Posted on Hozzászólás most!

Zsiráfok – háttérkép

A zsiráf (Giraffa camelopardalis) Afrikában élő párosujjú patás emlősállat, a legmagasabb és leghosszabb nyakú szárazföldi élőlény. A szavannák lakója az ókortól kezdve kedvelt attrakció volt – Rómában először Julius Caesar mutatott be zsiráfokat az amfiteátrumi játékokon – és ma is népszerű szafarikon és állatkertekben. Neve arab eredetű, olasz közvetítéssel jutott el a magyarba a késő középkorban. A tudományos nevében szereplő camelopardalis a faj addig használt nevére, a görög kamélopardaliszra („tevepárduc”) utal. A zsiráf Büzantioszt, aki az első ókori híradást adta a különös állatról, a magassága miatt a tevére emlékeztette, a bőre mintázata pedig a párducéra hasonlított. A magyar nyelvújító mozgalom lázában tízezer új szót alkottak, a zsiráf neve is sorra került és a „foltos nyakorján” nevet kapta a nyelvújítóktól, de ez a nyakatekert elnevezés rövidesen kikopott a használt nyelvből és a zsiráfnak megmaradt a ma is használt elnevezése.
A zsiráfok eredetileg számos helyen megtalálhatóak voltak a Szaharától délre, de már csak szigetszerű populációi maradtak fenn. A faj száraz szavannák lakója, előfordulása nagyban függ az akáciáktól, amelyek levelei egyik fő táplálékát képezik. Az itatóktól kevésbé függnek, mivel elég ritkán isznak.
A zsiráf a világ legmagasabb állata: a bikák szarvainak csúcsa akár 5,7 méterre is lehet a talaj felett, marmagasságuk pedig 3,3 méter. Mindez a rendkívül hosszú – de a többi emlőshöz hasonlóan csupán 7 csigolyából álló –, majdnem 2,5 méteres nyakának és hosszú lábainak köszönhető. A zsiráf fara látványosan alacsonyabb a maránál, vérszívók elleni legyezőként szolgáló, fekete pamacsban végződő farka 75 centiméter és 1 méter között mozog. Nyelve is rendkívül hosszú, mintegy 45 centiméteres: az ügyes eszköz a zsiráf számára is magas falatok megragadására és letépésére kiválóan alkalmas.
A nemek színezetüket tekintve egyformák, de a tehenek kisebbek kb. 0,7–1 méterrel. A bikák testtömege megközelíti a 2 tonnát, a nőstényeknél azonban átlagosan 11 mázsát mérnek. Az újszülött zsiráf két méter magas, testtömege pedig 50–55 kilogramm.
Minden zsiráf minden példánya foltos, de a szőrzet színezete, a foltok méretei és kontúrjai alfajonként, a mintázat pedig egyedenként változik. Az alapszín lehet homokszínű, világosbarna vagy sárgás, míg a foltok a sárgától a gesztenyevörösig, illetve a szabálytalantól a szögletesig változhatnak.
A zsiráfszarvak a koponya bőrrel burkolt csontkinövései. Számuk alapvetően kettő, de a homlokrész dudorján nőhet egy, az eredeti szarvak mögött pedig egy újabb pár, kisebb szarv. A sok szarv az idős bikák sajátossága.
A zsiráfok társas állatok, de kis létszámú, átlagosan 10–20 egyedet számláló csordáik meglehetősen lazák és instabilok, és összetételük is igen vegyes lehet nem és kor szempontjából. Emellett magányos állatokkal is találkozhatunk. Csendes állatok, kommunikációjuk többnyire infrahangok segítségével történik, bár vész esetén köhögő, horkantó vagy sípoló hangot is kiadhatnak. A kicsik mekegnek. A csapatokat a magasságból adódó kiváló látás segíti megvédeni, ugyanis nagy távolságokból észreveszik egymást és a fenyegető veszélyt.
A bikák dominancia-kérdésekben látványos nyakharcot vívnak. Ilyenkor a két vetélytárs szembehelyezkedik egymással, mereven állnak a lábaikon, majd lépésben elindulnak egymás felé. Előrenyújtott, vízszintes nyakuk végül összeér, ilyenkor összedörzsölik, és amennyire lehet, körbefonják őket, aztán egymásnak feszülnek. Az erőpróbák mellett előfordul, hogy egymás mellett állva nyakukkal ellenfelük hátát, nyakát vagy farát próbálják megütni. Az elég erős csapás komoly sérülést is okozhat, vagy ledöntheti a szenvedő alanyt a lábáról.
Nem csak egymás között kerülhet sor harcra. A kifejlett zsiráfokra csak egy oroszlánfalka jelenthet veszélyt, de a nagymacskák ritkán próbálkoznak: az áldozat rúgása halálos erejű is lehet. Emellett elkapni sem könnyű, mivel a zsiráf kitartó és gyors futó: sebessége a 32–60 km/h-t is elérheti.

Vélemény, hozzászólás?