, azt nem árt a pózolóknak az eszükbe vésniük, hogy az internet egy veszélyes üzem. Amellett ugyanis, hogy folyamatosan változik, megvan az a rossz oldala, hogy nem felejt. Forrás: Napiszar, Haon

Vélemény, hozzászólás?